A magyar földrajzi nevek és megjelölések Faragó Imre FÖLDRAJZINÉV-ÍRÁS 6. előadás A magyar földrajzi nevek és megjelölések helyesírása

A földrajzi nevek mai helyesírásának előzményei Mai írásgyakorlatunkat társadalmi megállapodás alapján a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási állásfoglalásai, illetve az ezeket tartalmazó szabályok határozzák meg. Az akadémiai szabályokra való hivatkozás a nyelvészeti irodalomban hagyományosan az AkH. (= akadémiai helyesírás) rövidítéssel történik (függetlenül attól, hogy a kiadvány jelenleg A magyar helyesírás szabályai címet viseli), mellette az évszámot vagy indexként a megfelelő kiadás sorszámát szokták megadni, ezután a vonatkozó szabálypontot. A földrajzi nevek helyesírásának testületi szabályozására irányuló törekvések, az 1932-ben megjelent, első akadémiai szabályzatig nyúlnak vissza, és ezt követően minden szabályzat tartalmazott valamennyi tudnivalót a földrajzi nevek helyesírásáról. Jelentősebb változást az 1901. évi szabályok jelentettek, ekkor először kapott jelentősebb szerepet a kötőjel alkalmazása. A közterületnevek mai helyesírása először az akadémiával akkor szembenálló iskolai célú térképeken alkalmazott helyesírásban jelentkezett, az akadémiai szabályokban ugyanez teljes mértékben csak 1954-ben következett be.

Jelentős szerepet játszott a magyar térképészetben az a földrajzi névi helyesírási rendszer, mely elsősorban Takács József nevéhez fűződik. A Takács-féle szabályokat alkalmazta a katonai térképészet – legnagyobb magyarországi térképkészítő – a térképein 1927-től és lényegében ezen szabályok alapján készült a közforgalomban megjelent térképek nagyobb része is az 1960-as évek elejéig. A Takács által kidolgozott szabályokat 1940-ben a Földrajzi Társaság is elfogadta, az Akadémia azonban nem tette magáévá. Az akadémiai szabályokhoz és az egész magyar írásbeliséghez igazodó földrajzinév-írást térképeken először az oktatásügy kezdeményezésére az 1950-es évek végén megjelent iskolai atlaszokban alkalmazták. Ez az írásgyakorlat a térképeken a nyelvészek, térképészek és földrajzosok együttműködésével kialakított részletes szabályozás után szilárdult meg és megjelent a Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede szerzőhármas A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályzata c. munka (1965). Takács József 1972-ben kísérletet tett az 1940. évi szabályok visszaállítására, de ezt a Földrajzinév-bizottság nem fogadta el. Az 1965. évi szabályzatnak a fenti szerzőktől 1998-ban újabb változata készült el, A földrajzi nevek helyesírása címmel.

Névírási alapfogalmak A földrajzi név Földrajzi névnek nevezünk minden olyan nyelvi alakulatot, amelyet a földfelszín természetes és mesterséges részleteinek azonosítására kisebb-nagyobb közösségek használnak. Az előző definíciót ki kell még egészítenünk azzal a megjegyzéssel, hogy a földrajzi névvel jelölt részlet lehet a Föld vagy más égitest felszínén található objektum, terület. A földrajzi megjelölés A térképre felvett nevek között névtani szempontból olyan nevek, amelyek a földrajzi nevekhez hasonlóak, de elsősorban nem a földfelszín részleteinek azonosítására szolgálnak, mert lehetnek tulajdonnevek (pl. Magyar Tudományos Akadémia), egyedi objektumot jelölő elnevezések (pl. Tájház, Birka csárda stb.) és lehetnek általános fogalmat jelölő köznevek (Régi vasút, Vízimalom stb.), a földrajzi megjelölések csoportjába tartoznak. Tehát a térképi névrajz részeit, a kartográfiai értelemben meghatározott névrajzi fogalmi csoportok egyes tagjait névírási értelemben két nagy csoportba a földrajzi nevek és a földrajzi megjelölések csoportjába soroljuk.

A földrajzi név részei A földrajzi nevek leggyakoribb típusai a jelzős szerkezetekhez hasonlóak. Ezért a földrajzi név általános esetben egy földrajzi köznévre és egy megkülönböztető tagra oszlik. A földrajzi köznevet ekkor alaptagnak nevezzük. – A földrajzi köznév: A földrajzi köznév a több tagból (elemből) álló földrajzi neveknek és megjelöléseknek az az utolsó tagja (eleme), amely egy földrajzi fogalmat jelölő főnév. Ez a főnév lehet egyszerű szó (pl. domb, dűlő, völgy, árok, rét stb.), de lehet összetett szó is (pl. dombvidék, hegyvidék, holtág, fennsík stb.). – A földrajzi név megkülönböztető tagja: A földrajzi nevek és megjelölések általában első tagja, tagjai, amelyek az azonos földrajzi közneveket különítik el egymástól. Ez a tag lehet helyzetre (pl. alsó, felső), nagyságra (kis, nagy) időre (ó, új), formára (lapos, hegyes) vonatkozó melléknév, ekkor földrajzi jellegű jelzőnek nevezzük. A földrajzi jellegű jelzőkhöz soroljuk azokat a földrajzi névi tagokat is, amelyek -i képzővel jöttek létre és így valamilyen helyre való utalást tartalmaznak.

A földrajzi köznév kapcsolása a megkülönböztető taghoz A földrajzi köznevek felismerésének a helyesírásban betöltött szerepe rendkívül fontos. A helyesírás folyamatában elsőként fel kell ismernünk a földrajzi köznevet, majd el kell tudnunk különíteni a kötőjellel kapcsolandó földrajzi közneveket a többiektől. A földrajzi köznév kapcsolása a megkülönböztető taghoz 1) A földrajzi közneveket a földrajzi nevek általános írásmódja szerint általában kötőjellel kapcsoljuk a megelőző taghoz. 2) A kötőjeles kapcsolás ebben a csoportban csupán a jelölt szerkezetek esetében nem lehetséges. 3) A földrajzi köznevek összetett szavak is lehetnek. Pl. a föld szó ugyan földrajzi köznév, a Kenderföld névben mégsem kapcsoljuk kötőjellel, hanem egybeírjuk. 4) Ahol azonban az összetett szónak csak az utótagja földrajzi köznév, az előtaggal tehát nem alkot újabb földrajzi köznevet, ott az utótagot kötőjellel vagy különírással leválasztjuk: Kő-hegy, Leány-barlang; Fő utca, Piac tér stb.

5) Az egyébként kötőjeles kapcsolású földrajzi köznevet a jelleg szerinti írásmód meghatározott csoportjaiban különírjuk (mert közterületnévben fordul elő, pl. Közép dűlő) vagy egybeírjuk (mert település- vagy államnévben fordul elő, pl. Feketeerdő, Németalföld). 6) Oka lehet a váltakozó kapcsolásnak az is, ha egy adott földrajzi köznévnek több tulajdonnévi jelentése is van, és egyik jelentése szerint a földrajzi nevek általános írásmódja, másik jelentése szerint a jelleg szerinti írásmód szabja meg kapcsolását, pl. Margit-sziget, mert sziget, de Margitsziget, mert városrész. 7) A földrajzi köznevek külön csoportját alkotják azok, melyeket a földrajzi nevek jelleg szerinti írásmódjának megfelelően rendszerint különírunk. Ezek többsége közterületnévi utótag, tehát a települések főleg közlekedésre szolgáló földrészleteinek megnevezésében előforduló általános megjelölés, pl. fasor, híd, körtér, sor, tér, út, utca stb. 8) A földrajzi köznevek egy csoportjára az jellemző, hogy a nevekben rendszerint csak összetételek elemeiként használjuk őket, mert olyan helyesírású típusokban fordulnak elő, ahol a jelleg szerinti írásmód az egybeírást írja elő. Ilyenek az állam- és helységnevekben előforduló földrajzi köznevek, pl. ország; város, falu, falva stb. A major, puszta, tanya, telep földrajzi közneveket is általában egybeírjuk, pl. Gesztenyésmajor, Ebédvesztőpuszta, de vannak kivételek: pl. Nagy János-major, Nagy Máté-tanya.

Földrajzi jellegű jelző A megkülönböztető tagok közül a helyesírásban a földrajzi jellegű jelzőnek van kitüntetett szerepe: a helyzetre (alsó, felső, külső, belső, hátsó, elő, keleti, délkeleti stb.), helyre (börzsönyi, hegyaljai, rohonci stb.), nagyságra (nagy, öreg = nagy, kis stb.), időre (régi, ó, új stb.), formára (görbe, lapos, sima stb.) utaló melléknevet földrajzi nevek előtagjaként használva földrajzi jellegű jelzőnek nevezzük. A földrajzi jellegű jelzőt – néhány meghatározott névtípus kivételével – kötőjellel kapcsoljuk.

Jelölt szerkezetek Földrajzi nevekben ritkán előfordulnak különféle jelölt és névutós szerkezetek. Ilyenek pl. Keveset érő (jelölt tárgyas), Székre járó (jelölt határozós), Urak asztala (jelölt birtokos jelzős), Hegy felé, Gyepű alatti (névutós). Az ilyen szerkezetek felismerése a kivételesen alkalmazandó különírás eseteiben fontos.

A helyesírás alapjai A magyar földrajzi név A helyesírási szabályok a magyar földrajzi nevek helyesírásával foglalkoznak. Ezért meg kell határoznunk a magyar földrajzi név fogalmát: – Magyar földrajzi névnek tekintjük a magyar szóalkotás révén magyar elemekből létrejött neveket (Borsod, Magyarország, Hódmezővásárhely, Velencei-tó, Sziklás-hegység, Vas megye stb.); a nyelvünkhöz idomult hagyományos átvételeket (Párizs, Tátra, Ázsia, Nílus, Duna stb.); a fenti két csoport neveinek és más magyar szavaknak kombinációit (Észak-Borsod, Dél-Magyarország; Magas-Tátra, Kelet-Ázsia; stb.). – Részben magyar földrajzi név az a többtagú név, amelynek egy vagy több tagja idegen név vagy szó (Hudson-öböl, Déli-Orkney-szigetek, Keleti-Sierra Madre stb.).

Az íráskép és a tereptárgy összefüggése Az íráskép és a tereptárgy összefüggése – a nagybetűs kezdés mellett – a magyar földrajzi nevek minden típusában jelen levő legáltalánosabb alapelv. Lényege, hogy az általános szabályok mellett a nevek meghatározott csoportjaira sajátos írásszabályok vonatkoznak. A magyar nyelvben az írásmódot elsősorban az dönti el, hogy az adott név milyen típusú földfelszíni részletre vonatkozik. Ez az alapelv a legjellegzetesebben az azonos alakú, de eltérő részletekre vonatkozó földrajzi nevek esetében tűnik fel: pl. egy völgy neve Balla-völgy, de az erről elnevezett településrész írásmódja Ballavölgy; egy tó neve Kun-Fehér-tó, de az ugyanitt található helység Kunfehértó; a budapesti hegy neve Gellért-hegy, ha azonban ezt a területet városrészként jelöljük, az írásmód Gellérthegy stb.

A magyar földrajzi nevek helyesírásának gyakorlata

Földrajzi név: a földfelszín, illetve a földkéreg természetes képződményeinek (sziget, öböl, hegy, sivatag, barlang, ősmasszívum, lemez stb.) vagy az ott létrehozott mesterséges objektumok (település, ország, csatorna, út stb.) azonosítására szolgáló nyelvi alakulat. Tulajdonnév, ezért mindig nagy kezdőbetűvel írjuk! A névadás: Keletkezhet természetes névadással (Bakony, Ebédlátó-dűlő, Duna, Csongrádi-erdő, Öreg-tó, Alszegi-Koplaló stb.) vagy mesterséges névadással (Duna—Tisza-csatorna, Északi-Atlanti-hátság, Mexikóváros, Sziklás-hegység, Varsó stb.). Földrajzi megjelölés: a földfelszínre telepített objektumok azonosítását szolgáló nyelvi alakulat. A név mesterséges névadással keletkezik. Jellemzően tulajdonnév, nagy kezdőbetűvel írandó. Intézménynevek: Madách Színház, Magyar Nemzeti Múzeum stb. Intézményszerű létesítmények: Gellért fürdő, Ugocsa mozi, Kis Rabló étterem, Keleti pályaudvar, Kerepesi temető stb. Nevezetes épületek, emlékművek és egyéb mesterséges létesítmények: Sajgói kápolna, Mátyás-templom, Homoki malom, Luppa-mauzóleum, Magyar László-emlékmű, Kossuth-szobor, Herman Ottó-emléktábla stb.

A természetes névadással keletkező földrajzi nevek zöme a földfelszín természetes képződményeit jelöli, és jellemzően két részből áll: 1) Földrajzi köznévi rész (utótag) — az objektum jellegét mutatja meg: „Mit nevezünk el?” - folyó, főcsatorna, mocsár, árapasztó, bugyogó (víztípus); - hegy, völgy, árok, érchegység (domborzati forma); - dűlő, csordaállás, erdővég, halomvidék (terület, táj); - nádas, erdő, cseresznyés, akácliget (növényzeti fedettség); - agyagos, homokpuszta, sziklasivatag (talaj); - bazaltoszlop, ősmasszívum, lemez (földtani képződmény); - félsziget, fok, fjord, part, szigetorr (parttagoltság); - selfmedence, pad, fenékhegy (tengerfenék-domborzat); stb. Közel 2500 forma fordul elő. Ezeket (bizonyos nyelvtani szerkezeteket kivéve) kötőjellel kapcsoljuk a név első részéhez. 2) A földrajzi név megkülönböztető eleme (előtag) — egyedivé tesz: Az adott körbe — hegy, völgy stb. — tartozó objektumok közül „Melyikről van szó?” Vas Mihály-hegy, Gregus-völgy

A földrajzi nevek zöme ugyan jellemzően két részből áll, de gyakran több értelmes szóra: tagra vagy elemre bontható, illetve egyelemű. Elemszám szerint: - egyeleműek (ország- és településnevek, illetve a hiányos földrajzi nevek): Debrecen, Vietnam, Börzsöny (hegység), Fertő (tó) - kételeműek (természetföldrajzi nevek): Arany-patak, Sziklás-hegység; Magas-Tátra (lehetnek hiányosak) - többeleműek: Arany-patak-völgy; Rohonci-Arany-patak, Délkeleti-Csendesóceáni-nagymedence; Tatai (Öreg)-tó, Karib (Antilla)-tenger (lehetnek kettősnevűek)   Az előtag lehet vagy az előtaghoz kapcsolódhat ún. földrajzi jellegű jelző (pl. alsó, kis, magas, kerek, új stb.): Középső-dűlő, Alacsony-Tátra, Öreg-Duna-dűlő, Új-Hebridák

A több elemből állóak általában névbővülés útján keletkeznek. Ez lehet előre- és hátraképzés: 1) Előreképzés: Arany-patak —> Rohonci-Arany-patak, Ebédlátó-dűlő —> Alsó-Ebédlátó-dűlő, Tisza —> Holt-Tisza —> Alcsi-Holt-Tisza, Sandwich-szigetek —> Déli-Sandwich-szigetek (Nem a Sandwich-szigetek déli része! Az Dél-sandwichi-szigetek lenne, vö.: Észak-amerikai-medence) 2) Hátraképzés: Arany-patak —> Arany-patak-völgy, Dél-Kína —> Dél-kínai-tenger (Dél-Kína partjainál!) Észak-Amerika —> Észak-amerikai-medence A név keletkezés elemzése segít a helyes írásmód megállapításában!  

Általában érvényesül a település- (tágabban az igazgatási) nevek elsődlegessége a név származtatásában: 1) Szent György-völgy (völgy, létrejön benne egy település:) Szentgyörgyvölgy. A Szent György-völgyben folyik egy patak. Miről kapja a nevét? NEM a völgyről, tehát Szentgyörgyvölgyi-patak. Ez az elv néha furcsaságokat okoz!!! 2) Bahía Blanca (azaz: Fehér-öböl Argentínában, a partján létrejön egy település:) Bahía Blanca. A magyarban az öböl a nevét a településnévről kapja, azaz: Bahía Blancai-öböl. (Hagyományos név, mint a Saint Malói-öböl.) Helyesírási szempontból helytelen! Saint Maló-i-öböl kellene, az meg írásképét tekintve borzasztó. Ezért az újonnan megalkotott neveknél ebben az esetben elhagyjuk az -i melléknévképzőt, azaz: San Francisco —> San Francisco-öböl

Az írásmód nyelvtani szerkezetek szerinti elemzése

A földrajzi nevek írásának szabályai nem térnek el a magyar helyesírás általános szabályaitól. A kevés kivételt az ún. hagyományosan írt nevek alkotják. Egybeírást alkalmazunk: 1) Jelöletlen tárgyas szerkezetek esetén, pl.: Ebédlátó-dűlő, Emberégető-hegy. 2) Összetett szavak esetén, pl.: 2a) Holdvilág-árok, Vadverem-völgy (az előtag összetett szó), 2b) Kis-homokdomb, Északi-középhegység, Etióp-magasföld (az utótagok összetett szavak). 3) Hagyományosan egybeírt tájneveknél: 3a) Alpokalja, Bükkalja, Hegyalja, de Borbás-hegy alja Dunántúl, Tiszántúl, Bajkálontúl, de Kis-hegyen túl Volgamente, de Öreg-Duna mente — névutós szerkezetek lennének; 3b) Bodrogköz, Cserhát, Délvidék, Dunakanyar, Sárköz, Tiszazug, Mátyusföld, Nagyberek, Kisalföld, Morvamező, de Kis-határ-köz, Nagy-bükk-hát, Felszegi-mező stb. — földrajzi köznévi utótagok lennének; 3c) Nagykunság, de Nagy-Villám — földrajzi jellegű jelzős előreképzés lenne. 3d) Saint Malói-öböl, de az egyik Saint Maló-i téren állok. — két elemű tulajdonnév -i melléknévképzős bővülése lenne.

Különírást alkalmazunk: 1) Birtokviszonyra utaló szerkezet esetén, pl.: Vas Mihály hegye, Duna—Tisza köze, Vár tava; 2) Névutós szerkezet esetén, pl.: Kis-dűlő mögötti 3) Hátravetett földrajzi jellegű jelző esetén, pl.: Göd felső, Réti-földek alsó 4) Értelmi zavar elkerülésére, pl.: Pál deák dűlő, Mária asszony sziget, de Vas Mihály-hegy hasonlóan: Volga—Don összekötő főcsatorna, de Volga—Don-főcsatorna Alsó Pál deák, de: Alsó-Vas Mihály A magyar helyesírás értelemtükröző! Nyelvi szempontból két elem közötti szoros kapcsolatra egybeírással, kötőjelezéssel vagy nagy kezdőbetűkkel utalhatunk.

Tömbösítést alkalmazunk annak érdekében, hogy lehetőleg három tagnál ne álljon több tagból egy földrajzi név, pl.: Délkeleti-Csendesóceáni-nagymedence (Csendes-óceán) Kutasérparti-Alsó-csatorna (Kutas-ér-part) Vekerér—Ecseripatak—Kórógyéri-csatorna (Veker-ér, Ecseri-patak, Kórógy-ér) Ha azonban értelemzavaró összevonásra lenne szükség, akkor nem tömbösítünk: Keleti Novaja Zemlja-teknővölgy. (Vegyük észre, hogy az egyébként kötőjellel kapcsolódó Keleti is „leszakad” az értelmi zavar elkerülésére.)

Kötőjelek a földrajzi nevekben és megjelölésekben Nagykötőjelet alkalmazunk 1) Kiterjedésre, távolságra utaló („-tól -ig”-os) szerkezetekben, pl.: Volga—Don-csatorna, Duna—Tisza köze, Duna—Tisza-csatorna, Budapest—Bécs vasútvonal 2) Több népnév összekapcsolását tartalmazó szerkezetekben, pl.: Osztrák—Magyar Monarchia, Cseh—Morva-dombság, Szerb—Horvát—Szlovén Királyság 3) Összekapcsolt, második elemükben -i képzős szerkezetekben, pl.: León—Kasztíliai Királyság (León+Kasztília) Somogy—Tolnai-dombvidék (Somogy megyétől Tolnai megyéig húzódó dombvidék) Rövid kötőjelet (elválasztójelet) alkalmazunk az egymás mellé rendelt elemekből álló, -i képzőt nem tartalmazó szerkezetekben, pl.: Kál-Kápolna vasútállomás Győr-Moson-Sopron megye

Az írásmód funkció szerinti elemzése

A magyar földrajzinév-írás értelemtükröző, ezért ugyanaz a betűsor más-más funkcióban különbözőképpen írandó. Elefántcsont-part <—> Elefántcsontpart (tájnév <—> államnév) Sáros-patak <—> Sárospatak (víznév <—> település) Hűvös-völgy <—> Hűvösvölgy (határnév <—> településrésznév) Szemlő-hegy <—> Szemlőhegy utca (határnév <—> közterület név)

Igazgatási, közterületi és intézménynevek Írásmódjuk sok hasonlóságot mutat, ezért érdemes ezeket együtt elemezni. Logikai szempontból ide sorolhatók az országnevek, országrészt, etnikai tájat, körzetet jelölő nevek különböző típusai. Ezeket általában egybeírjuk: 1) Magyarország, Svédország, Németország, Lengyelország, Stájerország, Oroszország, de Brit Honduras, Francia Nyugat-Afrika, Felső-Volta 2) Palócföld, Székelyföld, Fokföld, Fogarasföld; 3) Elefántcsontpart, Németalföld, Háromszék de Zöld-foki-szigetek, Fülöp-szigetek, Fidzsi-szigetek

Az állam, tartomány, terület, megye, járás, körzet stb Az állam, tartomány, terület, megye, járás, körzet stb. neve különírt az államforma, illetve a közigazgatási egység típusát jelölő szótól, különírt a jelzői helyzetű népnevektől is. Az egyéb névelemek az általános földrajzi névi írásmódot követik: 1) Magyar Köztársaság, Amerikai Egyesült Államok, Osztrák—Magyar Monarchia; Liechtensteini Hercegség Dél-afrikai Köztársaság, Filippin Köztársaság 2) Utrecht tartomány, Északnyugati terület, Keszthelyi járás, Tolna megye, Győr-Moson-Sopron megye, Macsói bánság

A település-, településrész- és lakotthely-nevek írásmódja: 1) Bécs, Hódmezővásárhely, Szentendre, Chernelházadamonya, Szentgyörgyvölgy, Kemendollár (elválasztás: Kemend-ollár), de New York! 2a) Víziváros, Miskolctapolca; 2b) Miskolc-Egyetemváros, Érd-Ófalu, Érd-Parkváros, Rákospalota- Újtelep; 2c) József Attila-lakótelep; 3a) Alsótanya, Gesztenyésmajor, Boldogasszonypuszta, 3b) Kiss Ferenc-tanya, Úttörő Tsz-tanyák, ÉDÁSZ-telep Győri Pál háza, Törekvés Tsz lakótelepe, Bem apó telep, Kórógyi gátőrház Út, utca, tér stb. közterületnevek, valamint a hidak neve 1) Margit körút, Felső Sas utca, Szilágyi Erzsébet fasor, Bécsi kapu tér, Pázmány Péter sétány, Kis-Duna sor és Kis Duna sor 2) Árpád híd, Széchenyi lánchíd, Szent István híd de átmentem a Duna-hídon, Tisza-hídon (nem földrajzi név)!

A földrajzi megjelölések helyesírása Intézménynevek, intézménynévszerű megjelölések 1) Magyar Nemzeti Múzeum, József Attila Gimnázium, Géza Király Téri Egészségügyi Szakközépiskola 2) Lukács fürdő, Kis Rabló étterem, Tátra mozi, Torony presszó, Keleti pályaudvar, Budapest-Nyugati pályaudvar Nevezetességek neve Budavár, Egri vár, Rákóczi-vár; Salgóvár, de Salgó vára Homoki malom, Salgói kápolna, Mátyás-templom, Luppa-mauzóleum, Kossuth-szobor, Magyar László-emlékmű, Herman Ottó-emléktábla, de Bem apó emlékmű Vörös kereszt (pl. vöröshomokkőből faragták), de Vörös-kereszt (a szervezet állíttatta)  

Földrajzi köznevek A földrajzi köznevek (jelentésre utaló) fogalomcsoportjai: 1. víz, 2. domborzat, 3. táj, terület, 4. növény(zet), 5. talaj, 6. tengerfenék-domborzat, 7. (földtani) képződmény, 8. parttagoltság. Kötőjellel kapcsolandó köznevek (néhány egyszerű és összetett példa): (holt)ág, agyag(lyuk), akácos, (birka)akol, alföld, (gulya)állás, (vad)almás, árapasztó, (malom)árok, árpás, ártér, aszó(völgy), atoll, baglyos, bánya(tető), barázda(szél), (cseppkő)barlang, bazaltoszlop, belvízcsatorna, (vár)bérc, berek(fás), bíbices, (tag)birtok, (csipke)bokor, (bolgár)kert, (borz)lyuk, bucka, búzás, bükk(ös), csalános, csalit, (ménes)csapás, csárdahely, csatorna, csemetekert, csevice(kút), csigás, (sziget)csoport, csúcs, csurgó, csuszamlás, dagonya, dél, delelő, delta, diós, (vad)disznós, (dohány)föld, dolina, domb(hát), dűlő(zug), ebes, (éger)erdő, elő(víz), (malom)ér, érchegység, erdő(rész), észak, fa, fácános, (szikla)fal, falu(hely), (farkas)verem, felföld, félsziget, fenék(hegyvidék), fennsík, fenyves, folyó, forrás(kút), főcsatorna, föld(szoros), fűz(fás), galagonyás, (tó)gát, gázló, gerinc, gleccser, gödrös, gyep(föld), gyűjtőcsatorna, hágó, halas(tó), harasztos, hasadék, (lösz)hát(ság), határ(árok), (szőlő)hegy(orom) (tábor)hely, holt(ág), homok(pad), hordalékkúp, hullámtér, ingókő, irtás, (borjú)itató, (bika)járás, jég(barlang), kavicsos, (almás)kert, kilátó, korall(zátony), (kaptár)kő, kő(poros), (ér)köz, köz(legelő), kráter(tó), láp(os), legelő(erdő), lemez, lépcső, (rózsa)liget,

Földrajzi köznevek (folytatás)   (ravasz)lyuk, magasföld, málnás, (self)medence, meder, (tó)mellék, nádas, nyereg, nyúlvány, óceán, omlás, orom, öböl, ölfás, öntözőcsatorna, ősmasszívum, öv(árok), padka, parlag, pap(föld), park(erdő), (ér)part, páskom, patak, pihenő, plató, (homok)puszta, rakodó, rét(hely), rév, rókás, róna, sánc(árok), sarkvidék, sárrét, séd, sík(ság), sivatag, sóstó, süllyedék, szakadék, szállás, szántó, szeg, szer, szérű, sziget, szikes, szikla, szirt, (tenger)szoros, szőlő, szurdok, tábla(hegy), tag(birtok), tanyaföld, (víz)tároló, tavasbarlang, teknő(völgy), telek, tenger(szem), terasz, tető, tó(hátság), torkolat, torok, töbör, tölgyes, törés(öv), tőzeg(telep), tűzköves, ugar, ugrató, út(köz), ülepítő, ültetés, vadas(kert), vágás, vár(hegy), város(erdő), vaskapu, (telek)vég, verem, vidék, víz(mosás), (katlan)völgy, vulkán, zátony, zuhatag, zsombékos, zsomboly stb.

Közterületnévi (utcanévi) utótagok   A leggyakoribb kötőjel nélkül kapcsolandó utótagok: árok, átjáró, dűlősor, dűlőút, erdősor, fasor, forduló, gát, határsor, határút, híd, játszótér, kert, körönd, körtér, körút, köz, lejáró, lejtő, lépcső, lépcső, liget, mélyút, orom, országút, ösvény, park, part, pincesor, rakpart, sétány, sétaút, sor, sugárút, tér, tere, turistaút, udvar, út, útja, utca, üdülőpart