NYELVFILOZÓFIA

Vizsga Előadások: Tankönyv: http://hps.elte.hu/~gszabo/Filozofiadiszciplinai.html Nyelvfilozófia Tankönyv: Farkas Katalin, Kelemen János, Nyelvfilozófia, Áron Kiadó, 2002.

Jelölő és jelölt Ferdinand de Saussure: Tagolás: Kettős artikuláció: jel = jelölő + jelölt Tagolás: A kiejthető hangok kontinuuma a tagolással válik a tagolatlan mentális jelenségek jelévé. Kettős artikuláció: fonémák és monémák kék (azzurro, blu)

A nyelv két megközelítési módja A nyelv: a gondolkodás kifejezése struktúra A nyelv velünk született reprezentációs rendszer. Noam Chomsky: deskriptív nyelvelmélet A nyelv: a kommunikáció eszköze funkció A nyelv élettevékenységeink része. Wittgenstein: szerszámosláda, nyelvjátékok John Searle: beszédaktus-elmélet

A kommunikációs modell Kommunikációs helyzet: kontextus üzenet feladó ………….……………………címzett kontaktus kód Kommunikációs aktusok: referenciális poétikai emotív………………………………..konatív fatikus metanyelvi

Nyelv és beszéd Saussure: langue és parole Chomsky: kompetencia és performancia Nyelv társadalmi intézmény szelekciós tengely: nyelvi képesség (igeragozás) Beszéd egyéni akarati aktus kombinációs tengely: a nyelvi képesség kreatív, a konkrét helyzetre reagáló megnyilvánulása

Nyelvek A nyelvek fajtái: Formális nyelvek: természetes: angol mesterséges: KRESZ másodlagos: költészet formalizált: elsőrendű logika Formális nyelvek: Frege, Fogalomírás, 1879 A nyelvi jelentés alapegysége a mondat. A mondatnak tartalomtól elvonatkoztatott jelölése.

A nyelv társadalmi természete Locke: egyedi nyelv A jelentés a beszélő fejében levő tudás. Probléma: Mit ért a másik egy adott szón? Leibniz: objektív jelentés „Az «arany» nemcsak azt jelenti, amit, aki kimondja, az aranyról tud, pl. hogy sárga és nagyon súlyos test, hanem azt is, amit az illető nem tud, s amit egy másik tudhat róla, pl. hogy az arany belső alkatából ered a színe és súlya és még más tulajdonságok is, amelyeket azonban szerinte is jobban tudnak a szakértők.” Putnam: nyelvi munkamegosztás A jelentés a kollektív testületként elgondolt nyelvi közösségre vonatkozik, az egyedi beszélő pedig akkor használja sikeresen a nyelvet, ha ismeri a szavak használatához szükséges kritérium egyikét-másikát.

I. Jelentés jelölet (referencia): tűz Szent Ágoston: jelentés = jelölet „Ha a felnőttek valamilyen tárgyat megneveztek, és közben felé fordultak, úgy ezt én érzékeltem, és felfogtam, hogy a hangok, amelyeket kiejtettek, a tárgyat jelölik, minthogy rá akartak utalni.” (Vallomások) Problémák: Néhány szónak nincs jelölete (pl. „néhány”, „nincs”). Néhány főnévnek nincs jelölete ( pl. „unikornis”). Frege-rejtvény: Az alábbi két mondat között nincs különbség: „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal.” „A Hajnalcsillag azonos a Hajnalcsillaggal.”

Jelentés és igazságfeltétel Frege: A nyelvi jelentés alapegysége a kijelentő mondat. „Süt a nap” Igazságfeltétel-elmélet: A mondat jelentése igazság-feltételeivel azonos. „A süt a nap” jelentését azok a világbeli feltételek határozzák meg, amelyeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. A szavak jelentése a mondatok jelentéséből származtatható. predikátumok: A „ … piros” jelentése: „A meggy piros” igaz; „A fű piros” hamis

Jelentés és igazságfeltétel Az igazságfeltétel-elmélet megfelel a logika céljainak. konnektívumok: A „nem” jelentése: „Nem süt a nap” igaz, ha a „Süt a nap” hamis. A „ha … akkor” jelentése: Probléma: A matematikai (szükségszerű) állítások jelentésbeli különbsége azonban nem magyarázható. „Nincsen legnagyobb prímszám” „A háromszög belső szögösszege 180°” a b a ⊃ b igaz hamis

A parittya-érv Davidson: A jelentés igazságfeltétel-elméletének kritikája Feltételek: Ha „s” és „t” logikailag ekvivalens mondatok, akkor ugyanaz a tény teszi őket igazzá. Ha „s” és „t” csak abban különböznek, hogy egy kifejezést egy ugyanarra a dologra utaló kifejezéssel helyettesítettünk, akkor a két mondatot ugyanaz a tény teszi igazzá. Állítás: Csak egy tény van, az Igaz, és minden mondat ezt jelöli. Bizonyítás: s ɩ x(x = D & s) = ɩ x(x = D) ɩ x(x = D & t) = ɩ x(x = D) t

Jelentés és verifikáció Logikai pozitivizmus: A személytelen igazság helyébe a nyelvhasználó szerepét hangsúlyozó igazolás lép. Verifikáció: igazolhatóság, ellenőrizhetőség verus: „igaz”; facere: „valamit valamivé tenni” Verifikációs jelentéselmélet: A mondat jelentése azonos a verifikációjának módjával. „A dinoszauroszok növényevők voltak” jelentését mikroszkópos megfigyelések adják.

Jelentés és verifikáció Verifikációs elv: egy kijelentés akkor és csak akkor értelmes, ha verifikálható A verifikációs elv az értelmes és az értelmetlen kijelentéseket határolja el egymástól. Értelmetlen például: „Az Abszolút maga képtelen evolúcióra és haladásra, ámde részt vesz benne.” A verifikációs jelentéselmélet nem keverendő a verifikációs elvvel, amely gyengébb nála. Probléma: A verifikációs elv önmaga nem verifikálható, így értelmetlen.

Jelentés és használat Kései Wittgenstein: a jelentés nem egy fizikai vagy mentális tárgy, hanem a nyelvnek életünkben betöltött szerepéből adódik. Használat-elmélet: „egy szó jelentése ― használata a nyelvben” (Filozófiai vizsgálódások, 43. §) Probléma: A releváns használat körülményeit nagyon nehéz megállapítani.

Analicitás Kijelentések osztályozása: Szintetikus kijelentés: a szavak jelentése és egyéb faktuális tényezők teszik igazzá. „Brutus megölte Caesart” Analitikus kijelentés: csak a szavak jelentése teszi igazzá. „Minden agglegény nőtlen” A kijelentés megértése elégséges ahhoz, hogy tudjuk az igazságát. A mondat nem a nyelvről szól! A metanyelvi állítások mindig szintetikusak. Pl. „Azokra a dolgokra, amelyekre az «agglegény» szót alkalmazzuk, alkalmazhatjuk a «nőtlen» szót is.” Quine: az analitikus-szintetikus megkülönböztetésnek nincs értelme „A csészéből inni lehet”: Analitikus? → Amiből nem lehet inni, az nem is lehet csésze. Szintetikus? → Attól még lehet valami csésze, hogy nem lehet belőle inni.

Jelentés-nihilizmus Quine: Nem létezik jelentés. Bizonyítás: Kiút: Fizikalizmus: a világban levő minden tény fizikai tény. A jelentést, ha létezik külvilági ingerekkel és nyelvi viselkedési diszpozíciókkal kell kifejezni. Radikális fordítás: „Lavagai Gavagai” A fordítás nem redukálható ingerekre. Kiút: Brentano: intencionális jelentéselmélet

II. Jelölet (tulajdon)név: „Tony Blair” határozott leírás: „Nagy-Britannia jelenlegi miniszterelnöke” predikátum: „sápadt” denotátum: az a dolog, amelyre a nevet alkalmazzuk konnotátum: az az attributum, amellyel a denotált dolgok rendelkeznek

Mill John Stuart Mill, A System of Logic, 1843 név: nincs konnotátuma, csak denotátuma Problémák: A nem referáló nevek problémája: „Az Odüsszeusz ravasz volt” mondat nem értelmes. A felcserélhetőség problémája: „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” mondat nem informatív.

Frege Gottlob Frege: Jelentés és jelölet, 1892 „Az Alkonycsillag azonos a Alkonycsillaggal” „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” 1. triviális, 2. új információt hordoz. Az azonos dolgot jelölő nevek nem cserélhetők fel egymással. A neveknek nem pusztán jelölete (denotátuma) van. (↔ Mill)

Frege Név – jelölet – értelem: b Név – jelölet – értelem: Jelölet, referencia (Bedeutung, reference): az a dolog, amit a név jelöl Értelem, jelentés (Sinn, meaning): az a mód, ahogyan a név megadja jelöletét Az értelem olyan határozott leírássál adható meg, amelyet a név jelölete kielégít: „Budapest” értelme: „Magyarország fővárosa” Referáló neveknek van értelme, de értelemmel bíró neveknek nincs feltétlen referenciája pl. „a legnagyobb prímszám” c a • P

Russell Bertrand Russell, A filozófia alapproblémái, 1912 Fregével együtt a nevek leíró elméletét képviseli. A köznevek és tulajdonnevek nem nevek, hanem határozott leírások, amelyek a beszélő gondolatait teszik explicitté. Pl. „Bismarck” = „Németország első kancellárja” = „a legbefolyásosabb ember Európában” Probléma: A gondolatok nem nyilvánosak, a jelentés igen.

Leírások és a nem referáló nevek „Franciaország jelenlegi királya kopasz” Meinong: A nemlétező dolgoknak létezniük kell valahol. Frege: A mondat értelmetlen. Russell: A leírások kvantifikált kifejezések. „Van egy és csak egy dolog, ami jelenleg Franciaország királya, és ez kopasz” ∃x{[Fx & ∀y(Fy → x=y)] & Kx}

Leírások és a nem referáló nevek Tagadások: „Nem igaz, hogy Franciaország jelenlegi királya kopasz” ~∃x{[Fx & ∀y(Fy → x=y)] & Kx} igaz „Franciaország jelenlegi királya nem kopasz” ∃x{[Fx & ∀y(Fy → x=y)] & ~Kx} hamis

Leírások és a nem referáló nevek „Vulkán nem létezik” A „létezik” predikátum nem individuumok vonatkozik, ~∃v (rosszul formált) hanem kijelentésfüggvényekre. ~∃y(y=v) (jól formált)

Leírások és a felcserélhetőség „Ha a azonos b-vel, akkor bármi, ami igaz az egyikről, igaz a másikról is, és bármely kijelentésben helyettesíthető az egyik a másikkal anélkül, hogy a kijelentés igazsága vagy hamissága megváltozna. IV. György meg akarta tudni, hogy Scott-e a Waverly szerzője; és csakugyan Scott a Waverly szerzője. Ebből következik, hogy a „Waverly” szerzőjét helyettesíthetjük Scott-tal, s ily módon megállapíthatjuk: IV. György meg akarta tudni, hogy Scott Scott-e. Aligha tulajdonítható Európa legkiválóbb gentlemanjének az azonosság törvénye iránti érdeklődés.” (Russell, A denotálásról)

Leírások és a felcserélhetőség „Scott a Waverly szerzője” Russell elmélete a nem referáló nevek problémája mellett megoldja a felcserélhetőség problémáját is. Volt pontosan egy dolog, amely a Waverly-t írta, és ez azonos Scottal. ∃x{[Wx & ∀y(Wy → x=y)] & x=S}

Kripke Saul Kripke, Naming and Necessity, 1972 Elveti a nevek leíró elméletét: Az egyértelmű leírás egy név sikeres használatának sem nem szükséges, „Feynman” – „valami fizikus” sem nem elégséges feltétele. „Gödel” – „aki bizonyította, hogy az aritmetika nem teljes” – „Schmidt” A név és a dolog társítása kereszteléssel történik, és oksági láncon öröklődik. „Legyen a hajó neve Aurora”

Kripke A nevek: merev jelölők Minden lehetséges világban ugyanarra a dologra utalnak „Napóleon” → merev jelölő „Franciaország első császára” → nem merev jelölő „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” mondat szükségszerű, de nem a priori állítás.

III. Pragmatika A nyelvi vizsgálódás szintjei: szintaxis: a jelek viszonya egymáshoz szemantika: a jelek viszonya a dolgokhoz pragmatika: a jelek viszonya a beszélőhöz propozícionális és megnyilatkozás-jelentés Austin: A filozófia ősi tévedése, hogy minden mondást állításnak vesz.

Beszédaktus-elmélet Austin, Searle: Állítás: Kérdés: Felszólítás: A beszéd mint kommunikáció a cselekvés általános kategóriáinak fényében vizsgálandó. Állítás: „Sam rendszeresen dohányzik.” Kérdés: „Sam rendszeresen dohányzik?” Felszólítás: „Sam, dohányozz rendszeresen!” Óhajtás: „Bárcsak Sam rendszeresen dohányozna!”

Performatív megnyilatkozások Konstatív ige: „elmenni” Kimondásával leírunk egy cselekedetet. Performatív ige: „kinevezni” Kimondásával végrehajtunk egy cselekedetet. Explicit performatív megnyilatkozások: „Ígérem, hogy p.” Szótári jelentésük pontosan az a cselekedet, amelyet jelen idő, egyes szám első személyben és kijelentő módban kimondva végrehajtunk. Implicit performatív megnyilatkozások: „A kutya harap.”

Direkt és indirekt megnyilatkozások „A kutya harap” (mesekönyvben) Indirekt megnyilatkozások: „A kutya harap” (kertkapun) A beszédaktusok nyelven kívüli feltételeire utalnak, arra, hogy a beszédaktusokat intézményes társadalmi konvenciók keretében értelmezzük. A jogi procedúrák jobban, az ígéretek kevésbé függnek a formálisan fennálló intézményektől.

Performatívumok és konstatívumok megnyilatkozás konvenció kommunikáció Konstatívumok ténymegállapítás igazság reprezentáció A konstantívumok is sajátos performatívumok: Az „Állítom, hogy p” éppúgy viselkedik, mint az „Ígérem, hogy p”, az előbbi pedig ugyanaz, mint „p”, csak az állítás aktusa explicitté van téve.

Beszédaktusok Lokúciós aktus: Illokúciós aktus: Perlokúciós aktus: a mondat kimondása „Írd meg a levelet!” Ide tartozik a referálás és a predikálás (propozicionális aktus). Illokúciós aktus: „az emberi nyelvi kommunikáció legkisebb egysége” „Írd meg a levelet!” → könyörgés, kérés, tanács, utasítás Performatívummal explicitté tehető: „Utasítalak, hogy írd meg a levelet!” Perlokúciós aktus: a hallgatóra gyakorolt hatás „Rávettem, hogy …”, „Megijesztettem azzal, hogy …” Performatívummal nem tehető explicitté : „Önt ezennel megijesztem azzal, hogy …”

Illokúció és perlokúció „Eljövök!” ígéret → konvencionális szabályokat feltételez Azzal akarunk hatást elérni a hallgatóban, hogy ő felismeri e hatást kiváltására irányuló szándékunkat. Perlokúció: „Az ajtó előtt egy pitbull ül!” ijesztés → nem feltételez konvencionális szabályokat A hatás a hatást kiváltására irányuló szándék nélkül is kiváltódik.

Beszédaktusok Alapszerkezet: F(p) ~F(p) ≠ F(~p) ⊦(p): állítás Pr(p): ígéret !(p): kérés W(p): figyelmeztetés ?(p): igen-nem kérdés ~F(p) ≠ F(~p) Egy propozíció élesen megkülönböztetendő az ő állításától. Az első egy propozicionális aktus, a második egy speciális illokúciós aktus. Az első nyelvtani formája a mondatrész, a másodiké a mondat.

Referálás és predikálás „Franciaország jelenlegi királya kopasz” Referálás Nem a kifejezések referálnak, hanem mi referálunk a kifejezésekkel. A referálással kiemeljük, azonosítjuk azt a dolgot, amelyről mondani akarunk valamit. Érvénytelen beszédaktus: „Franciaország jelenlegi királya” referálás. Predikálás A predikálás azonban mindig csak illokúciós módban lehetséges: állítjuk, kérdezzük, óhajtjuk stb., hogy valami valamilyen. Kategóriahiba: „színtelen zöld eszmék alszanak dühödten” (Chomsky)

Jelentés A beszédet konstitutív szabályok vezérlik. A beszédaktusok ezekre a szabályokra épülnek. A jelentés illokúciós aktus. Egy mondatot kiejteni („Hello!”), és akarni vele valamit annyit tesz, mint azt akarni, hogy a mondat kiejtése a hallgatóban létrehozza a tudást, hogy a mondat mögötti szabályok által meghatározott tények fennállnak (üdvözölve van), ezt azáltal akarni elérni, hogy a hallgató felismeri a beszélő ebbéli szándékát (azért vagyok üdvözölve, mert a másik üdvözöli akart), ezt a szándékot pedig azáltal tudja megvalósítani, mert ismeri a kimondott mondat használatára vonatkozó szabályokat (mikor mondunk „hello”-t).

Érvényességi feltételek Egy beszédaktus nem lehet igaz, vagy hamis, csak érvényes (sikerült) vagy nem érvényes. Érvényességi feltételek: a beszélő viselkedésére, bizonyos konvenciók betartására stb. vonatkoznak. Igazság: Az igazság nem azt illeti meg, hogy állítunk, hanem azt, amit állítunk. Az állításokkal mint speciális beszédaktusokkal szemben támasztott speciális érvényességi feltétel.

Ígéret A megígéri B-nek p-t T kiejtésével, ha az alábbi feltételek teljesülnek: Normális input-output feltételek Senki sem süket, afáziás, stb. Propozicionális tartalom feltételek A kifejezi p propozíciót T kiejtésével. p-t kifejezve A predikálja B-nek A egy jövőbeli S cselekedetét.

Ígéret Előzetes feltételek Őszinteségi feltétel Lényegi feltétel B jobban szeretné, ha A megtenné S-et, mintha nem. „Megígérem, hogy kihasznállak!” Sem A, sem B számára nem nyilvánvaló, hogy A megtenné S-et az események normál menete szerint. Férj az esküvőn: „Megígérem, hogy a jövő héten nem hagylak el!” Őszinteségi feltétel A szándékában áll megtenni S-et. Lényegi feltétel A azt akarja, hogy T kimondásával elkötelezze magát S végrehajtása mellett. Ez különbözteti meg az ígéretet a többi illokúciós aktustól.

Megfeleltetési irány Cédula: A bevásárló férj esetében: világ → szó vaj szalonna A bevásárló férj esetében: világ → szó sertésborda A magánnyomozó esetében: szó → világ

Illokúciós lényegek Asszertívumok: ⊦ ↓ Direktívumok: ! ↑ „állítom, hogy…”, „esküszöm, hogy…”, „dicsekszem, hogy…” őszinteségi feltétel: hit p-ben Direktívumok: ! ↑ „követelem, hogy…”, „megengedem, hogy…”, őszinteségi feltétel: a beszélő akarata Komisszívumok: C ↑ „kötelezem magam, hogy…”, „szándékomban áll, hogy…” őszinteségi feltétel: a beszélő szándéka Expresszívumok: E ∅ „gratulálok, hogy…”, „köszönöm, hogy…” őszinteségi feltétel: a p-ben specifikált pszichológiai állapot Deklarációk: D ↕ „kinevezem”, „lemondok”, „bűnösnek nyilvánítom”

Irodalom Farkas Katalin, Kelemen János, Nyelvfilozófia, Áron Kiadó, 2002. John L. Austin, Tetten ért szavak, Akadémiai Kiadó, 1990. John R. Searle, Elme, nyelv és társadalom, Vince, 2000.