Bevezetés A tartósítás célja: egész évben tárolható takarmány lényege: fizikai, kémiai vagy biológiai úton akadályozzuk meg a romlást, a káros mikroorganizmusok (baktériumok és gombák) szaporodását módja: nedves tartósítás – kémiai konzerválás: savanyítunk, szervetlen vagy szerves savakkal pH 4,2 alá csökkentjük a kémhatást (pl. hangyasav-propionsav keveréke nedves roppantott szemeskukorica esetében) erjesztés, fermentáció: savanyítunk, oxigén kizárásával, a természetes módon előforduló tejsavbaktériumokat erjesztésre serkentjük, a kémhatás csökkentése tartósít, eredmény: szilázsok, szenázsok szárítás: a szöveti, vegetációs víz csökkentésével tartósítunk, eredmény: szénafélék, szalmák, gabonafélék légszáraz állapotban
Erjesztéses tartósítás A silózás előnyei a szárítással szemben: kevesebb veszteség kisebb az időjárási kockázat több karotin őrizhető meg egyes növényekből (silókukorica, cirok) széna nem készíthető a tejsav önálló táplálóhatással rendelkezik az antinutritív anyagok (pl. gyommagvakban) egy része semlegesítődik tűzbiztos gépesíthető A silózás hátrányai: kevesebb D-vitamin vajsav jelenléte (lágy sajtok) gépigény munkacsúcs
Erjesztéses tartósítás Alapfogalmak: silózás: tömörítés, anaerob körülmények, mikroorganizmusok,szerves savak, csökkenő kémhatás szilázs: egy menetben betakarított növényből készített erjesztett tömegtakarmány, kukoricaszilázs: 35-40% sz.a-tart., lucernaszilázs: 25-30% fonnyasztott szilázs: két menetben betakarított fonnyasztott fűből vagy lucernából készített tömegtakarmány, 30-40% szárazanyag-tartalommal szenázs: két menetben betakarított, fonnyasztott fűből vagy lucernából készített tömegtakarmány, ált. >40% szárazanyag-tartalommal, adalékanyag nélkül is stabil siló: tárolótér
Silótípusok: leggyakoribb hazai nagyüzemi műszaki megoldások 1. Falközi siló 2. Fóliahengerbe történő silózás (tömlő, „hurka”) szecskázott anyagból 3-4.Egyedi csomagolású, szálas vagy szecskázott alapanyagú bálaszenázs/szilázs, tekercselve 5.Csoportos csomagolású bálaszenázs/szilázs fóliatömlőben
A fermentáció és végtermékei Erjedés = fermentáció: C6H12O6 (glükóz) tejsavbakt. 2 CH3-COH-COOH (tejsav) + H2O C6H12O6 (fruktóz) tejsavbakt. 2 CH3-COH-COOH (tejsav) + H2O C5H10O5 (pentóz) tejsavbakt. CH3-COH-COOH (tejsav) + CH3-COOH (ecetsav) + 2 H2O Nem illó zsírsav: tejsav (3C):H3C-(OH)HC-COOH Illó zsírsavak: ecetsav (2C): H3C-COOH propionsav (3C):H3C-CH2-COOH vajsav (4C): H3C-(CH2)2-COOH valeriánsav (5C): H3C-(CH2)3-COOH kapronsav (6C): H3C-(CH2)4-COOH
Kritikus pH Instabil szilázs Stabil szilázs
Az erjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok Hasznos mikroorganizmusok: tejsavtermelő baktériumok: homofermentatív baktériumok anyagcsereterméke: tejsav heterofermentatív baktériumok anyagcsereterméke: tejsav(90-95%), aerob stabilitást fokozó baktérium: ecetsav és 1,2 propándiol, H2, NH3, CO2, Homofermentatív baktériumok Heterofermentatív baktériumok
A baktériumok sorrendje az erjedés során: ‘staféta’ Az erjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok A baktériumok sorrendje az erjedés során: ‘staféta’ S. faecium S. faecalis P. acidilactici L. plantarum Erjedés pH
Az erjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok Nem valódi tejsavtermelő baktériumok: Coli aerogenes csoport: fakultatív anaerob, hasmenést okozhat Káros mikroorganizmusok: Vajsavbaktériumok (Clostrydium spp): anaerob (hőmérséklet), Ecetsavtermelő baktériumok: aerob (levegő kizárása) Rothasztó baktériumok: aerob (nem bírja a savas közeget) Penészgombák (Penicillium, Fusarium, Aspergillus):aerob, mikotoxinok (levegő kizárása) Élesztőgombák:aerob és anaerob
Az erjedés szakaszai 1. Önmelegedés (autooxidáció): Befolyásoló tényezők:tömörség Időtartam: 1-2 nap 2. Ecetsavképződés szakasza: Időtartam: 1-3 nap 3. Tejsavképződés szakasza: hetero- és homofermentatív tejsavtermelő baktériumok szaporodása csökken a takarmány cukortartalma, nő a tejsav mennyisége csökken a kémhatás (optimum: 3,8-4,2 szilázs; 4,5-5,0 szenázs) a keletkező tejsav elpusztítja az anaerob baktériumokat Időtartam: 2-3 nap, legfeljebb 10-14 nap 4. Lecsillapodás szakasza:17-21. nap (gyakorlati körülmények között 6 hétnek tekintjük az erjedés lefolyását és a lecsillapodást)
Hidegerjesztés
Melegerjesztés
Az erjedés szakaszai Következménye: Káros folyamatok: 5. Vajsavas erjedés (másodlagos erjedés) Oka: földdel szennyezett alapanyag vontatott tejsavas erjedés, nem eléggé savas kémhatás a lecsillapodást követően 37 - 40 °C hőmérséklet (rossz tömörítés) Következménye: táplálóanyag-veszteség fehérjedenaturáció bűzös, rossz minőségű szilázs, szenázs a tej feldogozása korlátozott 6. ‘Utóerjedés’ – aerob romlás (silóbontás után) szakszerűtlen, nagy felületű silóbontást követően élesztőgombák, rothasztóbaktériumok és penészgombák szaporodnak el
Az erjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok A vajsavbaktériumok elszaporodásának következménye: 1. Táplálóanyag-konkurense a tejsavtermelőknek kevesebb szubsztrát, kevesebb tejsav 2. Fehérje mennyiségének csökkenése (szmh.táplálóanyag-ellátása) 3. Ammónia: szúrós szag, pufferhatáskevésbé savas kémhatás 4. Vajsav-bűzös, kevésbé erős sav, mint a tejsav kevésbé savas kémhatás 5. Tejsav mennyiségének csökkenésekémhatás növekedése 6. Instabilitás- nem eléggé savas kémhatás, egyéb káros mikroorganizmusok elszaporodása 7. Mérgező anyagcseretermékek, biogén aminok, mikotoxinok 8. Lágy sajtok- spórák miatt
Aerob instabilitás - romlás Az erjedés szakaszai Aerob instabilitás - romlás A silófal védelme már silózáskor elkezdődik (a tömörítés hatékonyságával), folytatódik az erjedéssel és befejeződik a kitermelés módjával (silófal-menedzsment)!
Aerob instabilitás -romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) a siló felbontása után beinduló káros erjedés folyamata: levegővel érintkezve előbb-utóbb minden szilázs megromlik a rajta megtelepedő mikrobák tevékenysége miatt a romlásért felelős mikroorganizmusokat a növény is hordozza (egyesek túlélik az anaerob fázist) élesztőgombák, ecetsavtermelő baktériumok és penészgombák szaporodása következik be az élesztők a fonnyasztás alatt szaporodnak fel továbbá a talajszennyeződés (többek között a gépi rendkezelés alatt) is hozzájárul az élesztők számának növekedéséhez, mivel a talaj az élesztőfajok komplett tárháza, ahonnan azok könnyen átvihetők a besilózott növényre (2 csoport: fermentatív anaerob élesztőfajok és nem fermentatív, romlást okozó aerob élesztőfajok) a tejsav és a vízben oldódó szénhidrátok oxidációja = hőtermelés (50-70 C)
Aerob instabilitás -romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) a siló felbontása után beinduló káros erjedési folyamata: a szilázs hőmérsékletének növekedése a másik biztos jele az aerob romlási folyamatoknak. Két hőmérsékleti csúcs figyelhető meg: az elsőt, a felbontás után 2-3 nappal az élesztők tevékenysége idézi elő, a másodikat pedig ezután 3-4 nappal, a penészgombák felszaporodása okozza. A melegedést tehát az okozza, hogy az élesztők és a baktériumok bontani kezdik a növényekben található cukrokat és szerves savakat. nő az ecetsav-, az alkohol- és a mikotoxin (DON, T-2, F-2 stb.) tartalom
Aerob instabilitás -romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) a siló felbontása után beinduló káros erjedési folyamatok technológiai okai: nagy felületű silóbontás után (nem az állomány igényei szerint kalkulált felület), nem rendszeres kitermelés esetén (nem az állomány igényei szerint kalkulált felület), egyenetlen felületű silófalban (silómaró, blokkvágó elhagyása), nagy melegben, párás időben jelentős veszteség alakulhat ki a romlás mértéke fordítottan arányos a tömörséggel A jobb minőségű erjedés, mely megakadályozza a vajsav képződését, és csökkenti az ecetsav mennyiségét, egyúttal növeli az aerob körülmények között instabil szilázs keletkezésének kockázatát. A jól erjedt szilázsok gyakran jobban ki vannak téve a romlási folyamatoknak a felbontás után, mint a rosszul erjedtek!
Aerob instabilitás -romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) a siló felbontása után beinduló káros erjedési folyamatok várható következményei Szárazanyag-veszteség: elérheti a 300-700 g/kg értéket! Az értékes táplálóanyagok, pl. a fehérjék mennyisége is csökken. A bomlástermékek felhalmozódása ronthatja a takarmány ízletességét és takarmány-visszautasítást, valamint bendőproblémákat és emésztési zavarokat eredményezhet. A penészek, a bacillusok, a Listeria monocytogenes és a toxinok veszélyeztetik az állat egészségét. A korlátozott takarmányfelvétel és a csökkent táplálóanyag-tartalom együttesen igen hátrányosan befolyásolja az állati teljesítményt. aerob instabil nedves kukoricadara 14 napig etetve a laktáció közepén 3,2 kg/nap tejtermelés-csökkenést okozott (K. K. Bolsen, 2002)
Aerob instabilitás -romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) Aerob stabilitás: azon, órákban kifejezett időtartam, amely alatt az átlevegőzött anyag maghőmérséklete 1° C-kal (3 ° C-kal Honig szerint, 1990) meghaladja környezeti hőmérsékletet 20 ° C-os környezeti hőmérséklet mellett. Átlagértéke: kb. 60-180 óra Meghatározó tényezők: a tömörség, a vízoldhatószénhidrát-tartalom, a növényfaj, -fajta a fenofázis a szárazanyag-tartalom (fenofázis vagy fonnyasztás), az epifita mikrobapopuláció összetétele, a pH, az erjedés végtermékeinek koncentrációja, a hőmérséklet (a szilázs hőmérséklete és a külső hőmérséklet), a műszaki háttér, a levegővel történő érintkezés időtartama kölcsönhatásba lépve közvetlenül meghatározzák az aerob stabilitást.
Aerob instabilitás -romlás Az aerob stabilitást meghatározó tényezők: Tömörség: a nagy térfogatsúllyal silózott anyag bontás után stabilabb. Az aerob romlási folyamatok gyakrabban lépnek fel szárazabb és lazábban tömörített szilázsokban, amelyekbe a levegő könnyebben behatol. Cukorszerű szénhidrátok :a fermentáció után visszamaradó cukorszerű szénhidrátok a silóbontást követően alapanyagot szolgáltatnak a káros aerob mikroorganizmusok számára ( élesztők és a penészgombák).Tehát a nagyobb cukortartalom növeli az aerob romlás kockázatát. A kukorica és a cirokfélék vegyes termesztése a termésmennyiség, a termésbiztonság és az erjeszthetőség tekintetében számos előnnyel jár, a szilázs táplálóanyag-tartalma és aerob stabilitása vonatkozásában azonban gyengébb eredmény érhető el a silókukorica-szilázshoz viszonyítva. Kémhatás: Az alacsony pH önmagában még nem képes megelőzni az aerob romlási folyamatokat, mivel az élesztők még igen alacsony pH mellett is képesek szaporodni . Erjedés során keletkező anyagok: lehet az aerob stabilitást javító hatásuk (ecetsav, propionsav, vajsav, valeriánsav és kapronsav) Az erjedés minősége: a jó erjedés nem garancia, sőt növelheti az aerob romlás kockázatát, mert a jól erjedt szilázsban kevesebb az ecetsav, a propion-, a vaj-, a kapron- és a valeriánsav (gombaölő hatású anyagok)
Aerob instabilitás -romlás Az aerob stabilitást meghatározó tényezők: Környezeti hőmérséklet: a magasabb környezeti hőmérséklet (30-45 C) általában segíti a mikrobák tevékenységét. Szárazanyag-tartalom: a fonnyasztás az angol perje esetében jobb erjedési profilt, de egyben gyengébb aerob stabilitást eredményezett (magasabb pH és alacsonyabb savtartalom, kisebb tömörség). Más esetben javította a stabilitást a fonnyasztás. Növény faj, fajta: A kukorica és a kalászos gabonából készült szilázsok általában jobban ki vannak téve a kitárolás utáni romlási folyamatoknak, mint a fűfélékből vagy hüvelyesekből készült szilázsok A kukorica-, a cirok- és kalászos gabona szilázsokban jobban szaporodnak a penészek, mint a pillangós, vagy fűszilázsokban. A lucerna stabilabb, mint a kukorica. Silózási adalékanyagok hozzáadásával befolyásolhatjuk az erjedést és a bontás után bekövetkező romlási folyamatok mértékét. A hangyasav, egyes heterofermentatív baktériumok, továbbá propionsavtermelő baktériumok, a propionsav, a Na-benzoát és a K-szorbát, az 1,2- propándiol esetleg ezek keveréke gátolhatja a káros mikroorganizmusok, elsősorban az élesztők és a penészek szaporodását kukoricaszilázsban. A tejsavtermelő baktériumok aerob stabilitást befolyásoló hatása vitatott: negatív és pozitív hatás egyaránt kimutatott.
Aerob instabilitás -romlás Az aerob romlás megelőzése: a tömörítés minél hatékonyabb legyen: a szárazanyag-tartalom, a szecskaméret, a betakarítási és a tömörítési kapacitás összehangolása (cél: 250 kgsza./m3) a kibontott silófalból minden nap legyen kitermelés, a silótérben maradó anyagot ne bolygassuk, ne keverjük össze, naponta 10-30 cm-t haladjunk előre a silódepóban (30-90 cm-t fóliatömlőben) a takarmány kitermelése közben nyáron növeljük a kitermelt takarmány vastagságát (akár 30-45 cm) silótér kialakításának kulcsszerepe van a romlás megelőzésében: olyan hosszúságú és szélességű legyen, hogy a levegővel érintkező silófal minél kisebb felületű legyen az állomány napi szükségletéhez igazodva minden nap legyen kitermelés a kritikus takarmányok (pl. nedves roppantott kukorica) mennyiségét téli felhasználásra tervezzük ( a körülményektől függ) Adalékanyagok használata: olyan adalékot alkalmazzunk, aminek valóban van aerob stabilitást fokozó hatása: az erjedést javító hatású adalék nem biztos, hogy a stabilitást is javítja! nyári felhasználású takarmánytételek esetében javasolt elsősorban stabilitást is javító adalékot alkalmazni, illetve nyári hurkák esetében nagyobb dózist javasolt alkalmazni takarmány fajtája is meghatározza az adalék használatát: pl. a nedves roppantott kukorica stabilitása gyengébb, mint a lucernáé az aktuális telepi körülmények is befolyásolják a döntést: időjárási körülmények, a tömörítés hogyan sikerült, bontáshoz használt eszközök stb.
Száraz vagy penészes fal Frissen lebontott fal Romlás-aerob instabilitás: idő tényező Száraz vagy penészes fal Frissen lebontott fal
Romlás-aerob instabilitás: műszaki háttér, mint tényező Szakszerű, kis felületű, silómaróval készített silófal Nagy fajlagos felületű, kézi erővel nyert silófal
Az erjedést befolyásoló tényezők Szénhidrát-tartalom Nyersfehérje-tartalom Szárazanyag-tartalom Nyersrost-tartalom Szecska- és szeletméret Töltési idő, tömörítési vastagság, tömörség és hőmérséklet Anaerob viszonyok kialakítása és fenntartása (silófedés)
Az erjedést befolyásoló tényezők 1. Szénhidrát-tartalom: Befolyásolja: faj könnyen silózható : silókukorica, cukorcirok (280-300g erjeszthető szénhidrát / kg sz.a., C/PK > 2,5; cukor/nyersfehérje >1) közepesen silózható: gabonafélék (árpa, rozs, rtritikálé) legelőfű, szilázsfüvek: csomós ebír, magyar rozsnok, zöld pántlikafű (150-160 g erjeszthető szénhidrát / kg sz.a.), réti komócsin: nem szilázsfű, mert keskeny a levele, de 200g/kg erjeszthető szénhidrát -tartalma van (6,5 MJ/kg sz.a.) nehezen silózható: lucerna, vöröshere (60-70 g erjeszthető szénhidrát / kg sz.a.)
Az erjedést befolyásoló tényezők 1. Szénhidrát-tartalom:
Az erjedést befolyásoló tényezők 1. Szénhidrát-tartalom: Befolyásolja : vegetáció fázisa: öregedéssel a cukor-, fehérje és víztartalom csökken, nyersrost.tart. nő és a rostösszetétel megváltozik, ami hatással van az emészthetőségre
Az erjedést befolyásoló tényezők 2. Nyersfehérje-tartalom: nagy fehérjetartalom Þ NH3 lúgos kémhatás Þ közömbösíti a tejsavat PUFFERKAPACITÁS fogalma: 1 g sz.a.-ban a 4,0 pH eléréséhez szükséges tejsav mennyisége, mg -ban (a nagy fehérje- és Ca, K-tartalmú növények pufferkapacitása jelentős: 50-80; lucerna: 74) A pufferkapacitást meghatározó tényezők: fehérjetartalom, fehérjebomlás melléktermékei, hamulúgosság (alkáli- és alkáli földfémek), gyenge szerves savak a takarmányban.
A lucerna táplálóanyag-tartalmának, emészthetőségének és a fenofázisának az összefüggései
Az erjedést befolyásoló tényezők 3. Szárazanyag-tartalom: Erjedés szempontjából optimális: silókukorica: teljes növény 35-40 % lucerna: fonnyasztott növény 35-40% legelőfű: fonnyasztott növény 33-36% Nedvességtartalom: ozmotikus viszonyok szerepe: >35% sz.a. kedvez a tejsav-termelőknek, gátolja a káros baktériumokat > 40% sz.a. csökkenti a tömöríthetőség mértékét! A szárazanyagtartalom növelhető: fonnyasztással adalékanyaggal (melasz, abrak, répaszelet)
3. Az erjedést befolyásoló tényezők
A szerves savak összetétele az erjesztett takarmányokban a szárazanyag függvényében
Az erjedést befolyásoló tényezők 3. Szárazanyag-tartalom folytatása: A fonnyasztás (nagyobb sz.a. tartalom) előnyei: nő a táplálóanyag-koncentráció, kevesebb a gázveszteség, jobban kihasználható a silótérfogat, kevesebb a csurgaléklé, nagyobb a szárazanyag-felvétel. A szárazanyag-tartalom becslése: nedvesség könnyen kinyomható, csepeg: 10-15 % sz.a. erősen összenyomva a kéz nedves marad: 16-20% sz.a. kicsavarva kissé csepeg: 21-30% sz.a. kicsavarva alig vagy egyáltalán nem csepeg: >30% sz.a.
Az erjedést befolyásoló tényezők 4. Nyersrost-tartalom: fenofázis (kukorica-lucerna-fű) silózás szempontjából optimális: 18-22 sz.a.% kukorica esetében a virágzástól a viaszérésig csökken a rosttartalom a cső érése miatt, 40 cm-es tarlóval 16-17%sza nyersrost lucerna: 20-25%sza.(bimbózás) rugalmas alakváltozás csökkenti a tömöríthetőség mértékét
Az erjedést befolyásoló tényezők 4. Rosttartalom: A kukorica rosttartalma NEM nő a szemek érésével!
Az erjedést befolyásoló tényezők 4. Rosttartalom : A lucerna cukortartalma csökken, nyersrost-tartalma nő az öregedéssel, lignifikáció (fásodás)!
5. Szecska- és szeletméret Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret 5. Szecska- és szeletméret ELOSZLÁS: pl. kukoricaszilázs 45-65 % 0,8-1,9 cm Szecska (falközi siló, tömlő, szecskabála): kb. 0,5-5 cm kukorica, cirok, lucerna, fű stb. Szelet (bála): >5cm (5-15 cm) bálaszenázs: lucerna Eredeti szálhosszúság (bála): nehéz kezelhetőség (gépi bálabontás) válogatás (acidózisveszély) tömöríthetőség, tömörségi problémák
Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Javasolt szecskahosszúságok
Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Meghatározza: a tömöríthetőséget, a szilázs minőségét (karamellizáció) és a veszteségeket (csurgaléklé, aerob stabilitás) a bendőállapotot (pH-strukturális rost) takarmány/szárazanyagfelvételt termelési szintet, a tej összetételét (tejzsír)
Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Hazai gyakorlat: Silókukorica-, cirokszilázs: korábbi nézet: 3 cm lenne ideális strukturális szempontból napjainkban 1-2 cm közötti tartomány az átlagos elméleti szecskahossz Magyarországon A halmaz nem jellemezhető egyetlen értékkel, eloszlás: pl. kukoricaszilázs 45-65 % 0,8-1,9 cm Legyen minél egyenletesebb, homogén eloszlású (tömöríthetőség, válogatás)! ha az átlagos elméleti szecskahossz <0,7 cm, akkor javasolható + 2-3 kg széna Túl apró szecska: 4-15 mm-es szecskahossz esetében a járvaszecskázó +20% teljesítménycsökkenésével jár a betakarítás Befolyásoló tényezők: szemroppantáskor az átlagos szecskaméret csökken
Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Hazai gyakorlat: Lucernaszilázs/szenázs: ha >40% sz.a. akkor 2-3 cm falközi silóban és fóliatömlőben (bimbós fenofázisban: 20-25% nyersrost) 35-40% sz.a.-nál 2-3 cm falközi silóban és fóliatömlőben (túl apró szecska-csurgaléklé-képződés) (bimbós fenofázisban: 20-25% nyersrost) 25-35% sz.a.: 3-5 cm falközi silóban és fóliatömlőben (túl apró szecska-csurgaléklé-képződés) a rosttartalom figyelembevételével (bimbós fenofázis: 20-25% nyersrost) eredeti szálhosszúság-bálaszenázs Fonnyasztott füvek: 1,2-2,5 cm falközi silóban és fóliatömlőben
A szilázs szecskaméretét a silótérben befolyásoló tényezők:. 1 A szilázs szecskaméretét a silótérben befolyásoló tényezők: 1. a forgókések sebessége 2. a szemroppantó henger beállítása
A szilázs szecskaméretét az etetőasztalon befolyásoló tényezők:. 3 A szilázs szecskaméretét az etetőasztalon befolyásoló tényezők: 3. a silómaró/blokkvágó szerepe és hatása
A szilázs szecskaméretét az etetőasztalon befolyásoló tényezők:. 4 A szilázs szecskaméretét az etetőasztalon befolyásoló tényezők: 4. a keverő-kiosztó kocsi kései 5. a keverés ideje
A szilázs szerkezetének vizsgálata: a silótérből vett anyag és a silómarás után képződött anyag értékelése Penn State Szeparátor - szitasor segítségével:
Az erjedést befolyásoló tényezők 6. Töltési idő, tömörítési vastagság, tömörség és hőmérséklet: térfogattömörség: kg eredeti anyag/m3 vagy kg szárazanyag/m3 bálaszenázs :300-600 kg/m3 (30-45% sz.a.) falközi silóban: átlag 600 kg/m3, változékonyság: 500-700 kg/m3 (35-40% sz.a.), cél: kb. 750 kg/m3 35% sza. (250 kg sza./m3 ) a tömörség fordítottan arányos a szárazanyag-, a rosttartalommal, és a szecskamérettel javasolt: 3 nap hőmérséklet: < 30 °C (tömörítés) szalmaágy a siló bejáratához (talajszennyeződés)
Az erjedést befolyásoló tényezők 6. Töltési idő, tömörítési vastagság, tömörség és hőmérséklet : rétegvastagság: függ a szállítási kapacitástól, a szárazanyag-tartalomtól és a tömörítő gép súlyától, javasolt: 10-30 cm-es rétegekben felhordani az anyagot, 30 cm-nél mélyebben nem tömörít a traktor, napi minimum 80-100 cm (zárja az alatta levő réteget),
Az erjedést befolyásoló tényezők 6. Töltési idő, tömörítési vastagság, tömörség és hőmérséklet :
Az erjedést befolyásoló tényezők 6. Töltési idő, tömörítési vastagság, tömörség és hőmérséklet :
Az erjedést befolyásoló tényezők 6. Töltési idő, tömörítési vastagság, tömörség és hőmérséklet :
Az erjedést befolyásoló tényezők 7. Anaerob viszonyok fenntartása: silótakarás: fekete fólia szalmabála vagy gumiabroncs rögzítéssel, talajborítás nem javasolt, rávetés (árpa, pásztortáska), talajfelhordás - szennyezi a szilázst, szalmaréteg (laza szálas, szecska, bála),
Az erjedést befolyásoló tényezők A silótakarás módja: AZ EGYEDÜL JAVASOLHATÓ MEGOLDÁS Fólitakarás 4-6 mm vastag UV-stabil fólia (polipropilén vagy vastagabb és ellenállóbb poliamid) rögzítése: a fólia feküdjön rá az anyagra, hogy ne kaphasson alá a szél, egyenletes rögzítés gumiabroncsokkal, melyek egymást érik vagy homokzsákokkal a szalmabála drága ahhoz, hogy sűrűn fedjünk vele Az aerob romlást gátló adalékanyag: propionsav vagy sója (gombaölő hatású)
Írország, 2005
Magyarország, 2005
Magyarország, 2005
USA, 2005
Nagyobb veszteséggel járó megoldások (a veszteség mértéke mindig a felső réteg tömörségének függvénye!) Rávetés: árpa, pásztortáska (ha nem kel ki, sokáig fedetlen a szilázs, kelés utan lassan hálózza be a felületet)
Az erjedést befolyásoló tényezők Nagyobb veszteséggel járó megoldások silótakarásra (a veszteség mértéke mindig a felső réteg tömörségének függvénye!) Takarmánymész:etethető, kevés a tapasztalat (3-4 kg/m2 ?) Talajfelhordás - szennyezi a szilázst, liszteriózis, Clostridia-vajsavas erjedés ELLENJAVALT! Szalmaréteg (laza szálas, szecska, esetleg bála): nem zár, elviszi a szél, Fedett helyen fedetlenül: csak az eső ellen véd, az oxigén ellen nem, nem megoldás Fedés nélkül: nagy tömörség (35 % sza., 250 kg sz.a./m3) esetén lehet mérsékelt a veszteség (száraz a silótető, nem nyálkás, esetenként 10-20 cm aerob réteg), de nagy a kockázat. Nem elegendő tömörség mellett akár 1 m is lehet az eloxidálódott, fekete-barna réteg.
Szilázsok/szenázsok minősítése 1. Érzékszervi bírálat 2. Táplálóanyag-tartalom jellemzése 3. Erjedés jellemzése
Takarmányismeret: szilázsminősítés 1. Érzékszervi bírálat: szín (3p), szag (12p), szerkezet (5p)alapján 2. Táplálóanyag-tartalom és erjedés alapján történő bírálat: Silókukorica-szilázs: NEl (MJ/kg), szárazanyag (%), pH, szerves savak összetétele Fű- és lucernaszenázs: NEl (MJ/kg), szárazanyag (%), nyersfehérje (g/1000g), pH, szerves savak összetétele
Takarmányismeret: szilázsminősítés Erjesztett takarmányok: érzékszervi bírálat
Takarmányismeret: szilázsminősítés Erjesztett takarmányok érzékszervi bírálata Szín: a növény eredeti színére emlékeztető szín fakósárga (vajsav) szilázs, vöröses barna szilázs (karamellizálódott- a fehérje lebonthatósága csökken), fehér penészfoltok (mikotoxinok!) Szag kellemes, fűszeres illat szúrós szag (ecetsav, ammónia), dohos szag (penész), avas szag (vajsav), alkoholos aroma (etanol, metanol)
Takarmányismeret: szilázsminősítés Szerkezet a rostszálak épek az anyag szakadékony, vonódott, kenőcsös Egyéb meghatározó paraméterek: szecskaméret (ha <0,7 cm, min. 2kg széna és szenázs etetése) eloszlás (az egyenletes szecskából nem válogat a tehén) kukoricaszemek mennyisége (fő energiahordozó a szemben található keményítő) ép- és tört szemek aránya (emészthetőség, szemroppantó használata!)
A szilázs szerkezetének vizsgálata (a silótérből vett anyag és a silómarás után képződött anyag értékelése) Penn State Szeparátor - szitasor segítségével:
Szilázsminősítés A jó minőségű erjesztett takarmányok jellemzői