2. témakör: Az állatok kommunikációja Zooszemiotika: az állatok jeladó rendszere

Az azonos fajhoz tartozó egyedeknek szükségük van arra, hogy valamilyen módon közöljék és megértsék egymás szándékait, azaz információt cseréljenek egymással. Ennek eszköze olyan jelekből álló jelrendszer, amely szaglással, látással vagy hallással felfogható.

Az állatok jelrendszer útján történő hírközlését, egymás közötti információcseréjét közös néven az állatok kommunikációjának nevezzük.

A jelek befolyásolják a fajra jellemző magatartást. Viselkedéseket indítanak be, megváltoztatják, vagy éppen megszüntetik azokat.

Ezeket az anyagokat közös néven feromonoknak nevezzük. Az állatvilág számos képviselője olyan szaganyagokat termel, amelyekkel kémiai kommunikációra képes. Ezeket az anyagokat közös néven feromonoknak nevezzük. Sok esetben a fajra, csoportra vagy az egyedre jellemző szagok elősegítik az állatok egyedfelismerési képességét. A kémiai jelzések sajátossága, hogy hosszabb ideig is hatásosak maradnak.

A feromonok általi kommunikáció célja lehet: figyelmeztetés veszélyre, párválasztás elősegítése, ivadékok felismerése, térbeli eloszlás kémiai szabályozása, saját terület határainak kijelölése.

vizuális kommunikáció. Az állatok látására épül a vizuális kommunikáció.

Ebben a folyamatban az élénk mozgás és a színek fokozzák a jelek feltűnő jellegét.

A mozgással történő vizuális kommunikáció legjobban felderített példája a méhek tánca.

A vizuális kommunikációnak számtalan példája található az állatok szaporodási viselkedésében és az utódokról való gondoskodásban.

Az állatok hangadási jelrendszerén és hallásán alapul az akusztikus kommunikáció.

látási vagy szaglási ingerek nem érvényesülnek. A hangjelzések főleg olyan esetekben segítik elő a társas érintkezést, amikor látási vagy szaglási ingerek nem érvényesülnek. Fejlett hangadás és hallás alakult ki a rovaroknál, amelyek hangja elsősorban a szaporodási tevékenységgel kapcsolatos.

A kétéltűek hangjelzései is a szaporodással kapcsolatosak.

A madarak jelrendszere a legváltozatosabb. Ezek egy része a fajra jellemző öröklött hangjelzések, másik részét az állat egyedi élete során tanulta.

Az emlősök hangjelzései között megtalálható az ultrahang is.

Összefoglalásul Az állatok jelei természetes és szigorú oksági viszonyban vannak a jelölt valósággal. Az „üzenet” közvetlenül a helyzethez igazodik és arra vonatkozik. Az állati kommunikáció közvetlenül irányul a tárgyra, soha nem lép fel az adott időpontra vonatkoztatáson túl, szükséglettől vagy kényszertől függetlenül.

A jeltudomány egyik ága a zooszemiotika, amely az állatok jelzéseit kutatja, de a nyelvtudományt is érdekli ez a terület, mert megvilágítja az emberi nyelv keletkezését.

és anyagi jeleket tudnak adni és kapni. Az állatok kémiai, hallási, vizuális és anyagi jeleket tudnak adni és kapni. Jelrendszerük jóval korlátozottabb, mint az emberi nyelv.

a jelek tagolatlanok, elemekre nem bonthatók, Kevés jelből épül fel, a jelek tagolatlanok, elemekre nem bonthatók, a jelek nem vagy csak kevéssé kombinálhatók, térben és időben nem különülnek el az őket kiváltó ingerektől, fő kommunikációs funkciójuk a felhívás és az érzelemkifejezés, „leírásra” csak korlátozottan képesek.

Köszönöm a figyelmet! Viszont látásra!