A képzőművészet-terápia metodikája I.
Képzőművészet + Terápia Előzmények Pszichodinamika Pszichoterápiás elvek, alapok Anyagok és eszközök Az alkotó folyamat Az alkotás A kapcsolódási felület A helyszín kialakítása Az önkifejezés előhívása Az önkifejezés facilitálása A szavakba fordítás: reflexió
I. A MŰVÉSZET A képzőművészet-terápia magja A képzőművészeti önkifejezés különbözteti meg a többi terápiás formától Akármilyen fokú legyen is a terapeuta jártassága a képzőművészetben Anyag és eszköz + Az alkotó folyamat + Alkotás, produktum
Az anyag (vizuális médium) A képzőművészet-terápiában használatos anyagok és eszközök többnyire: Egyszerűek Strukturálatlan hívóinger Mindenki által könnyen használható Az ülések időben limitáltak Ésszerűen olcsók, strapabírók Jó állapotú (rendben tartott, megőrzött)
A terapeuta tapasztalata az anyagok és eszközök használatában Nem szakértő, de tudjon segíteni technikai problémákban Nem túl sok anyag, de azokat viszonylag jól ismerni (felületek, rajeszközök, festékek, 3D anyagok) Kognitív + emocionális tudás az anyagokkal, eszközökkel kapcsolatban Egyensúly: tanítás és magára hagyás között
Az alkotás folyamata A kreatív folyamat általános jellemzői: Fluencia Rugalmasság Elaboráció, kidolgozás Eredetiség
A kreatív folyamat specifikus jellemző a terápia során Az exploráció Szabad asszociáció – szabad exploráció Ellenállás A szabadság keretei (objektív és szubjektív feltételek) Inkubációs idő A végső elrendezés igénye: kompozíció A terapeuta: csak technikai asszisztenciát nyújt mindehhez!
A terapeuta attitűdje a folyamat monitorozása során Csak technikai asszisztencia!! Elfogadás, tolerancia. Aktív figyelem, időbeli és térbeli sajátosságok, az egyes állapotok átmenete egymásba.
Az alkotás (produktum)= a kreatív folyamat látható terméke Nem egyszerűen a mű elemeinek szokványos „jelentését” ismerni, ez általánosításokhoz vezethet. Túlhangsúlyozása elterelheti a figyelmet az alkotóról és a folyamatról. Az alkotás elemzése csak az alkotó részvételével történhet. A túl aktív értelmezés leértékeli az alkotót.
A képi kifejezés nyelvének olvasásához: A kliens fejlődésének (előzmények, életesemények) ismerete Diagnosztikai jelentősége van Számos variáció, eltérés a normáktól A pszichodinamika ismerete Egykor és ott itt és most Coping mechanizmusok, ösztönkésztetések, elhárító mechanizmusok, szorongás és agresszió Szimbolikus jelentések, képi preferenciák, a képi elemek kapcsolata az alkotóval és az alkotás közegével Először a kliens egész „nyelvezetét” meg kell ismerni, azután kezdhetjük csak felfejteni a képi részleteket!
Forma és tartalom Általános (szerveződés, kompozíció) Befejezettség, szervezettség, eredetiség, stílus Specifikus (az egyes elemek) Vonalvezetés, árnyékolás, ecsetkezelés, nyomaték, elhatárolás, intenzitás, a papíron való elhelyezkedés Látens vs. Manifeszt Álommunkához hasonló „képmunka” Sűrítés (metafora) Eltolás (metonímia) Másodlagos feldolgozás „Lelepleződések” Agresszió és szorongás szintje Én-analóg képi elemek
Képzőművészet + Terápia Előzmények Pszichodinamika Pszichoterápiás elvek, alapok Anyagok és eszközök Az alkotó folyamat Az alkotás A kapcsolódási felület A helyszín kialakítása Az önkifejezés előhívása Az önkifejezés facilitálása A szavakba fordítás: reflexió
ELŐZMÉNYEK A páciens lelki fejlődésének beható ismerete egészen a gyermekkortól. Családi „anamnézis”. A jelen probléma kialakulásának menete. Kreatív anamnézis.
PSZICHODINAMIKA A korai (gyermekkori) tapasztalatok, traumák, kapcsolati mintázatok összefüggése a jelenlegi állapottal. Én-funkciók, én-védő mechanizmusok. Pszichodinamika vs nozológia. Implicit kapcsolati jelenségek.
A pszichoterápia alapfeltételei Keretek (tér, idő, személyi) A terápiás szerződés Az absztinencia-szabály Interakció a környezettel, együttműködés, kommunikáció a kezelő team-en belül.
A pszichoterápia szakaszai Előzmények, pszichodinamikai elemzés Anamnézis felvétele vs első interjú Terápiás szerződés Bevezető szakasz Fő szakasz Pozitív áttételi jelenségek Ellenállási szakasz Reintegráció Befejezés, leválás, veszteség, útravaló