A színészi játék európai mesterei A commedia dell’arte

A commedia dell’arte (értsd: „hivatásosok színjátéka”) A16. század közepén alakult ki Itáliában.

Hevesi Sándor a comedia dell’artéról „Arlechino, tarka rongyokból összefércelt sajátos jelmezével, nem más, mint a római centuinculus (száz folt), aki Apuleius tanúbizonysága szerint mimus volt, azoknak a fajtájából, akik korommal a feketére mázolták képüket, miért is az olasz Arlecchino fekete lárvát hordott, amíg csak le nem tünt a színpadról. Pulcinella, aki később Pierot-vá változott fehérre mázolta a képét, mivel, hogy az ő római apja Maccus volt, a fehér mímus, aki fehér lárvát viselt” Évezredes szakadatlan hagyomány – ősi tudás a színházról.

Valószínűleg még az ókori atellana-játék hagyományaiból alakult, de természetesen közrejátszottak kialakulásában a minden vidéken meglévő népi csúfolódók is. Az első fennmaradt írott szcenárium 1568-ból való, de az 1570-es években a legjobb társulatok már Franciaországot és Spanyolországot is megnyerték művészetüknek (a legkorábbi névről ismert csoport, a Gelosi már 1571-ben megjárta Franciaországot). Hatása máig eleven a drámaírásban és a színjátszásban is. Kialakulása során kölcsönösen hatottak egymásra a többnyire szobatudósok által alkotott, akadémikus versezetű commedia eruditával.

Római mímus, a középkori zsonglőr (jokulátor) commedia dell’arte színésze

Az első fennmaradt írott szcenárium 1568-ból való A commedia dell’arte (értsd: „hivatásosok színjátéka”) - a színjátszás (komédiázás mestere, művészei. Rögtönzött színjáték. Az ókori atellana-játék hagyományaiból alakult + középkori vásári színjáték. +népi csúfolódók is.

Európai siker Már 1570-es években a legjobb társulatok már Franciaországot és Spanyolországot is megnyerték művészetüknek. Később egész európában turnéznak. A legkorábbi névről ismert csoport, a Gelosi már 1571-ben megjárta Franciaországot.

A commedia dell’arte titka „Velencében láttam egy rögtönzött darabot álarcos színészekkel. Igen természetesen, nagy lendülettel és ügyességgel adták elő .... Ezeknél az álarcosoknál természetesebben nemigen láttam senkit sem mozogni. A természetességnek ezt a fokát csak kivételesen szerencsés tehetséggel és csak hosszú gyakorlat után lehet elérni. " Goethe írása a commedia dell' arte-ról.

A commedia dell’arte titka Színészképzés egy életen át. Mesterségbeli tudás. Egy színész – egy szerep. Művészi elkötelezettség. Eleven kapcsolat a közönséggel. Életre varázsolt régi figurák – színházi archetípusok. Archetipikus – erős alaphelyzetek. (Legtöbb számos nehézség árán a házasság révébe érkező – ifjú párról szólt.) Az előadás a társulat közös munkája. Archetípus: (őskép, valaminek az ősformája, szimbólum).

A commedia dell’arte titka 2 Teátrális őstípusok, figurák. A közönség nagyrészt ismerte a darabok tartalmát - kizárólag a színész egyéniségén, tehetségén múlott az előadás varázsa.

Jellemzői Előadói hivatásos vándorszínész-társulatok A színészeik a társulatok vezetőinek irányításával közösen dolgozták ki az előadás néhány oldalas a cselekményvázlatát , ez (canovaccio). Rögtönzött játék: Az előadás a társulat közös munkája: csak a színpadon nyerte el végleges formáját , a közönség reakcióitól függően. Az lesz hosszabb, ami tetszik. Nem teljes improvizáció: Előre betanult szövegrészek, szövegvariációk (kész sémák), mindenki által ismert és szeretett tréfák (melyekhez minden kellék a rendelkezésükre állt) és fogások egész arzenálja segítette, melyeket az alkalomhoz illően variálhatott.

Társulatok Egy társulat 10-12 főből állt Minden szerepkörre volt alkalmas színész. Egy ember egész életén át egy fajta szerepet játszott, melyet egyre inkább tökélyre fejlesztett. A szerepek aztán a színtársulaton belül apáról fiúra öröklődtek, a mesterségbeli fogásokkal, generációkon át öröklődő panelekkel együtt (bár az életkornak megfelelő váltásokat betartották). A különböző vándortársulatok színészei saját egyéniségüket adták szerepköreikhez, így jelentkezett különbségtétel a különböző karaktereken belül is (a szolgálót felosztották Arlecchinóra, Pedrolinóra, stb.) Már az 1570-es évek Itáliájában elszaporodó színésztársulatok is befogadtak nőket, akik közül néhányan hamar híresek lettek. Az állandó karakterek, típusok (tipi fissi) kész, kiforrott jellemek voltak, és a cselekmény felépítését is nagyban meghatározták. Rajtuk keresztül a darabok tematikája is a régi sémákhoz igazodott: legtöbbjük egy – számos nehézség árán a házasság révébe érkező – ifjú párról szólt. A cselekményben a szolgák (zanni-szereplők) is kulcsfontosságú szerepet játszottak, hiszen valósággal rajtuk múlt minden. Ezek parasztból lett, sanyarú sorsú szolgák gazdái önkényén - azok gyengéit kihasználva - csak különféle csalafintaságok útján lehetnek úrrá, s közben segítik a sorsűzött szerelmesek (innamorati) útját, akik a többi szereplővel ellentétben nem viseltek maszkot, mondhatni a közönség az „arcukba látott”. A Zanni gazdái az életben szintúgy, mint a commediában, általában öreg kereskedők, dottorék, vagy kapitányok voltak. A szereplő típusokat úgy csoportosították, hogy alkalmasak legyenek urak-szolgák, öregek-fiatalok, okosok-buták kettőseinek - a commediából egyaránt elmaradhatatlan ellentéteknek, kontrasztoknak - az ábrázolására. Ezt az ellentétjátékot a commedia dell’arte az antik vígjátékokból emelte át, aktualizálta az új játékstílusnak megfelelően.

Tipi fissi-k Az állandó karakterek, típusok (tipi fissi) kész, kiforrott jellemek voltak, és a cselekmény felépítését is nagyban meghatározták. Cselekményben a szolgák (zanni-szereplők) is kulcsfontosságú szerepet játszottak, hiszen valósággal rajtuk múlt minden. Ezek parasztból lett, sanyarú sorsú szolgák gazdái önkényén - azok gyengéit kihasználva - csak különféle csalafintaságok útján lehetnek úrrá. S közben segítik a sorsűzött szerelmesek (innamorati) útját. A fiatal szerelmesek a többi szereplővel ellentétben nem viseltek”. A Zanni gazdái az életben szintúgy, mint a commediában, általában öreg kereskedők, dottorék, vagy kapitányok voltak. urak-szolgák, öregek-fiatalok, okosok-buták kettősei-kontrasztok. Ezt az ellentétjátékot a commedia dell’arte az antik vígjátékokból emelte át.

Tipi fissik urak Urak Capitano: Déli típus (spanyol), nőcsábász, katona (már leszerelt), szájhős, hihetetlen történeteket ad elő magáról, hetvenkedő, csábító. A cselekmény során baja esik, átverik, megleckéztetik, végül a lányt nem kapja meg. Dottore: Északi típus, általában orvos, néha ügyvéd vagy jogász. Érthetetlen beszéd, ékesszólás, latin szavak használata, tudálékosság, kéjsóvárság jellemzi. Pantalone: Szintén idősebb szereplő, északi (velencei), zsugori kereskedő. Nagyon öreg, beteg, mindig panaszkodik, sántít, tüdőbaja van. Beképzelt, öntelt szoknyavadász, ám őt is az orránál fogva vezetik. Tartaglia: Előző kettőt helyettesítheti, dadogó hivatalnok.

Sorsűzött szerelmespár A lány (Vittoria, Lidia, Izabella) A fiú (Flavio, Lelio, Aurelio). Toscanai tájszólás jellemzi.  

Tipi fissi-k szolgák Szolgák (zanni-szerepek) Brighella: Eredetileg eszes, északi paraszt. Később mindenre kapható, agyafúrt fickó, ötletekben gazdag, találékony intrikus, aki bonyolítja a cselekmény fonalát. Arlecchino: Naiv, gyámoltalan, kevésbé eszes, északi, vidám, leleményes parasztlegény. Pulcinella: Púpos, bűnös hajlamú, illetlen déli figura. Félmaszkot hord. Colombina (vagy Fantesca): Szolgálólány, északi is lehet és déli is. Segíti a szerelmeseket, kedves, okos, ravasz. Pedrolino: Nápolyi, ostobább szolga (idővel melankolikussá válik, és szomorúságában mintha értelmesebb lenne). Sajátosan bohócszerű figura, ő a bátortalan, reménytelen szerelmes, akin segíteni kell (franciába Pierrot).

Dramaturgia Jelenetező technika, mivel a szűk színpadon csak kevés szereplő fért el. Változatlan helyszínen az egymás után érkező szereplők vitték előre a cselekmény. A cselekményt gyakran szakították meg lazzik (bohóctréfaszerű közjáték), a zannik megpróbálták a közönséget szórakoztatni tréfákkal, mutatványokkal. Dalok.

Dramaturgia 2 / Állandó cselekményeleme volt az előadásoknak a személycsere (travestimento) botozás (bastonatura) is. A személycserét a maszkok használata tette lehetővé. Felbukkantak az állandó komédiák repertoárjából a felcserélt nemek, összetévesztések, keresztszerelem, eltitkolt személyazonosság, látványos megmenekülések, őrület, téves halálhír, féltékeny férjek, humoros zsarolások, rászedések, vagy akár verekedés, erotikus játékok, egyszerű gorombaság.

Fogalmak Scenárió, canacavaccio: dialógusokat nem tartalmazó cselekményváz, amelyet az előadók alkalomról alkalomra rögtönözték. Visszatérő komédiaelemeket tartalmazó gyűjtemények a XVI. század végén nyomtatásban is megjelentek. Ezeket a kor színészsztárjai írták a saját repertoárjuk alapján.