BAROKK

BAROKK A 19. század végéig negatív, elítélő, megrovó értelemben használták. A 18. század közepén francia építészek kezdték ezzel a szóval illetni a 17. századi itáliai építészetet. Ez a negatív vélemény a 19. század végéig uralkodott a művészettörténészek körében. A barokk egyértelmű volt a „szabálytalan”, a „szokatlan”, az „érthetetlen”, az „értelmetlen” fogalmával

Klasszicizmus

„A barokk a különlegesség felső foka, a nevetségesség túlzása „A barokk a különlegesség felső foka, a nevetségesség túlzása. Borromino megőrült.”

Francesco Borromini (1599-1667)

San Carlo alle Quattro Fontane-kolostor templom belső terének és a szomszédos épületek felújítása volt; a homlokzatot csak élete végén készítette el. A templomot San Carlo Borromeónak szentelték, s ez sarkallta nevének megváltoztatására.

Sant’ Ivo alla alla Sapienza (1640-1650)

Klasszicizmus

Heinrich Wölfflin A 19. század végén azonban Heinrich Wölfflin svájci művészettörténész rehabilitálta a barokkot

Heinrich Wölfflin Rámutatott arra, hogy a barokk a reneszánsszal és a klasszicizmussal egyenértékű, de attól lényegesen különböző művészeti stílus

Barokk

Barokk

Nagyszombat – Keresztelő Szent János templom

Franz Anton Maulbertsch 1724-1795

Barokk A 20. század elején a szó jelentése egyre inkább kiterjedt, előbb barokk zenéről és irodalomról kezdtek beszélni, majd a 16. század közepe és a 18. század közepe közti két évszázad egész kultúráját, szellemiségét a barokk szóval jelölték. Végül magát az egész korszakot, annak minden történeti-társadalmi jelenségét a barokk címszava alatt foglalták össze

Barokk Szekfű Gyula: Egyes barokk jelenségek, életek és művek után a XVIII. századnak egész élete egységesen barokk színt ölt magára, a barokk gondolkodás a műveltebb osztályokban, nemesség és városi polgárság körében, katholikusoknál és protestánsoknál egykép elterjed.” Szekfű sajátos gondolkodás- és életformának tartja a barokkot. „A barokkban életformát, belső, lelki magatartást, s azt az élet különböző terein kifejező külső formákat látunk… Tartalma egyszerre több életjelenségre terjed ki… Legvilágosabban érzékelhető a képzőművészet terén, honnan nevét is nyerte

A Tridenti Zsinatot követő katolikus reform célkitűzéseinek tökéletesen megfelelt az akkoriban megjelenő barokk stílus. Ez fordítva is igaz: a katolikus reform a maga igényei szerint alakította a barokk művészetet. A megújult egyház hatása alá akarta vonni a társadalom minden rétegét. Ehhez olyan művészetre volt szüksége, amely monumentalitásával és dinamizmusával érzékeltetni tudja az egyház visszanyert életerejét és nagyságát.

Csapodi Csaba: „Szent Ignác spanyol katonai szelleme nemcsak rendjét hatja át maradéktalanul, hanem a kor egész lelkét befolyásolja. Talán az ő egyéniségének volt legnagyobb része abban, hogy a renaissance pogány héroszának helyét az athleta Christi eszménye foglalta el. […] A világnézetében mélyen vallásos, állameszméjében abszolutista, társadalomfelfogásában hierarchikus-arisztokratikus berendezés alapján álló, egyéni lelki alkatában szenvedélyes, színpadias, külsőségekre igen hajlamos barokk ember, a vallási hős és pompakedvelő udvari ember kettősségében éli életét.”

Jellemzi ezt a művészetet a pátosz, az ünnepélyes reprezentáció, a hősiesség kultusza, de ugyanakkor a tetszelgés, az érzéki hatásokra törekvés is. A barokk világában minden színpadias: ez az illúziókeltés művészete.

Barokk vallásosság Amint a képzőművészetek barokk stílusa különbözik az érett középkor gótikus stílusától, úgy a barokk kor vallási élete, lelkisége és áhitatformái is sokban eltérnek a középkori vallásosságtól.

Barokk vallásosság II új típusú főpapok, akik egyházmegyéjük területén tartózkodtak, rendszeresen látogatták a plébániákat, gondoskodtak a papság neveléséről és képzéséről, papjaik számára lelkigyakorlatokat szerveztek, egyházmegyei és tartományi zsinatokat tartottak, jövedelmeiket pedig egyházi, oktatási és karitatív intézmények alapítására, fenntartására és fejlesztésére fordították. Az új típusú főpapok közül nálunk is legismertebb Borromei Szent Károly milánói érsek

Barokk eszmények; életszentség Bossuet püspök: „Én ellenben olyan egyéneket akarok oktatni, akik a világban, a családban, sőt a királyi udvarban élnek, kik állásukból kifolyólag a külső világnak és a közönségnek tartoznak élni, és gyakran a lehetetlenség ürügye alatt gondolni sem akarnak arra, hogy a jámbor életet megpróbálják.” Mindnyájan arra hívattunk, hogy tökéletesedjünk. „A tökéletességre jutás módjai azonban különfélék a hivatások különbözősége szerint. Kinek-kinek állása és hivatása szerint kell megteremni a jámborság méltó gyümölcseit.” Állapotbeli kötelességeink teljesítése nélkül nincs valódi jámborság, ,,aki ezeknek nem tesz eleget, támasszon föl bár holtakat, mégis bűnben van, és ha így hal meg, elkárhozik.”

Barokk – új spiritualitás Páli Szent Vince (1581–1660) Szalézi Szent Ferenctől: az állapotbeli kötelességek becsületes teljesítésével s az Isten és felebarát iránti szeretet gyakorlásával az egyszerűek, közepesek, átlagosak is éppoly biztosan szentelhetik meg életüket és juthatnak üdvösségre, mint a kivételesek és a választottak

Barokk – új spiritualitás Bérulle bíborostól: kriszto­centrizmus Páli Szent Vince (1581–1660): Az ember immár a vallásos életben is több önállóságra és tevékenységre tartott igényt; nem félrevonulni kívánt többé, hanem az életben benne állva követni az evangélium parancsait és járni a megszentelődés útját

Nyíregyháza – Evangélikus templom