PILINSZKY JÁNOS (1921-1981)

PILINSZKY JÁNOS Pilinszky János Budapesten született 1921. november 25-én. Értelmiségi család gyermeke. A törékeny, érzékeny gyermeket nagynénjei gyámolították, akik Pilinszkyre még felnőtt korában is erős érzelmi befolyással voltak. Verseinek egyik első értő olvasója nővére, Erika volt, akinek öngyilkossága 1975-ben jóvátehetetlen űrt hagyott a költőben, s talán szerepet játszott abban, hogy nem írt több verset. PILINSZKY JÁNOS

segédszerkesztője volt. PILINSZKY JÁNOS Budapesten jogot, majd magyar irodalmat és művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első versei 1938-1939-ben folyóiratokban jelentek meg. 1941-44-ben az Élet segédszerkesztője volt.

PILINSZKY JÁNOS 1944 őszén katonának hívták be, így került el a németországi Harbachba, ahol egész életre szóló, megrendítő élménye lett a koncentrációs táborok borzalmaival való találkozás.

PILINSZKY JÁNOS A Trapéz és korlát című kötete 1946-ban jelent meg. E vékony kötettel nyerte el 1947-ben a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként több hónapot Rómában töltött. 1949-től nem publikálhatott, az irodalmi élet perifériájára szorult. Ekkoriban verses meséket írt. (Aranymadár 1957).

PILINSZKY JÁNOS Az 1960-as évek elejétől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába; Párizsban hosszabb időt is töltött, 1975-ben Amerikába is eljutott, nemzetközi elismerést kiváló versfordításaival.

1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott; PILINSZKY JÁNOS 1970 végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett Pilinszky utolsó alkotói korszaka, amely a Szálkák 1972 című kötettel kezdődött és a Kráter 1976 című gyűjteménnyel zárult. 1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott; ám a felé forduló figyelem részben megzavarta, fokozta szorongásait.

A költészetét meghatározó életrajzi tényezők: A gyermekkor (nagynénik), A koncentrációs tábor élménye. Pilinszky a század botrányának nevezte a megsemmisítő táborok létrejöttét. Egész életében nem szabadult ettől az élménytől.

PILINSZKY JÁNOS Költészetének hatása részben nyelvének rendkívüli tömörségével, s ebből fakadó művészi erejével magyarázható. A csönd, az elhallgatás felé való közelítése, mely Pilinszky líráját is jellemzi. Ezeken túl Pilinszky törekvése, hogy megtisztítsa a szavakat a rájuk rakódott irodalmi asszociációktól, felidéző voltuktól, s helyette a szavak megnevező funkciója kerüljön előtérbe. PILINSZKY JÁNOS

PILINSZKY JÁNOS Költészetének első korszakát a magány, a jéghideg űr motívuma jellemzi. 1946. - Trapéz és korlát. A vallásosság és a lágerélmény egymásba játszása jellemzi második költői korszakát. 1959. - Harmadnapon; 1970. - Nagyvárosi ikonok. A megváltott ember gondolata hatja át utolsó korszakát, mely egyúttal katolicizmusának felerősödését is jelenti. 1972. - Szálkák; 1974. - Végkifejlet; 1976. – Kráter című kötet. PILINSZKY JÁNOS

PILINSZKY JÁNOS Költészetének legértékesebb része Egy KZ-lager falára ciklusa. A ciklus meghatározó verseiben Pilinszky egybemontírozza a szenvedéstörténet motívumait a lágerélmény képeivel. Ez adja a versek feszültségét, egyúttal üzenetét is: Értelmetlen, kegyetlen, tehetetlen ember szenvedéstörténete. PILINSZKY JÁNOS

az életképet újítja meg. Valójában kettős drám zajlik le a versben: A Francia fogoly 1947 az életképet újítja meg. Valójában kettős drám zajlik le a versben: az epikus módon elmesélt történet a fogolytáborból szökött francia rabról és a másik, a lírai én, az emlékező drámája, aki a látott élménytől, az emberi esendőség és kiszolgáltatottság látványától nem tud szabadulni.

Egy KZ-láger falára Harbach 1944 Csak szomszédjuk esendő testét, mely szinte beléjük tapad, amint eleven rétegekben egymás nyomában inganak. A falvak kitérnek előlük és félre állnak a kapuk, elébük jött a messzeség és megtántorodva visszafut. Térdig gázolnak botladozva facipőiknek alacsony, sötéten zörrenő zajában, mint láthatatlan avaron. De törzsük már a némaságé. Magasba mártják arcukat, feszülten mintha szimatolnák a messze égi vályukat. Mert fogadásukra már készen, akár egy megnyiló karám, kapuit vadul széttaszítva sarkig kitárult a halál. Egy KZ-láger falára Harbach 1944 Thurzó Gábornak Újra és újra őket látom, a hold süt és egy rúd mered, s a rúd elé emberek fogva húznak egy roppant szekeret. Vonják a növő éjszakával növekvő óriás kocsit, a testükön a por, az éhség és reszketésük osztozik. Viszik az utat és a tájat, a fázó krumpliföldeket, de mindennek csak súlyát érzik, a tájakból a terheket.

Francia fogoly Csak azt feledném, azt a franciát, kit hajnalfele a szállásunk előtt a hátsó udvar sűrüjében láttam lopódzani, hogy szinte földbe nőtt. Körülkutatva éppen visszanézett, s hogy végre biztos rejteket talált: övé lehet a zsákmánya egészen! Akármi lesz is, nem mozdul odább. S már ette is, már falta is a répát, mit úgy lophatott rongyai alatt. Nyers marharépát evett, de a torkán még alig ért le, jött is a falat; és undorral és gyönyörrel a nyelvén az édes étel úgy találkozott, mint telhetetlen testi mámorukban a boldogok és boldogtalanok! Csak azt a testet, reszkető lapockát, a csupa bőr és csupa csont kezet, a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra és úgy adott, hogy maga is evett! Az egymás ellen keserülő szervek reménytelen és dühödt szégyenét, amint a végső összetartozást is önönmaguktól kell, hogy elvegyék! Az állatian makogó örömről a suta lábát ahogy lemaradt, és semmisülten kuporgott a testnek vad gyönyöre és gyötrelme alatt! A pillantását, - azt feledném egyszer! Ha fuldokolva is, de falt tovább, és egyre még, és mindegy már akármit, csak enni bármit, ezt-azt, önmagát! Minek folytassam? - Őrök jöttek érte; a szomszéd fogolytáborból szökött. S én bolyongok, mint akkor is a kertben az itthoni kert árnyai között. A jegyzetembe nézek és idézem: "Csak azt feledném, azt a franciát..." S a fülemből, a szememből, a számból a heves emlék forrón rámkiált: "Éhes vagyok!" - És egyszeriben érzem a halhatatlan éhséget, amit a nyomorult már réges-rég nem érez, se földi táplálék nem csillapít. Belőlem él! És egyre éhesebben! És egyre kevesebb vagyok neki! Ki el lett volna bármi eleségen: most már a szívemet követeli.

PILINSZKY JÁNOS

PILINSZKY JÁNOS Az életében megjelent könyvei Halak a hálóban (1942)   Halak a hálóban (1942) Trapéz és korlát (1946) Aranymadár (1957) Harmadnapon (1959) Rekviem (1964) Nagyvárosi ikonok (1970) Szálkák (1972) Végkifejlet (1974) A nap születése (1974) Tér és kapcsolat (1975) Kráter (1976) Beszélgetések Sheryl Suttonnal (1977) Válogatott művei (1978)

PILINSZKY JÁNOS Díjak: Baumgarten-díj (1947) József Attila-díj (1971) Kossuth-díj (1980) Magyar Örökség Díj (1997) PILINSZKY JÁNOS

PILINSZKY JÁNOS Alig egy hónappal az Ingrid Ficheux-vel kötött házassága után, 1981. május 27-én Budapesten szívinfarktusban hunyt el. PILINSZKY JÁNOS

PILINSZKY JÁNOS A halál váratlanul érte, tele volt tervekkel. Június 4-én hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

PILINSZKY JÁNOS (1921-1981)