NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS TÁRSULÁSTAN 11. előadás Dr. Bartha Dénes

II. Fátlan élőhelyek: gyepek és vizes élőhelyek

Természetes /természetszerű fátlan élőhelyek

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK)

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) - álló és lassan folyó vizeinkben (duzzasztott folyóvizek, víztározók, tavak sekély vizű öblei, holtmedrek, lápszemek) alakulnak ki - a vízi feltöltődési folyamatok szukcessziójának kezdeti stádiumai - a vízi növényzet összetételét befolyásolják: 1. a vízbe hatoló fénymennyiség 2. a víz kémiai összetétele (kémhatás, tápanyag) 3. a vízmélység változásai - egyszerű felépítésű, lazább kapcsolódású életközösségek - időben és térben könnyen változnak, gyakran mozaikos felépítésűek - alacsony fajszámúak (1-2), nagy egyedszámban és nagy borítással - jól elviselik a természetes zavaró hatásokat (pl. hullámverés, elárasztás, leeresztés) - az ország területének 0,1 %-át teszik ki

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) úszóhínár békalencsefélék (Lemnaceae) békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) rucaöröm (Salvinia natans) sulyom (Trapa natans) vízimohok

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Úszóhínár

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Úszóhínár

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) lebegőhínár békaliliom (Hottonia palustris) rencék (Utricularia spp.) aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) moszatok (Chara spp.)

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Lebegőhínár

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Lebegőhínár

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) rögzült hínár vízfelszínre emelkedő (a levelek a vízfelszínen úsznak) tündérrózsa (Nymphaea alba) békaszőlők (Potamogeton spp.) tündérfátyol (Nymphoides peltata) kolokán (Stratiotes aloides) vízitök (Nuphar lutea)

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Rögzült hínár – vízfelszínre emelkedő

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Rögzült hínár – vízfelszínre emelkedő

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) vízközt maradó (a levelek a víztestben találhatók) víziboglárkák (Batrachicum spp.) süllőhínárok (Myriophyllum spp.) átokhínár (Elodea canadensis) tüskéshínárok (Najas spp.)

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Rögzült hínár – vízközt maradó

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) Rögzült hínár – vízközt maradó

HÍNÁRNÖVÉNYZET (HINARASOK) sziki hínár (szikes tavakban, tócsákban, pocsolyákban) tófonal (Zannichellia palustris) tüskéshínárok (Najas spp.) víziboglárka fajok (Batrachium spp.) Veszélyeztető tényezők: Lecsapolás és vízszennyezés.

MOCSARAK

MOCSARAK főleg a patakok és folyók hullámterein, tavak, holtágak környékén alakulnak ki állandóan vagy az év nagy részében vízzel borított vagy víztől befolyásolt termőhelyek hidrofiton sajátosságok (HH, gazdag aerenchyma, hidatódák, kiemelkedő sztómák) átlagosan 5-10 faj építi fel őket, többnyire 1 domináns fajjal többnyire 2-3 szintből állnak friss, oxigénben gazdag víz  nincs tőzegképződés az ország 1%-án találhatók

NÁDASOK és GYÉKÉNYESEK

NÁDASOK és GYÉKÉNYESEK - 2(-3) m vízmélységig a partot szegélyező életközösségek - fajai a vízben gyökereznek, de magasan a vízszint fölé emelkednek, többnyire polikormon-képzők - a szennyező anyagok kiszűrésében jelentős szerepük van, továbbá a partot védik a vízeróziótól

NÁDASOK és GYÉKÉNYESEK nádasok, gyékényesek tömegesen megjelenő fajok nád (Phragmites australis) kákák (Schoenoplectus spp.) gyékények (Typha spp.) téli sás (Cladium mariscus) kísérő fajok sövényszulák (Calystegia sepium) ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) vízi peszérce (Lycopus europeus) réti füzény (Lythrum salicaria) vízi menta (Mentha aquatica) mocsári tisztesfű (Stachys palustris) mocsári kányafű (Rorippa palustris) kiszáradó nádasokban aranyvessző fajok (Solidago spp.)

NÁDASOK és GYÉKÉNYESEK Földrajzi előfordulás: A középhegységek belsejét kivéve az egész országban megtalálhatók. Veszélyeztető tényezők: Intenzív használat (pl. gépi aratás), felégetés, vízelvezetés, vízszennyezés, mesterséges vízszintszabályozás, partépítés, gyomosodás.

NÁDASOK és GYÉKÉNYESEK

NÁDASOK és GYÉKÉNYESEK

MOCSÁRNÖVÉNYZET

sekélyvízű parti mocsárnövényzet - sekélyebb vizekben ( -1 m) találhatók - laza szerkezetű életközösségek - növényeik java része ambifikus („kétéltű”), vízi és iszaplakó formájuk is van sekélyvízű parti mocsárnövényzet közepes vagy nagy méretű fajokból felépülő altípus kálmos (Acorus calamus) borgyökerek (Oenanthe spp.) hídőrök (Alisma spp.) kányafüvek (Rorippa spp.) virágkáka (Butomus umbellatus) nyílfű (Sagittaria sagittifolia) sárga nőszirom (Iris pseudacorus) békabuzogányok (Sparganium spp.) mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) békakorsók (Sium spp.) vízitorma (Nasturtium officinale) pántlikafű (Typhoides arundinacea) rizsfű (Leersia oryzoides) harmatkásák (Glyceria spp.) kisméretű fajokból felépülő altípus csetkákák (Eleocharis spp.)

Mint a nádasok és gyékényesek esetében. MOCSÁRNÖVÉNYZET szikes mocsarak zsióka (Bolboschoenus maritimus) szikikáka (Schoenoplectus tabernaemontani) Veszélyeztető tényezők: Mint a nádasok és gyékényesek esetében. Intenzív használat (pl. gépi aratás), felégetés, vízelvezetés, vízszennyezés, mesterséges vízszintszabályozás, partépítés, gyomosodás.

MOCSÁRNÖVÉNYZET Sekély vizű, közepes vagy nagy méretű fajokból felépülő mocsárnövényzet

MOCSÁRNÖVÉNYZET Sekély vizű, kisméretű fajokból felépülő (csetkákás) mocsárnövényzet

MOCSÁRNÖVÉNYZET Sekélyvízi parti mocsárnövényzet

MOCSÁRNÖVÉNYZET Sziki mocsárnövényzet

MOCSÁRNÖVÉNYZET Sziki mocsárnövényzet

MAGASSÁSOSOK

MAGASSÁSOSOK - sekélyvizű vagy csak időszakosan vízzel borított területeken alakulnak ki - nagytermetű sásfajok dominanciája jellemző - "savanyúfüvek" építik fel  almozás - a sásfajok növekedési típusa alapján két alcsoportja van: 1. zsombéksásosok 2. tarackos sásosok

MAGASSÁSOSOK zsombéksásosok tarackos sásosok rostostövű sás (Carex appropinquata) tőzegeper (Comarum palustre) zsombék sás (Carex elata) vidrafű (Menyanthes trifoliata) bugás sás (Carex paniculata) tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) csőrős sás (Carex rostrata) mocsári kocsord (Peucedanum palustre) lápi nádtippan (calamagrostis stricta) tarackos sásosok posvány sás (Carex acutiformis) hólyagos sás (Carex vesicaria) éles sás (Carex gracilis) rókasás (Carex vulpina) parti sás (Carex riparia) mocsári galaj (Galium palustre) réti füzény (Lythrum salicaria) közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris)

ezek következtében fellépő gyomosodás, cserjésedés. MAGASSÁSOSOK Veszélyeztető tényezők: Vízelvezetés, kiszárítás, égetés, túllegeltetés, feltörés, erdőtelepítés és az ezek következtében fellépő gyomosodás, cserjésedés.

MAGASSÁSOSOK Zsombéksásosok

MAGASSÁSOSOK Zsombéksásosok

MAGASSÁSOSOK Tarackossásosok

MAGASSÁSOSOK Tarackossásosok

LÁPOK

LÁPOK lefolyástalan medencékben, árterekről lefűződő pangóvizes területeken vagy rétegforrások mentén alakulnak ki bő vízellátású területeken, tápanyagszegény környezetben jönnek létre anaerob lebontási folyamatok dominálnak  tőzegesedés vízviszonyaik alapján két típusuk van : 1. dagadólápok (fellápok): - a vízszint, a kidagadó lápi növényzetnek köszönhetően kapillárisan a környék talajvízszintje fölé emelkedik, - vizük csak csapadékvízből táplálkozik. 2. síklápok (allápok): - a vízszint a környék talajvízszintjével azonos - vizük a láp határain kívülről származik (tóból, folyóból, talajból) - állóvizek feltöltődése nyomán alakulnak ki - ilyenek bizonyos úszólápok, ingólápok , zsombéksásosok tőzegesedő típusai (köztes típust jelent az átmeneti lápok egysége)

TŐZEGMOHALÁPOK (dagadólápok) és TŐZEGMOHÁSLÁPOK (átmeneti lápok)

TŐZEGMOHALÁPOK és TŐZEGMOHÁSLÁPOK (dagadólápok és átmeneti lápok) - mészben és ásványi anyagokban szegény, szerves anyagokban gazdag, savanyú vizű és talajú területeken alakulnak ki - jellemző a tőzegképződés - felszínhez közeli, vagy felszíni, állandó vízborítás van - a tőzegmohák (Spaghnum spp.) borítása a dagadólápok esetében nagy (szőnyegszerű), az átmeneti lápoknál gyérebb (mozaikos) - a gyepszint a dagadólápoknál alacsony borítású, az átmeneti lápoknál fejlett

TŐZEGMOHALÁPOK és TŐZEGMOHÁSLÁPOK (dagadólápok és átmeneti lápok) sások szürkés sás (Carex canescens) töviskés sás (Carex echinata) gyapjasmagvú sás (Carex lasiocarpa) gyapjúsások (Eriophorum spp.) természetvédelmi szempontból értékes fajok fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora) † harmatfű (Drosera rotundifolia) tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) vidrafű (Menyanthes trifoliata)

TŐZEGMOHALÁPOK és TŐZEGMOHÁSLÁPOK (dagadólápok és átmeneti lápok) Földrajzi előfordulás: Hazánkban 25 ismert, előfordulnak az Alföld északi része (Szatmár– Beregi-sík: Csaroda, Beregdaróc), Északi-középhegység (Sátor-hegység: Pálháza, Putnoki-dombság: Kelemér, Bükk: Egerbakta, Mátra: Sirok), Dunántúli-középhegység (Bakony: Öcs, Balaton-felvidék: Monostorapáti), Nyugat-Dunántúlon (Kőszeg: Alsó-erdő; Őrség, Vendvidék, Kemeneshát). Veszélyeztető tényezők: Kiszáradás, taposás, vegyszer- és egyéb szennyezőanyagok-bemosódása

TŐZEGMOHALÁPOK és TŐZEGMOHÁSLÁPOK (dagadólápok és átmeneti lápok)

TŐZEGMOHALÁPOK és TŐZEGMOHÁSLÁPOK (dagadólápok és átmeneti lápok)

SÍKLÁPOK (úszó- és ingólápok)

SÍKLÁPOK (úszó és ingólápok) - a nádasok speciális és „ősi” típusai - disztróf vizekben vannak jelen - ingólápok nádasokban – a vízoldali hullámverés általi kimosott, vagy a vízfelületet benövő rizómák és a velük összefonódó nádszálak között felhalmozódó, a vízfelületet paplanként takaró szerves törmelékből jönnek létre - úszólápok az ingólápok leszakadó és önállóvá váló darabjaiból alakulnak ki

SÍKLÁPOK (úszó és ingólápok) úszó- és ingólápok ritka fajai tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) mocsári páfrány (Thelypteris palustris) hagymaburok (Liparis loeselii) szíveslevelű-hídőr (Caldesia parnassifolia) villás sás (Carex pseudocyperus) rostostövű sás (C. appropinquata) gyilkos csomorika (Cicuta virosa) lápi csalán (Urtica kioviensis) Földrajzi előfordulás: Nagyon megfogyatkoztak, fellelhetők még az Őrség, Belső-Somogy, Dráva-sík, Balaton, Velencei-tó, Észak-Alföld területén. Veszélyeztető tényezők: Vízrendezés, vízszennyezés, nádaratás.

SÍKLÁPOK (úszó és ingólápok) Nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok

SÍKLÁPOK (úszó és ingólápok) Nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok

FORRÁSGYEPEK (forráslápok)

FORRÁSGYEPEK (forráslápok) - kis területen alakulnak ki állományaik - hűvös, párás környezetben, átitatott talajfelszínű részeken találhatók (források, felszínre kerülő rétegvízek, patakmenti ligeterdők mentén) - nedves és üde erdőkbe, láprétekbe, magassásosokba ágyazódnak foltjaik keserű kakukktorma (Cardamine amara) ligeti kakukktorma (C. flexuosa) pikkelyes sás (Carex lepidocarpa) posványcsillaghúr (Stellaria uliginosa) forrásfű (Montia fontana) erdeikáka (Scirpus sylvaticus) erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) csermely aggófű (Senecio rivularis) hegyi gólyahír (Caltha palustris ssp. laeta) ritkás sás (Carex remota) aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) mohák forrásmoha (Cratoneuron commutatum) tőzegmohák (Sphagnum spp.)

FORRÁSGYEPEK (forráslápok) Földrajzi előfordulás: Domb- és hegyvidékeinken szórványosan fordulnak elő. Veszélyeztető tényezők: Forrásfoglalás, a források vízhozamának csökken(t)ése, szemetelés, szennyezés, fakitermelés, gépek taposása, nagyvad dagonyázása

FORRÁSGYEPEK (forráslápok)

FORRÁSGYEPEK (forráslápok)

NEDVES RÉTEK

NEDVES RÉTEK - jó vízellátású területeken találhatók, ahol legalább a vegetációs időszak első felében talajfelszín közelébe, vagy kevéssel az fölé emelkedik a vízszint - mikroklímájuk hűvös - a tartós nyílt vízfelület nem jellemző - az ország területének 0,9%-án találhatók

MOCSÁRRÉTEK

MOCSÁRRÉTEK - rendszerint ártéri ligeterdők helyén alakultak ki - friss vízellátású, félnedves talajú, nyáron kiszáradó életközösségek - fajgazdagság jellemző rájuk - tőzegképződés és -felhalmozódás nincs, mohaszintjük jelentéktelen - fennmaradásukat a kaszálás és az esetleges legeltetés biztosítja - "édesfüvek" építik fel  takarmányozás - a domb- és síkvidékeken gyakoriak, a hegyvidékeken ritkábbak (legfeljebb kiszélesedő völgyekben vannak) - a gyepek (fátlan élőhelyek) közül kimagaslóan a legnagyobb területű élőhelytípus hazánkban

Veszélyeztető tényezők: MOCSÁRRÉTEK fehér tippan (Agrostis alba) mocsári gólyahír (Caltha palustris) réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) őszi kikerics (Colchicum autumnale) gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa) réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) réti csenkesz (Festuca pratensis) menták (Mentha spp.) nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) boglárkák (Ranunculus spp.) réti perje (Poa pratensis) indás pimpó (Potentilla reptans) sovány perje (Poa trivialis) fekete nadálytő (Sypthium officinale) Veszélyeztető tényezők: Műtrágyázás, felülvetés, feltörés, kiszáradás/kiszárítás, erdőtelepítés (pl.: nemesnyárakkal, feketedióval), s ezek miatt jelentkező gyomosodás

MOCSÁRRÉTEK Mocsárrétek

MOCSÁRRÉTEK Mocsárrétek

LÁPRÉTEK

LÁPRÉTEK - a lápi szukcesszió során lefolyástalan, pangóvizes medencékben jöttek létre (elsődleges láprétek) vagy gyakran a láperdők helyén alakultak ki (másodlagos láprétek = irtásrétek) - pangóvizes és anaerob termőhelyi viszonyok jellemzők - jelentős a tőzegképződés és -felhalmozódás, mohaszintjük fejlett - a vízellátás szerint két alcsoportja van: 1. nedves (üde) láprétek 2. kiszáradó láprétek

LÁPRÉTEK nedves (üde) láprétek - állandóan nedves talajú helyeken jelennek meg, a bázisokban gazdag talajvíz a talajfelszín közelében van - ritkábbak - fennmaradásukat a nádasodás, lecsapolás mellett a vissza- vagy becserjésedés is fenyegeti - kisebb méretű növények jellemzőek rájuk, kevésbé fajgazdagok lápi sás (Carex davalliana) illatos hagyma (Allium suaveoleus) nagy szittyó (Juncus subnodulosus) szibériai nőszirom (Iris sibirica) kormos csáté (Schoenus nigricans) fehérmájvirág (Parnassia palustris) lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa) lisztes kankalin (Primula farinosa) orchideák (Orchideaceae) zergeboglár (Trollius europaeus) gyapjasmagvas sás (Carex lasiocarpa) gyapjúsások (Eriophorum spp.)

LÁPRÉTEK Nedves (üde) láprétek

LÁPRÉTEK Nedves (üde) láprétek

LÁPRÉTEK kiszáradó láprétek - nyáron (a vegetációs időszak második felében) a talajfelszín közeli részek rövid időre kiszáradhatnak - gyakoribbak - a kiszáradó lápréteket, (részben a nedves lápréteket is) a kaszálás (késői, évente egyszeri) tartja fenn tartósan - fennmaradásukat a vissza- vagy becserjésedés fenyegeti - növényzetük fajgazdag kékperje (Molinia coerulea) kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe) ördögharaptafű (Succisa pratensis) kenyérbél cickafark (Achillea ptarmica) buglyos szegfű (Dianthus superbus) őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) nyúlkömény (Selinum carvofolia) serevényfűz (Salix rosmarinifolia)

LÁPRÉTEK Kiszáradó láprétek

LÁPRÉTEK Kiszáradó láprétek

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK - rendszerint szegélytársulások - mocsarak, lápok nedves rétek, láp- illetve ligeterdők szélén alakulnak ki - kialakulás rendszerint visszavezethető a rendszeres kaszálás elmaradására, de létrejöttüket befolyásoló tényező a részleges árnyalás és a vízviszonyok sajátossága is - elsősorban nagy termetű, dús levélzetű, nagy levélfelületű, kórósodásra hajlamos kétszikű növények építik fel őket - sok özönfaj is előfordulhat bennük - szórványosan az egész országban fellelhetők

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK tipikus fajok domb- és hegyvidéken (patakparton, kisebb lápokban) óriás zsúrló (Equisetum telmateia) erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) halvány aszat (Cirsium oleraceum) csermely aszat (C. rivulare) réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) mocsári gólyaorr (Geranium palustre) vörös acsalapu (Petasites hybridus) borzas füzike (Epilobium hirsutum)

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK Patakparti és lápi magaskórósok

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK Patakparti és lápi magaskórósok

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK tipikus fajok síkvidéken (mocsarakban) gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) orvosi ziliz (Althaea officinalis) réti füzény (Lythrum salicaria) vesszős füzény (Lythrum virgatum) közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) sédkender (Eupatorium cannabinum)

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK Mocsári magaskórósok

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK Mocsári magaskórósok

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK sziki magaskórósok - speciális altípus - a sziki erdősztyepp komplex egyik eleme - tipikusan a ligetes felépítésű sziki tölgyes tisztására jellemző - magas talajvízű, viszonylag egyenletes vízellátású szikes talajokon alakulhat ki sziki kocsord (Peucedanum officinale) pettyegetett őszirózsa (Aster sedifolius) bárányüröm (Artemisia pontica)

ÜDE és NEDVES MAGASKÓRÓSOK Veszélyeztető tényezők: Vízrendezés, kiszáradás/kiszárítás, vízszennyezés, erdőgazdálkodás (tarvágás, gépek taposása), útépítés, gyomosodás, legeltetés, gyakori kaszálás.

ÜDE RÉTEK

ÜDE RÉTEK - másodlagosan, tápanyagokban gazdag talajú erdőirtásokon alakultak ki, magas- és középhegységekben, dombvidékeken, magas ártereken - fenyőelegyes-bükkösök, bükkösök, gyertyános-tölgyesek, keményfás ligeterdők helyén találhatók - állományaik többszintesek, fajgazdagok - főleg mezofil fajok építik fel őket - magasabb hegyvidékek kilúgzott, tápanyagban szegényebb talajain alacsonyabb, mészkerülő fajokban gazdagabb állományaik vannak - az állandó kaszálás tartja fenn őket - sikeres fajaik: 1. amelyek a kaszálás előtt virágoznak és érlelnek magot, 2. amelyek kaszálás után jól sarjadnak 3. vegetatív úton is szaporodók - az ország területének 0,2 %-án találhatók állományaik

ÜDE RÉTEK fűfélék egyéb fajok franciaperje (Arrhenatherum elatius) csomós ebír (Dactylis glomerata) réti perje (Poa pratensis) aranyzab (Trisetum flavescens) veres csenkesz (Festuca rubra) egyéb fajok palástfüvek (Alchemilla spp.) holdruták (Botrychium spp.) réti boglárka (Ranunculus acris) pasztinák (Pastinaca sativa) közönséges cickafark (Achillea millefolium) vadmurok (Daucus carota) réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) tárnicsok (Gentianaceae) őszi kikerics (Colchicum autumnale) orchideák (Orchidaceae) terebélyes harangvirág (Campanula patula) szártalan bábakalács (Carlina acaulis) réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum)

legeltetett állományok (alacsonyabbak, fajszegényebbek, egyhangúabbak) ÜDE RÉTEK legeltetett állományok (alacsonyabbak, fajszegényebbek, egyhangúabbak) angolperje (Lolium perenne) cincor (Cynosurus cristatus) Veszélyeztető tényezők: Feltörés, felülvetés, trágyázás, erdőtelepítés és gyomosodás.

ÜDE RÉTEK Franciaperjés rétek

ÜDE RÉTEK Franciaperjés rétek

ÜDE RÉTEK Veres csenkeszes hegyi rétek

ÜDE RÉTEK Veres csenkeszes hegyi rétek

SOVÁNY GYEPEK

SOVÁNY GYEPEK - főleg az alhavasi cserjés, lucfenyves és bükkös régióban találhatók - csapadékban gazdag, kilúgozódó, mély, de savanyú, tápanyagszegény talajú erdőirtásokon vannak állományaik - fűhozamuk kicsi,  kaszálóként kevésbé gazdaságosak és legelőként is csak mérsékelten használhatók - a tápanyagszegénység miatt a cserjésedés, visszaerdősülés is lassú - területük országosan 600 ha körüli - az Északi-középhegység magasabb vagy hűvösebb részein, szórványosan a Dunántúli-középhegység nyugati részén, a Nyugat- és a Dél-Dunántúlon vannak állományaik.

SOVÁNY GYEPEK fűfélék egyéb fajok cérnatippan (Agrostis tenuis) ebtippan (A. canina) borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) szőrfű (Nardus stricta) fonalas csenkesz (Festuca capillata) juhcsenkesz (Festuca ovina) háromfogfű (Sieglingia decumbens) egyéb fajok kistermetű herék (Trifolium spp.) citromszagú kocsord (Peucedanum oreoselinum) hegyi pacsirtafű (Polygala vulgaris) festő rekettye (Genista tinctoria) svábrekettye (Genista germanica) macskatalp (Antennaria dioica) juhsóska (Rumex acetosella) hölgymálok (Hieracium spp.)

Túllegeltetés, erdőtelepítés (luc- és erdeifenyővel) SOVÁNY GYEPEK értékesebb fajok palástfüvek (Alchemilla spp.) szártalan bábakalács (Carlina acaulis) holdruták (Botrychium spp.) Veszélyeztető tényezők: Túllegeltetés, erdőtelepítés (luc- és erdeifenyővel)

SOVÁNY GYEPEK Sovány gyepek

SOVÁNY GYEPEK Sovány gyepek

CSARABOSOK

CSARABOSOK - pionír jellegű társulások - csapadékos klímában találhatók - könnyen kilúgozódó, tápanyagszegény, nyershumuszos talajokon vannak - másodlagosan – mészkerülő erdők kiirtása, termőhelyeinek leromlása után alakultak ki - országos szinten 20 ha-on találhatók - elsősorban Nyugat – Dunántúlon (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Őrség, Vend-vidék) találhatók, szórványosan fordulnak elő a Dunántúli- középhegységben (Bakonyalja, Uzsa, Salföld, Kisörs–Kővágóörs) és Dél-Dunántúlon (Mecsek: Jakab-hegy), kisebb állományai vannak az Északi-középhegységben (Tornai Karszt kaviccsal fedett déli peremén és a Zempléni-hegységben) - a faállományok záródása, erdei rakodó létesítése, útkarbantatás fenyegeti fennmaradásukat

Cserjék, cserjetermetű fák: NYI, RNY, EF, KBO CSARABOSOK csarab (Calluna vulgaris) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) rekettyék (Genista spp.) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) orvosi veronika (Veronica officinalis) macskatalp (Antennaria dioica) hölgymálok (Hieracium spp.) réti csormolya (Melampyrum pratense) kékcsillag (Jasione montana) kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia) henye boroszlán alfaj (Daphne cneorum spp. arbusculoides) ritka, védett fajok korpafű fajok (Lycopodiaceae) fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) körtike fajok (Pyrolaceae) Cserjék, cserjetermetű fák: NYI, RNY, EF, KBO

HAVASI GYEPEK

HAVASI GYEPEK - a Kárpátokban 2000 m tszfm. felett alakulnak ki, a zárt gyepek átlagosan 2500 m tszfm.-ig találhatók, e fölött az ún. párnavegetáció jön létre - a vegetációs időszak nagyon rövid, melyben bármikor lehetnek fagyok - az évi középhőmérséklet 0 oC alatt van, ezért a fás vegetáció itt már nem él meg - az állandó és vastag hótakaró hosszú nyugalmi állapotba kényszeríti a növényeket, de egyben védi is őket az elfagyástól - zord környezeti körülmények (állandó és erős szél, tűző nap, a megritkult levegő következtében gyors párolgás, gyakori és kiadós esők, jelentős harmatképződés, tartós fagyhatás)

- évelő életforma jellemző (az egyévesek hiányoznak) HAVASI GYEPEK - az extrém viszonyok miatt számos alkalmazkodási forma figyelhető meg: - évelő életforma jellemző (az egyévesek hiányoznak) - alacsony termet a legmegfelelőbb(a viharos szelek és a jól felmelegedő talajfelszín miatt) - sok itt található faj „szártalan, vagy ülő virágú (pl. Gentiana acaulis) - szélsőségeknek legjobban ellenálló a fásodott szár (sok törpe- és félcserje, főleg ún. rácscserjék) (pl. Salix alpina, S. kitaibeliana, S. retusa, S. reticulata, S. herbacea, sok Ericaceae faj: Loiseleuria procumbens, Empetrum spp., Vaccinium uliginosum, Rhodothamnus chamaecistus, Bruckenthalia spiculifolia ill. Thymus spp., Helianthemum spp.) - az erős szél, tűző nap, megritkult levegő miatt erős kipárolgáshoz alkalmazkodásnak több formája van: 1. sűrűn gyepes növés (párnanövények) (pl. Silene acaulis, Primula minima, Saxifraga spp., Androsace spp.) 2. tőlevélrózsa és szukkulens bélyegek (pl. Draba spp., Sempervivum spp., Saxifraga spp.) 3. molyhos, gyapjas, nemezes szárak és levelek (pl. Leontopodium alpinum, Pulsatilla spp.) 4. összegöngyölt levelek (sok szilárdítóelemmel) (pl. Festuca supina, F. varia, F. versicolor, Agrostis rupestris, Oreochloa disticha, Carex curvula, C. ferruginea, Juncus trifidus)

mindenütt megtalálható HAVASI GYEPEK - a rövid vegetációs időszak miatt jó védekezési stratégia az örökzöld (sempervirens) életmód (pl. Carex sempervirens, Dryas octopetala) - a kevés rovar miatt sok a szélbeporzású növényfaj - a rovarbeporzású fajok sokszor bókoló virágúak (az eső és a pára ne hiúsítsa meg a megporzást) - elevenszülés (viviparizmus) is megfigyelhető több fajnál (pl. Polygonum viviparum, Poa alpina, Festuca sudetica) - gyakori a sarjtelepképzés (polikormonképzés) - a termések és magvak terjesztésében dominál az anemochoria,(szél általi terjesztés, repítőkészülékes termések ill. magvak) - megjelenik a félélősködés (hemiparazitizmus) (pl. Melampyrum spp., Euphrasia spp., Pedicularis spp.) - párnanövényzet a Kárpátokon belül kizárólag a Magas-Tátrában található - a havasi gyepeket évszázadok óta intenzíven élik ki, a legeltetés szinte mindenütt megtalálható - területeik erózióra érzékenyek és lavinaveszélyesek

HAVASI GYEPEK

FÉLSZÁRAZ GYEPEK

- mindenféle alapkőzeten vannak FÉLSZÁRAZ GYEPEK - mindenféle alapkőzeten vannak - elsősorban hegy- és dombvidéken találhatók meg, de alföldi erdősztyepp területeken is előfordulnak - főleg cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, erdősztyepp tölgyesek kiirtása után létrejött másodlagos társulások - a szukcesszió lassabb, mint az üde gyepeknél - állományaik zártak, fajgazdagok elsősorban xeromezofil fajok vannak jelen állományaikban - az ország 0,1 %-án találhatók állományai fűfélék sudár rozsnok (Bromus erectus) csomós ebír (Dactylis glomerata) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) pusztai csenkesz (Festuca rupicola) árvalányhajak (Stipa spp.)

Veszélyeztető tényezők: FÉLSZÁRAZ GYEPEK színező fajok mezei zsálya (Salvia pratensis) bakfű (Betonica officinalis) erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) szarvaskocsord (Peucedanum cervaria) pirosló gólyaorr (Geranium sanguineum) borzas peremizs (Inula hirta) festő rekettye (Genista tinctoria) kardos peremizs (Inula ensifolia) csillag őszirózsa (Aster amellus) harangvirág fajok (Campanula spp.) Veszélyeztető tényezők: Állományaik az extenzív legeltetés, kaszálás felhagyása után cserjésednek, gyomosodnak. További veszélyforrás a feltörés, gyomosodás, gyakori égetés, intenzív legeltetés, kaszálás.

FÉLSZÁRAZ GYEPEK Félszáraz gyepek

FÉLSZÁRAZ GYEPEK Félszáraz gyepek

SZIKI NÖVÉNYZET

SZIKI NÖVÉNYZET - egykori öntésterületeken alakulnak ki, ahol a talaj téli beázása és a téli magasabb talajvízszint összeér - Na-(Mg-)sók altalajból talajfelszín irányába történő vándorlás által jönnek létre (ennek feltétele közeli talajvíztükör, sókban gazdag talajvíz, kontinentális klíma, intenzív párologtatás ami a kapilláris zónán keresztül felemeli a sókat) - a pannon szikesek az eurázsiai sztyeppzóna szikeseinek legnyugatibb képviselői - az ősi szikesek a posztglaciális mogyoró korban jöttek létre - ma a szikesek nagyobb része másodlagos, melyek a XVIII.-XIX. századi vízrendezések és erdőirtások miatt alakultak ki - a szélsőséges ökológiai viszonyok miatt térben és időben változó mozaikkomplexek jönnek létre  átmeneti sáv (szikpadka) - a halofil növények sikeres életformái, stratégiái: elterülő termet, karógyökér, pozsgás felépítés, rövid életciklus - fennmaradásukat a kellő mértékű legeltetés ill. kaszálás biztosítja

SZIKI NÖVÉNYZET - a mikrodomborzat, a talajvízszint helyzete, a felszíni vizek évi tartósságának ritmusa és a sókoncentráció együttesen határozzák meg a szikesek típusait - osztályozásuk többféleképpen történhet: 1. talajtípus alapján : szoloncsák ~, szolonyec ~ és átmenetük 2. erdészeti hasznosíthatóságuk alapján:I-II-III-IV. osztályú szikesek 3. vízháztartásuk alapján: száraz és nedves szikesek - szikes növényzet az ország területének 2,0 %-án található

SZIKI NÖVÉNYZET száraz szikesek - szikes puszták legjellemzőbb, legkiterjedtebb képviselői - tavasszal lehetnek vízzel borítottak, de nyárra kiszáradnak sziki csenkesz (Festuca pseudovina) sziki üröm (Artemisia maritima) bárányüröm (Artemisia pontica) sziki őszirózsa (Aster tripolium) sziki cickafark (Achillea asplenifolia) sóvirág (Limonium gmelini) pusztai cickafark (Achillea setacea) herefajok (bodorkák) (Trifolium spp.)

SZIKI NÖVÉNYZET Száraz szikesek

SZIKI NÖVÉNYZET Száraz szikesek

SZIKI NÖVÉNYZET vakszik - a száraz szik szélsőséges típusa - alacsony borítás, kevés, de speciálisan alkalmazkodott faj - dominálnak a szukkulensek bárányparéj (Champhorosma annua) sziksófű (Salicornia prostrata) sziki ballagófű (Salsola soda) sóballák (Suaeda spp.)

SZIKI NÖVÉNYZET Vakszik növényzet

SZIKI NÖVÉNYZET Vakszik növényzet

nedves szikesek (szikes rétek) SZIKI NÖVÉNYZET nedves szikesek (szikes rétek) - ősztől tavaszig bő vízellátásúak, vegetációs időszak elején vízzel borítottak, nyárra is nedvesek maradnak - zömében másodlagosak, mocsarakból jöttek létre - száraz szikesek és a szikes mocsarak közti térszínen helyezkednek - kaszálással hasznosítják ennek elmaradása esetén gyomosodás jelentkezik fehér tippan (Agrostis alba) hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) réti sás (Carex distans) sziki szittyóval (Juncus gerardi)

SZIKI NÖVÉNYZET Nedves szikesek

SZIKI NÖVÉNYZET Nedves szikesek

- a nedves szikes szélsőséges típusa SZIKI NÖVÉNYZET szikfok - a nedves szikes szélsőséges típusa kamilla (Matricaria chamomilla) sziki zsázsa (Lepidium crassifolium) sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) kékmoszatok (Nostoc spp.)

SZIKI NÖVÉNYZET Szikfok növényzet

SZIKI NÖVÉNYZET Szikfok növényzet

Szikes pusztai gyepek növényvilága SZIKI NÖVÉNYZET Szikes pusztai gyepek növényvilága

SZIKI NÖVÉNYZET Veszélyeztető tényezők: Gyepjavítás céljából végzett mezőgazdasági tevékenység, alul- vagy túllegeltetés, kaszálás elmaradása, feltörés, spontán cserjésedés és erdősödés, erdőtelepítés, a termőhely kiédesedése, túlzott égetés, taposás, gyomosodás, kiszárítás, trágyázás, halastavak és rizsföldek létesítése, sáv- illetve mozaikkomplexek homogenizálása.

SZÁRAZ GYEPEK

SZÁRAZ GYEPEK - a síkvidéktől a középhegységeik különféle alapkőzeteken alakulhatnak ki - karakterüket a xeromorf felépítésű fűfajok adják meg - az ország területének 0,8 %-án találhatók típusai

LÖSZGYEPEK

LÖSZGYEPEK - az Alföldön lösztölgyesekkel és pusztai cserjésekkel mozaikosan, máshol önmagukban helyezkedn(t)ek el - alföldi vagy hegylábi lösz alapkőzeten alakultak ki  csernozjom talajok (talajuk nem kőzettörmelékes) - egykor az alföldi löszhátakon (gyakran szikes területekkel érintkezve),vagy löszvölgyek lejtőin, löszpartokon, a középhegységek alföldperemi részein fordultak elő - ma csak maradványfoltok vannak (kunhalmokon, ősi földvárakon, mezsgyéken, stb.) - másodlagosan is létrejöhettek (irtásgyepek), ezek ma esetenként több száz évesek - az ország területének 7,5 %-át borították - leghamarabb a löszgyepeket törte fel az ember - fajai a posztglaciális mogyoró korban jutottak be a Kárpát- medencébe Kelet-Európából

Veszélyeztető tényezők: LÖSZGYEPEK pusztai csenkesz (Festuca rupicola) ligeti zsálya (Salvia nemorosa) héricsek (Adonis spp.) kónya zsálya (Salvia nutans) szennyes ínfű (Ajuga laxmannii) macskahere (Phlomis tuberosa) tátorján (Crambe tataria) vetővirág (Sternbergia colchiciflora) piros kígyószisz (Echium rubrum) őszi csillagvirág (Scilla autumnalis) Veszélyeztető tényezők: Cserjésedés, erdősödés (pl. akác, bálványfa, keskenylevelű ezüstfa), taposás, túllegeltetés esetén gyomosodás, illetve fragmentális megjelenésük miatt a környező területek hatása is jelentős.

LÖSZGYEPEK Löszgyepek

LÖSZGYEPEK Löszgyepek

HOMOKI GYEPEK - homok alapkőzeten alakultak ki  homoktalajok (futóhomok, humuszos homok, csernozjom jellegű homok) - alföldi homokterületeinken találhatók (Nyírség, Belső-Somogy  mészmentes homok, Duna-Tisza köze, Kisalföld, Tengelic  meszes homok) - elsődlesen mozgó homokfelszíneken, meredek, délies kitettségű buckalejtőkön vagy nagyon mély talajvizű területeken alakultak ki - másodlagosan homoki tölgyesek kiirtása után keletkeztek - fajai között uralkodó életformák: Th, G és félcserjék - területük java részét részben feltörték, részben beerdősítették - két típusuk a nyílt és a zárt homoki gyepek Veszélyeztető tényezők: Gyomosodáshoz vezet a taposás, legeltetés és a gyakori égetés, jelentős veszélyforrást jelentenek az özönfajok (pl. selyemkóró, akác), valamint a kultúrerdők telepítése.

HOMOKI GYEPEK nyílt homoki gyepek - a növényzettel borított foltok kiterjedése 75 % alatti, jellemző a szabad homokfelület - talajai humuszban szegények meszes homokon mésztelen homokon homoki csenkesz (Festuca vaginata) ezüstperje (Corynephorus canescens) árvalányhajak (Stipa spp.) kékcsillag (Jasione montana) báránypirosító (Alkanna tinctoria) juhsóska (Rumex acetosella) kései szegfű (Dianthus serotinus) mohok, zuzmók homoki ternye (Alyssum tortuosum) naprózsa (Fumana procumbens) csikófark (Ephedra distachya) pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana) homoki kikerics (Colchicum arenarium) mohok, zuzmók

HOMOKI GYEPEK Nyílt homoki gyepek

HOMOKI GYEPEK Nyílt homoki gyepek

HOMOKI GYEPEK zárt homoki gyepek - a növényzettel borított foltok kiterjedése 75% feletti - a szabad homokfelületek aránya csekély - a homok kolloidokban gazdag - az erőteljes legeltetés állományaikat fellazítja - állományait szinte mindenütt beszántották, ma csak töredékesen, degradáltan találhatók meg - másodlagosan kiszáradó láprétek helyén is kialakulhatnak pusztai csenkesz (Festuca rupicola) poloskaszagú kosbor(Orchis coriophora) csűdfüvek (Astragalus spp.) agárkosbor (Orchis morio) tavaszi hérics (Adonis vernalis) kökörcsinek (Pulsatilla spp.) homoki nőszirom (Iris arenaria)

HOMOKI GYEPEK Zárt homoki gyepek

HOMOKI GYEPEK Zárt homoki gyepek

LEJTŐGYEPEK (lejtősztyeppek, pusztafűves lejtők) - a sziklagyepek záródásával, a talajok termőrétegének mélyülésével a szukcesszió folyamán alakultak ki - állományai sziklagyepekkel, cserjésekkel, erdőfoltokkal mozaikolnak - másodlagosan korábbi bokorerdők, sekélyebb termőrétegű mész- és melegkedvelő tölgyesek helyén is létrejöhetnek (irtásgyepek) - az alapkőzet közvetlen hatását mérsékli a vastagabb és humuszosabb talajréteg - szikla már alig bukkan a felszínre - a növényzet záródása nagyobb, mint 50% (záródó, vagy zárt gyep) - az egyéves növények ritkák, jellemző életformák: G, H - középhegységekben fordulnak elő állományai - erős taposás, erózió, gyakori tűzek hatására másodlagos sziklagyepekké degradálódhatnak

LEJTŐGYEPEK (lejtősztyeppek, pusztafűves lejtők) - típusai: 1. szilikát – lejtősztyepp (legfajszegényebbek) 2. mészkő – lejtősztyepp (leggyorsabb szukcesszió) 3. dolomit – lejtősztyepp (legfajgazdagabbak, leglassúbb szukcesszió) pusztai csenkesz (Festuca rupicola) harangvirágok (Campanula spp.) vékony csenkesz (F. valesiaca) kökörcsinek (Pulsatilla spp.) sziklai csenkesz (F. pseudodalmatica) őszi csillagvirág (Scilla autumnalis) árvalányhajak (Stipa spp.) tavaszi hérics (Adonis vernalis) élesmosófű (Chrysopogon gryllus) piros virágú szegfűk (Dianthus spp.) kései perje (Cleistogenes serotina) pusztai meténg (Vinca herbacea) magyar rozsnok (Bromus pannonicus) hangyabogáncs (Jurinea mollis) aranyfürt (Aster linosyris) borzas szulák (Convolvulus cantabrica)

LEJTŐGYEPEK (lejtősztyeppek, pusztafűves lejtők) Veszélyeztető tényezők: A másodlagos típusok cserjésedhetnek, vagy agresszív fajok (pl. bálványfa, akác) hódítását lehet megfigyelni. Korábbi erdőtelepítések (főleg feketefenyővel, ritkábban erdeifenyővel), vadkár (rágás, taposás). Erős taposás, erózió, gyakori tüzek esetén másodlagos sziklagyepekké degradálódhatnak.

LEJTŐGYEPEK (lejtősztyeppek, pusztafűves lejtők)

LEJTŐGYEPEK (lejtősztyeppek, pusztafűves lejtők)

SZIKLAGYEPEK - szilárd alapkőzeten, csekély talajborítottságú, szélsőséges mikroklímájú helyeken alakultak ki - köves, sziklás váztalajokon, kőzethatású talajokon találhatók - állományaik általában lejtőgyepekkel, cserjésekkel, erdőfoltokkal mozaikosak – „hegyvidéki erdősztyepp” - a meredek lejtőviszonyok miatt jelentős és állandó az erózió - két típusuk van 1. nyílt sziklagyep 2. zárt sziklagyep különböztetünk meg - nyílt sziklagyepek: - alacsony növényborítás (<50%) - a kőzet nagy foltokban a felszínen van - uralkodó életforma az egyévesek - zárt sziklagyepek: - magas növényborítás (>50%) - szintezettek - uralkodó életforma az évelők, félcserjék, pozsgás növények

SZIKLAGYEPEK - kialakulásukban, típusaikban az alapkőzet jellegének döntő szerepe van - alapkőzet szerinti típusai: 1. szilikát - sziklagyepek 2. mészkő - sziklagyepek 3. dolomit - sziklagyepek - a szilikátos kőzetek (pl. andezit, bazalt, gabbró) és a mészkő könnyen mállik  gyors szukcesszió - a dolomit aprózódik  lassú szukcesszió (reliktumok, endemizmusok) - fajgazdagság: dolomit sziklagyep>mészkő sziklagyep>szilikát sziklagyep - veszélyeztető tényezők: erdőtelepítések (fenyvesítések), nagyvad (főleg muflon) rágása, taposása, szabadidősportok folytatása

SZIKLAGYEPEK fűfélék páfrányok pozsgások deres csenkesz (Festuca pallens) nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.) sziklai csenkesz (F. pseudodalmatica) törpe sás (Carex humilis) magyar rozsnok (Bromus pannonicus) gyöngyperjék (Melica spp.) páfrányok fodorkák (Asplenium spp.) pikkelypáfrány (Ceterach officinale) szirtipáfrányok (Woodsia spp.) pozsgások kövér daravirág (Draba lasiocarpa) kőtörőfüvek (Saxifraga spp.) varjúhájak (Sedum spp.) kövirózsák (Sempervirum spp.)

Veszélyeztető tényezők: SZIKLAGYEPEK törpe- és félcserjék henye boroszlán (Daphne cneorum) hegyi gamandor (Teucrium montanum) szürke napvirág (Helianthemum canum) naprózsa (Fumana procumbens) kakukkfüvek (Thymus spp.) egyéb fajok törpe nőszirom (Iris pumila) hangyabogáncs (Jurinea mollis) fehér virágú szegfűk (Dianthus spp.) gurgolyák (Seseli spp.) hagymák (Allium spp.) mohák, zuzmók Veszélyeztető tényezők: Erdőtelepítések (fenyvesítések), nagyvad (főleg muflon) rágása, taposása, szabadidősportok folytatása.

SZIKLAGYEPEK Mészkedvelő nyílt sziklagyepek

SZIKLAGYEPEK Mészkedvelő nyílt sziklagyepek

SZIKLAGYEPEK Nyílt szilikát sziklagyepek

SZIKLAGYEPEK Nyílt szilikát sziklagyepek

SZIKLAGYEPEK Zárt sziklagyepek

SZIKLAGYEPEK Zárt sziklagyepek

TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZET

TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZET - nyers talaj- vagy kőzetfelületeken keletkeznek - a flóra őshonos pionír fajai révén megindul a szekunder progresszív szukcesszió - gyomfajok, adventív fajok (egyelőre) nem jellemzőek ezeken a helyeken - országos területnagyságuk együttesen 300 hektár körüli - három csoportra oszthatók a jellemző szubsztrátum szerint: 1. nedves–vizes nyers talajfelületek, 2. nyers löszfelületek, 3. nyers tömör alapkőzetek pionír növényzete

TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZET nedves–vizes nyers talajfelületek pionír növényzete - folyók medrében és hullámterén, sekély tavak partján, ritkábban mocsarakban, némely években belvizes mélyedésekben (akár szántókon, parlagokon), rizsföldeken, kubikgödrökben, halastavak átfolyóiban, hosszabb időre szárazra kerülő részein, külszíni fejtések alján, keréknyomokban, pocsolyákban jönnek létre - döntő többségében egyéves, alacsony növekedésű, gyorsan magvakat érlelő fajok alkotják - gyomosodás (ruderális és özönfajok) veszélyezteti

TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZET palkák (Cyperus spp.) alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia) apró termetű szittyók (Juncus spp.) iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) csetkákák (Eleocharis spp.) látonyák (Elatine spp.) iszapfű (Lindernia procumbens) esetenként kékalgák iszaprojt (Limosella aquatica)

TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZET nyers löszfelületek pionír növényzete - löszfalakon, löszös–agyagos szakadópartokon, meredek löszös lejtőkön, kunhalmokon jön létre - inváziós fásszárúakkal, akáccal (Robinia psedoacacia), ördögcérnával (Lycium barbarum) való benövés, részben gyomosodás veszélyezteti taréjos búzafű (Agropyron pectiniforme) rekettyelevelű gyújtoványfű (Linaria heverő seprűfű (Bassia prostrata) genistifolia) fedélrozsnok (Bromus tectorum) ürömfajok (Artemisia spp.) puha rozsnok (B. hordeaceus) apró nőszirom (Iris pumila) gumós perje (Poa bulbosa) bablevelű varjúháj (Hylotelephium fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) maximum) harasztos káposzta (Brassica elongata) seprűparéj (Bassia sedoides) ékes vasvirág (Xeranthemum annuum)

TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZET nyers tömör alapkőzetek pionír növényzete - sziklakibúvásokon, sziklafalakon, törmeléklejtők árnyas, üde, nyílt részein - mészkő, dolomit és szilikát alapkőzeten egyaránt - alacsony növekedésű, sziklás területeket elviselő cserjék és pionír fafajok is laza borításban megtelepedhetnek - veszélyeztető tényező a kőfejtés, az árnyaló fák kivágása, illetve a muflon által okozott rágás és taposás fodorkák (Asplenium spp.) mohos csitri (Moehringia muscosa) hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis) aranyos veselke (Chrysosplenium gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium) alternifolium) édesgyökerű páfrányok (Polypodium spp.) erdei nenyúljhozzám (Impatiens pajzsikák (Dryopteris spp.) noli- tangere) mohák és zuzmók

B. Félkultúr / átalakított fátlan élőhelyek

JELLEGTELEN GYEPEK és VIZES ÉLŐHELYEK

JELLEGTELEN GYEPEK és VIZES ÉLŐHELYEK - nagyobb mérvű antropogén hatás - a természetes / természetszerű életközösségek érzékeny (specialista) fajai visszaszorulnak, eltűnnek - tágabb tűrőképességű, zavarást jobban toleráló (generalista) fajok maradnak fenn, egyedszámuk és borításuk növekedhet is - jellemző a gyomfajok megjelenése is, de tömegesen még nem szaporodnak el, az élőhelytípus karakterét még nem ők adják - az ország területének 2,6 %-án találhatók

JELLEGTELEN GYEPEK és VIZES ÉLŐHELYEK nád (Phragmites australis) réti füzény (Lythrum salicaria) gyékényfajok (Typha spp.) mocsári nefelejcs (Myosoton aquaticum) sövényszulák (Calystegia sepium) bolhafű (Pulicaria dysentherica) borzas sás (Carex hirta) lóromok (Rumex spp.) héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus) fekete nadálytő (Symphytum officinale) négyélű füzike (Epilobium tetragonum) gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) réti peremizs (Inula britannica)

JELLEGTELEN GYEPEK és VIZES ÉLŐHELYEK üde élőhelyek tarackbúza (Agropyron repens) angolperje (Lolium perenne) franciaperje (Arrhenatherum elatius) pasztinák (Pastinaca sativa) siskanádtippan (Calamagrostis epigeios) gyermekláncfű (Taraxacum officinale) borzas sás (Carex hirta) vadmurok (Daucus carota) csomós ebír (Dactylis glomerata) katángkóró (Cichorium intybus) gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) kúszó boglárka (Ranunculus repens)

JELLEGTELEN GYEPEK és VIZES ÉLŐHELYEK száraz élőhelyek tarackbúza (Agropyron repens) dombi cickafark (Achillea collina) fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) mezei iringó (Eryngium campestre) siskanádtippan (Calamagrostis epigeios) tövises iglice (Ononis spinosa) csillagpázsit (Cynodon dactylon) közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) sovány csenkesz (Festuca pseudovina) sarlófű (Falcaria vulgaris) angol perje (Lolium perenne) farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) keskenylevelű perje (Poa angustifolia)

GYOMNÖVÉNYZET

GYOMNÖVÉNYZET - szerves és szervetlen anyagokban feldúsult területeken - a természetes/természetszerű élőhelyek fajai már nem jellemzőek - a fajok széles ökológiai amplitudójúak, de kis versenyképességűek - sok a nem őshonos (adventív) és az özön (invazív) növényfaj

- ártereken, leromlott mocsarakban, lápokon, nedves réteken GYOMNÖVÉNYZET Nedves gyomnövényzet - ártereken, leromlott mocsarakban, lápokon, nedves réteken - vízigényes fajok vannak jelen tömegesen libatopok (Chenopodium spp.) szerbtövisek (Xanthium spp.) kakaslábfű (Echinochloa crus-gali) magas aranyvessző (Solidago gigantea) farkasfogak (Bidens spp.) kúpvirágok (Rudbeckia spp.) labodák (Atriplex spp.) napraforgók (Helianthus spp.) keserűfüvek (Polygonum spp.) amerikai őszirózsák (Aster spp.)

Nedves (ártéri, mocsári) gyomnövényzet

Taposott gyomnövényzet - főleg utak mentén - kisméretű, szárazságtűrő és a taposást toleráló növényfajok útifüvek (Plantago spp.) madár-keserűfű (Polygonum aviculare) csillagpázsit (Cynodon dactylon) egynyári perje (Poa annua) tarackbúza (Agropyron repens) útszéli zsázsa (Cardaria draba) angolperje (Lolium perenne) bürök-gémorr (Erodium cicutarium)

Taposott gyomnövényzet

Ruderális gyomnövényzet - állandóan bolygatott, tápanyagokban kimondottan gazdag termőhelyeken - nagytermetű, sok esetben magaskórósodásra hajlamos növényfajok labodák (Atriplex spp.) bürök (Conium maculatum) disznóparéjok (Amaranthus spp.) turbolyák (Anthriscus spp.) libatopok (Chenopodium spp.) bojtorjánok (Arctium spp.) mályvák (Malva spp.) parlagfű (Ambrosia elatior) bogáncsok (Carduus spp.) selyemkóró (Asclepias syriaca) aszatok (Cirsium spp.)

Ruderális gyomnövényzet

- klasszikus gyomnövényzet Vetési gyomnövényzet - klasszikus gyomnövényzet - a vetések vegyszeres gyomirtása miatt erőteljesen visszaszorult pipacs (Papaver rhoeas) búzavirág (Centaurea cyanus) konkoly (Agrostemma githago)

GYOMNÖVÉNYZET Vetési gyomnövényzet

GYOMNÖVÉNYZET Vágásnövényzet - a normális anyagkörforgalom megszakad - a mikroklíma megváltozik - fényben gazdag élettér jön létre - a fák gyökérkonkurenciája abbamarad - a humuszos réteg gyorsan elbomlik - a mineralizáció felgyorsul - nitrogén felhalmozódás indul meg - ahol talajvíz van, annak szintje emelkedik

mészmentes vágásterületek növényzete GYOMNÖVÉNYZET mészmentes vágásterületek növényzete sasharaszt (Pteridium aquilinum) erdei deréce (Chamaenerion angustifolium) erdei aggófű (Senecio sylvaticus) erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) száraz vágásterületek növényzete selyemkóró (Asclepias syriaca) siskanád (Calamagrostis epigeios) betyárkóró (Erigeron canadense) földi szedrek (Rubus fruticosus "Homalacanthi")

üde vágásterületek növényzete GYOMNÖVÉNYZET üde vágásterületek növényzete málna (Rubus idaeus) magas aranyvessző (Solidago gigantea) földi szedrek (R. fruticosus kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) "Heteracanthi") keresztlapu (Erechtites hieracifolia) nadragulya (Atropa bella-donna) nagycsalán (Urtica dioica) falgyom (Parietaria officinalis) nedves vágásterületek növényzete hamvas szeder (Rubus caesius) seprence (Stenactis annua) szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa) békaszittyó (Juncus effusus) sédkender (Eupatorium cannabinum) nagycsalán (Urtica dioica) magas aranyvessző (Solidago gigantea)

GYOMNÖVÉNYZET Vágásnövényzet

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK FÁSSZÁRÚ DOMINANCIÁJÚ KÜLTERÜLETI ÉLŐHELYEK facsoportok, fasorok és erdősávok mezsgyék fás legelők, fás kaszálók, legelőerdők szőlők (extenzív és intenzív szőlők, felhagyott szőlők) gyümölcsösök (extenzív és intenzív gyümölcsösök, ártéri, szórvány és felhagyott gyümölcsösök)

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK FÁSSZÁRÚ DOMINANCIÁJÚ KÜLTERÜLETI ÉLŐHELYEK

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK LÁGYSZÁRÚ DOMINANCÁJÚ KÜLTERÜLETI ÉLŐHELYEK egyéves szántóföldi kultúrák (extenzív és intenzív) évelő szántóföldi kultúrák (extenzív és intenzív) zöldség- és dísznövény-kultúrák kultúrgyepek (vetett rétek és legelők) rézsűk és gátak növényzete

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK LÁGYSZÁRÚ DOMINANCÁJÚ KÜLTERÜLETI ÉLŐHELYEK

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK ÉPÍTETT KÖRNYEZETHEZ KAPCSOLÓDÓ BELTERÜLETI ÉLŐHELYEK belvárosok, lakótelepek kertvárosok falvak kiskeretek kastélyparkok és arborétumok

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK ÉPÍTETT KÖRNYEZETHEZ KAPCSOLÓDÓ BELTERÜLETI ÉLŐHELYEK

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK ROMTERÜLETEKHEZ KAPCSOLÓDÓ ÉLŐHELYEK telephelyek, roncsterületek meddőhányók nyitott bányafelületek homok-, agyag- és kavicsbányák

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK ROMTERÜLETEKHEZ KAPCSOLÓDÓ ÉLŐHELYEK

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK EGYÉB VIZES ÉLŐHELYEK mesterséges folyóvizek mesterséges állóvizek kubikok rizskultúrák

TOVÁBBI MÁSODLAGOS és HARMADLAGOS ÉLŐHELYEK EGYÉB VIZES ÉLŐHELYEK