1963-ban egy derinkuyu-i lakos (Kappadókia tartomány, Anatólia közepe, Törökország) otthonában egy falat bontott le és a fal mögött meghökkenve fedezett fel egy titokzatos szobát; ebből a szobából egy másikba lépett, innen még egy másikba majd még egy másikba s így haladt előre … Teljesen véletlenül fedezte fel a titokzatos alsó várost Derinkuyu-ban, melynek első emeletét még maguk a hettiták áshatták ki Kr. e. 1400 körül.

A régészek elkezdték kutatni ezt a földalatti, elbűvölő, elhagyatott és érdekes várost. Lejutottak nagyjából 40 méter mélyre, de feltételezték, hogy a teljes mélység az legalább 85 m. Egymás alatt 20 szintben fedeztek fel alagutakat. Jelenleg csak a felső 8 szintet lehet látogatni. A többi félig-meddig összeomlott, vagy az antropológusok és a régészek még dolgoznak bennük.

A földalatti várost több ezer személy használhatta menedékként, akik ezekben az alagutakban éltek, így védve meg magukat a gyakori ellenséges inváziók ellen, melyeken a különböző korokban Kappadókia átesett. Az ellenség tudván, hogy igen nagy veszélynek lennének áldozatai, ha behatolnának az alagutakba, többnyire inkább a kutakat mérgezték meg, hogy ezzel a lakosok a felszínre jöjjenek.

A város belső része bámulatos: A derinkuyu-i alagutakat (melyekben kényelmesen több mint 10.000 személy fér el) három stratégiai helyen nagy kerek „kőajtókkal” le lehetett zárni. Ezek a kövek nagyon nehezek és meglepő jól zárták az alagutakat és a bejáratot. Az ajtók magassága 1...1,5 m, 50 cm vastagok és súlyban elérték az 500 kg-ot.

A képről el lehet képzelni, hogyan történt a bejáratok lezárása, a fő kőkapu szigetelte az embereket az alagsorban.

Derinkuyu-ban van még egy kb Derinkuyu-ban van még egy kb. 8 km hosszúságú alagút is, amely itt Kappadókiában egy másik földalatti városba vezet át – Kaymakl-ba.

A földalatti városokról Jenofonte görög történész beszélt. Az ő Anabasis című leírásában ír olyan emberekről, akik valamikor Anatólia ezen részén éltek, hogyan ásták meg házaikat a föld alatt s nagyméretű szobákban laktak, melyekben egy egy család fért el összes háziállatával és tartalékkészleteivel.

A helyreállított alagutakban, járatokban pajtákat, konyhákat (a füsttől feketék), egy étkezdét, borhoz és olajhoz sajtolókamrákat, egyéb raktárakat, tárházakat, egy iskolát, sok sok szobát, egy kocsmát s egy kereszt alaprajzú templomot találtak, melynek méretei: (20 x 9 m s belmagassága több mint 3 m)

Az alsóvároson még egy folyó is áthaladt; a kutak tele vízzel, s hozzá egy fenséges szellőztető rendszer (52 szellőztető lyukkal) amin a mai mérnökök nagyon csodálkoznak.