Magyar Pedagógiai Társaság szakosztályi és tagozati ülése Téma: Beszámoló a„Kongresszus után – a változások folyamatában” című konferenciáról Budapest, 2011. június 15.

Kiemelések a „Küldetésnyilatkozatból” „Kongresszus után – a változások folya-matában” A VII. Nevelésügyi Kongresszust a Magyar Pedagógiai Társaság kezdeményezését követve a közoktatási érdekegyeztetés-ben érintett szervezetek hívták össze éppen 5 évvel ezelőtt, a felhíváshoz 200 szervezet csatlakozott. A közös munka eredményeként megfogalmazott Ajánlásokat a társadalom, a közélet több szintjén és fórumán tanulmányozták.

Kiemelések a „Küldetésnyilatkozatból” Az Ajánlások kiegyensúlyozott, konszen-zusra törekvő gondolatai serkentően ha-tottak a nevelésügy intézményeire. „Az oktatás közügy” gondolata ma is visszhangzik a nyilvánosságban. A Magyar Pedagógiai Társaság 2011 tavaszán újra a szakmai közélet szereplőihez fordul. Az eltelt időszak – megannyi fontos változás terve és vitája - párbeszédért kiált. Ahogyan a VII. Nevelésügyi Kongresszus 3 évvel ezelőtt jelképes hidat alkotott a Duna két partja között.

A Magyar Pedagógiai Társaság Szakmai Kollégiumának ülése A „Kongresszus után – változások folyamatában” címmel kezdeményezte a 120 esztendős civil szervezet a VII. Nevelésügyi Kongresszus után három évvel un. „követő konferencia” szervezését. A BME vadonatúj Q épületében május 27-28-án sorra kerülő programon a nevelésügy mai kormányzati felelősei adnak tájékoztatást időszerű kérdésekről, feladatokról, a mintegy 400 résztvevő – szakemberek, szakmai szervezetek képviselői a széles értelemben vett nevelés minden területéről - e beszámolókat készül – konstruktív dialógus jegyében – egybevetni az egykori, időtállónak gondolt kongresszusi Ajánlásokkal.

Általános benyomások: Az előkészítés maradéktalan volt, honlap, sajtótájékoztató stb. A helyszínválasztás nagyon jó volt. A várt alatt maradt némileg a résztvevők száma, ma problémát jelent a részvételi díj befizetése az egyénnek. Az oktatáspolitika nem érzi a szükségességét a folyamatos konzultációknak. (Ki is képviselje a tárcát?)

Általános benyomások: Az időbeli tervezés megvalósult; nem volt csúszás. Jó volt találkozni azokkal a kollégákkal, akikkel csak ebben a körben lehetséges. 50 perces kulturális program is volt. Szakály Ágnes és tanítványa cimbalom + Árpád Gimnázium énekkara.

A program: I. Plenáris ülés - levezető: Ádám György Köszöntő: Péceli Gábor rektor – BME Előadók: Gloviczki Zoltán; h. államtitkár NEFMI Benedek András; MPT elnöke Obrodina László; főoszt. vez. NGM Szekeres Pál; h. államtitkár NEFMI Lászlófy Pál; elnök, RMPSZ

II. Szekcióülések 1. szekció: A gyermek (Perjés István és Dászkál Istvánné) 2. szekció: A pedagógus (Falus Iván és Csillag Márta) 3. szekció: A tanulás (Vass Vilmos és Turi Katalin) 4. szekció: Eredményesség – mérés (Nahalka István és Setényi János) 5. szekció: Partnerség (Kovács István Vilmos és Varga Márta) 6. szekció: A munka világa (Szenes György és Sárik Zoltán)

2. nap (szombat) Beszámoló, mérleg a szekciók munkájáról; lásd konferencia állásfoglalása anyagot. Halász Gábor előadása: „Európai tendenciák 2020 horizontján” Nem jött el Pokorni Zoltán, a Parlament Oktatási Bizottságának elnöke, bár ő érdeklődött leginkább a szervezésről, a témákról.

Néhány gondolat a plenáris ülésről

Néhány szubjektív gondolat a plenáris ülésről „Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” Albert Einstein „Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.” Woody Allen „A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.” Gustave Flaubert

Gloviczki Zoltán

Gloviczki Zoltán Felvázolta azt az oktatási koncepciót, amelyet Hoffmann Rózsa neve fémjelez. Jelentős kritikával illette a megelőző időszakot. Szimbólumrendszere „érdekes” volt. (A kenyérsütés folyamatával kívánta bemutatni a gyerek fejlődését, érését. A kovász a pedagógus, a dagasztóteknő = melence; az iskola. Érezhető az iskolák autonómiájának erős korlátozása.

Gloviczki Zoltán A pedagógusszerep jelentős változásban van; nincs vagy alig van szükség az innovatív szemléletmódra, a végrehajtó attitűdöt várja el a kormányzat. A tankötelezettséget 3 éves korra kívánják kitolni, (arról nem esett szó, hogy ennek a feltételrendszer még nem adott, a befejezésről nem szólt; 15, 16 vagy 17). Az esélyegyenlőség, az esélykompenzáció el sem hangzott.

A melence = kisebb dagasztóteknő „Virágozzon a pékség” – G. Z. „A pékség forradalma!” – G.Z. „Nem kell azért bukósisakkal idejönni!” – Benedek András „A félig kisült kenyeret ne nézzük croissantnak!” – G.Z.

Benedek András

Benedek András A programtól eltérő pillanatban kért szót a levezető elnöktől, Ádám Györgytől. A bevezetőben némi szarkazmussal reagált a helyettes államtitkár szimbólumrendszerére. Konkrét, tárgyszerű volt, a VII. Nevelési Kongresszus Ajánlásaiban foglaltakra hivatkozott, s jelezte, az oktatási kormányzat láthatóan nem figyel a dokumentumban megfogalmazottakra.

Benedek András Néhány kérdést kiemelek: a pedagógusok helyzete, a pedagógusképzés ügye, a szakképzés problematikája, az élethosszig történő tanulás lehetőségének biztosítása, stb. (Lásd „Ajánlásokban” is!)

Valóban a szakmáról szólt! Benedek András Kulcsszavak, kulcsfogalmak: innováció, progresszió, a kisiskolák helyzete, lehetőségei, a pedagógusok kompetenciái, élet- és munkakörülményei, a munkába állás lehetőségei, amelyben az iskolának meghatározó szerepe van. Valóban a szakmáról szólt!

Odrobina László

Odrobina László Elsősorban a szakképzéssel foglalkozott (volna). Két bevezetőt is tartott: egy nagy „titkot” árult el, a prezentációját nem alakította át a mai napra, „nem fogok mást mondani, mint az ezt megelőző 50 előadásban tettem.” Benedek András beszédére reagált, tételesen kívánta összeszedni azt, miben nem ért egyet. (Felkészületlenség!) – Gyakorlatilag semmivel nem azonosult.

Odrobina László A szakképzés tarthatatlan helyzetéről szólt. Gondot jelent megítélése szerint, hogy a mai piaci igények nem igazán ismertek, olyan szakmák oktatása (is) folyik, amelyre nincs piacképes kereslet. A TISZK-rendszer problematikáját emelte ki. Nem lát értéket benne. A szakképzés két útja: a hagyományos szakközépiskola – OKJ, - szakiskolai képzés (a problémák intézménye). - Kinek a problémája?

Odrobina László A szakiskolai képzés tele van problémával: - csak hiányokkal és devianciával érkeznek a fiatalok, - motiválatlanság, - a pedagógusok és motiválatlanok, - ez egy igazi parkoló-pályás képzés. A szakképzésnek nem kell a neveléssel foglalkoznia. (Szenes György visszatér e problémára a szekcióülések beszámolójában.)

Odrobina László Az érettségi rendszer átalakításáról is említést tett: a hagyományos út (klasszikus gimnázium) – egyenes út vezet a felsőoktatásba; a szakközépiskolában szerzett érettségi, ez a technikusképzésbe való belépést, ill. a BA képzést készíti elő; a szakiskolások részére a szakma megszerzése és munkába állás után – a tervek szerint – 2 év alatt megszerezhető forma. – Mire lesz jó?

Szekeres Pál

Szekeres Pál Az egészséges életmódra nevelésről, a sport személyiségfejlesztő szerepéről és a drog-prevenció fontosságáról szól. Érdekesség: a 9. miniszter, ill. államtitkár mellett dolgozik. Hitelesek a gondolatai. Látható, hogy a szakmai kérdésekben otthon van, s tudja, mire is vállalkozhat a pedagógus, az iskola. A szülőkkel való együttműködés a megvalósíthatóság feltétele.

Lászlófy Pál

Lászlófy Pál A RMPSZ elnökeként köszöntötte a kongresszust. Kiemelte a jelentőségét annak, hogy meghívást kapott. Nagy pedagóguskö-zösség képviseletében érkezett. Jelentősége van annak, hogy az anya-országi eredmények, értékek eljussanak minden az anyanyelvet használó, oktató pedagógushoz. Idézett: Kallós Zoltántól és Márton Árontól.

Halász Gábor

Halász Gábor „Európai tendenciák 2020 horizontján” – előadás a második napon. „Mit, miért, hogyan?” – problémakört dolgozta fel. Mennyire meghatározó az EU-s elvárás, ill. milyen lehetőségei vannak a honi hagyományoknak? Egységesítés és/vagy önálló arculat – összevethetőség problematikája.

Halász Gábor A tanulói esélyek, a pedagógus hivatás innovációban való elkötelezettsége komoly hangsúlyt kapott. A távlatosságot vázolta fel az előadó. A nyitó nap szakpolitikusai által felvázolt – sokszor merev – eléképzelésekre volt válasz. A prezentáció igen erősen segítette a felvázolt problémakör megértését. „Magas fokú tanításnál is fontos a rövidség, pontosság és világosság” – Don Bosco

PÉKSÉG vagy ISKOLA? Egyforma, nem elég érdekes, nincs személyes kötődés, a siker sem különös, mert a kisült kenyér néma! Mindegyik gyerek más, az egyik szőke, a másik barna, az egyik nevetős, a másik érdeklődő. Mindegyiknek van véleménye, akarata, a pedagógus pedig felelős a felnőtté válásukért.

Csupán egyetlen személyes megjegyzés, kérdés Mikor érkezik el az ideje annak, hogy a társadalom és a közoktatás szereplői, az oktatásirányítás és a pedagógus együtt dolgozik a közös cél megvalósításáért: a gyerekek fejlődéséért, fejlesztéséért?

Megtisztelő figyelmüket, figyelmeteket köszönöm: