Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek Hold-észlelők találkozója Polaris Csillagvizsgáló, Budapest, 2005. november 12. Kereszturi Ákos Magyar Csillagászati Egyesület, ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, Collegium Budapest

Egyszerű kráterek 15-20 km-nél kisebb, egyszerű gödör alakú becsapódásnyomok mélységük kb. 20%-a az átmérőjüknek viszonylag fiatal kráterek

Sima aljzatú és feltöltött kráterek részben a becsapódás során képződött és megolvadva szétfolyt olvadéktól részben más forrásból származó láva (főleg mare bazalt) töltötte fel az aljzat repedésein keresztül emelkedhet a felszínre (Billy, Cruger, Grimaldi, Plato ) kráterfalon áttörve kívülről folyhat be (Lick, Posidonius, Prinz) Fracastorius

Teraszos falú kráterek 50-60 km-nél nagyobbak csuszamlással keletkezett teraszok aljzaton szétterülve egyenetlen területeteket alakítottak ki Aristarchus, Eudoxus, Hainzel, Hercules, Macrobius, Piccolomini, Plinius Copernicus

Rianásos aljzatú kráterek magmakamra kiürülése, illetve egyéb, a magmában létrejött térfogatváltozás és mozgás révén keletkezett repedések Alphonsus, Atlas, Bohnenberg, Doppelmayer, Encke, Gassendi, Gaudibert, Humboldt, Petavius, Pitatus, Posidonius, Taruntius, Vitello, Warner Gassendi

Központi csúcsos kráterek 20 és 175 km közötti átmérőjű krátereknél a robbanásának ellenhatására középen kiemelkedett, “visszapattant” felszín gyakran összetett, többszörös a központi csúcs Aristarchus, Eudoxus, Fabricius, Petavius, Piccolomini Arzahel

Becsapódásos medencék 140 km-nél nagyobb kráterek maga a kráter a medence a mare megnevezés az elöntött területet jelenti általában Mare bazalt tölti ki a nagy részét (kivéve pl. Nectaris-medence) Mare Imbrium, Mare Nectaris Sinus Iridum

Medencék belső gyűrűi kb. 140 km-nél nagyobb krátereknél becsapódás okozta robbanás után „visszapattan” aljzat alkotja nehéz megfigyelni, mert a Holdon mare bazalt öntötte el (kivéve Nectaris-medence) Mare Imbrium belső gyűrűjének kibukkanásai: Recti-hegyek, Teneriffe-hegyek, Spitzbergen, Laplace csúcs, néhány további csúcs az Archimedes és Lambert kráterek közelében Montes Recti

Sugársávok általában a Kopernikuiszi időszak (1,2 milliárd évtől napjainkig) alatt keletkezett nem mindig sugárirányú, néha érintőleges a kráterek peremére Anaxagoras, Byrgius A, Linne, Thales, Tycho

Elnyúlt, többszörös kráterek, -láncok laposszögű becsapódásoktól több, egy vonal mentén, egyszerre, történt becsapódástól kráterláncok Davy kráterlánc, Rhetia-völgy és Snellius-völgy

Világos peremű kráterek fiatal, a falukon csuszamlásos tömegmozgásoktól keletkeztek főleg telehold környékén lehet jól megfigyelni (Alfraganus, Dawes, Dionysius, Godin, Menelaus, Proclus) Mare Serenitatis

Romkráterek erősen lepusztult kráterek Hippalus, Fracastorius, Hipparchus, Letronne, Maraldi D, Spurr, Stadius

Fantom- vagy eltemetett kráterek mare bazalt öntötte el peremükből szinte semmi nem látszik ki alakjuk valamilyen folyamat révén a felette lévő lávatakarón mégis kirajzolódik Lamont, Jansen R, Daguerre

Mare területek lapos megvilágításnál gyűrt lávagerincek meredek megvilágításkor eltérő összetételű és albedojú lávafolyások ritkán egy-két lávafolyás domborzati formaként is látszik

Lávagerincek magasság ált. max. 250 m, szélesség 5-30 km, hossz 100-500 km Mare Humorum, Mare Serenitatis pereme Fertile-, Geike-, Oppel-gerinc

Egyenes rianások mare és a terra területek határához közel ahol kiemelkedéseket szelnek át enyhén kiszélesednek, mutatva hogy két vetősík között lezökkent blokk alkotja a mélyedést (Cauchy-rianás) terra blokkokon látszanak (Oplinius, Littrow, Menelaus rianások a Mare Serenitatis peremén) általában a nagy becsapódásos medencékre radiális helyzetűek (pl. Ariadaeus)

Íves rianások becsapódásos medencék peremével párhuzamosan kéreg tágulása, illetve a felszínre ömlő lávák, benyomuló magma telérek okozta feszültségtől Goclenius-, Hippalus-, Pitatus-rianás).

Kanyargó rianások lávafolyások eróziójától lávafolyás utólag beszakadt lávacsatornáitól Schröter-völgy, Prinz-rianások

Dómok 5-20 km átmérőjű, többnyire lapos kiemelkedések általában laposak (Hortensius csoport, Valentine) ritkán meredekebbek alacsonyabb vas- vagy magasabb szilikát tartalmú, viszkózusabb lávákból (Marius, Gruithuisen csoport) Hortensius

Sötét foltok robbanásos vulkánkitörések keretében a kirepült törmelék visszahullott anyagaa kidobott sötét anyag (Tycho) Alphonsus, Aristarcus plato albedo inhomogenitásai, Atlas, Franklin, Grimaldi

Rácsrendszer Hold tengelyforgásának lassulásától változott a Hold alakjának lapultsága egymással párhuzamos tagokból áll észak-dél, északkelet-délnyugat, és északnyugat-délkelet irányú törések rendszere a terra területeken főként a kráterek és blokkok irányított peremének elhelyezkedéseként nyomozhatók felszínformák alakját befolyásolják (Kepler, Lacus Mortis, Ptolemaeus pereme, Rupes Recta, Alpesi-völgy helyzete)

Felföldek és blokkjaik robbanáskor kivetett tömbökként is megfigyelhetők (Mare Imbrium peremén a Cassini kráter mellett Deville-fok, Agassiz-fok) a belső gyűrűk csúcsaiként bukkannak ki a bazalt alól (Recti-hegyek, Teneriffe-hegyek)

Érdekes kráterek listája a kézikönyvből