ZRÍNYI MIKLÓS VITÉZ HADNAGY - CENTURIÁK

7. Mégis más hasonlatosságot mondok: hasonló a vitézség a skakjátékhoz szemesnek kell lenni az embernek és gondosnak, minden gyalogra, minden lovasra, minden bástyára és minden egyéb fára minduntalan szorgalmatos gondot kell viselni. De mégsem elég ez; valamint az maga fájára ember visel gondot, s szintén ugy kell az ellenségére, és minden gyalognak s minden legalábbvaló fának igyekezetit penetrálni és általjárni kelletik, egyébiránt bizonyára egy rosz gyalog a királynak skakmattot fog adni, az az ugy megszorítja, hogy ki nem tud helyéből menni, hanem ott vesz.

Illyen bizonyára a vitézség is, a hol nem elég tudnunk könnyű lovasoknak, fegyvereseknek, gyalogoknak, mindenféle külömb fegyverü és nemzetü vitézeknek módját, hivatalját, szükségét, erejét, tehetségét és periculumját, hanem valamint ezeket mind tudni kell, ugy szintén az ellenségét is ismernünk, és az.ő hadának és mindenféle állapotjának minden részét, minden igyekezetit és tehetségét kell általlátnunk, ugy annyira, hogy mihant az ellenség táborábul megmozdul, legkissebbik dolog is imaginálnunk kell magunkban mindent a kit cselekedhetik, a mit a ratio mutathat; és ha ártásunkra vagy hasznunkra lehet, mindjárt operálnunk a szükség szerint, és semmit el nem mulatnunk,

Semmit nem kell elmulatnunk, semmi ne történjék oly kicsin sem a mi, sem az ellenség táborában, a kit gondtalansággal elmulassunk. Ha meghallod, hogy egy fa keresztüldűlt az ellenségnél, ne ereszd el gondtalansággal ezt a hirt, hanem mingyárt gondolkodjál róla, mi dolog lehet ez, mit árthat nékem ezzel az occasió­val ez ellenség, vagy én mit árthatok néki. És noha nem lehet mindenik ily gondosságnak hasznát látni, és inkább tetszik bolondságnak hogysem szükség­nek, nem ugy vagyon mindazonáltal, sőt igen külömben; és ha nem nyerünk is evel a mi gondosságunkkal egyebet, mégis megszoktatjuk a mi lelkünket, hogy fáradhatatlanná légyen, hogy minden történeten felébredjen és semmit semminek ne tartson.

Más az, hogy egy occasio a kit mi evel a fáradhatatlan gondossággal feltaláltunk, egyszer oly jó dolgot találtat fel velünk, hogy az egész életünkbéli fáradságot megfizeti uzsurával és helyére hozza nagy merészséggel és örömmel. Gondosok legyünk azért mind nagy s mind kicsin dolgokban egyiránt, és az mi vigyázásunk ugy meg ne nyugodjék, mint az órának a kereke; vigyázzunk mind nagy s mind kicsin dolgokra egyiránt és egy igyekezettel, mert: et in parvis rebus maxima belli momenta latent.

6. Nincs hasonlatosság a ki jobban eggyezzék egymással mint a vitézség az órával. Bizonyára vitézségnek hasonlónak kell lenni a jó órához; mert valamint annak nyughatatlansága soha meg nem szűnik, soha forgása meg nem áll, ugy a vitéz ember szorgalmatosságának soha megszünni nem kell, és fáradságának nem kell megállani. Viszont, considerálnunk kell, hogy az jó órát sok részbül, sok sutubol, sok kerekből csinálták meg, és annak minden cíkkelyének jónak kell lenni, és ha annak csak legkissebbik része is megbomlik, mind a többi is heában­való és haszontalan.

Igy szintén az a virtus, a kit mi vitézségnek nevezünk, sokféle más apró virtusokbul fel van épitve, az kiknek mind jóknak in perfectione kell lenni; ha ezekben megtörik egy, az egész vitézségnek órája mind megbomlik, és eggyik az másik nélkül hiábanvaló. Az vitézségnek óráinak kerekei ezek: józanság, vigyázás, szorgalmatosság, fáradság, állandóság, tudomány, bátorság, értelem, gyorsaság, experientia, és száz más, kit meg nem számlálhatunk, és kíket név szerint nem mondhatni, mert valamennyi in moralitate jószágos jó vagyon, mind concurrálnak ennek az órának alkotmányára.

De mind ezek is heában valók, ha eggyik kiugrik helyébül vagy eltörik vagy megbomlik s megcsorbul, mert bonum ex tota causa, malum vero ex nimia parte et singulís defectibus szokott történni. Ama mennyei világosságnak, kit tejesútnak mi hívunk, sok csillagoknak concur­sussiból lészen meg: igy a vitézség is sok testi és lelki öröködött jóbul vagyon csinálva, és bizony ennek elbontására elég volna egy kereket, egy virtusát elbontani; egy szorgalmatosság, egy vígyázás törjék ki ebből az órábúl, ihon az egész óra eltörött, egy részegség, a mely az óra kerekeinek rozsdája, álljon belé, ihon nem fog faragni tovább az óra.

Azért valamint az órát szoktuk őrizni törésrül és rozsdátúl, ugy kell a vitézségnek rozsdáitúl, a melyek ezek azok: részegség, henyélés, röstség, tunyaság és száz más; mert valamennyi virtus van és lelki jó, viszont annyi gonosz is, és minden virtusnak rozsdája vagyon.