A hulladékhasznosítás közgazdasági nézőpontból (négy tételben) dr. Bartus Gábor egyetemi adjunktus Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Környezetgazdaságtan Tanszék kutató Magyar Környezetgazdaságtani Központ Budapest, 2009. szeptember 22.

Első tétel A hulladék nem hasznosítása költségeket okoz, ezért a hasznosítás ésszerű. A hulladék lerakása, égetése szennyezéssel, tehát externális költségekkel jár. A természeti erőforrások kitermelése növeli a szűkösséget, a kitermelő technológiák szennyeznek. DE: Az optimális hasznosítás is viszonylag szerényen csökkentheti az összes hulladékgazdálkodási társadalmi költséget. (Lavee et al, 2009 szerint a haszon: 5% + az ártalmatlanítás megtakarított externáliái)

Második tétel A hulladék hasznosítása költségekkel jár, ezért csak bizonyos határig ésszerű. Elkülönítés/gyűjtés/szállítás + átalakítás (technológia) + piacra vitel = hasznosítás A hasznosítás szükséges feltétele a szelektálás → logisztikai költségek A hasznosítási technológia működtetése → technológiai költségek A hasznosított anyagnak vevőt kell találni → tranzakciós költségek

Az első és második tétel következménye A hulladék hasznosítása egy olyan optimalizációs feladat, amelyben a hasznosítás (határ)hasznait viszonyítjuk annak (határ)költségeihez. Az optimális hasznosításkor a határhaszon éppen egyenlő a határköltséggel. A társadalmi feladat tehát nem a „minél több”, hanem az „éppen elég” hasznosítás.

Az első és második tétel környezetpolitikai következménye Az EU és magyar környezetpolitikában szereplő „hulladékpiramis-elv” téves, illetve: csak a hasznosítás hasznait veszi figyelembe, a költségeit nem. Helyesebb az eszközök alá-fölé rendeltsége helyett mellérendeltségről beszélni.

Az optimális eszközarány (Hogg, 2001 alapján szerkesztette: Kis A Az optimális eszközarány (Hogg, 2001 alapján szerkesztette: Kis A. és Jánoska M. [MAKK])

Harmadik tétel A hulladék optimális hasznosított mennyisége területileg és időben változik. A hasznosítás határhaszna például függ a helyettesítők határköltségeitől. A föld ára (lerakás költsége) rendkívül változó Európa szerte. A primer nyersanyagok ára időben változó. Stb. A hasznosítás költségei is változékonyak. A logisztikai költségek földrajzi adottságoktól és az infrastruktúra sűrűségétől függ. Idővel hatékonyabb, azaz olcsóbb technológiák jelennek meg.

Példa: papír árának változása az USA-ban

A hasznosítási optimum változása a lerakás minőségjavítása után MC(hasznosítás) költség MC(lerakás, régi+externália) MC(lerakás, új) MC(lerakás, régi) hulladék mennyiség Q1 Q0 Q

A harmadik tétel következménye Nem lehetséges mindenhol és mindenkor egységes hasznosítási optimum (szabályozási célérték) felállítása. Az optimális hasznosításkor a határhaszon éppen egyenlő a határköltséggel. A határhasznok és a határköltségek lokálisan és időben is változnak, tehát azok egyenlősége is más-más mennyiségnél adódik.

Települési újrahasznosítás tervezése – új tapasztalatok Angliai tapasztalatok szerint (forrás: Martin, Williams and Clark, 2006): Egyes települések bevált rendszere nem vihető át automatikusan egy másikra az eltérő gazdasági-társadalmi körülmények miatt Nincs egységes, bárhol alkalmazható optimális rendszer A jól tervezett önkéntes rendszerek elérik a kötelező rendszerek hatékonyságát A szelektíven gyűjtött frakciók számának csökkentése mérsékli a költségeket, s növeli az adott frakciók visszagyűjtési hatékonyságát

EU HKI: 50%-os TSZH hasznosítás Az EU módosította a Hulladékgazdálkodási Keretirányelvét. Új célkitűzés: A települési szilárd hulladék négy hasznosítható frakciójának (papír, műanyag, üveg és fém tartalom) legalább 50%-át kötelező hasznosítani. Eredmény: Az EU célkitűzés elérésnek társadalmi vesztesége Magyarországon legalább 8,8 milliárd forint (2020-tól évente, mai árakon!). A szabályozási kudarc oka: A harmadik tétel megsértése.

Negyedik tétel A hulladékhasznosítás optimalizációja a piacon nem tökéletes a jelentős externális hatások miatt, ezért szükség lehet állami beavatkozásra (szabályozásra). Az állami beavatkozás hatékonyságát a „kormányzati kudarcok” gyengítik, a szabályozás akár többet árthat, mint amennyit használ.

A szabályozás problémái A szabályozás hatékonysága (a hasznosítás társadalmi költsége) nem csak a célértéktől (mennyit hasznosítsunk), hanem a szabályozás módjától is függ. A szabályozó rendszerint rosszul informált, a döntéshez szükséges adatok számossága és térbeli vagy időbeli változékonysága miatt.

A szabályozás problémái: hatékonyság (1) Példa: Palmer, Sigman and Walls, 1997 A hulladéklerakás 10%-os csökkentési szintjéhez tartozó lehetséges, ekvivalens szabályzók az USA-ban (1992-es árakon): 45$/t betétdíj (deposit/refund) 85$/t termékdíj (advance disposal fee) 98$/t támogatás (subsidy) A támogatás a hasznosítás mellett az adott termék fogyasztását is ösztönzi! A betétdíjas rendszernek magasak lehetnek a tranzakciós költségei, ekkor a termékdíj mégis versenyképes lehet. A legkevésbé hatékony a kötelező hasznosítási hányad (recycling rate) előírása.

A szabályozás problémái: hatékonyság (2) Példa: Calcott and Walls, 2005 A hatékony települési visszagyűjtés elemei betétdíjas rendszerrel: A betétdíj központi (ár)szabályozása kontraproduktív lehet. A betétdíjas recycling-piac jobban ösztönöz hasznosításra mint a csak ingyenes szelektív gyűjtési rendszerek. A hatékonyság feltétele, hogy a nem visszaváltott termék utáni betétdíj ne maradjon a termelőnél/kereskedőnél. A lerakás/égetés megfelelő (Pigou-i) árazása elengedhetetlen.

A hasznosítási előírások problémái Hasznosítási előírás: a visszagyűjtés vagy hasznosítás minimális mennyiségének (arányának) kötelező előírása A szabályzás előnye: Növeli a hasznosítást Csökkenti a primer erőforrások használatát E szabályozás problémái: Növeli a termék (s így a hulladék) kibocsátást, ha a másodnyersanyag határterméke relatíve nagy A szükségesnél jobban csökkenti a kibocsátást, ha a másodnyersanyag határterméke relatíve kisebb A társadalmi optimum eléréshez további szabályzóra van szükség

A szabályozás problémái: informáltság (újrahasználat vs újrafeldolgozás) egyutas palack tömege: 2,357 többutas palack tömege: 2,020 újratöltések száma: 1,835 palack ára: 1,831 forint-euró árfolyam: 1,831 rekesz élettartam: 1,423 rekesz-fröccsöntés ára: 1,320 többutas rekesz tömege: 1,287 rekesz-alapanyag ára: 1,266 visszavételi arány: 1,190 kereskedelem többletköltsége: 1,142 mosás anyag- és energiaköltsége: 1,115 mosás bérköltsége: 1,105 egyutas fóliázás költsége: 1,090 akciórádiusz: 1,081 gázolaj ára: 1,081 visszfuvar-szükséglet: 1,056 betétdíj: 1,052 mosó gépsor beszerzése: 1,038 hulladéklerakás költsége: 1,014 Az indexszámok azt mutatják, melyik tényező változására mennyire érzékeny az újrahasználat versus újrafeldolgozás viszony alakulása 1,5 literes PET palackok esetén Forrás: Bartus, MAKK, 2004

Az EU hulladékgazdálkodási politikájáról 1. Szabályozói aktivizmus - Sokrétű, részletező, ambíciózus célkijelölés - A hulladékgazdálkodási területek akkurátus lefedettsége 2. Voluntarista - A hulladékhierarchia csak az eszközök hasznát látja, érzéketlenebb a költségekre - Nem veszi figyelembe a regionális eltéréseket 3. A közvetlen előírások kizárólagossága - Döntő súly az engedélyezésen, bizalmatlanság a gazdasági ösztönző eszközökkel szemben - Tendenciózusan alacsony hatékonyságú eszközök választása

Közgazdasági szempontok egy ésszerű szabályozás kialakításához A környezetpolitikai alapelvek módosítása: a „piramis-elv” helyett egyenrangú hulladékkezelési eszközök A regionális különbségek érvényesíthetőségének megteremtése Hatékonyabb szabályzóeszközök alkalmazása: hasznosítási kvóták helyett externalizáló díjak/adók bevezetése

Észrevételek, vélemények: bartus@eik.bme.hu Köszönöm a figyelmet! Észrevételek, vélemények: bartus@eik.bme.hu