GAZDA – ÁLLATTARTÁS I. 16. Ismertesse a legeltetési módokat! - A legelő jelentősége - Legeltetési módok (szabad, pányvás, adagolt) - A legelő berendezései - Az állatok előkészítése legeltetésre - A legelő hasznosítása kaszálással

Zöldtakarmányok Foszfortartalmuk kicsi (2-3g kg sz.a.) kalciumban viszont gazdagok (13-15 g/kg sz.a.) Mikroelem-tartalmuk a talajellátottság, a csapadék és a trágyázás függvényében változik Karotinban gazdagok, D-vitamin tartalmuk kicsi, E és K vitamin szintjük kielégítő A tiamin (B1) és a kobalamin (B12) kivételével a vízben oldódó vitaminokból megfelelő mennyiséget tartalmaznak

A legelő Gyep: Főként pázsitfűfélékkel, pillangósokkal, gyomnövényekkel benőtt területek, melyeket legelőként vagy kaszálóként hasznosíthatunk Hazánkban jelenleg 1 millió ha a gyepterület, ami az összes művelt mg-i terület 17%-a Gyepterületeink átlagos hozama kicsi (1,5t/ha) trágyázás hiánya csapadék hiány, öntözés hiánya Állandó legelő: az év egészében legeltetésre használjuk Alkalmi legelő: időszakosan vagy egy-egy alkalommal használjuk Természetes gyepek, ősgyepek – mesterséges gyepek

A legelők jelentősége A legtermészetesebb takarmányok Kedvező étrendi hatás, jó emészthetőség A változatos botanikai összetételű növények kiegészítik egymást A szabadban való mozgás kedvező az állatok egészsége, a csontozat fejlődése, az ivari működés szempontjából egyaránt A legolcsóbb szálastakarmány, nem terheli a betakarítás, szállítás költsége Az állatok energiaszükséglete ugyanakkor nő

Állandó legelők, természetes vagy ősgyepek Pázsitfüvek: csenkeszek, perjék, csomós ebír, magyar rozsnok, réti ecsetpázsit, réti komócsin, taréjos búzafű, tarackos tippan stb. Pillangósok: lucernafélék, vörös-, fehér-, korcshere, bükkönyök, szarvaskerep Gyomok: takarmányértékkel rendelkezők (pongyola pitypang, tyúkhúr stb.) előfordulásuk káros: mezei aszat, tövises iglice, cserjék stb.) Lehetnek síkvidéki, dombvidéki, hegyvidéki, havasi, lápi, sziki legelők

Mesterséges, telepített legelők Legelőnél a taposást jobban bíró aljfüvek, míg kaszálónál a szálfüvek dominálnak szálfű aljfű pillangós legelő 20% 60% kaszáló Alkalmi legelők gabona, kukorica, répa, borsó, lóbab, csillagfürt tarló (sertésekkel és juhokkal) Vasúti töltések, útszélek, árokpartok (kérődzők)

Állatfajok legelővel szembeni igényei Szarvasmarha: dús és puha levélzetű, 15-20 cm magas füvet kedveli ideális: 50-60 m2 -en 6-7 óra alatt 50-60 kg füvet tud lelegelni egy kifejlett marha a taposási veszteség a fű magasságának függvényében változik (20 cm- 15%; 50cm-45%) Ló: a füvet harapja, az alacsonyabb füveket is képes lelegelni a kemény szárú füveket kedveli (pl. csomós ebír) a pata és a csontozat fejlődése miatt a talaj kemény szerkezetű legyen bő hozamú legelőn egy kifejlett ló 50kg füvet képes lelegelni

Juh: Sertés: Lúd: ajkaival szinte „leborotválja” a legelőt optimális legelő magasság 10-15cm naponta 6-8 kg-ot képes lelegelni a vizenyős, mély fekvésű területek kerülendők (májmétely, tüdőférgesség) Sertés: a rostban szegény, puha szárú, dús levélzetű legelőt szereti 2-3 óra alatt a kifejlett sertés 4-5 kg füvet tud felvenni táplálóanyag igényét önmagában a legelő nem fedezi a sertéslegelőn más állatfaj ne szívesen legel Lúd: mélyen legel, károsítja a szártövet, nehezebben sarjad újra a fű Kifejlett ludak 500-600 g füvet legelnek

A növények vegetációs idejének előrehaladtával nő a cukor- és rosttartalmuk, csökken a fehérje, a zsír, és az ásványi anyagok mennyisége

A legelők hasznosítása A füvet legeltetni bimbózás kezdetén, szénának, szilázsnak lekaszálni a bimbózás és a virágzás közötti stádiumban célszerű Előkészületek a legeltetésre: az állatok fokozatos hozzászoktatása a szabadban való tartózkodáshoz (karám) körmözés, védőoltások a legeltetési időt fokozatosan növeljük legelőápolás (vakondtúrások, tisztító kaszálás, karámjavítás stb.)

Legeltetési módok Szabad legeltetés (ősi forma, az állatállomány az adott terülten szabadon legel) nagy a tiprási veszteség az állatok válogatnak a gyepterület hasznosulása alacsony Irányított legeltetés lábalóli legeltetés (felügyelet mellett legelnek az állatok) pányvás legeltetés szakaszos legeltetés (állandó kerítéssel elválasztott szakaszokra osztják a legelőt) lehet adagolt vagy sávosan adagolt (a legelő szakaszt is több adagban legeltetik) műveleti egységre alapozott szakaszos legeltetés (a szakaszokat nem stabil karámok, hanem mobil villanypásztorok határolják; a legelő gépekkel is művelhető)

Szakaszos legeltetés

Sávos szakaszos legeltetés

Sávos adagolt legeltetés

Legelő előkészítése belvizek megszüntetése legeltetést akadályozó tárgyak eltüntetése vakondtúrások elegyengetése mérgező növények kiirtása kutak vizét fertőtleníteni kell a nyári szállásokat, karámokat és sózó vályúkat ki kell javítani talaj parazitás fertőzöttség felmérés sérülést okozó tárgyakat eltávolítása cserjék, bokrok kivágása, vadvizek elvezetése, árkok megtisztítása, kövek és egyéb idegen tárgyak eltávolítása, árnyékos pihenőhelyek kialakítása

Állatok előkészítése a legeltetésre fokozatos szabad levegőhöz és mozgáshoz szoktatás körmözés fokozatos szoktatás az egész napos legelőn tartózkodáshoz kihajtás előtt állatorvosi vizsgálat További feladatok: bélsárvizsgálat, bőrvizsgálat féregtelenítés (legeltetési szezon elején és végén), vakcinázás, zöldtakarmányhoz szoktatás (1-2 héttel előbb)