A bukolikus költészet és a görög dráma Ókori irodalom V. A bukolikus költészet és a görög dráma

Aranykori költészet Vergilius Bukolikus költészet - eklogák locus amoenus műfaji keretek, műfaji variációk (dalverseny, szerelmi varázslás) Példakép: Theokritos (idillek) allegorikus értelmezés IV. ecloga – Krisztus-prófécia

Nicolas Poussin

Guercino

Et in arcadia ego I tego arcana Dei

A görög dráma kialakulása drámai műfajok: - tragédia - komédia - szatírjáték - mimus

A tragédia Dionysos-kultusza szatírok kara elnevezés: tragos – kecskebakok dala szatírok – vegetációs szellemek, démonok álarcos alakoskodás alapul szolgáló műfaj: dithyrambos

A tragédia fejlődése a VI. sz-ban kiterjesztik Dionysus-kultuszát Ünnepei: nagy Dionysia (arkhón eponymos) március-április Lénaia (erkhón basileus) január-február

Thespis 61. olympias idején (535/6-533/2) a nagy Dionysián államköltségen kart és színészt bocsátottak Thespis rendelkezésére ő állított először szembe egy színészt a karral – a dramatikus elem megerősítése kar – eredetileg 12, majd 15 (Sophoklés) színészek: 2 (Aischylos), 3 (Sophoklés) viselet: maszk, chitón, kothurnos

A drámai verseny verseny: 3 tragédia + 1 szatírjáték 3 pályázót fogadtak el 5 tagú bírálóbizottság a kart kiállító polgárt hirdették győztesnek győzelemről szóló hivatalos irat: didaskalia

szatírjáték és komédia Tragédia – komoly Szatírjáték – mókázás homérosi témák elnevezés: kómos (álarcos fölvonulás) Dionysos ünnepein dór környezet (Sicilia)

mimus megalkotója: syrakusai Sóphrón jelmezben, díszletek nélkül recitálták tartalma: realizmus, mindennapok, vaskos humor és komikum vagy csak férfiak, vagy csak nők!!!

a tragédia – az attikai dráma három költő: Aischylos, Sophoklés, Euripidés 480, a salamisi győzelem napja: Aischylos harcolt Sophoklés az ephébos-kar vezetője a győzelmi ünnepen Euripidés a győzelem napján született

Aischylos 525, Eleusis, előkelő család – 456, Sicilia 7 tragédiája maradt fenn 472: Perzsák 467: Heten Thébai ellen 462: Oltalomkeresők 458: Oresteia (Agamemnón, Áldozatvivők, Eumenisek) ?: Leláncolt Prométheus

Aischylos Eumenisek a trilógia konfliktusának feloldása Athéna vezetésével összeül a bíróság Erynnisek – Orestés elítélése Apollón – Orestés védelme Új rend – régi rend (új istenek – régiek) föloldás: eumenisek kultusza

Sophoklés 497-ben született Kolonos apja: Sophilos (kocsikészítő) Kiváló lantjátékos volt, egyik darabjában maga is föllépett 468 – Triptolemos című tragédiájával versenyzett 467 – első győzelme a tragédia-versenyen Aischylosszal szemben Magas tisztségeket töltött be: állami és papi hivatalok

Sophoklés Felesége: Nikostraté, fiai: Iophón és Sophoklés 405-ben halt meg, halála után szentélyt kapott Versenydíjak: húszszor első, harmadik soha! Újításai: harmadik színész a kar szerepének korlátozása a cselekvő személyek konfliktusa fontos

Sophoklés 130 darabból 7 maradt ránk: Aias (40-es évek) Antigoné (40-es évek) Philoktétés (409) Oidipus Kolonosban (405) Élektra Trachisi nők Oidipus király

Sophoklés Sophoklés tragikus alakjai az ember nem bűnös, de bűnhődik a sors kiemelt szerepe a bukásban szerepe van a tragikai vétségnek, amely a jellemekből fakad (Antigoné konoksága, Oidipus felindulása)

Euripidés 480 – 406. Sókratés barátja, aki Euripidés darabjait mindig megnézte a közvélemény nyomására elhagyta Athént Arethusában halt meg kenotaphionnal tisztelték meg polgártársai írótáblájáért, íróvesszőjéért és lantjáért a syrakusai Dionysios egész vagyont fizetett

Euripidés 92 neki tulajdonított drámából 18 maradt ránk Három korszak: peloponnésosi háború előtt, alatt, után első korszak: Alkéstis, Medea, Hippolytos, Trójai nők, Hekabé

Euripidés második korszak: Iphigeneia Aulisban, Bacchánsnők, Héraklidák, Andromaché, Oltalomkérők, Ión, Az őrjöngő Héraklés, harmadik korszak: Élektra, Helena, Orestés, Iphigeneia Taurisban, Phoenissae, Kyklops – szatírdráma

Euripidés először viszi színre: a szerelmet és az őrültséget anyai önfeláldozás hűség szerelemből gyűlölet féktelen szenvedély önzés

a komédia Szintén a Dionysos-kultuszhoz köthető kisebb Dionysiákon (szüret végén) a név eredete: komos ünnepi menet, falusi ének sziciliai eredet: Epicharmos Sophrón (mimos)

a komédia A perzsa háborúk utánra tehető a megjelenése Az archón előbb két, majd három komikus kar költségét fedezte torz álarcok, aktualitások, erőteljes gesztusok nyelv – köznapi a komédia megteremtője: Kratinos

Aristophanés 450-385 születése, származása bizonytalan Első komédiáját 427-ben adták elő nem a saját neve alatt 37 művet írt, 11 maradt ránk

Aristophanés fantasztikum kritikájának tárgyai: politikai élet háború korabeli költői ízlés uralkodó réteg bírálata a komikum: helyzetkomikum

közép- és újkomédia Előkép: Plutos Újkomédia: Menandros (Plautus, Terentius) Menandros: 51 évet élt – 108 komédia Az újkomédia jellemzői: tipikus jellemek: parazita, szigorú apa, léha ifjú, utcanő, kerítő, stb.

Delacroix

William-Adolphe Bouguereau

Köszönöm a figyelmet!