Ismertesse a pecsenyenyúl előállításának technológiáját!

A fajta, hibrid megválasztása Nagytestű v.óriás fajták: 5,5 kg-nál nagyobb pl.magyar óriás-vadas színű, erőteljes csontozatú, hústermelő képessége közepes, 2,5 kg-os vágótömeg 12-13 hetes korra, ehető húsrészek aránya 50% alatt Középnagy testű fajták: 4-5,5 kg pl. Új-zélandi fehér: fehér szőr, piros szem, vágási kitermelése 55%, 12-13 hetes korra 2,3-2,5 kg, igényesebb, a világ egyik legfontosabb húsnyúlfajtája A pecsenyenyúl (fiatal nyúl) húsa finom rostú, gyorsan és több módon elkészíthető. Zsírtartalma nem számottevő és jól emészthető. Fehérjetartalma magas. A nyúlhússal való táplálkozás élettani hatásai még a baromfihúsnál is jóval kedvezőbbek. Kitűnően illeszkedik a korszerű étkezési szokásokba, kifejezetten „könnyű” húsnak minősül. Fehérjetartalma magas, 17–20 százalékos, zsírtartalma alacsony, és minden más zsírfélénél könnyebben emészthető.

A nevelési rendszerek, az elhelyezés 3 életszakasz: -szopóskor -növendékkor -felnőttkor Szabadtartásos nyúltelep: -szabadban felállított ketrecek (télen a termelés szünetel), beázás, napsütés ellen védeni -természetszerű tartás

Zárt tartás Az Európai Unióban méretek tekintetében, a közepes testű fajtákra, 90x60x40 cm méretet javasol minimum méretként. Az óriás nyúlfajtáknál a rácsos padozat nem alkalmazható. A legtökéletesebb megoldás - a legdrágább is- a műanyagtálcás. A ketrec teljes méretében kihúzható műanyagtálcát rakunk, így almozáskor az könnyen kihúzhatjuk, tisztíthatjuk, fertőtleníthetjük. Az egyedi nyúlketrecek méreteinek meghatározásakor arra kell törekedni, hogy a tenyésztett genotípus biológiai igényei és komfortérzete minél jobban és gazdaságosabban  legyenek kielégítve. Túl nagy ketrec esetén a takarítás és a nyulak megfogása is gondot okozhat. Ennek megfelelően inkább a ketrecek szélességi, mint mélységi paramétereit kell növelni, ha több egyedből álló hízónyúlcsoportot alakítunk ki. A szélességi paramétert az ajtó szélessége is befolyásolja.

A ketrecek belmagassága 30-50 cm legyen A ketrecek belmagassága 30-50 cm legyen. Ezt befolyásolja a trágyaeltávolítás módszere, a tartási rendszer a tenyésztett genotípus is. Lecsurgós rendszerű ketreceknél a belmagasságot növelni kell, mert a trágyaelvezető lemez csökkenti a ketrec belméretét. Az állatok olyan ketrec belmagasságot igényelnek, hogy hátsó lábra állva a hátukkal és fülükkel ne érjék el a ketrec tetejét. A nagyüzemi ketreceknél, zárt tartásnál a belmagasság 30-35 cm. Három- és négyszintes ketrecblokkoknál sem lehet nagyobb belmagasság, mert nehézkessé válik a felső szinten lévő nyulak gondozása. A legfelső sor padozata 150-160 cm-nél nem lehet magasabban. Kisüzemi ketreceknél, szabadban tartás esetén a ketrec adja az állatokat körülvevő zárt teret. Ilyenkor a ketrecek belmagasságát célszerű 45-50 cm-re növelni.

Felszerelési tárgyak etetők, szénazseb, itatók, elletőláda

A nyúlistállók építésénél figyelembe kell venni ►A falak hő-, és a talajvíz ellen szigeteltek, a burkolat pedig mosható és fertőtleníthető legyen. ►A padozatnak jó hőszigetelő, könnyen takaríthatónak és fertőtlenítőnek kell lennie és nyújtson védelmet a rágcsálók ellen. ►A mennyezet jó hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezzen, nyújtson védelmet a hideg és a tűző nap ellen, gátolja meg a csapadékvíz bejutását. ►A nyílászáró szerkezetek nyújtsanak védelmet idegenek és állatok behatolása ellen. Kötelező szúnyogháló felszerelése, ezzel is megakadályozva a rovarok bejutását. A tenyészistállókban többnyire 10-18 C-ot, fialtatóistállókban 15-22 C-ot, hízlalóistállókban 18-25 C-ot találtak megfelelőnek.

A rotáció A rendszer lényege, hogy bizonyos számú anyát rövid idő alatt termékenyítenek (mesterséges termékenyítéssel 1 nap alatt több száz anyát is termékenyíthető). A vemhes anyákat vemhességi vizsgálat után egy üres, tiszta, fertőtlenített épületbe viszik át, ahol a fialások megtörténnek. A választott növendékek attól függően, hogy a nevelés hány fázisos, vagy csak egy rövid ideig, vagy pedig a vágósúly eléréséig maradnak a születési helyükön. Az időközben újra vemhesített anyacsoport egy újabb istállóba kerül, és az a következő fialásának a helye. Az előző istálló viszont egy napon teljesen kiürül, lehetővé válik a teljes körű takarítás és fertőtlenítés.

A rotációs rendszer előnyei az alábbiak szerint foglalható össze: 1.       A tenyészistállókban mindig ugyanolyan reprodukciós szakaszban lévő anyanyulak találhatók, így az állatok egységes kezelése (takarmányozás, fűtés) lehetővé válik. 2.       A hízóistállókban azonos életkorú és igényű nyulak találhatók. 3.       Az istállók időnként teljesen kiürülnek. Ez lehetőséget biztosít a fertőzési lánc megszakítására. 4.       A rotációs szaporítás lehetővé teszi a tervezést, a termelési eredmények könnyű követhetőségét. 5.       Lehetővé válik az egyes munkafolyamatok specializált dolgozókkal való elvégeztetése.

A rendszer kialakítását az a nagyüzemi tapasztalat indokolta, hogy a növendék nyulak nehezen viselik el a környezetváltozást. Az állatok a helyváltoztatásra étvágytalansággal, melankóliával reagálnak. Sőt a választást követő 1-2 hétben jelentősen megemelkedik az elhullások száma. Az egyfázisos rotációs rendszerre jellemző, hogy a fialás, a nevelés és a hízlalás ugyanazon épületben folyik. Vagyis a megszületett alom a hízlalás befejezéséig a születés helyén marad. Ennek a tartási módnak az előnye, hogy elmarad vagy jelentősen csökken a növendéknyulakat egyszerre érő stresszhatás (az anyától való elválasztás, az épület-, ketrec- és takarmány-változtatás, mozgatás, átcsoportosítás), amely a hízlalási eredményekre kétségtelenül kedvezőtlen befolyást gyakorol. Hátránya viszont, hogy a fialtatásra, nevelésre és hízlalásra egyaránt alkalmas ketreceket csak nagy költségtöbblettel lehet kialakítani. A vemhesség 33. napján Oxitocin injekcióval mesterségesen indítják meg a fialást. Az anyanyulak vemhesítése a fialás utáni 10-12. napon történik.  A szoptatás 30 napig tart. Ekkor az anyákat egy alapos állategészségügyi-tenyésztési minősítő ellenőrzésnek vetik alá, és újracsoportosítják őket. Az előzetesen elvégzett vemhességvizsgálat alapján a vemhes anyákat a sorban lévő tenyészistállóba, míg az üres anyákat a fedeztetőistállóba viszik át. A hízlalás 40 napig tart, így a hízónyulak 70 napos életkorban 2,4-2,5 kg-os súllyal kerülnek leadásra.

Az egyfázisos rotáció ciklusa a következők szerint alakul:   ►Az anyák ottartózkodása a fialás előtt:                    3 nap ►Fialási időszak:                                         2 nap ►Szoptatás:                                30 nap ►Hízlalás:                                  40 nap ►Szervízperiódus:Istállótakarítás:              1 nap                             Istállófertőtlenítés:                             2 nap                             Istálló pihentetése:                              7 nap                             Istálló újbóli betelepítése: 1 nap                                             11 nap Összesen:                                          86 nap Így az egyfázisos istálló éves forgója (365 nap / 86 nap)=  4,24 / év.

2 fázisos nevelés A fialtatás, hízlalás különböző épületekben folyik. Ebben a rendszerben az elválasztott nyulak még egy ideig a fialtatóistállóban maradnak és csak ezután kerülnek át a hízlalóistállóba. A választott nyulak még 15 napig abban az istállóban és ketrecben maradnak, amelyben születnek. De úgy is lehetne a leválasztást végezni, hogy utána a növendékek egyből egy hízlalóistállóba kerüljenek. Azzal, hogy még egy ideig eredeti helyükön maradnak, lényegesen csökkenthető a választást követő elhullás. Kb. 45 napos korukban kerülnek át a hízlalóistállóba. Itt az értékesítésükig, tehát 75 napos korig még 30 napot töltenek el.

 Az itatás A szilárd takarmány fogyasztására való áttéréstől kezdve, 18-20 napos életkortól a nyulak számára folyamatos vízellátást kell biztosítani. Rendkívül fontos a friss víz biztosítása, ha a nyulak csak száraz abrakkeveréket kapnak enni. Az ivóvízfogyasztásuk némileg csökken, ha zöldtakarmányokat is fogyaszthatnak. A növendék nyulak napi 0,3 l, a kifejlett bakok és anyák 0,3-0,4 l, az anyanyulak a laktáció különböző szakaszaiban 0,5-1,0 l ivóvizet is megisznak. A legegyszerűbb itatók a betonitatók, kisebb tenyészetekben gyakran alkalmazzák az üveges, szopókás itatókat. A nagyüzemekben a nyulak itatását az ivóvízhálózatról oldják meg. A ketrecblokkok fölött csőrendszer fut, amelyre súlyszelepes önitatatókat szerelnek. A legkorszerűbb rendszer a kombinált szelepes-csónakos itató. Itt a szelepek alatt kis csónak található, ebbe csepeg az állat által megmozgatott szelepből az ivóvíz, ahonnan a nyúl felveheti. Használatával csökkenthető a ketrec beázása, a vizesedés veszélye.

A takarmányozás A nyúl növényevő, rágcsáló állat, gyomra együregű, vakbelében élő baktériumok lebontják a rostot. A baktériumfehérje hasznosítása lágybélsárevéssel történik. Pecsenyenyúl takrmányának tartalmazni kell: 15-17%fehérjét, 2-3% zsírt, 15-17%rostot. A fiókák az első 15-18 napban kizárólag tejjel táplálkoznak. Intenzív takarmányozás esetén kizárólag nyúltápot etessünk étvágy szerint, korlátozás nélkül. (szénaetetés is szükséges) A ketrecekben a takarmányozást önetetőkkel oldják meg.