Szegénység-sírás-nevetés a krajcárkeresés történetében Szegénység-sírás-nevetés a krajcárkeresés történetében. (Móricz Zsigmond :Hét krajcár)
Összeállította: Deák Szidónia Kabai Laura Tarcea Benedek Gábor
A történet kulcsszava a szegénység,mely végigvonul az egész művön A történet kulcsszava a szegénység,mely végigvonul az egész művön.A szegény emberekre jellemző általános megállapítással indít. ’’Jól rendelték az istenek,hogy a szegény ember is tudjon kacagni.Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban,hanem szívből jövő kacagás is elég.Sőt az is igaz,hogy a szegény ember sokszor nevet,mikor inkább volna oka sírni.’’
‘’Milyen kár-mondta-,hogy asztalunk nincsen. ‘’Ennek sose volt semmije.Ez még mindig hitelből élt.No,te rossz,nyavajás koldus,hát neked nincs egy krajcárod? Ó,ennek nem is lesz,mert a mi szegénységünket őrzi.No,neked ne is legyen,ha most az egyszer kérek tőled,s most se adsz.Ennek van a legtöbb,ni! –kiáltotta kacagva,mikor kirántotta a legalsó fiókot,melynek egy csepp feneke se volt. ‘’A falba szegek voltak verve,azon lógtak a ruhák. ‘’A boltosnál nem volt hitel,a szomszédok épp olyan szegények,mint mi,s csak nem kérünk egy krajcárt! Nem volt más mit tenni,mint tiszta szívből kinevetni nyomorúságunkat. No még az kéne,koldustól alamizsnát.
A sírás fokozatosan elhalványul,a nevetés felerősödik,mert az édesanya végig játékként leplezi a valóságot.A kisfiú előtt,izgalmas játékká alakítja át a krajcárkeresést. ‘’Hányat kacagtunk a csacsogás közben.’’ ‘’... azután leültünk nevettünkben a földre.’’ ‘’Összenéztünk, és nevettünk a gyerekes tráfán.’’ ‘’Az anyám majd belebódult,úgy ránevetett.’’