A Görög öltözködés

A ruházkodás A görög ruházkodás az archaikus korban alakult ki a görög viselet évszázadokon keresztül szinte semmit sem változott. A ruházat – a férfiaknál és a nőknél egyaránt – bő, levegős, és a test körül művészien elrendezett szövet volt, legfontosabb díszítése az övrész és a redők egyedi elrendezése.

Rögzítésüket a vállon fibulával, a derékon pedig övvel, esetleg kétoldalt összeöltéssel oldották meg. A lepelruhák esetében nem a szabás választékossága, hanem az anyag művészi redőzése volt fontos; ebben nyilvánult meg időről időre a divat változása.

Alapanyagok Ruháik anyaga – melyet az asszonyok dolga volt otthon elkészíteni – általában lenből, kenderből, gyapjúból, később pedig pamutból volt. Használtak importált selymet (perzsa közvetítéssel Kínából) és gyapotot (a Közel-Keletről és Indiából) is

Színezés Színes ruhák A textilárut kezdetben még nem, de a klasszikus kortól szinte mindig festették. Festékeiket természetes anyagokból nyerték: földpátokból állati eredetű anyagokból (bíbor, indigó), növényi nedvekből (sáfrány, henna); a ruhák gyakran egyszínűek voltak a fehér volt a legelőkelőbb, A legdrágább a bíborfesték volt, melyet a murex kagyló váladékából nyertek. Kedvelték a telt, erős színeket; bíborvörös, ibolya-, jácintkék, sáfránysárga, olaj-, tenger-, vagy almazöld,

Szalaggal díszített ruha ;) Díszítés Szalaggal díszített ruha ;) olyan is előfordult, hogy csak a szegélyeket festették. A nők öltözéke általában színesebb volt, mint a férfiaké. Öltözetük szegélyét, gyakran szalagokkal díszítették előfordult csík-, vagy sávminta és indákkal körbe futtatott díszítés is. A női és férfi ruházat alapelemei ugyanazok voltak

Khiton A görög nők egyik legáltalánosabban használt öltözéke a khiton volt. gyakran lenből készült, melyet oldalt többnyire összevarrtak. Szűkebb formájában csupán a vállat takarta, tehát ujjatlan volt. A bővebb khiton az egyik kéz ujjhegyétől a másik kéz ujjhegyéig ért és álujjai voltak, vagy a felső szegélyt csomózták meg a kar fölött Jellemző volt a khitonra a gazdag redőzés, amely a derék, csípő és mell alatti rész többszöri megkötéséből adódott.

Peplosz A peplosz egy derékszögű gyapjúkendő a kar alatt a testre tekerték vállra felhozva, tűvel, köpenycsatokkal, gombokkal, vagy csomóval összefogták. A felső anyagszegélyt visszahajtották derékig, s a jobb oldal nyitva maradt. gyakran öv nélkül viselték, de néha a deréknál a visszahajtás fölött övet hordtak.

Kolpos, himaiton és sztrophion himation A peploszt és a khitont is viselték rövidebb és hosszabb fazonban is, a bokáig érő anyagokat úgy hajtották vissza az öv fölött, hogy a redőzet kialakítása egyfajta zsebet képezett; ezt nevezték kolposnak. Hűvösebb idő esetén, vagy idősebb korban az asszonyok szívesen csavartak maguk köré valamiféle köpenyt, ez volt a himation. viselhették akár a peplosz, akár a khiton fölött is önmagában azonban sosem viselték. A mai értelemben vett fehérneműt, alsóneműt nem viseltek mellüket gyakran tekerték körbe szalagokkal ezt nevezték sztrophionnak

Fejtakarók és lábbeli Utazáshoz szalmakalapot (petaszosz) viseltek, széles karimája elvékonyodó, csúcsos tetőben végződött, melyet szalagokkal rögzítettek. vékony anyagokból szőtt fátylakat viseltek, vagy a himation csücskét vonták fejükre hűvösebb idő, vagy áldozatbemutatás esetén. Általában mezítláb jártak, de ismertek voltak a sokpántos, bokára felfűzött saruk is.

Hajviselet, ékszerek A nők hajviselete a hellenizmus idején a hétköznapi dinnye-fazon volt eseményekre a különböző bonyolult, díszes kontyok, melyeket szalagokkal, díszes tűkkel, kendővel, esetleg hálóval rögzítettek. Divatos volt a fáklya-frizura és a hátrafelé kúpalakúra formált konty, melynek végéből egy tincset szabadon lógva hagytak. Szívesen viseltek ékszereket is A korabeli sírokból fülbevalók, gyűrűk, kar- és bokaperecek, hajdíszek kerültek elő,

Himaiton és exomist A görög férfiak viseletének legfontosabb eleme a nőknél is előforduló himation. a bal hónalj alól kiindulva a testen körbevonva átvetették a jobb vállon, majd lelógatták. Nemcsak önálló ruhadarabként viselték, hanem rövid vagy hosszú khiton fölött is. A görög tunikát, az exomist, amely az egyik vállat szabadon hagyta, munkához viselték, de ezt hordták a könnyűgyalogság tagjai is.

Khlaina és khlamys khlamys A női peplosznak a férfi khlaina felelt meg. Háton és vállon átvetették, majd elöl, vagy a jobb vállon egy fibulával összekapcsolták. A férfiaknál létezett egy rövidebb köpönyeg is, (khlamys), melyet a bal vállukon tűztek össze féloldalasan. Általában a katonák, utazók, fiatal fiúk és sportolók viselték.

Sapka és lábbelik pilosz A férfiak bőr, vagy nemez sapkát viseltek, ez volt a pilosz A nőkhöz hasonlóan otthon a férfiak is mezítláb közlekedtek, a szabadban azonban színes sarukat, rövid, puha, bőrcsizmákat viseltek. A katonák szintén sokpántos sarut viseltek, melyet lábvérttel egészítettek ki.

Haj-és szakállviselet A haj, szakáll és bajusz ápolása hozzátartozott az ókor emberének mindennapjaihoz. Leírták, hogy a thermopylai csata előtt a spártai katonák hajuk fésülgetésével, olajos kenegetésével készülődtek a csatára. A klasszikus kor előtt divat volt a hosszú, hullámos, vagy göndör haj is az ifjak vágták azt rövidebbre Periklész után szélesebb körben is elterjedt a rövid haj. Szakállt és bajuszt az idősebb korosztály, a filozófusok, vagy a hadvezérek viseltek, a hellenizmus térhódításával elterjedt a borotválkozás, a sima arcbőr.

Férfi ékszerek Ékszereket a férfiak is viseltek, ez egyáltalán nem számított női privilégiumnak. Viseletük gyakorta rangot és kitüntetést is jelentett,

Hajfestés Hajukat gyakran festették is az ősz szálak elrejtésére ólom vegyületeket, gránátalma kérgét, tőzeg és dióhéj főzetet használtak. A hajszőkítést ecetélesztő, timsó, rebarbara és kamilla főzetekkel igyekeztek elérni; hajukat bekenték az oldattal, majd a napon megszárították. Színvilágukra leginkább a lágy szőkítés és a vöröses árnyalatok voltak jellemzőek. Valahogy így 

A görög öltözködés vége

Ókori görög étkezés

A görög étkezésről A görög kultúráról, eszményekrõl, társaséletrõl, de ételekrõl és étkezésrõl is sokat elárulnak a homéroszi eposzok. az étkezés fontos jelensége volt a görög társadalmi életnek. A hellén korban a szakácsmesterséget mûvészetként tisztelték. A szakácsnak nemegyszer vallási feladatot is el kellett látnia. Tudjuk, hogy a legbecsültebb eledel a marhahús volt, amelyet csak sütve készítettek, de juh-, kecske-, sertéshúst, baromfit, halat és egyéb tengeri állatokat is fogyasztottak

Jellegzetes étkek A napi étkezésben fontos szerepük volt a gyümölcsöknek, a salátáknak, a zöldségféléknek. Kedvelték a káposztát, zöldbabot, spárgát, sok vöröshagymát, fokhagymát is fogyasztottak. Ismerték az almát, hamuban sütve ették meg a birsalmát. A legjellegzetesebb gyümölcsük a füge, amit frissen, aszalva, sütve fogyasztottak, de tésztákba, kenyérbe is gyúrták ízesítõnek.

Nagyon ritka volt, és csak orvosságnak használták a citromot Termesztettek tököt, uborkát, változatos készítési módját ismerték a gombáknak. Hetvenkét féle különbözõ kenyér került ki a görög pékek kemencéibõl.

Édesség a tészták, a desszertek terén is úttörõk lehettek a görögök. Édesítõszerként fõleg mézet és édes gyümölcsöt használtak a nádcukor ritka és drága orvosságnak számított, csak kivételes esetben kerülhetett a szakácsok kezébe.

Fűszerek A fûszerek használata terén valószínû túlszárnyalták az utókort /pl. szezám, kömény, ánizs, kapor, koriander, menta, zsálya, majoránna, ruta, mazsola, ecet, méz, bors/ és egyéb fûszerek sokaságát is használták. Legkedveltebb zsiradékuk az olívaolaj volt.

Táplálkozás Természetesen az eltérő vagyoni helyzetű emberek másként táplálkoztak A szegény emberek általában árpakását ettek hagymával, zöldségekkel és sajttal vagy olívaolajjal ízesítve. Esetleg olcsó árpából készült kenyeret ettek Kevés ember evett rendszeresen húst, kivéve az állami ünnepek állatáldozatainak ingyenes húsosztását. A módosabbak búzakenyeret fogyasztottak, és több hús került az asztalukra.

Étkezésekről A reggelihez és az ebédhez nem hívtak vendéget A legtöbb görög reggelire csak kenyeret és bort fogyasztott. Az ebéd sajt, szõlõ vagy egyéb gyümölcs, bor esetleg édes tészta volt. A vacsora bõséges, kiadós lehetett.

Egy kis plusz A kis árudákban gyors harapnivalóhoz lehetett jutni A bort mindig vízzel hígítva fogyasztották. A kovász nélküli pogácsát szívesen ropogtatták mindenkor.

VÉGE