Berzsenyi Dániel 1776 -1836

Szülői ház Egyházashetyén

A soproni evangélikus líceum

Életrajz Egyházashetye – Sopron (evangélikus líceum 1788) – Nikla(1795) – Kemenessömjén (1799) – Nikla (1804): „Van kies szőlőm, van arany kalásszal / Biztató földem” Felesége: Dukai Takács Zsuzsa (1799); felfedezője: Kis János (1803); biztatója: Kazinczy (1808); a pesti író ismerősök: Szemere, Vitkovics,Kölcsey (1810); mecénásai: a pesti, székesfehérvári és zágrábi kispapok (1813); túl szigorú kritikusa: Kölcsey (1817); válasza Kölcseynek: Antirecenzió (1825); akadémiai székfoglalója: Poetai harmonistica; értekezése: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul (1833)

Hazafias ódái

A magyarokhoz (1797–-1810) („Romlásnak indult…”) Értékszembesítő vers: a múlt értékei („hajdan erős”) értékszegény jelen („romlásnak indult”) Buda várának (a nemzeti lét, függetlenség jelképe) külső hatalmak túlerejét, belső viszályokat kellett kiállnia) Miért tudtuk megőrizni a múltban a nemzeti függetlenséget? „régi erkölcs s spártai férfikar küzdött”  „Most lassú méreg, lassú halál emészt” „minden ország támasza, talpköve   A tiszta erkölcs” Melyek a jelen bűnei? A tiszta erkölcs eltünése, belső züllés ( féreg is belülről pusztítja az erős tölgyet), gyönyörhajhászó elkorcsosulás, a hagyományok megvetése, az anyanyelv elhagyása, az idegenmajmolás A hangvétel tragikus, majd elégikus Aggodalom, szemrehányás, számonkérés, aggódó együttérzés, retorikai alakzatok (kérdések, felkiáltások), verses szónoklat a nemzet egészéhez  ódai emelkedettség

A magyarokhoz (1807) („Forr a világ…”) „Agitatív óda” (Kodály-kórusmű, 1936) Zaklatottság, a világméretű pusztulás képe, majd bizakodás Az óda felépítése: a) „a nemzetközi helyzet” b) veszélyhelyzet – hajókép – bizakodás c) a megoldás – kortól, időtől független – „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép / tesz csuda dolgokat” (= az erkölcsi érték fontosabb a számbeli fölénynél; a rombolás hatalmán úrrá tud lenni a lélekben szabad közösség) Klasszicista érvelés (rész – egész, konkrét – elvont; pátosz) Strófa (mindkét versben): alkaioszi

Létösszegző versei

Levéltöredék barátnémhoz 1804-1808 Létösszegző vers Horváth János szerint „az önszemlélet hangulati helyzetrajza” Életkép, tájfestés, filozófia, szerelem „Elestvéledtem” – emlékezet, képzelet „vígság lármái”  „búsongó hangjai” Párhuzamos szerkesztésű mondatok – egyre kevesebb ige Nem töredék – zárt egész Forma: hangsúlyos tizenkettes

Múzsája, Dukai Takács Judit

Lakhelye Niklán

„Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem”

A közelítő tél (1804–1808) Időszembesítő költemény Az őszi táj – negatív festés Konkrét  elvont A szépség elmúlása miatti szomorúság A forma: 3 aszklepiadészi és 1 glükoni sor = aszklepiadészi strófa

Osztályrészem (1799 körül) Értékszembesítő költemény, elégikus óda Szapphói strófa Hajó-kép (Horatiustól) s megérkezés; „Levonom vitorlám” – békesség, a realitás elfogadása Sztoikus nyugalom és legyűrt, rejtegetett hiányérzet A biztos menedék mindig a költészet

Kölcsey bírálata (1817): költészete dagályos, gondolatban szegény, helyenként provinciális, költői géniusza (tehetsége) már kimerült Berzsenyi – nyolc évig készülő – válaszában lényegében a romantika szemléletével és érveivel válaszol bírálójának

Síremléke Niklán