Magyar politikai gondolkodás története es tanév, 1. félév
5. téma Az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond Magyarországa
A korszak jellemzői kontinuitás és változás egyensúlya Károly Róbert uralkodása: a királyi hatalom megszilárdítása I. Lajos ( ) uralma: stabil uralmi szisztéma : válságok Luxemburgi Zsigmond ( ): új egyensúly
A dinasztikus válság kihalt az Árpád-ház király nélkül nincs királyság rivalizáló jelöltek: közös érvelés, leányági leszármazás az Árpád-háztól
Károly Róbert uralmának alapja a „beata stirps” ideológia: Árpád-ház kultusza + francia uralkodóház hasonló családi szentkultusza kezdetben: pápai segítség (a nápolyi Anjouk mint pápai hűbért szerezték meg trónjukat, a magyarországi pápai beavatkozásnak is hasonló mellékzöngéi vannak) a királyi hatalom helyreállítása
Károly Róbert politikája a helyi tartományurak uralmának megtörése és a királyi hatalom helyreállítása a 13. századi rendi politika fokozatos háttérbe szorítása: - tartanak országgyűléseket, de rendszertelenül; - a főpapi rend elveszti döntő befolyását, erre utal 1338-as panaszuk az országgyűlések hiányáról a pápához
A stabilizált politikai rend Károly Róbert és I. Lajos korában három társadalmi-politikai struktúra egymás mellett (Engel Pál koncepciója): - egyház (pl. tagjait az egyházi hierarchiában elfoglalt hely, nem a származás határoz meg, az ország %-ának birtokosa az egyház, ami nem sok) - a vidéki nemesség (az ő szervezetük a vármegyei intézményrendszer, a központi hatalommal szemben gyanakvóak, a királyi kegyekből ritkán részesülnek, nekik szólnak mégis az évi törvények) - az udvari nemesség (a király kegyeltjei, egy zárt kaszt, nemzedékeken keresztül ugyanazok a családok, köztük vannak a méltóságot viselő „bárók”, akik a királyi tanács tagjai és az „előkelők”, az udvari lovagok)
A királyi hatalom gyakorlása az Anjou-korban a király 150 vár birtokosa, az ország várainak túlnyomó többsége az ő kezében van, a királyi hatalom mindenütt jelen van egy vár nem csak erőd, hanem gazdasági és közjogi egység is, tényleges irányítója az udvari nemesség valamely tagja, aki azt időlegesen, mint „honort” kapja meg
Az Anjou-kori királyi hatalom dezintegrálódása 1387-ben Zsigmond a rendek (főpapok és főurak) „választásából” lesz király a királyi várrendszer szétzilálódik nagyjából 15 év alatt szövetségekbe, „ligákba” tömörült főurak harcolnak egymás ellen a királyt 1401-ben fogságba ejtik, a „siklósi megegyezés” majd az azt formába öntő „Sárkány- rend” az ország kormányzását a király és a főurak egy csoportjának szövetségére bízza, ettől kezdve Mohácsig a királyi hatalomnak mindig a rendek, s azon belül a főurak nem csupán gyakorlati, de elvi korlátokat is szabnak
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!