1. Bevezetés 2. A tipikus kolostori épületegyüttes 3. Szerzetesrendek Kolostori kultúra 1. Bevezetés 2. A tipikus kolostori épületegyüttes 3. Szerzetesrendek

1. Bevezetés

„…megérkeztünk az apátság főbejáratához, s a kapuban ott állt az apát, és két novícius vízzel telt aranyedényt tartott elébe. S amikor leszálltunk a nyeregből, az apát megmosta Vilmos kezét, majd átölelvén szájon csókolta őt, és kegyesen üdvözölte, miközben a házgondnok énvelem foglalkozott. -Köszönöm, Abbo – szólt Vilmos –, nagy örömömre szolgál, hogy a kegyelmességed kolostorába léphetek, hiszen a híre jócskán túljutott e hegyeken. Mint zarándok, a mi Urunk nevében érkeztem ide, s kegyelmességed ebbéli mivoltomban igencsak megtisztelt… A kapun (s egyben a védfal egyedüli nyílásán) túl fasor kezdődött, mely az apátsági templomhoz vezetett. A fasortól balra jókora darabon veteményes- és – mint nemsokára megtudtam – botanikus kert fogta körül a fal kanyarulata menti két épületet, a fürdőházat meg az ispotályt és herbáriumot. Hátul, a templomtól balra az Aedificium állt, a templomtól sírokkal teli lapos tér választotta el. A templom északi kapuja az Aedificium déli őrbástyájára nyílt, szemből a nyugati torony tárult a látogató elé, mely azután oldalt egyesült a védfallal, s úgy futott le a mélybe, amely fölé a rézsút látható északi őrbástya magasodott. Jobbra, a templom háta mögött és a kolostorudvar körül is volt egypár építmény: nyilván a dormitórium, az apát úr háza meg a zarándokszállás, ahová egy kies kerten átvágva épp tartottunk. Tőlünk jobbra, egy sík térség túloldalán, a déli falak mentén s tovább, a templom mögött, a keleti oldalon egy sor cselédház, istálló, malom, olajütő, csűr meg pince és még egy épület, amit novíciusháznak néztem. A sima, épp csak hogy hullámos felszín jóvoltából e szent hely egykori építői könnyűszerrel tiszteletben tarthatták a tájolás szabályait… A nap állásából megállapítottam, hogy a főkapu hajszálpontosan nyugatra nyílik, úgy, hogy a szentély és az oltár kelet felé nézzen; s hogy hajnalban mindjárt a dormitóriumba meg az istállókba tűzhetett a kelő nap, felébresztvén a szerzeteseket és az állatokat. (Umberto Eco: A rózsa neve)

1. feladat Értelmezzétek az alábbi részletet, és adjátok meg az aláhúzott szavak jelentését! (A megoldáshoz használhatjátok az értelmező szótárt, az idegen szavak szótárát és az internetet) Aedificium apát apátság dormitórium herbárium ispotály kolostor novícius zarándok

1. feladat - megoldás Aedificium épület apát apátság dormitórium (lat. 'hálóhely') szerzetesek közös hálóterme. Rendszerint a kerengőnek a templomi szentélyhez kapcsolódó keleti részén, az emeleten található. herbárium növénygyűjtemény ispotály (lat. hospitale pietatis) a keresztény ókortól kezdődően idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fönntartott intézmény. kolostor eredetileg négyszögű folyosó, amely mentén a szerzetesi élet legfontosabb helyiségeit (porta, sekrestye, káptalanterem, ebédlő) elhelyezték. Később a kolostor név átment az egész épületre, és Magyarországon a középkor folyamán szinte kizárólagosan jelöli a szerzetesek házát. novícius már beöltözött, az újoncév idejét töltő szerzetesjelölt. A novíciusok öltözete kisebb részletekben, esetleg szabásban vagy színben (ciszterciták) különbözhet a fogadalmas szerzetesek ruhájától. zarándok búcsújáró, megszentelt helyre, kegyhelyre utazó hívő

2. feladat A J B K D M Ólak F N Istálló H R Kovácsműhely A szöveg alapján azonosítsátok az alaprajzon található betűkkel jelölt épületeket! A   J B K D M Ólak F N Istálló H R Kovácsműhely

2. feladat - megoldás A Aedificium J Fürdő B Templom K Ispotály D Kolostorudvar M Ólak F Dormitórium N Istálló H Káptalan R Kovácsműhely

2. A tipikus kolostori épületegyüttes

A monostor, kolostor, apátság, zárda, klastrom, rendház elnevezések olyan épületegyütteseket jelölnek, melyekben valamely szerzetesrend tagjai állandóan együtt élnek. A monostor elnevezés a görög monasztérion (remetelak) szóból kialakult latin monasterium átvétele, a klastrom a latin claustrum (retesz, lakat, erőd, végvár) szóból alakult ki. Eredetileg négyszögű folyosó, ennek mentén helyezték el a szerzetesi élet legfontosabb helyiségeit (porta, sekrestye, káptalanterem, ebédlő). Később a klastrom elnevezést az egész épületre kezdték használni, rendház értelemben önállósult. Mára a klastrom szó szinte teljesen eltűnt; a kolostor kiszorította. Ezt a szót a nyelvújítók hozták létre (1784-ben) a klastrom régies és tájnyelvi kalastorom névváltozatának lerövidítésével. Eredeti alakja (kalastor) az akkor még azonos jelentésű monostor hangalakjához igazodott. A rendház kifejezés még újabb keletű: a 19. században alakult ki. A kolostor és monostor kifejezéseket mindmáig többnyire szinonimaként használják, de jelentésük elkezdett különválni. A monostor inkább a monasztikus rendek templommal egybeépített, kötött rendszerű telepét jelenti – az ilyen telepek a rend tagjainak minden élet-, hit- és gazdasági funkcióját (szállás, étkezés, ima, önellátó ipar, gazdálkodás) kiszolgálják. A kolostor viszont inkább csak a szerzetesek szállásépülete, amihez templom is csatlakozhat (nem fontos egybeépíteni), de nincs komplett kiszolgáló egysége. Rendháznak vagy székháznak általában a kolostorhoz, ill. monostorhoz tartozó, de más településen lévő szerzetesházat nevezik, így például a győri bencés rendház, ill. székház Pannonhalmához tartozik. A monasztikus és a remeterendek kolostoraikat rendszerint a lakott helyektől távol (erre utal elnevezésük is), míg a később kialakult koldulórendek a városokban és a mezővárosokban építkeztek.

A 9. századra kialakult a tipikus monostori épületegyüttes, mely egy templomból és a hozzá kapcsolódó kolostorból állt. A kolostorban könyvtár, kápolna, káptalanterem, hálóterem, ebédlő, konyha, pince, ispotály, és más a kolostor mindennapi életéhez szükséges helyiség volt. Az egész épületegyüttes egy négyszögletes udvart zárt körül, melyet árkádokkal kerengővé alakítottak. Hasonlóan épültek fel a női zárdák is. A különféle templomok méretét és alaprajzi elrendezését rendeltetésük szabja meg. A templomok fő részei az előcsarnok, a hosszház, a keresztház és a kórus vagy szentély, továbbá a felszerelés tárolására és a pap felkészülésére szolgáló sekrestye. A szentély, amely eredetileg csak apszisból áll, az oltár helye. A székesegyházakban a püspök mellé rendelt főpapi testület, a káptalan tagjai, a szerzetesi templomokban pedig a szerzetesek a szentélyben helyezkednek el, ezért az épület az apszis előtti térrésszel, kórussal bővül. A híveket befogadó hajóktól többnyire emelt padlószintjével és faragványos díszű korláttal vagy magas szentélyrekesztő fallal különítik el. A kórus alatti altemplom szentek ereklyéinek elhelyezésére és temetkező helyül, kriptául szolgál. A monostor épületeinek általános elrendezése a következő: A templom a hozzá délről csatlakozó kolostorral egy négyeztet zár be. Az épületeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy milyen funkciót töltenek be: Az épületegyüttesek magja a templom, lévén a közösség vallási életének középpontja. Ehhez közvetlenül csatlakozik a monostori élet mindennapjait kiszolgáló épületek csoportja: az ebédlő, a hálóterem és a káptalanterem. A közösség anyagi szükségleteit kiszolgáló épületek a templomtól délre és nyugatra helyezkednek el, és élesen elkülönülnek a monasztikus épületektől. A konyha, éléskamra, irodák az ebédlő nyugati sarkából érhetők el, és kapcsolódnak a pékséghez és a sörházhoz, amelyek még távolabb helyezkednek el. A déli és nyugati oldalt műhelyek, istállók és egyéb gazdasági épületek övezik.

3. feladat Vázoljátok az olvasmány alapján a kolostor és a monostor szó alakjának és jelentésének fejlődését! kolostor lat. claustrum (’retesz, lakat, erőd, végvár’) – klastom (négyszögű folyosó’, majd ’rendház’) – kalastorom – kalastor – kolostor (a monostor mintájára) monostor görög monasztérion (’remetelak’) – latin monasterium

4. feladat – A A/ A templom elrendezése   bazilikális elrendezés: háromhajós térrendszerben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, és a fény a főhajó ablakain áramlik be. álbazilikális elrendezés: olyan bazilikális elrendezésű templom, amelynél a hajókat közös tető borítja, ezért a főhajónak nincs külön ablaksora, s így nem kap közvetlen megvilágítást. Az álbazilikális elrendezésű templom kívülről nem látszik bazilikának. centrális elrendezés: A centrális épület minden eleme egy középponthoz igazodik, az alaprajz lehet kör-, négyzet-, sokszög alakú. csarnoktemplom: azonos magasságú hajókból álló templom bazilikális elrendezés: háromhajós térrendszerben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, és a fény a főhajó ablakain áramlik be.   álbazilikális elrendezés: olyan bazilikális elrendezésű templom, amelynél a hajókat közös tető borítja, ezért a főhajónak nincs külön ablaksora, s így nem kap közvetlen megvilágítást. Az álbazilikális elrendezésű templom kívülről nem látszik bazilikának. centrális elrendezés: A centrális épület minden eleme egy középponthoz igazodik, az alaprajz lehet kör-, négyzet-, sokszög alakú. csarnoktemplom: azonos magasságú hajókból álló templom

4. feladat – A (megoldás) A/ A templom elrendezése   bazilikális elrendezés: háromhajós térrendszerben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, és a fény a főhajó ablakain áramlik be. b  álbazilikális elrendezés: olyan bazilikális elrendezésű templom, amelynél a hajókat közös tető borítja, ezért a főhajónak nincs külön ablaksora, s így nem kap közvetlen megvilágítást. Az álbazilikális elrendezésű templom kívülről nem látszik bazilikának.  c centrális elrendezés: A centrális épület minden eleme egy középponthoz igazodik, az alaprajz lehet kör-, négyzet-, sokszög alakú.  d csarnoktemplom: azonos magasságú hajókból álló templom  a bazilikális elrendezés: háromhajós térrendszerben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, és a fény a főhajó ablakain áramlik be.   álbazilikális elrendezés: olyan bazilikális elrendezésű templom, amelynél a hajókat közös tető borítja, ezért a főhajónak nincs külön ablaksora, s így nem kap közvetlen megvilágítást. Az álbazilikális elrendezésű templom kívülről nem látszik bazilikának. centrális elrendezés: A centrális épület minden eleme egy középponthoz igazodik, az alaprajz lehet kör-, négyzet-, sokszög alakú. csarnoktemplom: azonos magasságú hajókból álló templom

a) b) c) d)

4. feladat – B B/ Alaprajzi egységek   hajó: főként hosszanti elrendezésű templomoknak a hívek befogadására szánt tere. Többhajós épületeknél a hajók terét árkádsorok, oszlop- vagy pillér-gerendás rendszer kapcsolja össze (főhajó, oldalhajó vagy mellékhajó). A hossztengelyre merőleges kereszthajó többnyire ívekkel kapcsolódik a hosszhajókhoz főhajó mellékhajó kereszthajó négyezeti torony: a főhajó és a kereszthajó összemetsződése felett emelkedő torony apszis: szentély

4. feladat – B (megoldás) B/ Alaprajzi egységek   hajó: főként hosszanti elrendezésű templomoknak a hívek befogadására szánt tere. Többhajós épületeknél a hajók terét árkádsorok, oszlop- vagy pillér-gerendás rendszer kapcsolja össze (főhajó, oldalhajó vagy mellékhajó). A hossztengelyre merőleges kereszthajó többnyire ívekkel kapcsolódik a hosszhajókhoz  f főhajó  d mellékhajó  a kereszthajó  b négyezeti torony: a főhajó és a kereszthajó összemetsződése felett emelkedő torony e apszis: szentély  c

a) b) c) d) e) f)

4. feladat – C C/ Épületszerkezeti elemek   boltozat: íves metszetű térlefedő felületszerkezet, terheit és oldalnyomását falakra, falszakaszokra, ívsoros pillérekre, esetleg oszlopokra adja át. Vannak bordás és borda nélküli boltozatok dongaboltozat: félhenger alakú, íves térlefedő szerkezet, mely oldalain folyamatos alátámasztást igényel keresztboltozat: eredetileg két dongaboltozat áthatásából keletkező boltozat, sokféle altípusa van: pl. csúcsíves, bordás stb. hálóboltozat: a bordás boltozatok egyik későgótikus típusa. A sűrűn elhelyezkedő bordák számos metszéspontjukkal egyenletes hálós rajzot adnak. Főleg hosszanti terek lefedésére alkalmazták zárókő: a boltozásnál legfelül, utolsóként elhelyezett általában díszített és kőfaragójeggyel ellátott kő. Ennek behelyezésével válik zárt szerkezetté, s így állékonnyá a boltozat támpillér: a boltozatok, boltívek oldalnyomását felvevő, a falat megerősítő, a fal síkjából kiugró függőleges faltömeg fiatorony: karcsú, gúla alakú formaelem, a gótikus építészetben leterhelésként használták

4. feladat – C (megoldás) C/ Épületszerkezeti elemek   boltozat: íves metszetű térlefedő felületszerkezet, terheit és oldalnyomását falakra, falszakaszokra, ívsoros pillérekre, esetleg oszlopokra adja át. Vannak bordás és borda nélküli boltozatok  e dongaboltozat: félhenger alakú, íves térlefedő szerkezet, mely oldalain folyamatos alátámasztást igényel  d keresztboltozat: eredetileg két dongaboltozat áthatásából keletkező boltozat, sokféle altípusa van: pl. csúcsíves, bordás stb.  a hálóboltozat: a bordás boltozatok egyik későgótikus típusa. A sűrűn elhelyezkedő bordák számos metszéspontjukkal egyenletes hálós rajzot adnak. Főleg hosszanti terek lefedésére alkalmazták  c zárókő: a boltozásnál legfelül, utolsóként elhelyezett általában díszített és kőfaragójeggyel ellátott kő. Ennek behelyezésével válik zárt szerkezetté, s így állékonnyá a boltozat b  támpillér: a boltozatok, boltívek oldalnyomását felvevő, a falat megerősítő, a fal síkjából kiugró függőleges faltömeg  f fiatorony: karcsú, gúla alakú formaelem, a gótikus építészetben leterhelésként használták

a) b) c) d) e) f)

4. feladat – D D/ Díszítő elemek   rózsaablak: főként a templomok főhomlokzatán alkalmazott kör alakú nagy kőrácsos ablak béllet: kapu vagy ablak befelé szűkülő, egész vagy féloszlopokkal díszített kerete ívsoros párkány: félkörívek sorából álló díszítőszalag közvetlenül a párkány alatt kőfaragójegyek: a középkori kőfaragók által - munkájuk elszámolása céljából - a faragott kőelemeken alkalmazott, bevésett betű-,szám- vagy geometrikus formákból levezethető jelek mérmű: jórészt körzővel szerkesztett rács, melyet főleg a gótikus nyílásokban alkalmaztak tagolóelemként

4. feladat – D (megoldás) D/ Díszítő elemek   rózsaablak: főként a templomok főhomlokzatán alkalmazott kör alakú nagy kőrácsos ablak  b béllet: kapu vagy ablak befelé szűkülő, egész vagy féloszlopokkal díszített kerete a  ívsoros párkány: félkörívek sorából álló díszítőszalag közvetlenül a párkány alatt  d kőfaragójegyek: a középkori kőfaragók által - munkájuk elszámolása céljából - a faragott kőelemeken alkalmazott, bevésett betű-,szám- vagy geometrikus formákból levezethető jelek c  mérmű: jórészt körzővel szerkesztett rács, melyet főleg a gótikus nyílásokban alkalmaztak tagolóelemként  e

a) b) c) d) e)

5. feladat

A szerzetesrendek viselete

A szerzetesek földig érő habitust viseltek, erre olykor skapulárét vettek, így védve a habitust. A középkori szerzeteseknek két tunikája (habitusa) volt, két csuklyája, egy skapuláréja, cipője és zoknija. Két tunikára azért volt szükség, hogy mosni tudják őket, illetve a cisztercita szerzetesek hálóruhaként is használták. A habitus színe, formája utalt arra, hogy melyik rendhez tartozott a szerzetes. A legkorábbi bencés szerzetesek fehér vagy szürke habitust viseltek, mivel ilyen volt a színe a festetlen gyapjúnak. Idővel azonban elterjedt a fekete szín viselete, ezért is nevezte őket a köznyelv „fekete barátok”-nak. A Benedek rendiek hagyományos viselete derékban anyagból vagy bőrből készült övvel megkötött habitusból állt, erre vették fel a skapulárét, melyhez csuklya illeszkedett. Néhányan vezeklésként ciliciumot viseltek habitusuk alatt. Voltak olyan szerzetesek is, akik keresztet viseltek a nyakukon. A ciszterciták még a bencéseknél is szigorúbb szabályokhoz ragaszkodtak, festetlen gyapjúból készült ruhát viseltek, ezzel hirdették szegénységüket. Habitusuk szürkésfehér volt, ritkán barna. A ciszterciták ezért kapták a „fehér barát” elnevezést. Domonkosok ruházata fehér habitus, ugyanilyen színű skapuláré csuklyával, ezek fölött a nyilvános funkcióknál fekete köpeny fekete csuklyával. A viselet részei a ferenceseknél: tunika, kapucni, korda. A barna vagy szürke habitust derekánál övvel (zsinórral) kötötték meg, melyet kordának neveztek. A korda lelógó szárán három csomó volt, ami a szerzetesek három fogadalmára (tisztaság, alázat, szegénység) utalt. A ferenceseket „szürke barátok”-két is emlegették. Lábukon szandált viseltek, illetve vezeklésként mezítláb jártak. A hajukat fejtetőn kiborotválták, ezt tonzúrának nevezzük.

6. feladat (1) cilicium (latin 'kilikiai') durva szövetből készült ing, szögekkel kivert öv vagy lánc. Eredeti neve a kisázsiai Kilikia szegény lakóinak kecskeszőrből szőtt, durva ruháira utal. A szerzetesrendek életében a vezeklés egyik eszköze, a bűnökre emlékeztet. habitus (latin habitus ’öltözet, viselet’) szerzetesi viselet neve, a szerzetesek durva vászonból készült, földig érő, hosszú ujjú felsőruhája, nevezik csuhának is. korda_______________________________________________________________________________________________________________________________________ skapuláré (latin scapulare, scapularium ’lapocka’) Szent Benedek regulájának 55. fejezetében elrendelt, kézi munka alkalmával a szerzetesi ruha felett viselendő ruhadarab. Nem határozták meg az alakját, valószínűleg fedte a vállakat, és lelógott elöl-hátul, erre utal az elnevezés is. tonzúra_____________________________________________________________________________________________________________________________________

6. feladat (1) - megoldás korda: övként használt zsinór, madzag tonzúra: a fejtetőn kiborotvált haj

6. feladat (2) SZERZETESREND ÖLTÖZET ELNEVEZÉS bencések ciszterciek   ciszterciek dominikánusok ferencesek

6. feladat (2) – megoldás SZERZETESREND ÖLTÖZET ELNEVEZÉS bencések fekete „fekete barátok” ciszterciek fehér habitus, fekete skapuláré „fehér barátok” dominikánusok fekete és fehér   ferencesek barna vagy szürke „szürke barátok”

7. feladat Milyen rendhez tartozó szerzetesek láthatók a képen!

7. feladat – megoldás Milyen rendhez tartozó szerzetesek láthatók a képen! Dominikánus szerzetes Bencés szerzetes Ferences barát Cisztercita barát

Szent Benedek

Benedek átnyújtja reguláját a szerzeteseknek

Monte Cassino Apátság temploma a 11. században

Kolozsvári Tamás: Szent Benedek a barlangban

Benedek-rendi kolostor a Monte Cassinón

Mi a közös az alábbi Szent Benedek-ábrázolásokban?