A lelki tényezők hatása az immunrendszerre Rigó Adrien 2005.04.25.

Pszichoneuroimmunológia „A pszichoneuroimmunológia az immunológiát, az idegtudományokat, az endokrinológiát, a pszichológiát és a magatartástudományokat átfogó fiatal tudomány, amely a viselkedés, az immunrendszer és az idegrendszer közötti összetett kölcsönhatásokkal foglalkozik, egészséges és beteg szervezetekben egyaránt.”

Hagyományos elképzelés Az immunrendszer egy autonóm rendszer, az idegrendszertől függetlenül funkcionál Ma: számos területen szoros funkcionális együttműködés: Egymás transzmittereit, hírvivőit termelik és receptorral rendelkeznek A kapcsolat fontos: A szabályozás miatt A betegségek miatt

A pszichoneuroimmunológia főbb kutatási területei Az idegrendszer és immunrendszer neurokémiai kapcsolatai A neuroendokrin és az immunrendszer közötti interakciók A viselkedés és immunrendszer interakciói A pszichoszociális faktorok, stressz, betegség és immunitás kapcsolata Egyes betegségek pszichoneuroimmunológiai vetülete

Az immunműködést módosító hatások Stressz Személyiség, gondolkodásmód Szociális hatások Életmód Pszichoszociális intervenciók

A stressz-kutatás eredményei Akadémiai stressz a vizsga-stresszeknek az immunrendszerre gyakorolt hatása fõiskolások és egyetemisták vizsgaidõszakai illetve államvizsgái nagyon sok paraméterben sikerült változást találni jelentõs immun-védekezés csökkenés (elsõsorban az NK-sejtek aktivitást és limfocita-proliferációt vizsgálták) Életmód mediáló szerepe!

Tárgyvesztés Gyász Korábbi megfigyelések: a gyászolók magasabb halálozási és megbetegedési aránya Mi van a háttérben? Bartrop és mtsi (1977) 26 özveggyel végeztek egy 6 hétig tartó nyomonkövetéses vizsgálatot csökkent T-sejt proliferáció Késõbb mások is: hetekkel, sõt hónapokkal késõbb is gyengébben mûködtek bizonyos immunfolyamatok a gyász egy olyan állapot, amelyben védekezõképességünk jelentõs mértékben csökken kötõdés mértéke -az esemény érzelmi jelentése fontos

Válás, vagy különélés Elvált nők, illetve férfiak vizsgálata magasabb depressziós arány és csökkent T-sejt funkciók kötõdés mértéke is fontos! (a szociális veszteség hatása általában erőteljesebben érinti a férfiakat és az idősebbeket)

Anyamegvonás Coe és mtsi (1989) kismajmokat naponta 1 órára szeparáltak el az anyjuktól, több héten keresztül nem tudtak hormonálisan alkalmazkodni szeparációhoz; hetek múlva is magas stressz-hormonszint és csökkenés a humorális immunitás számos mutatójában ugyanabban a környezetben, ismerõs társakkal körülvéve, sokkal kevésbé jelentkezett ez a negatív hatás anya elvesztése fokozhatja gyermekeknél és serdüléknél a leukémiára, vérrákra való hajlamot

Munkanélküliség A tárgyvesztés egy speciális formája az állásvesztés, vagy hosszú távon a munkanélküliség az élet különbözõ területeire (önértékelés, anyagi helyzet, idõ szervezése felborulása) erõteljes hatást gyakorolhat Kilenc hónapja munka nélkül lévõknél még jó szociális körülmények ellenére is sikerült immunszuppressziót tettenérni; csökkentnek bizonyult a T-sejtek proliferációs képessége

Rossz házasság A negativ szociális kapcsolatok Rossz házasság nõk és férfiak esetében: számos immunfunkció csökkenése nagyobb mennyiségû antitest Epstein-Barr-Vírusra (EBV), csökkent limfocita-proliferáció PHA-ra és ConA-ra

Magányosság A magányosság szubjektív érzése és az immunfunkciók között negatív kapcsolat Orvostanhallgatók között a magányosak esetében alacsonyabb NK-aktivitást, alacsonyabb T-sejt proliferációt, magasabb EBV-antitest szintet, és magasabb vizelet-kortizol-szintet találtak Hasonló összefüggést írtak le egyéb magányos embereknél is; más egyetemisták és pszichiátriai betegek esetében.

Krónikus betegek ápolása Alzheimer betegek családtagjainál azt találták, hogy nagyobb arányban jellemzi õket depressziós hangulat , s egyúttal csökkent immunmutatókkal rendelkeznek Az évekig, évtizedekig tartó ápolás (amely nemcsak nagy áldozatot jelent, hanem annak a fájdalmát is, hogy egy általunk szeretett személy beteg) krónikus stresszként kimerüléshez, alkalmazkodóképességünk megterheléséhez vezethet.

Személyiség, kognitív tényezők Új irányvonal Hihetetlenül fontos a személyek látásmódja az élettel, sérülékenységükkel, állapotukkal és betegségeikkel kapcsolatban Számos vizsgálat igazolta a látásmód és immunfunkciók kapcsolatát Ezekből ízelítő

A jövővel kapcsolatos hiedelmek Az általános elvárások stílusa (milyen végkifejletet várunk a jövőben) miként jelzi előre a testi egészség alakulását? Optimizmus: Kevesebb komplikáció koronária-bypass műtét után Gyorsabb felépülés Pesszimizmus: Rákban való elhalálozás magasabb kockázata Egészségi állapot rosszabb értékelése Általános reménytelenség: Bejósolja a teljes mortalitást

HIV+ személyekkel végzett vizsgálatok: Az egészséggel-betegséggel kapcsolatos specifikus elvárásaik voltak döntők az előrejelzés szempontjából (nem az általános diszpozíció) Az elvárások nem a negatív érzelmi állapoton és magatartáson keresztül hatottak! Daganatos megbetegedésekben is ismertek hasonló eredmények: A negatív prognózis „sztoikus” elfogadása rosszabb prognózissal jár

Kontrollal kapcsolatos hiedelmek A kontrollálhatatlan stressz általában negatívabb egészségügyi hatásokkal jár, mint a kontrollálható Bizonyos immunmutatók erősebb csökkenése Felgyorsult tumornövekedés Csökkent túlélési idő Állatkisérletekben és humán vizsgálatokban is (hogy szerezzünk kontroll?) Nemcsak a valós kontrollálhatóság fontos (közömbösítheti a stressz immunfolyamatokra gyakorolt hatását), hanem a kontroll-hit

Hiedelmek az énről Szemrehányást tevő, depressziós hangulat, a kudarcok saját magunknak tulajdonítása, önvádlás bizonyos immunmutatók csökkenésével jár (HIV+ személyek) A 25 éves korban mért attribúciós stílus kapcsolatot mutatott a 30 évvel későbbi egészséggel Valamilyen eltitkolás is immunfunkció csökkenést okozhat (pl. homoszexualitás) (társas elutasításra nagyobb érzékenység) Egészséges felnőttekben kisérletileg növelt negatív önértékelés hatására csökkent NK-aktivitás Pozitív oldal: az önmagunkkal kapcsolatos negatív kogníciók megváltoztatása pozitív lehet: Emeli az NK-sejt aktivitást Javítja a rákkal kapcsolatos prognózist és túlélést

Vereség, elkötődés, feladás Fontos életcélok (belső célok) melleti elköteleződés fontos egészségmegőrző tényező lehet Értelem találása Poszttraumás distressz helyett poszttraumás fejlődés (átstruktulálás) Számos kognitív és affektív állapot indukálhatja, hogy feladjuk életcéjainkat, pl.: Negatív elvárások a jövővel kapcsolatban Folyamatos önvád Pszichológiai gátlás (titkolás) „vitális kimerültség”, ami a feladással, értelem nem találással van összefüggésben, gyakran megelőzi pl. az infarktust Állatkisérletekben „vereséggel kapcsolatos” viselkedés: csökkent immunműködéssel és több metasztázis

Az immunműködést befolyásoló életmódbeli tényezők Alvás Az alvásnak optimalizáló hatása van az immunrendszerre: Egerek immunizálása influenza vírussal majd 1 hét múlva újabb kihívás: Az egerek egy csoportja 7 napos alvásdepriváción esett át Az alvás-megvonásosak úgy viselkedtek, mintha sosem lettek volna immunizálva

immunpatológiai kórképekben alvászavarok: Humán tanulmányok Rövidebb (1 éjszakás) alvásdepriváció: Az immunsejtek „riasztása” „látható” törés az immunfunkciók ritmusában, de a normál értékeken belül marad A „másik oldal” immunpatológiai kórképekben alvászavarok: az alvás mennyiségének a változása, az alvási mintázat szétesése nehéz elalvás gyakori felébredés Lábmozgások (immundiszfunkció jelei?) Nehéz! Hangulat, gondolatok, immunfunkciók, betegségek mind beleszólnak

Testedzés és immunfunkciók Számos korábbi eredmény a testedzés pozitív testi-lelki hatásáról Javítja a közérzetet Véd bizonyos betegségekkel szemben Intenzív testedzés káros lehet Testedzés és rák A testedzés csökkenti a vastagbél és a mellrák kockázatát Lehet, hogy a prosztatarákét is Többszörös, egymás átfedő –nemcsak immunológiai mechanizmusok- Étkezés, bélmozgás, nemi hormonok, neuroendokrin faktorok, de a testedzés közvetlenül is erősítheti a természetes immunrendszert

Pszichoszociális intervenciók Képzeleti tevékenység A 70-es években a relaxáció és általában a hozzá kapcsolódó képzeleti tevékenység gyakorlása nagyon népszerűvé vált Háttérben feltételezés és tapasztalat: képzeletünkkel képesek vagyunk befolyásolni testi működéseinket, egészségünket, gyógyulásunkat A képzeleti tevékenységet elsősorban rosszindulatú daganatokkal való megküzdés során alkalmazták, számos könyv, tanulmány (Simonton, Bernie Siegel) Eredmények: a képzeleti tevékenység képes előrejelezni és befolyásolni a daganatnövekedést, illetve korrelál a vér bizonyos kémiai mutatóival

Hall és mtsi (1988): 10 daganatos személy (34-69 év) eltérő fajtájú áttételes daganattal –naponta kétszer relaxáció és képzeletükben pusztították a daganatot 12 hónapon keresztül havonta vérvétel, s immunmutatók mérése (MMPI, Rotter-féle külső-belső kontroll kérdőív, szociális támogatás kérdőív, viselkedéses egészség-kérdőív) Az első 6 hónapban semmilyen visszajelzést nem adtak Eredmények: T-sejtek mitogénre adott proliferatív válasza megnőtt IgG és IgM mennyisége megnőtt NK-sejtek daganat-sejt kötő képessége megnőtt IL-2 produkció megemelkedett Pszichológiai mutatók is változtak (optimista szemlélet fenntartása, kontroll-érzés erősödése

Relaxáció Hatékonynak találták különböző fiziológiai és pszichológiai betegségek esetében (szimpatikus idegrendszeri aktivitás csökkenése) 1999-ig 13 vizsgálat a relaxáció immunfunkciókra gyakorolt hatásáról egészséges személyeknél. Fö eredmény: a nyál IgA szintje megemelkedik A vizsgálatok azt mutatják, hogy leginkább a stresszelt csoporotkban hoztak további jó immuneredményeket

Hipnózis A legkorábbi pszichoszociális intervenció volt, amelynek az immunrendszerre kifejtett hatását vizsgálták 80-as években, főleg az allergiás betegségekben próbálták alkalmazni a hipnózist, s több esetben gyógyító hatását írták le Allergiás bőrreakciók Szénanátha Kutyaszőr-allergia Mantoux-reakció (a tuberkulin-próba helyén kialakuló gyulladás) Feltételezik, hogy a megjelent hatásokat a hipnózis nem immunmoduláción keresztül éri el, hanem más mechanizmusok (pl. a lokális véráramlás változása) segítségével

Szupportív-kifejező terápiák Alapgondolat: a ki nem fejezett vagy gátolt érzelmek és gondolatok rosszul hatnak az egészségre Pennebakerék vizsgálatai (80-as évek): egészséges felnőtteket random módon önfeltáró és nem-önfeltáró csoportba sorolták (4 egymást követő napon 20 percben írásban „valljanak” korábbi, még fel nem tárt traumákról) Eredmények: Csökkent az orvoslátogatások és a fertőzések száma Később immunológiai paraméterekben is találtak változást (T-sejt PHA-ra adott proliferáció emelkedett, alacsonyabb EBV titer) Verbális önfeltárásnak erősebb volt a hatása, mint az írásosnak

Petrie és mtsi (1995): orvostanhallgatóknál 4 napos trauma-kiírás + oltás hepatitis-B-re; antitest-titer mérés 1,4,6 hónap múlva: A feltáró csoport magasabb antitest-titert adott hepatitis-B-re minden időpontban Az idő előrehaladtával a két csoport közötti különbség nőtt

Pszichoszociális beavatkozások összegzése Összességében legalább a vizsgálatok 2/3-ad részében mutattak ki legalább 1 paraméterben változást Mik lehetnek közvetítő tényezők? Negatív hangulat, pl. depresszió, szorongás (csökkenése) A vágyott, elképzelt kimenetel Az intervencióval együttjáró viselkedésváltozás Érzelmi támasz (csoport hatás is) A stresszor értékelésének megváltozása, aktívabb megküzdés A negatív gondolatok módosítása Az én-hatékonyság és kontroll emelkedése

Colitis ulcerosa és Crohn-betegség

Stresszel kapcsolatos eredmények A betegség fellángolása és a stresszhatások között összefüggést találtak Weiner (1977): A betegség és a rosszabbodások 3 féle élethelyzethez kötődnek: Kulcskapcsolat megszakadásakor El nem fogadás (kiközösítés, elítélés) esetén Olyan feladathelyzetben, amely a betegséggel szemben túlzott követelményt támaszt, amelyről úgy véli, hogy segítség nélkül képtelen megoldani

A stressz hatása Oki hatása vitatott Ezzel szemben széles körben elfogadott (mind a betegek, mind a szakorvosok körében, hogy a lefolyásban komoly szerepük lehet) Prospektív tanulmányok Úgy tűnik, hosszú távú utánkövetés lenne szükséges. Ilyen eredmény: Levenstein (2000): periodikusan mérték az észlelt stressz mennyiségét; a felső harmadba eső személyeknél háromszoros volt az exacerbációk mennyisége mind középtávon (6-8) mind pedig hosszú távon (5 év) Mittermaier (1998): depressziós tünetek a relapszusok szignifikánsan magasabb mennyiségével jártak együtt a következő évben

Személyiség A személyiség etiológiai szerepe vitatott A jellemző személyiségjegyek inkább másodlagosak, a betegségre adott reakciók a tünetek leggyakrabban serdülőkorban, illetve fiatal felnőtt korban kezdődnek, ami a személyt egy függő állapotba helyezi éppen akkor, mikor a függetlenedés lenne a legfőbb feladat A másság megélése az önértékelésre hathat negatívan A hasmenéses tünetek miatt pedig a kényszeres jellemzők erősödhetnek fel Ezek a változások a betegséghez való alkalmazkodásnak tekinthetők!!! Az eredeti személyiség befolyásolja a betegséghez való alkalmazkodást!

A stressz pszichofiziológiai mediátorai Pszichoneuroimmunológiai mechanizmusok az elsődlegesek! (stressz vezethet immundiszfunkciókhoz) A bél permeabilitása lehet a másik tényező (ez ismét befolyásolt stressz (HPA-tengely) által /nő/) Az autonóm idegrendszeri történéseknek is lehet általános hatása a gyulladásos bélbetegségekre Továbbá a szomatizációnak is lehet szerepe (szorongás, depresszió esetén folyamatosan magas figyelem a testi történésekre)

A stressz viselkedéses mediátorai Dohányzás emeli a Crohn-betegség aktivitását Nemszteroid gyulladásgátlók és alváshiány rontják a colitist Az orvossal való együttműködés, ami a hangulat, személyiség és stressz által befolyásolt (a gyógyszerelés és hosszan tartó kezelés nagy erőfeszítést igényel a nyugodt periódusokban is)