DVD megjelenés: március 11.

Ki gondolta volna, hogy a kis Pinokkió már 70 éves? Pedig Walt Disney, egyik legendás rajzfilmje idén ünnepli a 70. születésnapját, ugyanakkor most is épp olyan szórakoztató, játékos és ötletes, mint egykor. Világszerte milliókat késztetett arra, hogy ha hullócsillagot látnak, arra gondoljanak, amit a legjobban szeretnének és higgyenek a beteljesülésében – és nagy álmai ma is vannak minden gyereknek és felnôttnek. Az eredeti Disney-produkció most a legmodernebb technikának köszönhetôen digitális hang- és képminôségben lát napvilágot. A kétlemezes kiadás további különlegessége a számos vadonatúj extra, mely eddig rejtett titkokat tár fel Pinokkió fantasztikus világáról. Mindnyájunk kedves ismerôse, Dzsepettó fabábuja, Pinokkió – bölcs barátja, Tücsök Tihamér vezetésével – útnak indul, hogy furcsa kalandokon keresztül próbára tegye bátorságát, hûségét és ôszinteségét, azokat az emberi értékeket, amelyeket meg kell szereznie, hogy valódi, hús-vér kisfiú válhasson belôle. RÖVID TÖRTÉNET

Walt Disney csodás világában minden lehetséges. Életre kel a fabábú, bölcs tanácsokat ad és fürge lábbal táncol egy fontoskodó tücsök; és ami talán a legfontosabb: egy hullócsillag láttán elsuttogott kívánság – ha minden jól megy – valóra válhat. Collodi 1883-ban megjelent klasszikus meséje Walt Disney kiváló dramaturgiai érzékének, humorának és rajzzsenijének köszönhetően örökzöld, máig érdekes és szórakoztató rajzfilmmé változott. Ez a film most a digitális felújításnak, a Blu-Ray™ technikának valamint a speciális Disney View szolgáltatásnak köszönhetően még ragyogóbb és még inkább életteli változatában kerülhet a gyerekek és családok filmgyűjteményébe. A restaurációs munkák több mint egy évig tartottak: a szakemberek képkockát szkenneltek be a 71 éves, majd 7 kilométer hosszú filmszalagból, hogy aprólékos munkával portalaníthassák, megtisztíthassák és újrafényelhessék – miközben az újjávarázsolt képeket folyamatosan összevetették az eredeti hátterekkel és rajzokkal. Az eredmény meghökkentő tisztaságú kép: olyan, amilyennek Walt Disney megálmodta. A rajzfilmtörténet nagy könyvének jeles napja február 7. Ekkor került a mozikba Walt Disney második animációs mozifilmje, a Pinokkió. Az engedetlen kis fabábú története tehát a Hófehérke és a hét törpe hatalmas sikerének köszönheti életét – és egyúttal rögtön majdnem csődbe is vitte készítőit. A hatalmas költségvetéssel, dollárból készült film ugyanis a II. világháború idején nem juthatott el az európai mozikba, pedig a Hófehérke bevételének 45%-a onnan származott. Az akkoriban hatalmasnak számító költségvetés egyik oka az, hogy Walt Disney folyamatosan fejlesztette a rajzfilmkészítés technikáját. Nem elégedett meg az első filmjében alkalmazott módszerekkel, folyton kísérletezett; itt használt először a síkban mozogni képes kamerát. Ennek alkalmazásával könnyen tudott egy képen belül helyet változtatni (olyan hatást keltve, mintha fahrtkocsin mozogna), és a háttereket is jóval nagyobbra rajzolhatták. Abban a jelenetben például, amelyben Pinokkió egy ketrecben reked Stromboli kocsijában, hat síkot köt össze a különleges kameratechnika: a holdat, a kocsi ablakán beeső fényt, a ketrec hátsó rácsait, Pinokkót, aki természetesen folyamatosan, a ketrec mozgásától függetlenül változtatja a helyét, az első rácsokat és az előtérben mozgó bábokat. Háttérinformációk

A maximalizmusnak ára van. A nyitókép, amelyben a falu tetői felől jutunk el Tücsök Tihamérig csupán néhány másodpercig tart, de dollárba került. A Gepetto műhelyében található összes különleges táncoló-mozgó-zenélő órát méretarányosan, működőképesen megépítették, hogy ezzel segítsék az animátorok pontos munkáját. 750 művész, 80 zenész dolgozott a filmen: az 1500 színárnyalat egymillió rajzon jelenik meg. A korában példa nélküli részletgazdagság, színvilág és a különleges speciális effektusok azonban nem voltak hiábavalóak: klasszikus született, amely máig meghatározza a szakma és a nézők elvárásait. A Pinokkió előkészületei 1937-ben, még a Hófehérke és a hét törpe készítése közben kezdődtek el. Egy héttagú forgatókönyvíró-dramaturg csapat gyúrta át a film igényei szerint az olasz újságíró történetét, míg a rajzolók 18 hónapos tervezési és újrarajzolási folyamat végén mondhatták ki, hogy címszereplőjük végleges formát öltött. A Pinokkió Oscar-díjat kapott a legjobb eredeti kísérőzene és a legjobb dal (Csendes nyári éjszakán) kategóriájában is. Mindkettőt Disney állandó munkatársa Leigh Harline komponálta (összesen öt dal szerepel a filmben, szövegüket Ned Washington írta). Az Amerikai Filmintézet által összeállított „minden idők legjobb filmdalai” százas listán a Csendes nyári éjszakán az előkelő 7. helyre került: egyetlen más Disney-melódia sem előzte meg. E dal (melyet Tücsök Tihamér ad elő, témája pedig a film jó néhány, dramaturgiailag kiemelt fontosságú pontján visszatér) mellett hallhatjuk a Kedves kis fafej címűt (ezt Gepetto énekli), a Tihamérnak füttyents!-t (szintén a tücsök előadásában), a Hej, didli hó!-t és a Magam mozgokat a címszereplő a címszereplő énekli. Még négy dalt írtak és rögzítettek a közreműködők, ám ezek a végső változatból kimaradtak. A kártya hasznos dolog. Carlo Lorenzini újságíró egy kártyaadósság kifizetése kedvéért vállalta el, hogy Carlo Collodi álnéven mesesorozatot írjon egy gyerekújság számára. Főhőse neve a toszkán nyelvjárásban fenyőmagot jelent, a legtöbb olasz inkább így használja a szót: pinolo. Az író tizenöt rész nyomdába adásával kereste meg a szükséges összeget, és ekkor habozás nélkül papírra is vetette főhőse halálát. Az olvasók felháborodása azonban akkora volt, hogy a szerző egy újabb folytatásban kénytelen-kelletlen színre léptetett egy kékhajú tündért, aki új életre keltette a fababát, és még két éven keresztül vigyázta lépteit: egészen az 1883-as végleges befejezésig. Ez a finálé már mindenkinek megfelelt: a bábu igazi kisfiúvá változott. Néhány hónappal később kalandjai könyvformában is megjelentek és azonnal hatalmas sikert arattak.

Az eredeti történet groteszk fordulatok, csalások, emberrablások és gyilkosságok hosszan tekergő sora. Pinokkió igazi fafejű figura benne: gonosz és makacs, semmiből nem tanul, ha viszont bajba kerül, rögtön mély kétségbeesésbe zuhan. A Disney-féle változatban viszont már az első pillanattól szeretetreméltó, még ha – ahogy minden kisgyerekben – ott bujkál is benne a rosszaság. Collodinál a beszélő tücsök szerepe lényegtelen volt, csupán egy fejezetben bukkant fel, akkor is csak azért, hogy unalmasan és hosszan kioktathassa Pinokkiót a jó erkölcs fontosságáról – aminek neveltje egy jól irányzott kalapácsütéssel vetett véget. A forgatókönyvírók már a sokadik változatot követően, kilenc hónappal a gyártás megkezdése után, 1938 júniusában rukkoltak elő azzal az ötlettel, hogy ezt a figurát fejlesszék a történet fontos részévé – így, szinte véletlenül született meg a máig népszerű kedvenc. Igaz, a Tihamér animátora, Ward Kimball is elismerte, legfeljebb véletlenül hasonlíthat egy igazi tücsökre. A film szerencsére 70 év után is ugyanolyan nagy siker, mint régen volt és végre ismét elérhetővé vált a rajongók és a nagyközönség számára.

Pinokkió TECHNIKAI INFORMÁCIÓK: HOSSZ kb. 84 perc HANG magyar (DD 5.1), angol (DD 5.1), cseh (DD 5.1), orosz (DD 5.1) FELIRATmagyar, angol, cseh, orosz, szlovák, ukrán, lett, litván, észt, angol (halláskárosultaknak) Extrák 1. LEMEZ • Audiókommentár (magyar felirattal!) • Videoklip - Meagan Jette Martin: „When You Wish Upon A Star” • Disney dalválogatás • Pinokkió titka - szöveges információk a képernyôn (magyar nyelven!) 2. LEMEZ • Így készült a Pinokkió (magyar felirattal!) • Élôszereplôs felvételek az animációhoz (magyar felirattal!) • Pinokkió mûvészeti galéria • Három Pinokkió elôzetes 1940, 1984 és 1992-bôl (magyar felirattal!) • Kimaradt dal (magyar felirattal!) • Gepetto akkor és most (magyar felirattal!) • Pinokkió puzzle (magyar hanggal!) • Kimaradt jelenetek (magyar felirattal!)