Európai alkotmány- és integrációtörténet 1 IX. A képviseleti elv, a választójog és a választási rendszerek a polgári államokban 21. A képviseleti elv a polgári alkotmányokban 22. A választójog és a cenzusok 23. A választási rendszerek Forrás: Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: Allgemeines Staatsrecht. Vierte, neu überarbeitete und ergänzte Auflage. Basel: Helbing Lichtenhahn, 2008.

21. A képviseleti elv a polgári alkotmányokban

1. A szabad mandátum története Rendi alkotmányok Polgári alkotmányok A képviselő a rendjét képviseli (rendi törvényhozás – képviselőin keresztül a rend nyilvánítja akaratát) A képviselő a népet képviseli (népképviseleti törvényhozás – képviselőin keresztül az egész nép nyilvánítja akaratát) Anglia (18. sz.): A képviselő választókörzetét képviseli (instrukciókat kap) Tory párt: A képviselő az össznemzet érdekét képviseli (nem kap instrukciót: szabad mandátum) Whig párt:

2. A szabad mandátum tartalma és garanciái A képviselő elvben mentes az érdekcsoportok befolyásától (különben nem az egész nép érdekeit képviselné) A képviselőt meghatározott időre választják Nem hívható vissza A szabad mandátum ellentéte:

A polgári korban kivételes 3. A kötött mandátum Rendi gyűlések Visszahívhatóság A polgári korban kivételes - Nemesi vármegyei gyűlések utasítást adnak a képviselőknek - Új kérdés esetén pótutasítást kell kérnie - Nem térhet el az utasítástól A kötött mandátum garanciája A megbízatás letelte előtt is visszahívható Ma: USA egyes tagállamaiban, Svájci kantonokban (recall, Abberufungsrecht) - Fontos viszont, hogy a képviselő élő kapcsolatban álljon a választókkal: - Helyben lakási kötelezettség - Rövid mandátum (pl. USA Képviselőház: 2 év)

4. A szabad mandátum és a politikai pártok összefüggése Korai programpártok A 19. századig a képviselők nem „profi” politikusok A pártok konkrét ügyek kapcsán alakuló formációk Laza szerkezetű „klubok” A szabad mandátumot nem veszélyezteti Modern parlamenti pártok A 19. sz. második felétől hivatásos politikusok Modern tömegpártok Erős pártfegyelem A szabad mandátum elvben fennáll, a gyakorlatban megkérdőjeleződik

5. Kivételek a népképviseleti elv alól (különleges képviselet) Amikor a TH (vagy annak egy része) bevallottan nem az egész népet képviseli, pl.: Szövetségi államok felsőháza A küldő tagállamot képviselik, nem az egész föderációt Pl. USA Szenátusa Tudományos és kulturális élet képviselete a felsőházban Pl. egyetemek, tudományos akadémia képviselői Egyházak saját jogú képviselete a parlamentben Érsekek, püspökök a felsőházban Egyházuk véleményét képviselik

6. Az egyenlő mandátum elve Minden képviselőnek azonos jogai és kötelezettségei vannak (munkamegosztás lehetséges) Alapja: a választójog egyenlősége (a választás és a választhatóság szempontjából is)

22. A választójog és a cenzusok

1. A modern választójog két alapvető elve: Minden felnőtt polgár rendelkezik választójoggal Származás, vagyoni helyzet, nem, iskolázottság, vallás, stb. nem számít Szűk körű kivételek - érettség: Életkor, elmebetegség, büntetés (erkölcsi alkalmatlanság) Általános választójog Mindenki szavazata ugyanannyit ér A választókerületek beosztása révén ma is sérülhet (manipulálható) Egyenlő választójog Történetileg hosszú út vezetett idáig:

2. Cenzusok (1) Cenzus = feltétel a szavazási joghoz (aktív választójog) ill. a választhatósághoz (passzív választójog) A) Vagyoni cenzus: Bizonyos vagyon megléte Meghatározott éves jövedelem Befizetett éves adó („Aki a közterhekből többet visel, legyen több beleszólása.”)

2. Cenzusok (2) B) Életkori cenzus: A 19. században sok helyen a 21. életév volt az aktív választójog határa (a passzívé általában magasabb volt) C) Műveltségi cenzus: Írni-olvasni tudás, 6 elemi elvégzése D) Nemi cenzus: Nők nem szavazhatnak Finnország 1906-ban tett kivételt

2. Cenzusok (3) E) Helybenlakási cenzus: Meghatározott ideig az adott választókörzetben kell lakni Így kizárhatók az idegenek, s akik csak ideig-óráig vannak ott F) Érdemtelenség, alkalmatlanság: Anglia (1673): katolikusok nem viselhetnek közhivatalt (ellentétes a nemzeti érdekkel, hogy ők kötelezőn lojálisak a pápához) Szovjetunió: érdemtelen, aki nem a saját munkájából él Bűnözők, csődbe jutottak G) Születési, származási cenzusok: Főrendi házba csak főnemesi családtag USA: színesbőrűek, náci Németország: zsidók kizárása

3. Aktív – passzív választójog Aktív: szavazhat Passzív: választható A kettőre sokáig eltérő feltételeket alkalmaztak (a passzív választójognak szigorúbbak a kritériumai) A 20. sz. első felében többnyire eltűnt a különbség

4. A választójog szabadsága – a titkos szavazás elve Sem külső, sem belső kényszer nem érvényesülhet Csak a belső szabad elhatározás Sokáig nyílt szavazás volt, a 19-20. század fordulóján változik: A szavazat anonim (a választó nem köteles elmondani, hogy kire szavazott) Cél: valóban (belsőleg) szabad döntés legyen

5. A választójog kötelező gyakorlása Kivételesen nemcsak állampolgári jog, de kötelesség is Pl. Belgium (1893), később Dánia, Luxemburg, stb. Mindenki felelős a közügyek alakításáért

6. A szavazás közvetlenségének elve Olyan személyekre szavaznak a választók, akik közvetlenül a népképviseleti TH-ba jutnak Cél: a hatalom ne távolodjon el a választóktól (ráhatási lehetőségük ne legyen fikció) Kivételek (pl.: USA: az elnököt elektorok választják)

23. A választási rendszerek Választási rendszer: az a rend, amelynek alapján a választáson leadott szavazatokat képviselői helyekre váltják

1. Többségi rendszerek (1) A választók egyéni jelöltekre szavaznak, s a legtöbb szavazatot kapott jelölt (jelöltek) nyer(nek) mandátumot Más szempontú felosztás: Egymandátumos többségi rendszer Többmandátumos Minden szavazó csak egy jelöltre voksolhat Minden választópolgár annyi szavazatot adhat le, ahány képviselőt küld a parlamentbe az adott körzet

1. Többségi rendszerek (2) Relatív többségi modell Az a jelölt nyer mandátumot, akire a legtöbb szavazat esett Százalékos részesedése egyébként nem számít 10% - 20% - 30% - 40% Pl. Anglia (646 körzet); USA (435 képviselő, 100 szenátor) Abszolút többségi modell Az a jelölt nyer mandátumot, aki a szavazatok több mint felét megszerezte (50% + 1) Kétfordulós szavazás (pl. Fr. o.): a legerősebb jelöltek jutnak a második fordulóba Alternatív szavazás (pl. Fr. III. Közt.): a szavazók alternatív szavazatot is leadnak (másodlagos preferencia) – ezek összesítésével egy fordulóban is eldőlhet

1. Többségi rendszerek (3) Az érvénytelen ill. üres szavazatok problémája: Elv: az érvényes szavazatokat kell figyelembe venni. Érvényes szavazat: általánosságban: amiből a választói akarat világosan látszik (részletszabályok) Üresen bedobott szavazat – két lehetőség: Érvénytelen A leadott szavazatok számába beszámít Nem számít be a szavazatok közé „Részt akart venni a választáson, de nem akarta támogatni egyik jelöltet sem.”

1. Többségi rendszerek (4) A választókerületekkel való manipuláció lehetőségei: Aktív választókerület-geometria: A körzethatárokat úgy alakítják át, hogy lehetőleg kormánypárti többség adódjon (pl. hagyományosan ellenzéki többségű körzetekhez olyan területet csatolnak, amely hagyományosan kormánypárti) Passzív választókerület-geometria: Annak ellenére nem alakítják át, hogy alaptalan eltérés van: Pl. a betelepülés-elvándorlás révén jelentősen eltér a körzetek lakosságszáma Sérül a választójog egyenlősége Ha a nagy létszámú körzet hagyományosan az egyik párt jelentős fölényét hozza, akkor ő valójában hátrányt szenved (ha lakosságarányos lenne a földrajzi beosztás, több képviselője is bejuthatna onnan)

2. A többségi rendszerek előnyei, hátrányai (1) Előnyök Az nyer, aki többséget szerez Segíti a nagy pártokat – nagy az esélye a kormányképes többség kialakulásának A kisebb pártok kiszorulnak (nem tudják instabillá tenni a politikai rendszert) Erősebb a választói kontroll (az egyéni körzetekben ismerik saját jelöltjeiket, képviselőiket) Hátrányok A nagy pártok felerősítése túl erős végrehajtó hatalmat eredményezhet A kis pártok hasznosak lehetnek a megmerevedett struktúrák feloldásában – de itt kiszorulnak Aránytalan: nagyon eltérhet a parlament politikai felosztása a tényleges választói akarattól

2. A többségi rendszerek előnyei, hátrányai (2) Pl. Anglia, 2005: Párt Szavazati arány Parlamenti helyek Parlamenti helyek százaléka Munkáspárt 35,2 % 356 55,1% Konzervatívok 32,3% 198 30,7% Liberáldemokraták 22% 62 9,6% Egyéb 10,5% 30 4,6% Arányosnak csak a konzervatívok eredménye mondható. Miért? – Az egyéni körzetekben vesztes képviselőkre leadott szavazatok elvesznek! (Valaki nyer 40%-kal, de a maradék 60% „eltűnt”.)

3. Arányos (proporcionális) választási rendszerek (1) Országos szinten először Dániában, 1855-ben A 20. században Európa más országaiban is elterjedt Nem egyéni jelöltekre szavaznak a választók, hanem egyes jelölő szervezetek (pártok) területi (pl. országos, megyei, stb.) jelöltlistáira . Ideális célkitűzés: Párt Országos szavazati arány Parlamenti helyek százaléka A 60% B 30% C 10% A gyakorlatban nem lesz ilyen, mert: szavazatok nem pont 60-30-10% arányban oszlanak meg a mandátumok pedig oszthatatlanok

3. Arányos (proporcionális) választási rendszerek (2) Kötött listás: a szavazó nem módosíthat a listán Szabad listás: módosíthatja a listát Kihúz jelölteket (vagy üresen hagyja a rubrikát) Valakinek több szavazatot ad (kumuláció) Panasírozás: a szavazó több lista között osztja meg szavazatát (panacher = színesíteni, vegyíteni) Pl. Svájc: parlamenti vál.; Németo.: egyes helyi önk. Lényegében a szabad lista egy pótmegoldás arra, hogy a jelölt személyiségét a választó értékelhesse (de ilyenkor is inkább a jelölő szervezet dominál).

3. Arányos (proporcionális) választási rendszerek (3) Bejutási küszöb: Csak azon pártok listás jelöltjei jutnak be a parlamentbe, amelyek az országosan leadott szavazatok minimális %-át megszerezték Pl. 3%, 5%, 10% Cél: megakadályozni a pártrendszer szétaprózódását

3. Arányos (proporcionális) választási rendszerek (4) Mandátumkiosztás Pl. d’Hondt módszer (Victor d’Hondt, 1841-1901) Pl. 3 párt és 7 kiosztható mandátum esetén: A párt B párt C párt Szerzett szavazatok: 300 130 55 /1 3001 1303 /2 1502 656 27 /3 1003 43 18 /4 755 32 13 /5 607 26 11 /6 50 21 9 Helyek eloszlása: 5 2

4. Az arányos rendszerek előnyei, hátrányai Előnyök: Arányos (nincs sok elvesző szavazat) A kisebb erők is képviselethez juthatnak (ha a küszöböt elérték) Könnyebben elkerülhető, hogy egyetlen párt túl nagy többséget/hatalmat szerezzen Hátrányok: Instabil: túlságosan sokpártivá válhat az országgyűlés Sokpárti koalíciók: könnyen bomlanak (pl. III. Francia Köztársaság) A pártok beékelődnek a képviselők és a választók közé (nem a képviselő számít, hanem a pártszimpátia)

5. Vegyes választási rendszerek Cél: a többségi és az arányos rendszerek előnyeinek egyesítése, hátrányainak kiküszöbölése: Pl.: a képviselők egy részét egyéni kerületekben választják többségi alapon, másik részét területi listán arányos rendszerben, + kompenzációs lista az „elvesző” szavazatok összegyűjtésére és mandátumra váltására Pl.: egyéni kerületből nem egy, hanem több képviselőt választanak úgy, hogy ha a győztes jelöltre több szavazatot adtak le, mint ami a mandátumszerzéshez szükséges, akkor a „többlet” átszáll az azonos párt színeiben induló másik jelöltre, s így ő is mandátumot szerezhet