A Hulladék Torma Sándor Szabolcs XI.B.

Megváltozott fogyasztói szokásaink, de főleg az ipar fejlődése következtében egyre több olyan anyaggal találkozunk az általunk vásárolt termékekben, amelyek - szemben nagyszüleink hulladékával - már nem bomlanak le, a környezet nem képes a hatásukat elviselni, vagyis szennyezik a talajt, a vizet. Ezek a veszélyes hulladékok eltérő mértékben ugyan, de terhelik, veszélyeztetik a környezetet, amely hatás csak úgy kerülhető el, ha ezeket különleges biztonság mellett kezelik. Veszélyes hulladékok keletkezhetnek a háztartásban, de az ipari termelés maradékaként is. Veszélyt okozó tulajdonságaik - amelyek különböző anyagtartalmukból erednek - szerint eltérő módon kell kezelni ezeket ahhoz, hogy a környezetben kárt ne okozzanak.

Néhány példa a veszélyes tulajdonságra és az azokból származó következményekre: Ártalmas: anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén halált vagy egészségkárosodást okozhatnak. Mérgező: anyagok és készítmények, amelyeknek belélegzése, lenyelése vagy a bőrön át történő felszívódása kis mennyiségben is halált vagy egészségkárosodást vált ki. Karcinogén: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön vagy a nyálkahártyán keresztül, vagy egyéb úton a szervezetbe jutva daganatot indukálnak, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik. Maró (korrozív): anyagok és készítmények, amelyek élő szövettel érintkezve azok elhalásához vezetnek. Fertőző anyagok: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazzák, amelyek ismert módon vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetben. Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva megzavarják, általában gátolják a reprodukciót, illetve az utódokban morfológiai, illetőleg funkciós károsodást váltanak ki, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik.

A mai termékek A veszélyesség - külsőleg - azokon a termékeken, amelyek elhasználódásuk után hulladékká válnak, gyakran nem látható, ezért hajlamosak vagyunk komolytalanul, felelőtlenül bánni az ilyen hulladékokkal (is). A veszélyes anyagokat tartalmazó termékeken, illetőleg csomagolásukon a gyártók és forgalmazók kötelesek feltűntetni a veszélyességet okozó anyagokra vonatkozó információkat és azt is, hogy mit kell tenni ezekkel. Nem az a megoldás, hogy a veszélyességüktől való félelmünk miatt egyáltalán ne használjunk ilyen termékeket. Meg kell tanulnunk bánni velük!

A főld szennyezése

Hulladék - hasznosítás E hulladékkezelési mód elve, minél több olyan technológia kidolgozása és bevezetése a termelésbe, amely képes a hulladékká - a fogyasztónak már feleslegessé - vált termékek nyers- és/vagy adalékanyagként való feldolgozására, tehát új termékként való megjelenítésére. A visszaforgatás típusai: újrafelhasználás, közvetett vagy közvetlen visszaforgatás. Legnagyobb környezetkímélő szerepe az újrafelhasználásnak van, mert ebben az esetben, mint azt a neve is jelzi, a hulladékot (pl:csereüveg, gumiabroncs) ugyanannak a terméknek az előállítására alkalmazzák. Ez a gyártók, a kereskedelmi egységek, sőt, a fogyasztók együttműködésével lehet csak eredményes (az utóbbi kettőt anyagilag is érdekeltté kell tenni a visszavitelben és a visszavételben). •A közvetlen visszaforgatás a termelés folyamatában képződött melléktermékeknek, hulladékoknak az oda való közvetlen visszajuttatását jelenti. Ezek a hulladékok nem hagyják el a gyárakat, üzemeket (pl:hulladéküveg újbóli beolvasztása). A közvetett visszaforgatás esetében a hulladékokat fizikai, kémiai, vagy biológiai módszerrel előkezelik és más terméket állítanak elő belőle. Az előbbiekben külön tárgyalt hulladékégetés valójában ide is sorolható, hisz hő- illetve villamosenergiaként hasznosulnak az elégetett hulladékok. A települési szilárd, szerves hulladék régóta ismert visszaforgatási módja a komposztálás

Hulladékgyűjtő sziget (gyűjtősziget): ahol csak a háztartásokban keletkező és hasznosításra alkalmas összetevők gyűjthetők. Ezek olyan lakóövezetben, közterületen kialakított, felügyelet nélküli, folyamatosan rendelkezésre álló begyűjtőhelyek, ahol szabványosított edényzetben hagyhatjuk hulladékainkat. Gyűjtőpontnak nevezzük: a település forgalmas helyein (pl. üzletek közelében) elhelyezett gyűjtőedényeket, amelyek mindegyike más-más hulladékösszetevő befogadására szolgál.

Szelektív gyűjtés A hasznosításhoz vezető út első lépcsője az elkülönített gyűjtés, a szelektálás. Az elkülönítést már a háztartásban, az ipari üzemben, a kereskedelem helyszínein meg kell kezdeni. Megváltozik a módja a családoktól történő elszállításnak is. Településenként eltérő megoldások adódhatnak, attól függően, hogy milyen a településünk szerkezete, a közszolgáltató felszerelése stb. Egyes hulladék-összetevőket, például a papírt, üveget, műanyagot, fémet, textilt, veszélyes hulladékainkat (szárazelem, akkumulátor, gyógyszer stb.) vagy a zöldhulladékot magunknak kell elvinnünk a hulladékgyűjtő udvarba. De előfordulhat olyan megoldás is, hogy ezekért a hulladékokért is helybe jön a szolgáltató. Itt nemcsak átveszik azokat, hanem az elszállításig - a veszélyeseket - elkülönített módon tárolják is.

Könyvészet