Térképek

Kirándulás térképpel tervezés út során tájékozódás otthon megmutatni merre jártunk

Kirándulás térkép nélkül útjelző táblák segítőkész turisták kevésbé ismert, szép helyek mellett elmegyünk

A térkép A földfelszín egy részének felülnézetből ábrázolt, valamilyen vetítési módszerrel készült, arányosan kicsinyített mása. Tér-Kép Földfelszín egy része Vetítés: gömb sík lap Arányos kicsinyítés

A térképek tartalma Kötelező információk: térkép neve térkép méretaránya aránymérték, alap-szintvonalköz a térkép jelölésrendszere a térkép megjelenésével, kiadásával kapcsolatos adatok

A térkép ábrázolása domborzat vízrajz növénytakaró jellege úthálózat mesterséges tereptárgyak

Domborzat (magassági adatok) szintvonalas magasságábrázolás: azonos magasságban lévő pontokat egy folytonos barna vonallal kötik össze ezek egymást sohasem metszik tereptárgy: magassága emelkedése alakja kiterjedése

Alap-szintvonalköz általában 20 méter főszintvonal – vastagabb segédszintvonal eséstüske

Növénytakaró fehér, sárga és zöld színekkel, illetve ezek árnyalataival átláthatóság (tájékozódás), járhatóság gyepszint: nedvesség (világos) csemeték, bokrok, fiatal fák (világos és középzöld) erdő (sötétebb zöld) megművelt terület (sárga)

Úthálózat Problémák: saját méretarányában nem lehet ábrázolni! túl közeli utak: dominánsabb (összevont ábrázolás) van olyan út a terepen, ami nincs ábrázolva (magasles, vadetető, kiépített forrás) útkanyarulatok

Mesterséges tereptárgyak ritkán változtatják a helyüket mérettől függően felül vagy oldalnézetből ábrázolják (magasles  épület) fekete ill. narancssárga település kivételek: templom, söröző, étterem pihenő, esőbeálló, vadetető, magasles (bal alsó sarka) vonalas tereptárgyak: vasút, villanyvezeték, kerítés információt szolgáltató jelek: parkoló, szálloda, hajóállomás, kerékpárút

A térképekről általánosságban feliratok mindig K-NY irányúak térképenként előfordulhat ugyanannak a tereptárgynak eltérő jelölése: tanulmányozzuk a jelmagyarázatot! egy térképen általában kevesebb van, mint több egész túra alatt tartsuk kezünkben a térképet, folyamatosan hasonlítsuk a látottakhoz

A tájékozódás Tájékozódni annyit tesz, mint megállapítani a jelenlegi álláspontunkat, ezt beazonosítani a térképen, és esetenként kijelölni utunk folytatásának irányát. Problémák: a valóságban nem azon az úton haladunk, amit a térképen vélünk. a térképi úthálózat nem egyezik a valósággal Megoldás: A pontos tájékozódás alapja, a megtett útvonal követése, a domborzat egyeztetésével Az utakat kisebb szakaszokra érdemes osztani, kereszteződéstől kereszteződésig (elágazásoknál érdemes ellenőrizni a keresztező utak irányszögét)

A tájékozódást segítő elemek Domborzat Természetes tereptárgyak Mesterséges tereptárgyak Úthálózat Hangok

A turistautak jelölésrendszere A turistajelzés általában fákon, de olykor sziklákon, kerítésoszlopon, vagy egyéb helyeken megtalálható, egy szabványban meghatározott méretű, formájú és színű jelölés. A jelölés információt adhat az út jellegéről és néha hosszáról is. Négy színt használunk a jelölésre

A jelölés színe KÉK: Országos-, vagy tájismertető túramozgalmak útvonalának jelölése PIROS: egyes tájegységeken keresztül vezető, vagy más tájegységbe is átnyúló útvonalak, melyek szintén jelölhetnek túramozgalmakat is. SÁRGA: egy tájegységen belül vezető, hosszabb útvonal ZÖLD: egy tájegységen belüli rövidebb út

A jelölés alakja (Az út céljáról adhat információt) Főjelzések: Sáv: fő turistaútvonal Háromszög: hegycsúcsra,kilátóhoz vezető főbb út Kereszt: két fő útjelzést összekötő út, általában a magasabb rendű út színét viseli. Leágazó jelzések: (maximum 5km hosszú lehet) Tömör kör: forráshoz vezető út Négyzet jelzés: menedékházhoz vezető út Vastag L: várromhoz vezető út Vastag : barlanghoz vezető út Önmagába mutató kör: körsétaút.

A Turistajelzésekről bővebben: http://www. controllszeged

Módszerek Lépésszámlálás Iránymenet Finom Durva

TÁJOLÓ

Definíciók Tájoló: A tájoló egy iránytű alapú eszköz, mely a térképpel együtt használva nyújt segítséget a terepen történő tájékozódásban. Irányszög: egy adott iránynak az északi iránnyal bezárt szöge. (az óramutató járásával megegyező irányban) A tájoló az irányszög mérésére szolgál.

Irányszög a térképen és a terepen Egy adott álláspontból egy látott tereptárgy irányszöge a terepen és a térképen mérve, minden esetben ugyanaz lesz. Egy túra alkalmával mindig van egy aktuális álláspontunk,ahonnan tájékozódni tudunk. Beazonosítható a térképen (még tudjuk hol járunk) Nem azonosítható be a térképen (eltévedtünk)

Álláspont Ha beazonosítható az álláspont: akkor az álláspontból mért irányszögek segítségével eljuthatunk a következő tervezett pontra. (pl.: utak kereszteződése) Ha nem azonosítható be az álláspont: irányszög mérések és szerkesztés segítségével a térképen megtudhatjuk pillanatnyi helyzetünket.

Tájolók fajtái Bézárd tájoló: katonai felhasználás, pontos mérésekre alkalmas terepen, de a térképen történő szerkesztés nehézkes Laptájoló: turisták részére, 2-5° eltéréssel lehet vele tájolni, térképi mérésre is könnyen használható Tükrös laptájoló: az előző kettő „keveréke”

Tájolók fajtái - képek

A laptájoló részei Tájolótest Irány él Vonalzó Mágnestű (piros – észak) Szelence (ebben helyezkedik el a mágnestű) Fokbeosztás Irányhárfa Irány él állásponti vége Irány él mérőponti vége Mért (beállított) irányszög leolvasásának helye

A tájoló használata Haladási irány megállapítására (mágnestű északi állásából következtetve) Terepen mért irány felvitele a térképre: Ez szolgálhat: Álláspont meghatározására látott tereptárgy alapján Útirány ellenőrzésére Egy látott tereptárgy megkeresésére a térképen, ismert álláspont esetén Térképen mért irány terepen történő azonosítása.

Terepen mért irány felvitele a térképre A mérés menete: a laptájolót a mérni kívánt irányba fordítom, majd a mágnestű északi pólusát, a szelence tekerésével, egy irányba állítom az irányhárfa északi jelölésével. Így megkapom a mért tereptárgy irányszögét. A térképre a tájolót úgy helyezem le, hogy a szelencét már nem forgatom, csak a teljes tájolótestet, az irányhárfa északját egyeztetem a térkép hálózati északjával, és a mérés jellegétől függően: Ha az álláspontot ismerem, akkor a tájoló irány élének állásponti végét az állásponthoz illesztem, így az irány él mentén vagy annak meghosszabbításában lesz a keresett pont. Ha a mért tereptárgyat ismerem, akkor a tájoló irány élének mérőponti végét a tereptárgyhoz illesztem, így az irány él mentén vagy annak meghosszabbításában lesz az álláspontom.

Térképen mért irány terepen történő azonosítása (ismert álláspont esetén) A mérés menete: a laptájolót a térképre helyezem úgy, hogy tájolótest irány élének állásponti vége az álláspontomon legyen, és az irány él mérőponti vége (vagy annak meghosszabbítása) legyen az azonosítani kívánt tereptárgy. Rögzítjük a tájolótestet, és a szelencét addig forgatjuk, míg az irányhárfa északi jelölése a térkép északi irányába mutat. Ezután a tájolót leveszem a térképről, a szelencéhez ezek után már nem nyúlok. A tájolóval együtt addig forgok saját tengelyem körül, míg az irányhárfa északi jelölése egybe nem esik a mágnestű északi jelölésével. Ha ez megtörtént, akkor a tájolótest irány éle a keresett tereptárgy felé mutat.