A globális felmelegedés és az üvegházhatás Második feladat Készítette: Duchaj Kitti 10.c

Üvegházhatás: A légkörben lévő egyéb gázok: szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, ózon és vízpára (felhők) elnyelik a Föld infravörös kisugárzását, ezt nevezzük üvegházhatásnak.

Szélsőséges éghajlat Tudósok becslései szerint az elkövetkezendő 50-100 évben akár 5- 6 Celsius- fokkal is emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete. Általában jellemző lesz a szélsőséges időjárásban: •    gyakori aszályok •    árvizek •    rendkívüli csapadékok és hóviharok •    hurrikánok •    szökőárak •    földcsuszamlások •    korábban termékeny területek sivataggá válhatnak

Kipusztulásra ítélt fajok A legnagyobb veszély az állatvilágot fenyegeti. A felmelegedés miatt fokozatosan olvadni kezdenek a Föld déli és északi pólusán található vastag jégsapkák. Sok sarkvidéki állat természetes élettere ez a hely, itt tudják fenntartani magukat. Ha beszűkül a ragadozók vadászterülete, kevesebb zsákmányt tudnak elejteni, így kevesebb zsírréteget tudnak felhalmozni az ínségesebb időkre. Ez rövidesen a pusztulásukhoz vezet.

Lakhatatlan területek Nem csak az állatvilágot, hanem az embert is komoly veszély fenyegeti. A jégtakaró olvadása miatt emelkedik a tengervíz szintje, így a szárazföldi területek víz alá kerülhetnek. Tudósok szerint Hollandia teljesen víz alá kerülhet, ha ilyen mértékben folytatódik a globális felmelegedés.

A tengerek savasodása A felmelegedés a vizeket is érinti. Ha a tengerek és óceánok felmelegednek, megváltozik a kémhatásuk, az pedig kihat a bennük élő állatokra és növényekre. Nem tudják kiválasztani a vázuk számára szükséges meszet a megváltozott összetételű vízből, így ők is a kipusztulás szélére sodródnak, ugyanígy a velük táplálkozó állatok, például több halfaj és a fókák is.

A Szahara: A felmelegedés hatásaként a sivatag elkezd zsugorodni, ami annyit jelent, hogy a sivatag helyén gazdag flórával rendelkező terület alakulhat ki. Viszont a sivatag felett kialakuló szélviharok igen sok port szállítanak az Atlanti-óceán fölé, ahol a tápláléklánc fenntartásában igen komoly szerepe van. Ha a legkisebbek a planktonok nem jutnak megfelelő tápanyaghoz, az egész táplálkozási lánc felborul.

Az Amazonas-medence Itt egyre kevesebb eső esik majd, ami az erdők kiszáradásával jár. A fák és növények kihalásával egyidőben ugyanis a rothadásukból felszabaduló szén-dioxid gázok szintén az üvegházhatást fokozzák. A közvetlen élővilág elpusztul.

Ózonlyuk A globális felmelegedés révén az ózonlyuk nagysága is növekedésnek indul. Nagy magasságban az ózon pajzsként viselkedik a káros napsugarak megszűrésékor. Amennyiben azonban a felmelegedés hatásaként a szratoszféra ezen régiói is melegednek, az ózon nem tudja többé kifejteni azt a hatást, melyet alacsony hőmérsékleten biztosít az emberiség számára.

Grönland Grönland szigetén mintegy 2,6 millió köbkilométer víz található - fagyott állapotban. Amennyiben a globális felmelegedés 3 Celsius fok fölött lesz, úgy lassan elkezdhet olvadni ez az iszonyatos mennyiségű jég. Amennyiben a felmelegedés eléri a 8 Celsius fokot, Grönland szigete teljes egészében eltűnik, az óceánok vízszintje akár hét méterrel is emelkedhet.

Tibet Mivel a tibeti régiót állandóan jég és hó borítja, így az úgy viselkedik, mint egy tükör, a napsugárzás jelentős részét visszaveri a légkör irányába. Ezzel tulajdonképpen akadályozza a Föld felmelegedését, amennyiben a hó és a jégtakaró elolvad, a tükröző hatás is megszűnik, így a Föld felszíne tovább melegszik.

‘Sószelepek’ Komoly változásokat okozhat a tengerek felmelegedése a Gibraltári-szoroshoz hasonlóan, két eltérő sókoncentrációjú víztömeget elválasztó, tulajdonképpen sószelepként funkcionáló földrajzi képződmények élővilágában is. A Gibraltári-szoros az Atlanti-óceánt és a Földközi-tengert választja el egymástól.

Mivel a két szomszédos víztömeg sókoncentrációja különbözik, így a só, az oxigén és a különféle tápanyagok állandó áramlásban, mozgásban vannak a szoroson keresztül. Ha a globális felmelegedés megbolygatja az óceáni áramlatokat, az adott sókoncentrációhoz alkalmazkodott tengeri élővilág finom egyensúlya felborulhat, az ott élő állatoknak nagyon kevés idejük marad az alkalmazkodásra. Így túlélésükre is kevés az esély. A Földközi-tenger élővilága már most is a veszélyeztetettek közé tartozik, néhány évtizeden belül a fajok további eltűnésével kell számolni.

Észak-atlanti áramlat A világ egyik legerősebb tengeráramlata az Észak-atlanti áramlat, ennek előfutára a Golf-áramlat. Meleg, alacsonyabb szélességekről származó víz áramlik a felszínen a sarkvidékek felé. Ez a keveredés globálisan osztja el a hőt, és mérsékeltebbé teszi az éghajlatot.

A klímaváltozás mindezt felboríthatja A klímaváltozás mindezt felboríthatja. A számítógépes modellek szerint az észak-atlanti térség egyre csapadékosabb lesz, illetve a grönlandi jégtáblák olvadása következtében növekvő tömegű édesvíz keveredik a sós tengervízhez. Így a víz sótartalma és sűrűsége csökken, ezáltal lassabb lesz a lesüllyedése, illetve könnyebben megfagy, mielőtt lesüllyedhetne. Az elmúlt 50 ezer évben az áramlat legalább hétszer leállt. A leginkább veszélyeztetett területek az észak-európai országok – Írország, Nagy-Britannia, Norvégia - , de a hatást Európa is megérzi majd.

El Niňo Az El Niňo néven ismert jelenség Ázsiában és Ausztráliában szárazságot, Ecuadorban és Észak-Peruban pedig áradásokat okoz. El Niňo-ként, azaz ’fiúgyermekként’ azt a meleg óceáni áramlatot jelölték, amely karácsony körül érkezik meg Peru északi partjához. A felmelegedés nem terjedt délebbre Peru legészakibb részeinél, és rendszerint márciusra vagy áprilisra véget ér. Ahelyett, hogy márciusban vagy áprilisban visszaállna a szokásos érték, a tengerfelszín hőmérséklete ilyenkor a perui partok mentén megemelkedik, heves esőzéseket, áradásokat, és jelentős kárt okozva a mezőgazdaságban.

Nyugat-antarktiszi jégtömbök A hatalmas Antarktiszi-félsziget jégtakarója nem valószínű, hogy rövid időn belül elolvad, felszínét néhol több kilométer vastag jég borítja. Aggasztó viszont a hatalmas jégtömbök leválása. Két évvel ezelőtt a Larsen-B jégtömb leválásakor, majd jéghegyekre való szétesésekor 35 napon belül 3.250 négyzetkilométer jégfelület tűnt el, a tömb ma már csak eredeti méretének 40 százalékát teszi ki. A felmelegedés következtében a jéghegyek olvadása világszerte akár hat-hét méterrel is megemelheti a tengerek vízszintjét.

Monszun Március-áprilisban az indiai szubkontinens melegedni kezd, májusban eléri az éves hőmérsékleti csúcsot, és megérkezik a várva várt monszun. A mérsékelt övi monszunok előidézője a kontinensek és óceánok eltérő fölmelegedése, valamint az ezzel együtt járó nyomáskülönbségek kialakulása. A jobban fölmelegedő kontinensek belsejében alacsony nyomású anticiklonális területek alakulnak ki, ami a felszín közelében az óceánokról a kontinensek belseje felé irányuló légáramlást okoz. A nedves levegő találkozik a kontinens feletti kontinentális eredetű légtömeggel, így bőséges eső keletkezik a régióban, gyakran hatalmas károkat okozva. Ha a globális felmelegedés következtében tovább melegszik nyáron a kontinens, úgy lesznek az esőzések, áradások is egyre erősebbek, még nagyobb károkat okozva a mezőgazdaságban.

Sarki áramlatok Ugyancsak veszély fenyegeti a legjelentősebb Antarktisz körüli hidegvizű áramlatot, az ún. Antarctic Circumpolar Current-et, amely másodpercenként 140 millió köbméter vizet forgat a jeges kontinens körül. Az áramlat a hideg sarki vizet a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán vizével keveri, többek között biztosítva ezzel az itt élő élővilág megfelelő tápanyagellátását. Az áramlat lelassulása az élővilágra nézve kritikus lehet.

Társadalmi problémák: Colorado Egyetem kutatócsoportja szerint a globális felmelegedés eredményeként 2040-ig teljesen elolvad az északi-sarki jég. A jégtakaró csökkenése nem csupán földrajzi kérdés, az olvadás hat a tengeri és szárazföldi élővilágra, az időjárásra, a hajózásra, és a nemzetek biztonságpolitikájára is.

A globális felmelegedés pozitívuma: Az Antarktisz gleccserei visszahúzódnak ugyan, helyüket azonban olyan apró élőlények foglalják el, amelyek elnyelik az üvegházhatású szén-dioxidot. A víz felszínén lebegő fitoplanktonok klorofillal rendelkeznek, és a zöld színtest, valamint egyéb pigmentsejtek segítségével nyelik el a fotoszintézishez szükséges napfényt. A fotoszintézis során a napenergia, szén-dioxid és víz felhasználásával állítják elő a táplálékul és saját sejtjeik építőköveiként szolgáló szerves anyagokat.

Ha nagy mennyiségben vannak jelen, akkor megváltoztatják az óceánfelszín sugárzás-visszaverő képességét. A tápláléklánc legalján álló planktonokat apró, garnélaszerű rákok, úgynevezett krillek, valamint szivacsok, korallok, apró halak fogyasztják. A fitoplanktonok rendkívül gyorsan növekednek, és mindössze egy-két napig élnek. Amikor elpusztulnak, vagy apró baktériumok eszik meg őket a felszíni vizekben, aminek következtében a szerves anyag visszaalakul szén-dioxiddá, amely aztán vagy ismét hasznosul a fotoszintetikus folyamatok során, vagy visszakerül a légkörbe.

A fitoplanktonok azonban olykor lesüllyednek a mélyebb óceáni rétegekbe, ahol egyfajta szőnyeget képeznek az óceánfenéken, és az üledékréteg alá ágyazódva évezredekig, de akár évmilliókig is tárolhatják a szenet. Ekkor a felszíni vizek szén-dioxid-tartalma csökken, és így azok több szén-dioxidot tudnak felvenni a légkörből