Munkaszervezési ismeretek Munkaidő, pihenőidő, szabadság Szakképzési Portál

Bevezetés A munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések között az egyik legfontosabb és legtöbb konfliktus okozója a munka- és pihenőidők szabályozása, illetve betartása. Itt ütközik élesen a munkáltató azon érdeke, hogy a teljesítmény növelése, a hatékonyság fokozása céljából rugalmasan, minél kevesebb kötöttséggel tudjon foglalkoztatni a munkavállaló a pihenéshez, kiegyensúlyozott munkavégzéshez való jogával. A munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai szerint ezen a területen történik a legtöbb szabálysértés.

Munkaidő A munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát is. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaközi szünet időtartama nem számít be a munkaidőbe (a készenléti jellegű munkakör kivételével). Fajtái: Napi munkaidő Heti munkaidő Teljes munkaidő

Munkaidő mértéke Fontos megkülönböztetni a munkaidő-beosztástól. Mértéke azt jelenti, hogy naponta vagy hetente átlagosan hány órát kell dolgozni. A beosztás ettől eltérhet, mert lehetőség van egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazására is. A teljes munkaidő mértéke napi 8, heti 40 óra. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ennek a munkaidőkeret átlagában kell teljesülnie.

Munkarendek Munkarendnek nevezzük az egyes munkavállalói csoportokra, szervezeti egységekre előírt rendszeres munkaidő-beosztásokat. A munkáltatónál ez lehet egységes is, de a jellemző az, hogy többféle munkarendet alkalmaznak. A munkarendet a kollektív szerződésben lehet szabályozni. Fajtái: Egyműszakos Kétműszakos Három- vagy többműszakos Folyamatos (megszakítás nélküli)

Munkaidő-beosztás A munkaidő-beosztás tartalmazza, hogy az egyes munkavállalóknak, illetve csoportjaiknak naponta mettől-meddig kell munkát végezniük. A munkaidő-beosztást, ha erről a kollektív szerződés máshogy nem rendelkezik a munkáltató határozza meg.

Munkaidőkeret Egyenlőtlen munkaidő-beosztásra munkaidőkeret alkalmazásával van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy egyes napokon hosszabb, más napokon rövidebb a munkaidő, de a munkaidőkereten belül átlagosan a napi nyolc órának kell kijönnie. Amennyiben a munkaidőkeret átlagában napi nyolc óránál több a tényleges munkavégzés, akkor a plusz idő rendkívüli munkavégzésnek minősül és annak megfelelően kell díjazni.

Rendkívüli munkavégzés A rendkívüli munkavégzésre különböző formákban kerülhet sor: Túlóra: A teljes munkaidőt meghaladóan történik munkavégzés. Túlmunka: Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkereten felüli időtartam. Mértéke: Maximum 200 óra, de a kollektív szerződés megemelheti maximum 300 órára.

Készenlét Készenlét a munkavállaló rendelkezésre állása munkavégzésre az általa meghatározott helyen. Tehát ő dönti el, hogy hol tartózkodik, csak a munkavégzés szempontjából eltérő helyen kell lennie. Köteles megőrizni munkaképes állapotát és szükség esetén felvenni a munkát. A készenlét alatti munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül, ezért annak megfelelően kell díjazni.

Ügyelet Az ügyelet a munkavállaló rendelkezésre állása munkavégzésre a munkáltató által meghatározott helyen. Tehát a munkáltató határozza meg tartózkodási helyét, amely általában a munkahely szokott lenni. Az ügyelet alatt a munkavállaló köteles megőrizni munkaképes állapotát, és szükség esetén felvenni a munkát. Az ügyelet alatti munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül, ezért annak megfelelően kell díjazni.

Pihenőidő Fajtái: Munkaközi szünet: A napi munka közben a munkavégzés megszakításával kiadott pihenőidő. Napi pihenőidő: A két munkavégzés (munkanap) között biztosított pihenőidő. /legalább 14 óra egybefüggően/ Heti pihenőidő: A fő szabály szerint hetente két pihenőnap illeti meg a munkavállalót, és az egyiknek vasárnapra kell esnie. /munkaidőkeret alkalmazásával el lehet térni/

Szabadság Fajtái: Rendes szabadság Pótszabadság Rendkívüli szabadság Betegszabadság Szülési szabadság Tanulmányi szabadság Fizetés nélküli szabadság

Szabadság Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely a munkavállaló huszonötödik életévétől 21 huszonnyolcadik életévétől 22 harmincegyedik életévétől 23 harmincharmadik életévétől 24 harmincötödik életévétől 25 harminchetedik életévétől 26 harminckilencedik életévétől 27 negyvenegyedik életévétől 28 negyvenharmadik életévétől 29 negyvenötödik életévétől 30 munkanapra emelkedik. A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben a fenti életkort betölti.