A keynesi elmélet összefoglalása A Bekker könyv alapján, némi kritikával

Előzmények A „high theory” évei(1920-30-as évek) Pierro Sraffa: növekvő hozadék → piaci formák (A hozadéki törvény versenyfeltételek mellett -1926) Chamberlin, Robinson: nem tökéletes verseny, piaci formák

Elődök és független felfedezők A svéd iskola (Wicksell tanítványai a ’20-as, ’30-as években) Wicksell – a reál és pénzfolyamatok kapcsolata Lindahl Keynes hatékony keresletéhez hasonló elmélete, a munkanélküliség melletti egyensúly Lindahl és Myrdal a várakozásokról Myrdal ex post és ex ante elemzés Ohlin az állami intervenció fontosságáról a munkanélküliség ellen

Keynes modellje A hatékony kereslet elve, amely a fogyasztási hajlandóságon és a beruházási rátán keresztül megszabja a gazdasági aktivitás felső határát Végső független változók:"A megtakarítás és a beruházás nem meghatározó, hanem meghatározott változói a rendszernek. Iker eredői a meghatározó adatok rendszerének, nevezetesen a fogyasztási hajlandóságnak, a tőke határhatékonysága görbéjének és a kamatlábnak. E meghatározó tényezők a valóságban maguk is összetettek, és mindegyiküket befolyásolhatja a többiek jövőbeli változása. Mégis 'függetlenek' abban az értelemben, hogy értékeik egymásból nem vezethetők le." (Keynes [1965] 208. o.) A pénznek a „jelen és a jövő közti kapcsolat” kialakításában betöltött szerepe → kamat → beruházás: "Vagyis a munkanélküliség oka, hogy az emberek a Holdat, a lehetetlent akarják: nem lehet foglalkoztatni az embereket, ha olyasvalamire (nevezetesen a pénzre) irányul a vágyunk, amit nem lehet termelni, és aminek a keresletét nem lehet könnyen elriasztani". (Keynes [1965] 259.o.)

A hatékony kereslet elmélete – nem az árak hozzák létre az egyensúly

A hatékony kereslet Z = a vállalkozók által remélt bevétel, ami megtéríti a nemzeti jövedelem adott szintjéhez tartozó költségeket, tehát az a bevétel, amely az adott foglalkoztatás létrejöttéhez szükséges = az adott nemzeti jövedelem/foglalkoztatás aggregát kínálati ára D = az összbevétel, az összkereslet, amire a vállalakozók a foglalkoztatás/nemzeti jövedelem bizonyos szintjénél számítanak = aggregát keresleti ár

Az összkereslet keynesi elmélete Az összekereslet nem MV, hanem C + I A fogyasztási kereslet a fogyasztási határhajlandóságtól függ A beruházás: A tőke határhatékonysága a meghatározó a kamatláb helyett: "Azt állítom ..., hogy a válság tipikusabb és gyakran domináló oka elsődlegesen nem a kamatláb emelkedése, hanem a tőke határhatékonyságának hirtelen összeomlása." (Keynes [1965] 340.o.)

Az összkereslet keynesi elmélete A bizonytalanságok és várakozások szerepe A megtakarítás és beruházás viszonya A megtakarítási és beruházási szándék egyensúlyba kerülése a multiplikátorhatáson keresztül Y= 1/s · I A termelés, a foglalkoztatás, a nemzeti jövedelem változása hozza összhangba a megtakarítási és a beruházási szándékot

Összegzés 1. Metodológiai fordulat Mikro helyett makro Rövid táv a hosszú helyett Pénzgazdaság a reálegyensúly helyett Az áralakulás helyett a gazdasági aktivitás vizsgálata

Összegzés 2. C és S a jövedelem stabil függvényei 3. I-t és S-t különböző gazdasági alanyok végzik 4. I → S 5. r monetáris kategória 6. A reálbért a foglalkoztatás határozza meg

Foglalkoztatási elmélet Klasszikus feltevések: w/p = MPL w/p = munka határáldozata Kényszerű munkanélküliség nincs – azaz mindenki találna munkát, ha elfogadná bére csökkenését A második nem igaz: "S miután elfogadták azt a tételt, hogy a munkások mindig képesek meghatározni saját reálbérüket, összekeverték azzal a másik tétellel, hogy a munkások mindig képesek azt is eldönteni, mekkora reálbér felel meg a teljes foglalkoztatásnak..." . (uo. 31.o.)

A munkások döntési változója nem reál, hanem a nominálbér Keynes a bérek merevségét, amellyel a munkanélküliséget indokolta "részben a pénzillúzióból, részben a szakszervezetek erejéből származtatta". (Friedman [1986] 117.o.) ????????? "A munkások rendszerint ellenállást tanúsítanak a nominális bér csökkentésével szemben, de távolról sem szokták csökkenteni a munkaerő-kínálatot a munkapiacon, valahányszor a bérjavak drágulnak." (Keynes [1965] 28. o.) De a 19. fejezetének elején a bérek merevségét, mint hibás neoklasszikus tételt interpretálja: "A klasszikus elmélet ugyanis a gazdasági rendszer állítólagos önszabályozó jellegét a nominális bérek feltételezett hajlékonyságára szokta alapozni; ha pedig a nominális bérekben merevség mutatkozott, akkor erre hárította a felelősséget az alkalmazkodás hiányaiért." (Keynes [1965]281.o.)

Pénzillúzióról csak akkor beszélhetnénk, ha létezne egy a tényleges árak mögött meghúzódó reálrendszer amit a szereplők ha késéssel is, a pénzillúzió elmúltával, de felismernek. A pénzillúzió a klasszikus dichotómiának megfelelő kategória, amely feltételez egy reál ár(arány) rendszert és egy ettől függetlenül - a mennyiségi egyenlet révén - meghatározott árszínvonalat, abból fakad, hogy a szereplők szemben a teoretikussal nem tudnak különbséget tenni a kettő között.

A munkanélküliség oka nem a munkapiacon van! Keynes azt ismerte fel, hogy itt a neoklasszikusok hibásan egy parciális elemzést használtak fel a munkanélküliség magyarázatára. (Leijonhufvud [1968] 337.o) „Az hogy a reálbérek általános színvonala a vállalkozóknak és a munkásoknak a nominális bérekre vonatkozó megállapodásaitól függ" ütközik a klasszikus elmélet másik tételével, "hogy az árakat a határköltség szabja meg, az utóbbi pedig nagy mértékben függ a nominális bértől" (30. o.) Ebből a neoklasszikus logika szerint az következne, hogy "a nominális bérek változását az áraknak közel ugyanolyan változása követi." (uo.) S miután elfogadták azt a tételt, hogy a munkások mindig képesek meghatározni saját reálbérüket, összekeverték azzal a másik tétellel, hogy a munkások mindig képesek azt is eldönteni, mekkora reálbér felel meg a teljes foglalkoztatásnak..." . (uo. 31.o.) "legnyersebb formájában ez a gondolatmenet azzal a feltevéssel egyértelmű, hogy a nominális bérek csökkenése érintetlenül hagyja a keresletet" (Keynes [1965] 282. o.)

A kamatelmélet A neoklasszikus elmélet alapkoncepciója szerint a kamat és a profit között nincs különbség, egyensúlyi helyzetben a tőke határtermelékenysége egyenlő a kamatlábbal. A neoklasszikus elmélet alapkoncepciója szerint a kamat és a profit között nincs különbség, egyensúlyi helyzetben a tőke határtermelékenysége egyenlő a kamatlábbal. – a kamat reálkategória Keynes: - monetáris kategória, likviditási preferencia A kamat és a profit, azaz a profitvárakozások (a tőke határhatékonysága) különböző fogalmak A likviditási preferenciaelmélet mögött is általában az eladási nehézségek, vagyis a pénz aktív szerepe húzódik meg = "a gazdaság monetáris elmélete„ A kamat nem közönséges árváltozó, nem pusztán egyike a részpiacok árváltozóinak. Nem egy keresleti és kínálati mennyiség között közvetít, hanem az áruk és a pénz között.

A pénztartás motívumai: Ügyleti Óvatossági Spekulációs Likviditási csapda: alacsony vagy magas kamatláb? "fontos különbséget tennünk a kamatláb ama változásai között, amelyeket a spekulációs motívum kielégítésére rendelkezésre álló pénzkínálat változásai okoznak - anélkül, hogy bármiképpen megváltozott volna a likviditási függvény - és ama változások között, amelyek elsősorban abból folynak, hogy a jövő megítélésének változása következtében maga a likviditási függvény módosul. Maga a likviditási függvény gyakran átmenet nélkül megváltozik annak következtében, hogy megváltoznak a hírek, s ez okot ad arra, hogy revideáljuk a jövőt illető várakozások tartalmát; ez pedig elég ahhoz, hogy a kamatláb változásai is ugrásszerűek legyenek". (Keynes [1965] 221.o.) A kamatláb ingadozását nem a likviditási függvény alakja, hanem eltolódása magyarázza!

A monetáris politika korlátai "a pénzügyi irányító szerv (vagy ennek hiányában a pénzmennyiség véletlen változása) azonban éppen a spekulációs motívum közvetítésével tud hatni a gazdasági rendszerre". (Keynes [1965] 220.o.) Keynes több helyütt világossá teszi, hogy egy ilyen szituáció ellenkezőleg magas kamatlábnál fordulhat elő. A válság jellemzőjének tekinti a likviditási igény fokozódását és a magas kamatlábat. "A tőke határhatékonyságának az összeomlását követően a jövőt illető elkedvetlenedés és bizonytalanság természetesen rohamosan fokozza a likviditási igényt, és ezzel emeli a kamatlábat." (Keynes [1965] + a likviditási igény magyarázata nem korlátozódik a spekulációs pénzkeresletre: "a pénz iránti kereslet - mind üzleti, mind spekulatív célokból - megnő, s a kamatláb ennek hatására megemelkedik". (uo. 340.o.)

A kamatláb és a tőke határhatékonyságának viszonya A tőke határhatékonysága a legfontosabb makroszintű árváltozó a keynesi elméletben! "Azt állítom ..., hogy a válság tipikusabb és gyakran domináló oka elsődlegesen nem a kamatláb emelkedése, hanem a tőke határhatékonyságának hirtelen összeomlása." (Keynes [1965] 340. o.) A beruházási csapda elsődleges a likviditási csapdával szemben, sőt a likviditási válság is erre vezethető vissza. + egy relatíve alacsony (abszolúte magas) kamatlábnál alakul ki: "az adott pillanatban azonban a tőke határhatékonyságának a csökkenése olyan teljes lehet, hogy a kamatláb még megvalósítható mértékű csökkenése nem elégséges." (Keynes [1965] 341. o.)

Keynes hatása A teljes foglalkoztatás világszerte elsődleges gazdaságpolitikai céllá válik Az intervencionalizmus diadala a világban Keynes makroökonómiai elemzésének hatása a statisztikai számbavételi rendszer fejlesztésére

Keynes hatása Keynes elmélete a neoklasszikus rendszer határesete vagy a neoklasszikusok a keynesi rendszer határesete? Neoklasszikus szintézis Keynes óvatossága az inflációs politikával és az állam túlhatalmával szemben A keynesi elmélet bekerül az egyetemi oktatásba – Hansen, Samuelson, Galbraith, Tobin Keynes népszerűségének következménye: formalizálás (Hicks) és egyszerűsítés

Neoklasszikus szintézis Hicks 1936-ban: Keynes művében a legforradalmibb a várakozások kezelése 1937-ben már három egyenletre redukálja az elméletét: M = L(Y,i), a pénz keresleti függvénye, I = C(i), a beruházási javak mint tőke iránti kereslet, S=D(Y) I = S(I,i) a beruházások egyenlők a megtakarítással

Hicks IS-LL diagramja

A kamatláb és a nemzeti jövedelem meghatározódása Keynes szerinte körkörösen érvel: a kamatláb nagyságát a spekulációs pénz kínálata határozza meg, utóbbit a nemzeti jövedelem nagysága. A nemzeti jövedelem nagysága függ a beruházás nagyságától, az utóbbi a kamatlábtól. Hicks és Hansen a nemzeti jövedelem és a kamatláb szimultán meghatározásával tör ki ebből.

Hicks és Hansen szintézise A reálszféra egyensúlya: Y = C + I A pénzügyi szféra egyensúlya: M = L1+L2 C = f1(Y), L1 = f2 (Y), S = f3 (Y), I= f4 (i) Egyensúlyi pont: az IS – LM görbék metszéspontjában Ami kimarad: a várakozások, a bizonytalanság és az idő szerepe Harrod, Modigliani és Lange is használják a modellt

A kamatláb és a jövedelem egyensúlyi szintje

A keynesi függvények újraértelmezése Modigliani: életciklus hipotézis - egy egész élettartamra felbecsült jövedelem határozza meg a fogyasztást Keynes korrekciója Friedman permanens jövedelem hipotézise – a fogyasztó elért életszínvonalát tartani akarja Keynes elvetése

A Phillips-görbe – a keynesi elmélet végletes leegyszerűsítése Phillips: 5,5 %-os munkanélküliségi ráta mellett stabil a bérráta Samuelson – Solow: 2,5%-os termelékenység növekedés mellett 5-6 %-os munkanélküliségi rátánál stabilak az árak 4-5 %-os infláció mellett elérhető 3 %-os munkanélküliség

Keynesiánus ellenforradalom? Posztkeynesizmus Keynesiánus ellenforradalom?

A kezdetek Elnevezés: Eichner és Kregel 1975 Cambridge Journal of Economics 1977 R. Goodwin, L. Pasinetti, J. Robinson Journal of Post Keynesian Economics 1978 P. Davidson, S Weintraub Kalecki, Ricardo és Marx hatása Keynes eredeti törekvésivel ellentétes a neoklasszikus szintézis → Vissza Keyneshez

Főbb törekvések Történelmi és logikai idő – pénz szerepe Visszatérni a gazdaság monetáris elméletéhez A pénz szabályozza a piaci folyamatokat: Az árugazdaság egy történelmi időben létezik Inherens bizonytalanság A pénz endogenitása (Káldor) Nem a bérmerevség az oka a munkanélküliségnek Bizonytalanság és várakozások kiemelt jelentősége Gazdasági és politikai intézmények fontossága

A keynesiánusok kritikája A neoklasszikus szintézis az általános egyensúlyi modell visszatérése – Ha a merev béreket elejtjük a neoklasszikus modellhez jutunk Statika Barter jelleg Keynes elmélet válik speciális esetté A főbb árváltozók az egyensúlyból vannak levezetve Az időtávok elvetése – történelmi idő Csökkenő hozadék elvetése A neoklasszikus apparátus elvetése- folytonos függvények

Közös elemek Organikus megközelítés az atomisztikus helyett Termelés, elosztás magyarázatánál erőforrások allokációjának vizsgálata helyett a strukturális, intézményi változások vizsgálata Fogyasztói szuverenitás korlátozott Monopóliumok, oligopóliumok ármeghatározása a beruházási célokra tekintettel Korlátozott racionalitás

Disequilibrium-keynesiánusok Robert Clover, Axel Leijonhufvud: az ortodox Keynes-interpretáció hibás A posztkeynesiánusokhoz tartoznak - igen Reálkalkulációk elvetése Keynesiánus ellenforradalom Nem a merevségek okozzák a problémát, hanem az, hogy a piac nem tökéletes koordinációs mechanizmus

Nem vetik el az ÁEE modelljét, csak elvetik az azonnali áralkalmazkodás lehetőségét. Az ÁEE azon konzekvenciáját, mely szerint valójában csak az egyensúlyi árak léteznek, - azaz a szereplők megtarthatják készleteiket, vagyis nincsenek arra kényszerítve, hogy termékeiket eladják Megkülönböztetik a névleges és az effektív (hatékony!) keresletet. Modelljük makroökonómiai jellegű, és azt kívánják vele bizonyítani, hogy Keynes is hasonló keretben gondolkodott. Keynes az ortodox elmélet kritikájában igénybe vette az ÁEE pozitív magját: "Hozzánk hasonlóan Keynes semmi esetre sem tagadta az ortodox egyensúlyi elemzés általános jellegét, csak azt tagadta, hogy az ortodox gazdaságtan adekvát elemzését nyújtaná a disequilibrium jelenségnek". (Clower [1966] 109. o.)

Clower a nem egyensúlyi árak mellett kinyilvánított keresletet eszmei, elgondolt (notion) keresletnek nevezi, amelynek a sajátossága az, hogy a gazdasági szereplők által figyelembe vett változók egyedül az árak. (Lásd Clower [1966] ) Megkülönböztetve a hatékony (!) kereslettől, ahol a jövedelem is korlát A jövedelem a hamis csere következtében válik korláttá Ekkor a Walras-törvény nem érvényes: „A Walras-törvény - habár a névleges piaci többletkeresletre való hivatkozással érvényes és rendszerint erre vonatkoztatják - általában irreleváns a teljes foglalkoztatás kivételével minden szituációra." (Clower [1965] 122.o.)

A nem egyensúlyi áron történő csere következménye az ÁEE modelljében a piacok kölcsönös függése miatt tovagyűrűző aránytalanságot indukál. A hamis csere létrejötte valamelyik piacon, ha a piacok kölcsönös függését fenntartjuk az árrendszer tekintetében egy disequilibrium árvektort eredményez. Általánosan ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy az egyensúlytalanság melyik piacon keletkezik kihat az összes többi piacra. Ez annak a következménye, hogy egy pótlólagos korlát is belép a modellbe, a jövedelmi korlát. A szereplők mivel nem tudnak annyit eladni amennyit szeretnének, jövedelmük nagysága függ az eladott mennyiségtől.

Az árverező kiiktatása A hamis cserét az árverező akadályozza meg. Árverező híján maguknak a szereplőknek kell eligazodniuk a kaotikus viszonyok között: "amit az egyes szereplőknek ismerniük kell, nem más, mint az egyensúlyi árak". (Leijonhufvud [1968] 70. o.) A munka piac vonatkozásában ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy teljes foglalkoztatás alakuljon ki, a munkásoknak nem csak magáról a reálbérről kellene információval rendelkezni, hanem az összes többi piac, tehát a tőkepiac egyensúlyi árairól. „S miután elfogadták azt a tételt, hogy a munkások mindig képesek meghatározni saját reálbérüket, összekeverték azzal a másik tétellel, hogy a munkások mindig képesek azt is eldönteni, mekkora reálbér felel meg a teljes foglalkoztatásnak..." . (Keynes. 31.o.)