Sasok

A sasok fajtái Bóbitás sas Fehérfejű rétisas Halász sas Szirti sas Lármás réti sas Szakálas saskeselyű Koronás sas Bukázó sas Parlagi sas Majom evő sas Héja sas Réti sas Hárpia Pusztai sas Fekete sas Törpe sas Ibériai sas Vitéz sas

Bóbitás sas A bóbitás sas Afrikában .a Szaharátol Délre fordul elő. Kerüli az erdővel, Sűrűn borított vidéket. A bóbitás sas fákon fészkel, ágvillákban vagy lapos fakoronákon. A fészket száraz ágakból építi - ezeket, többnyire a tojó gyűjti, néha a hím, közreműködésével. A fészekrakás, általában több hétig is eltart.

Fehérfejű réti sas A fehérfejű réti sas tengerpartokon, mocsaras vidéken folyok partvonalán él. A fehérfejű rétisas jól megválasztott poszton ülve mozdulatlanul figyel Messziről is észreveszi a vízfelszín közelében úszó halakat. Könnyed siklórepüléssel a hal fölé száll, erős karmaival kiemeli a vízből , majd partra repül vele, hogy zavartalanul fogyaszthassa el. Néha olyan heves harcba keveredik áldozatával. hogy az rövid időre teljesen a víz alá is húzhatja a sast. A fehérfejű rétisas nem csak élőhalat, hanem például az ikrázás után elpusztult lazacot is fogyaszt.

Halászsas A halászsas családjának egyetlen képviselője és az egyik legfeltűnőbb madár. A halászsas szinte kizárólag halon él. Amelyet a víz felszínéből emeli ki. 20-30m-res magasságban repül a víz fellett Innen szemléli ki a halat. Az áldozat aligha, tudja megkülönböztetni a felette szálló, világos hasú sast az égtől. A sas behúzott Szárnyakkal zuhan a mélybe, és a vízfelszín elérése előtti utolsó pillanatban nyújtja előre a karmait.

Szirti sas Szirti sas nagy madár. Amely a magasból vadászik és tágas térségben érzi jól magát. Időközben Európában és Észak-Amerikában hegyvidéki madárrá vált Ivarérett csak 4-5 éves korában lesz, költési időszaka februártól júniusig tart. A sasfészek akár 3,5 méter magas és 1,5 méter átmérőjű is lehet. Szirtekre és magas fákra készíti a fészkét. Évente egyszer költ, ekkor a tojó 2 barnán pettyezett tojást rak, melyeken 43-45 nap kotlik. Gyakran csak az egyik fióka marad meg. A fiatal madár 65-70 nap múlva repül ki a fészekből.

Lármás réti sas A lármás réti sasokkal mindig, vízközelben lehet tálálkozni:tavak, duzzasztott tavak és nagy folyok, környékén. Vadásznak a tengerparton is, különösen olyan folyótorkolatánál és lagúnáknál ahol a vízfelületek alig nyújtanak fedezéket. A sas legfőbb zsákmányai a vízfelszín közelében úszó halak. Rendszerint olyan leshelyről vadászik, rájuk, amelyről jó rálátásra van a vízre. Előfordul, hogy rövid felfedező repülésekre indul, de ritkán távolodik el a parttól 50m-nél messzebbre. A lármás réti sas lábán hosszú karmok vannak, és lábujjainak alja tüskés- így képes jól megragadni a vergődő zsákmányt. A sasnak naponta 1,3kg halra van szükségük.

Szakálas saskeselyű A szakálas saskeselyű Európa, Afrika és Ázsia elhagyatottabb, hegyvidékein él. A szakállas saskeselyű mindig, a friss dögöt kedveli,de gyakran. Azt is kivárja amíg más keselyűk letisztítanak egy tetemet, majd nekiesik. A nagyobb csontokat széttöri, a kisebbeket égészben nyeli le. Noha a csont félig még kilóg a madár csőréből. az emésztés máris kezdetét veszi.

Koronás sas A koronás sas egyaránt él zárt és nyílt erdőkben, de előfordul szavannákon és fél sivatagokban is. A koronás sas reggel és késő este vadászik. Egy fán ülve leselkedik, hogy onnan csaphasson le az emlős állatokra, amelyek akár ötször is nehezebbek is lehetnek nála. A sas pár gyakran együtt vadászik. Egyikőjük magára vonja a zsákmány állat figyelmét, a másik pedig lecsap. Ha a zsákmány nem túl nehéz a sas függőlegesen repülve, felemeli és úgy viszi a fészekhez vagy egy magasan lévő, ágra. Teljesen elfogyasztja zsákmányát a csontokat is bele, értve. A nagyobb áldozatot a talajon elfogyasza.

Bukázó sas A bukázó sas napja nagy részét, a levegőben tölti és ezzel megelőz, minden más sasfajtát. Szélesre tárt, szárnyal vitorlázik a magasban, naponta akár 500 kilométer távolságot is képes berepülni. Élőhelye változatos: a nyílt szavannáktól a sűrű erdőségekig, a tengerpart szintjétől egészen a 4000 m magas hegyi tájakig találkozhatunk vele.

Parlagi sas A parlagi sas sztyepék és nagy nyílt, területek ragadozó madara. Különösen kedveli a füves és ingoványos térséget, ahol, elszórtan álló fákat és kis erdőket is talál. Az egyes sas-párok territó- rumai bizonyos távolságra fekszenek egymástól. Mint a legtöbb valódi sas, a parlagi sas is túlnyomórészt élő állatokat fogyaszt, de alkalmanként meglepően nagy arányban szerepelnek étrendjében dögök is. Általában magas leshelyről kémlel zsákmány után, majd lecsap áldozatára, amelyet rövid üldözés után, hatalmas karmaival kap el és öl meg.

Majom evő sas A Fülöp-szigeteken a következő szigeteken él: Luzon, Samar, Leyte és Mindanao. A sűrű esőerdők lakója. A Fülöp-szigetek nemzeti madara, de hosszútávú fennmaradása kétséges. Nagy testéhez képest nagyon jól repül és navigál az erdő sűrű fái között, amit segít lekerekített szárnya és hosszú farka a repülés közbeni irányváltás érdekében. Majmokra és lemurokra vadászik, de a madarakat is megfogja. Fészkét magas fákon rakja, ahonnan jó kilátás kínálkozik a vidékre. Fészke körülbelül 25-30 méter magasan helyezkedik el. Kétévente rak egyetlen tojást, tehát nagyon kicsi a szaporulata, de ehhez hosszabb, 30-60 éves élettartam társul. A fiókákat körülbelül másfél évig gondozzák szüleik.

Héja sas A héja sas kedveli a nehezen, megközelíthető szakadékos, hegyvidéki és sziklás, területeket. Ahol meredek szik- lák, mély szurdokok és kevés fa, található. A költési időszakon, kívül inkább nyílt területeken, árterek és füves dombok, felett vadászik. A héja sas a vadászat során, a meglepetés szerű támadást alkalmazza. Fán lévő rejtekhelyéről zuhanórepülésben csap le, emlősökre és madarakra. A madarakat gyakran, akkor kapja el, amikor felrepülnek de röptében is tud, vadászni. A héjához hasonlóan ügyesen mozog a fák és bokrok között.

Réti sas Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig terjed. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk. Európa nyugati és déli részén állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban találhatók. Ázsia nagy részén is megtalálható. Igen sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit. Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket, a tengerparton pedig a magasabb sziklapárkányokat. Magyarországon kis számban fészkel A fiatalok sötétbarna színűek és farkuk, a csőrük sötét színű, az idősebbeknél a csőr sárga színű, míg a farkuk fehér színű és sokkal világosabb a tolluk. Testmagassága 76-92 centiméter, szárnynainak fesztávolsága 193-244 centiméter. A hím 3100-5400 gramm, a tojó 3700-6900 gramm. Elsősorban halakat, ezenkívül madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket esznek. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. Az elterjedési terület déli részén januártól-júniusig, az északi részén áprilistól-szeptemberig. Sziklákra vagy fákra gallyakból építi fészkét. Fészekalja 1-3 tojásból áll, a kikelési idő 38-40 nap, a kirepülési idő 70-90 nap, 30-40 napig szüleik közelében maradnak.

Hárpia Mexikó déli részétől, Brazílián keresztül, Argentínáig megtalálható. A trópusi őserdőkben él. Testhossza 100 centiméter, szárnyfesztávolsága 180-210 centiméter, testtömege 4400 - 9000 gramm közötti. A tojó jóval nagyobb, mint a hím. Felborzolható tollbóbitája van. Roppant erős csőrrel és karmokkal rendelkezik. Feje és hasi részei piszkosfehér, nyaka és szárnyai kékesfeketék. Hosszú, keresztcsíkos farka van a repülés közbeni irányváltás érdekében. Nagy testéhez képest nagyon jól repül és navigál az erdő sűrű fái között. Majmokra és lajhárokra vadászik, a kisebb emlősöket és madarakat is megfogja. Magas fák tetejére rakja fészkét. a fészek vastagabb gallyakból épül, középen kehely alakú mélyedéssel. A hárpia csak minden második-harmadik évben költ. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 50 napig kotlik. Többnyire csak az egyik fiókát sikerül a szülőknek felnevelnie. Az őserdők pusztítása és kisebb mértékben, de a vadászat is veszélyezteti a faj fennmaradását. Egyedszáma az utóbbi időkben drasztikusan csökkent.

Pusztai sas A pusztai sas (Aquila nipalensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európa keleti részén, Ázsia sztyeppvidékén költ. Telelni Irak és Irán irányában Szudánig vonul. A sík, fátlan vidéket keleti pusztai sas (Aquila nipalensis nipalensis), Kelet-Ázsia nyugati pusztai sas (Aquila nipalensis orientalis), Délkelet-Európa, Közép-Ázsia Testhossza 62–74 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 165–190 centiméteres is lehet. A két nem egyforma, azonban a tojók némileg robusztusabbak, nagyobb a testtömegük. Elsősorban ürgéket eszik, más rágcsálókat és madarakat csak kisebb számban fogyaszt. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. A tojó ágakból a földre építi fészkét. A fészekalja 2 tojásból áll, melyen 45 napig kotlik. A kikelt fiókák még 60 napig a fészekben tartózkodnak, táplálásukban mindkét szülő részt vesz. Magyarországon csak kevés számú hitelesített előfordulása ismert. Európában sebezhető fajként tartják nyilván. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Fekete sas A fekete sas (Aquila clanga) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európa keleti és Ázsia mérsékelt övi részén fészkel, Dél-Ázsiába vonul telelni. A sík vidék a vadászterülete, folyók Testhossza 65-72 centiméter, szárnyfesztávolsága 160-180 centiméter, testtömege 1600-2500 begin_of_the_skype_highlighting              1600-2500      end_of_the_skype_highlighting gramm. A tojó nagyobb a hímnél. Tollazata barnásfekete. Lábai hosszúak és vastagok, melyek hosszú, éles karmokban végződnek. Csőre nagy, horgas és erős. Általában emlősökkel és madarakkal táplálkozik, de a dögöket is szívesen elfogyasztja. A víz környékén gyíkokra, békákra és rovarokra is vadászik. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. Áprilisban a hím nászrepüléssel udvarol a tojónak. Fára, ágakból építi fészkét, de ha van rá mód, az előző évit foglalja el. Fészekalja 1-2 tojásból áll, de a gyengébb fióka általában elpusztul. A kotlási idő 42-45 nap, a fióka még 45-60 napig tartozkódik a fészekben. Magyarországon alkalmi vendég, főleg a téli hónapokban kóborol erre néhány példány A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján veszélyeztetett faj, Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 Ft.

Törpe sas Dél-Európában, Afrika északnyugati és Ázsia középső részén költ. Telelni délre vonul, eljut Indiába és Afrika déli részébe is. Erdők, szántások és bozótosok lakója. esthossza 45-52 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 100-120 centiméteres. A testtömege 500-1250 gramm, a tojó akár 50%-kal is nagyobb lehet a hímnél. Az idős madaraknak fehér vállfoltjuk van. Gyíkokkal, üregi nyulakkal és kisebb madarakkal táplálkozik. Erős lábával és karmaival a földön és a levegőben is zsákmányol. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. Április-májusban van a nászidőszaka. Fészkét fára vagy sziklapárkányra rakja. Egy vagy két tojást tojik, melyen 35 napig kotlik. A legtöbb esetben csak egy fiókát tud felnevelni. Magyarországon márciustól októberig tartózkodik, a középhegységekben szórványosan költ

Ibériai sas Az ibériai sas (Aquila adalberti) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Egészen a közelmúltig a parlagi sas Ibériai-félszigeten élő alfajának tartották, de mára kiderült, hogy morfológiai, ökölógiai és genetikai különbségek is vannak közöttük, így inkább önálló fajként kezelik. Spanyolország déli és nyugati részében, Portugáliában és Marokkó északi részén honos. Fészkelőhelyeit eddig Testhossza 80 centiméter, szárnyfesztávolsága 190-220 centiméter, testtömege 2800-3500 begin_of_the_skype_highlighting              2800-3500      end_of_the_skype_highlighting gramm. Tollazata barna, mintázattal. Nyaka hátsó része világosbarna színű. Jellegzetesek nagy, fehér színű vállfoltjai. Csőre nagy, horgas és erős. Általában galambokat, varjúféléket, récéket, rágcsálókat és nyulakat eszik. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző.

Vitéz sas A vitézsas (Polemaetus bellicosus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába a Polemaetus nemhez tartozó egyetlen faj. Afrika nagy részén honos, a Szaharától délre. Nyílt térségek lakója. Afrika legnagyobb termetű sasfaja, testhossza 80-83 centiméter, szárnyfesztávolsága 190-260 centiméter, testtömege 5200 gramm. A tojó nagyobb, mint a hím. Fején kis bóbitát visel. Erős, horgas tépőcsőre van. Tollas, erős csűdje és hasi része fehér, sötétebb pettyekkel. Feje, nyaka, melle, háta és szárnyai szürkésfeketék. Kisemlősökkel, nyulakkal, majmokkal, kisebb antilopokkal táplálkozik. Levegőben őrjáratozik, vagy egy fa tetejéről lesi a prédáját. Ha észrevesz valamilyen zsákmányt, ferde szögben, nagy sebességgel támadja meg Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyen 45 napig kotlik. A kikelt fiókákat még 100 napig gondozza.