Löw Lipót útja Szegedre Adalékok a zsidó-magyar együttélés történetéhez

Morvaországi gyermekkor Löw Lipót a morvaországi Czernahorán született 1811. május 22-én. Már Morvaországban kapcsolatban állt a zsidó felvilágosodás egyik tekintélyes képviselőjével. Vallásreformot támogató nézetei miatt kellett Magyarországra költöznie, ahol 1835-ben megszerezte a rabbi képesítést. 1841-től nagykanizsai, 1846-tól pápai rabbi.

Kossuth és a zsidóság A magyarországi szabadelvű ellenzék már az 1839/40-es országgyűlésen kísérletet tett a hazai zsidóság jogegyenlősítésére. Kossuth megkülönböztette a zsidó emancipáció politikai és szociális oldalát. Lapjában, a Pesti Hírlapban, 1844. május 5-én Fábián Gábor akadémikus vezércikkéhez írt szerkesztői jegyzeteiben négy pontban összegezte nézeteit: 1.) Pusztán hitkülönbség miatt nem lehet valakit kizárni a politikai jogok élvezetéből. 2.) Megkülönböztette a zsidó emancipáció politikai és szociális részét.

A Löw – Kossuth-vita 3.) A politikai emancipáció ideje elérkezett, noha a kérdés ezáltal nincs bevégezve. 4.) „…minden ok, mi a zsidók állítólagos erkölcstelenségéből ellenhozatik, erőtlen, gyönge, szeretetlen”. A vallási reform szükségességét azzal támasztotta alá, hogy Mózes vallása egyúttal valóságos „theocratiai országlási rendszer”, ami a társadalomtól való elkülönülésben ölt testet. Bernstein Béla tévedése (1898, 1939, 1998).

A Löw – Kossuth-vita II. Löw Lipót válasza: a zsidóság nem különös nép, Mózes polgári organizmusa már rég halott. Ahol a zsidókat emancipálták, ott méltók voltak az emancipációra. Kossuth viszontválasza: „…tisztán, világosan kimondók, hogy a politikai emancipatiónak ideje elérkezett; hanem …az emancipatio csak akkor lesz tökéletes, ha socialiter is emancipáltatandnak, s ennek akadályai vannak vallásukban; ezeket kell, hogy ők maguk elhárítsák.”

Jeremiás próféta nyomában 1847. április 19-én, V. Ferdinánd király születésnapján tartott prédikációjában Jeremiás próféta négy aranyszabályát idézte fel hallgatóinak: I. Becsületes hivatást válasszatok! II. Házi erényeket ápoljatok! III. Közhasznú intézeteket gyámolítsátok! IV. Könyörögjetek a honért az Istenhez!

1848 tavaszán Plosszer Ferenc pápai káplán naplója: a gazdagabbak szimpatizáltak Löw Lipóttal, a szegényebb ortodoxok állhatatosan gyűlölték. 1848 március idusa: „a zöld, fehér, vörös színű kokárdák még a csigavérűek mellein is csüggöttek”. Löw Lipót 1848. április 8-án tartott prédikációja: hívei ne magasztalják a régit, mert újat és nagyobbat teremt az Isten. „Az új kor szelleme ...feljogosít minket, hogy polgárosodásunk mellett alaposan felszólalhassunk.”

Beszéd a pápai nemzetőröknek I. 1848. július 5. „Az előőrséget a jól öltözött s díszes fegyverekkel ellátott pápaiak tették. Ezeket követték régi, eldobott s most megegyenesített kaszákkal, falusi kovácsok által készült nyomorú dárdákkal, rövid nyelű vasvillákkal s.a.t ellátott falusiak.” (Plosszer) A nemzetőrség ellátása gyatra volt. A kenyér gyakran ehetetlen, a hús ára viszont magas volt. A víz és a bor gyakran ihatatlan minőségben került felszolgálásra. Napszúrást, vérhas, epés és a maláriás váltóláz. 1848. július 30-án, vasárnap hangzott el. A nagy sikerre való tekintettel nyomtatásban is megjelent.

Beszéd a pápai nemzetőröknek 2. „Mi kívánjuk, …hogy a nép minden osztályai, a tudatlanság karjai közül kibontakozva, a míveltség és felvilágosodás áldásaiban részesüljenek”. A magyar nemzeté pedig a dicsőség, minélfogva mint egy Cherub villámló karddal őrt állott s most is őrt áll, hogy az európai mívelődés paradicsomát a barbárok dühös berohanása ellen megótalmazza”. „Mi nem akarjuk ótalmazni a pártütést, hanem megszilárdítani akarjuk felséges királyunk trónját...”

Beszéd a pápai újoncok előtt 1848. november 26-án a 107. zsoltár néhány sorát elemezte. Az alapigét (tengeri viharon szerencsésen átesett hajósok), párhuzamba állította az egyének, illetve a népek és államok sorsával. „Aki a szerencsétlenség ellen nem küzd, hanem csak lármáz és jajgat, az rosszul védi magát az élet viharai ellen.”

Ünnepi beszéd a függetlenségi nyilatkozat kapcsán Löw Lipót nejének naplója szerint 1849. május 31-én este a veszprémi hitközség küldötte meghívta férjét Veszprémbe, hogy tartson beszédet a függetlenség kinyilvánításának ünnepén. Az ünnepélyen tartott beszéd, amely 1849. június 3-án, a zsinagógában hangzott el, komoly visszhangot keltett, s június 6-án Vajda Elek alszázados elkérte a kéziratot, hogy elküldje Görgei Artúr tábornoknak.

A pesti cs. kir. hadbíróságon Vádirat: 1849. június elején tartott prédikációjában hallgatóságát a cs. kir. csapatok elleni fegyverfogásra hívta fel és a magyar köztársaságot éltette. A vád tanúi: az izraelita hitközség ortodox hívei: Ungar Salamon,Glück Nátán, Berger József , Epstein Ábrahám, Grünbaum Joel, a Pápay testvérek, Klein Dávid és Frank Jakab. A védelem tanúi: Koroncz László apát-plébános, Willek Antal, Pápa polgármestere, Festetics Leó gróf, helybeli birtokos és Feitel Móric orvos.

Pápáról Szegedre Kanzler hadbíró: a terhelő vallomást tett személyeket nem lehet megesketni, mert ők vallási okokból a vádlott személyes ellenségei, akik hamis tanúk megvásárlásával igyekeztek a vádlott bűnösségét alátámasztani. Manchio tábornok megerősítő aláírását követően Löwöt 1849. december 13-án szabadon engedték. Löw Lipót 1850. december 10-én Szegedre költözött, ahol az európai zsidóság tudományos életének egyik számottevő központját alakította ki.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!