A határozószó (adverbium) Szófajtan, alaktan ea. Ludányi Zsófia 2019. tavasz

A határozószó fogalma Olyan alapszófajú szó, amely alig toldalékolható Mondatrészként mindig határozó A cselekvés objektív határozói körülményét jelöli meg: Helyét Idejét Módját Esetleg a cselekvő állapotát, ill. vmely minőségi fokát Keletkezésük folyamatos, a mai napig tart, többféle módon jöhetnek létre A tő lexikai jelentésének elhomályosulásával → a tő önálló szótári szóként nem szerepelhet, mert improduktív tő: reggel (reg-gel) A rag elhalványulásával: oldalt A tő és a rag jelentése tömbösödött, bár a szó elemei még felismerhetők, de önállóan már nem használatosak, pl. hátra, későn

Osztályozásuk szempontjai Jelentésük szerint A határozói körülmény típusa szerint Morfológiai tagoltságuk alapján Mondatrészi szerepük szerint

1. Jelentés szerinti osztályozás (régebbi felfogás szerint) Határozott fogalmi tartalmú határozószók alant, alul, bent, messze, egykor, éjféltájt… Névmási határozószók itt, ott, ekkor, valahol, bárhol Személyragos határozószók nekem, tőled, hozzánk, róla A Magyar grammatika szerint a 2. és a 3. pontban felsoroltak a határozószókat helyettesítő névmások közé tartoznak MGr.: csak azok a szavak határozószók, amelyek morfológiailag tagolatlanok: Csak szótőből állnak Vagy a mai magyar nyelvben már nem elemezhetők szét Pl. most, rég, rögvest, rögtön, még

2. Csoportosítás a határozói körülmény típusa szerint Helyhatározószó: balra, belül, fent, irányhármasságúak: belülről, belül, belülre Időhatározó-szó: azonnal, egykor, reggel, délben, éjszaka, mindennap, mindjárt, rögtön Számhatározószó: gyakran, néha Fokhatározószó: dugig, eléggé, félig-meddig, jól, jobban, inkább, meglehetősen Állapothatározó-szó: egyedül, együtt, hanyatt Módhatározószó: egyben, egyfolytában, egyhuzamban, hirtelen, vaktában, kutyafuttában, szőrmentén, tessék-lássék Eredményhatározó-szó: ketté (oszt) Tekintethatározó-szó: külsőleg, részben

3. Csoportosítás alaktani szempontból Morfológiailag ma már elemezhetetlen határozószók: gyalog, hajdan, ingyen, majd, most, rögtön, tavaly Ragtalan névszóból keletkezettek: hamar, kölcsön, mezítláb, négykézláb Egy v. több tövet + toldaléko(ka)t tartalmazók: -n, -t, -a, -e, -l hangra végződők: korán, titkon, bőven, ébren, oldalt, hanyatt, találomra, rendre, hiába, felül Birtokos személyjelet is tartalmazók: hamarjában, hányadán, mostanában Kicsinyítő képzős: jócskán, lassacskán Középfokjelet tartalmazók: egyébként, kevésbé

3. Csoportosítás alaktani szempontból Összetett határozószók: egyszer-egyszer, hogyhogy, egyszersmind, idestova, alkalomadtán, visszamenet, ezúttal, mezítláb, tavalyelőtt, holnapután, mindennap, ímmel-ámmal Idegen eredetűek: ab ovo (a kezdetektől), ad acta (figyelmen kívül)

A határozószók mondatbeli szerepe Helyhatározó: Béla kint reggelizett. Időhatározó: Reggel korán keltem. Fokhatározó: Reggelente dugig tömve van a busz. Állapothatározó: Éva egyedül érkezett. Módhatározó: Péter szőrmentén üli meg a lovat. Eredményhatrozó: Mari ketté vágta a kenyeret (nem háromba). Tekintethatározó: A szert külsőleg kell alkalmazni.

A határozószók bővítményei Nincs kötelező bővítménye Szabad bővítményként fok- és mértékhatározók járulhatnak hozzá: nagyon messze teljesen egyedül

Szófajtan, alaktan ea. Ludányi Zsófia 2019. tavasz A névmás (pronomen) Szófajtan, alaktan ea. Ludányi Zsófia 2019. tavasz

Általános jellemzés Tulajdonképpeni alapszófajokat (főnév, melléknév [számnév], határozószó) helyettesítő szavak Alak- és mondattani viselkedésük alapján a főnevekkel, mn.-ekkel, számnevekkel, határozószókkal rokoníthatók Ugyanakkor több szempontból különböznek tőlük Jelentés Képezhetőség Bővíthetőség

A névmások jelentése Indirekt (közvetett) denotatív jelentés Közvetlenül a kontextusból, beszédhelyzetből derül ki a jelentésük → a helyettesített szó jelentését veszik fel Pl. ő, ez → csak a szövegbeli előzmények ismeretében derül ki

Alaktani jellemzők Fn., mn. (szn.), határozószó → azonos grammatikai jelentésforma Ugyanazokat a jeleket, ragokat vehetik fel A mondatban a fn.-re, mn.-re (számnévre), hat.-szóra jellemző szerepet tölthetik be Szerkezetük szerint lehetnek egyszerűek és összetettek Egyszerű: tőszavak, pl. aki Összetett: előtaggal rendelkeznek, pl. valaki, bármilyen

A névmások osztályozása Funkciójuk szerint (szintaktikai-logikai-szemantikai szerepük) szerint Személyes: én, te, miénk, velem Visszaható: magam, maguk Kölcsönös: egymás Mutató: ilyen, ennyi, amaz, ugyanott Kérdő: mi, milyen, hány, hol Vonatkozó: ami, amilyen, ahol Határozatlan: valaki, valamennyi Általános: akárki, bármilyen, mindenki, sehol Nincs külön birtokos névmás (enyém, miénk → ezek személyes névmások) Helyettesített szófajok szerint Főnévi: ő, ki, bárki Melléknévi (számnévi): ilyen, ekkora, bármennyi Határozószói: hol, akkor, valahol A csoportosítást l. részletesen: Magyar grammatika, 152–171. oldal.