Sötét kor 1. 12-9. század ~ 400 év (v. 11-10. század, 12: szubmükénéi kor, 9.: geometrikus) Nagy eltérés egyes vidékek népesedési és kult. viszonyai között Bizonyos területeken jelentősebb a kontinuitás a mükénéi korral: Attika (Athén nem néptelenedik el), Kréta, Ciprus, Észak-Boiótia Az Égei tengerhez közeli területek hamarabb talpra álltak, mint a nyugatiak. Görög törzsek vándorlásai: 12-11. (10.?) század (beszivárgás az elnéptelenedett területekre, bár: a Hérakleidák visszatérésének mítosza szerint hódítás)

Sötét kor 2. Az anyagi kultúra mélypontja a 11. század közepe – de ekkor jelennek meg technológiai újítások: új kerámia, vas A vasfegyver és szerszám keményebb és az élét jobban tartja Keleten már régebb óta ismert a technika, de a mükénéiek nem ismerték/használták a vasat. Csak amikor a ker. utak elzáródtak, kényszerből kezdték hasznosítani a hellaszbeli vasércet Vashasználat 11. századtól: a fegyverek a 10. századtól többnyire vasból, de csak a 8. századtól nő a mennyiség és javul a minőség A sötét kor végétől a sokkal olcsóbb vasfegyverek szélesebb réteg számára lesznek hozzáférhetőek >> változik a harcmodor >> társ. változások is Kizárólagossá válik a hamvasztás (a 8. századtól újra elhantolás)

Sötét kor – gazdaság Általános szegénység - a társ. különbségek kicsik A specialzálódott iparágak eltűnnek. Az élet sokkal egyszerűbbé vált, de nem süllyedt primitív szintre. Létezett sok korábbi mesterség, de a művészi színvonal süllyedt Mzg.: egy időre az állatteny. fontosabb, mint a növényterm. (<< vándorlás, népességfogyás) Ker. kapcsolatok megszakadnak Nincs távolsági kereskedelem, csak a föníciaiak kereskednek a 8. századig (keveredik a rablással, kalózkodással) Nincsenek helyi piacok, az agora csak a gyűlés helye A görök áruk csak a 8. század végén kezdik kiszorítani a föníciaiakat

Sötét kor - Művészet A szubmükénéi korban (12. század vége - 11. század eleje): szegényes és hanyag díszítésű kerámia, a korábbi stílus leegyszerűsödve él tovább, helyi stílusok kialakulása (<< elszigetelődés) Protogeometrikus (1050 - 900): a kerámiákon párhuzamos sávok; arányosabb, finoman díszített kerámia << gyorsabb fazekas korong; nem szabadkézi vonalak, hanem vonalzóval, körzőhöz erősített ecsettel; új alakok, fényes máz << magasabb hőmérséklet; valószínűleg Attikában alakult ki, innen terjedt el Geometrikus (900-700): új művészi ízlés, új alakú edények, új dekorációk; körök és félkörök helyett egyenes, szögletes motívumok, mint a meander. Az egész felületet betöltik zikk-zakk vonalakkal, háromszögekkel, sávokkal, vonalakkal

Geometrikus stílusú amphora a 8 Geometrikus stílusú amphora a 8. század közepéről: a meander-motívum mellett szarvas-sor, kecske-sor, liba-sor Dipülon-váza: 750 körül: későgeometrikus nő sírján állt (férfiakén kratér) – ravatal látható – a halott szoknyában, 18 gyászoló; kettős meander: újítás; a Dipülon-kapunál találták – valószínűleg a perzsa pusztításkor került a földbe 8.század vége – ismétlődő minták (a horogkeresztek talán a forgó kerekek jó mágiáját szimbolizálják, vagy tűzgyújtó fúrókat; a nőalak talán Artemisz, az állatok úrnője)

A Homérosz-kérdés 1. Az eposzokban leírt események a 12. században történtek, az írás viszont csak a 8. században jelent meg Hellaszban. Mikor és hogyan keletkeztek az eposzok? Ki alkotta őket? (Egy vagy több szerző? Létezett-e Homérosz? Egy ill egy-egy költő alkotta-e a műveknek legalább a törzsét, vagy több kisebb költeményből lettek összeállítva? Melyik kort ábrázolják az eposzok? (Mi a kapcsolat az eposzok és a mükénéi kor között?) Homérosz egy vak énekes volt a hagyomány szerint (az énekesek tényleg gyakran vakok lehettek) „Hét város perel egyre, melyiknek a sarja Homérosz: Kümé, Szmürna, Khiosz, Kolophón, Pülosz, Argosz, Athénai”

A Homérosz-kérdés 2. A klasszikus kor görögjei nem kételkedtek a trójai háború vagy Homérosz létében A Kr. u. 2. században már megkérdőjelezték, hogy ugyanaz a költő írta a két eposzt, ill. felvetődött, hogy kettőnél is több szerző műveiről van szó (a belső következetlenségek miatt) Friedrich August Wolf (18. század vége): ő irányítja a figyelmet az eposzok szerkezetére, keletkezésére. Homérosz egy írástudatlan költő volt a 10. században, aki korábbi költők költeményeit két egységes művé formálta, és az ő művei szóban terjedtek a 6. századig (a rhapszódoszok révén), amikor írásban rögzítették őket

A Homérosz-kérdés 3. A 19. században két tábor jött létre: unitáriusok (egy, ill. egy-egy szerző műve a két eposz, amiket utólag részben megváltoztattak, kibővítettek) és analitikusok (önálló énekekből szerkesztették egybe őket) Abban egyetértés volt, hogy kisebb költemények előzték meg létrejöttüket; egyes vidékeknek különböző mondakörük volt Milman Parry (20. század eleje): orális költészet termékei az eposzok, több évszázad alatt jöttek létre (formulák használata) 8

Az eposzok keletkezése Az orális (szájhagyományozó) költészet fontos eszközei: Formulák: meghatározott metrikai értékű, ismétlődő, állandó szókapcsolatok (ilyenek az állandó jelzők - pl. gyorslábú Akhilleusz) Elbeszélő szerkezetek (tipikus jelenetek) mindkét elem bővíthető, alakítható, elemeik felcserélhetők, összekapcsolhatók Fontos az ismétlések szerepe Az előadók: aoidosz (négyhúros phorminxszal) rhapszodosz (rhaptó=összevarr, vagy: rhapizó: bottal ver)

Melyik korról tájékoztatnak az eposzok 1. Az eposzok szándékuk szerint a mükénéi kort mutatják be A sötét korban keletkeztek Az archaikus kor elején öntötték végleges formába őket (az Iliászt a 8. század végén, az Odüsszeiát a 7. század végén), Írásban a Peiszisztratidák alatt rögzítették a végleges verziót – de lehet, hogy inkább korábban

Melyik korról tájékoztatnak az eposzok 2. Mükénéi korról: viszonyai nagyrészt feledésbe merültek; ami összhangban van a lineáris B táblákkal és a régészeti emlékekkel: Maga a történet: nagyszabású zsákmányszerző háború Ismerik az eposzok a főbb központokat Vaddisznóagyaros sisak (korai mükénéi), Nesztór-kupa, toronypajzs (de lehet, hogy csak régi sírokban találták ezeket); az eposzok egyes fogalmai, nyelvtani sajátságai megvannak a táblákon

Melyik korról tájékoztatnak az eposzok 3. Archaikus kor elejéről is vannak az eposzoknak ismeretei: 7. századi kimmer betörés Kis-Ázsiába Gyarmatosítás A polisz születése A hoplita harcmodor kezedetei De pl. nem ismernek az eposzok király nélküli közösségeket (arisztokráciákat), írást, a kereskedők nem Hellaszból vannak

Melyik korról tájékoztatnak az eposzok 4. Sötét korról: A püloszi táblákon megjelenő 5 földbirtok-kategóriából csak temenosz van az eposzokban Nem ismerik az eposzok a harckocsik mükénéi kori használatát (csak taxinak használják); a harckocsik részeinek, díszítésének leírására mások a kifejezések, mint a táblákon >> nem a mükénéi kori harckocsikat írják le A hősök fegyverei csillogó bronzból, kézművesek eszközei kemény vasból (a sötét korban egymás mellett vas és bronz-használat)

Melyik korról tájékoztatnak az eposzok 5. Csak néhány mzg. és ipari tevékenységet (foglalkozást) ismernek az eposzok (<> a mükénéi korban több mint 100) Nem ismerik a mükénéi palotákat; a palota-leírások a sötét kori lakóházak felnagyításai Nem tudnak az akna- v. a kupolasírokról Nem tudnak a lawagetaszról, eqetáról, a baszileusz pedig király és nem falusi vezető Nincs írás (csak „vészthozó jelek”) Nincsenek görög kereskedők Vannak templomok

Melyik korról tájékoztatnak az eposzok 6. Az eposzokban megjelenik a mükénéi kor és az archaikus kor eljének néhány jellegzetessége, de elsősorban a sötét korról, főleg a 10-9. századi viszonyokról tájékoztatnak.

A politikai viszonyok Homérosz alapján 1. Az oikosz a társ. és a gazd. alapegysége: önellátó termelő gazdasági egység (védelmi egység is): mindent megtermelt és elkészített, amire szükség volt (az Od. központi témája az oikosz integritása – a kérők támadása ez ellen: felélik a készleteket, elcsábítják a szolgálólányokat, udvarolnak a feleségnek, az utód életére törnek) Kérdés, hogy van-e az oikoszok feletti hatalom, pol. egység: (( Nincs állam (politikai szervezet), csak oikoszok egymásmellettisége, amelyek fölött nincs semmiféle hatalom – csak a hadvezetés a baszileusz dolga (személyes tulajdonságain és anyagi eszközein alapult hatalma), a polisz csak Homérosz korában kezd kialakulni ))

A politikai viszonyok Homérosz alapján 2. Más felfogás: vannak kezdetleges pol. intézmények A baszileusz király, akinek a a szokásjog által többé-kevésbé meghatározott jogai és kötelességei voltak, hatalma öröklődött (a döntéseknek, hatalomgyakorlásnak, igazságszolgáltatásnak rendje, formája volt)

A társadalom Homérosz alapján 1. Baszileusz (nem király, inkább vezető) Nagy tekintélye van, de mások engedelmességre kényszerítéséhez kevés a hatalma Egy nagyobb démosznak több baszileusza is van, pl. a phaiákoknál Alkinoosz a 13. baszileusz, bár ő a legfőbb, az ő szava döntő, de tanácskoznia kell a többiekkel, meghallgatja az „öregeket” Hatalma isteni, öröklődik, de gyenge (anyagi, szellemi adottságaitól függ: elsősorban jó harcosnak és szónoknak kellett lennie (=jó vezér békében és háborúban): a teljesítmény fontosabb, mint a származás (a gyenge utódot kétségbe vonják a riválisok – lásd: Télemakhosz) Háborúban ő a hadvezér (később polemarkhoszt választanak)

A társadalom Homérosz alapján 2. Temenoszt a néptől kaphat (de hatalmat nem) Áldozatot mutat be a nép nevében (de nem pap), a nép szószólója az istenek előtt Képviseli a közösséget kifelé (tárgyal, ő a pol. vezető) Tkp. nem kormányoz (nincsenek tisztségviselői, törvényben rögzített feladatai) nincs udvara (Odüsszeusz kutyája a háza előtt, a trágyarakás mellett), tkp. falusi vezető, nem király A többi baszileusz (~nemesek, előkelők) együtt tanácskoznak a legfőbb baszileusszal (bulé a baszileusz megaronjában) megkérhetik lánya kezét, bíráskodnak (hisztór, gyilkosság esetén vérdíj, azaz anyagi kompenzáció v. száműzés) előfordul, hogy fegyverrel lépnek fel ellene

A társadalom Homérosz alapján 3. Népgyűlés, hadi gyűlés: A király ill. a főparancsnok hívta össze hírnökök útján Megelőzte a tanács ülése Csekély volt a hatalma: nem szavaztak, csak tájékoztatták a népet, ill. hangulatát, véleményét nyilvánítja ki, kívánságát közli a nép

((A gazdaság Homérosz alapján )) A gazd. legjellemzőbb vonása a reciprocitás (viszonzás, kölcsönösség) – formája az ajándék (a kötelező adományok, adók is ajándék formájában) – a 8. században hal el ez a szokás A kézművesek vagy vándorkézművesek voltak, vagy saját gazdaságuk volt, és amellett kézművesként is tevékenykedtek A termesztett növények, tenyésztett állatok ugyanazok, mint a mükénéi korban - az eszközök, módszerek is továbbélnek a 10. (v. 9.) századig vándorló életmód, állattenyésztés; a 9. (8.) századtól letelepedés, földművelés << az eposzokban a vezérek és katonák mindig húst esznek, << fő foglalkozásuk az állatteny., << a tekintélyt a sok állat jelenti az eposzokban (sokjuhú, soknyájú, sokcsordájú, sokcsikajú) 21

A hadviselés Homérosz alapján Nincs szabályos szervezete a hadseregnek Zsákmányszerző hadjáratok A hadsereg alapját a karddal és lándzsával felfegyverzett gyalogság adta; a kevés lovas csak kiegészítő szerepben Az eposzokban a párbaj a jellemző, de van utalás a zárt rendben harcoló katonákra A hősök fegyverei bronzból: jóval értékesebbek, hatékonyabbak a közkatonákénál

A homéroszi világkép 1. Naív világszemlélet (Homérosz, Hésziodosz) Ókeanosz: édesvízű folyó!, önmagába folyik vissza, minden folyó, forrás, kút, tenger eredete (a sós víz az édesből lett, a Földtől nyerte sósságát) Omphalos (Delphoiban - Delphoinak már ekkor fontos a szerepe (sőt már a mükénéi korban) Olümposz Tartarosz: körfala réz; az alvilág legmélyebb része Uranosz: érc félgömb (szilárd), mint egy üst Föld: lapos, kerek Aér: levegő, de inkább köd – a Földhöz közeli rész a felhőkkel bezárólag Aithér: az aér felett – ragyogó, tüzes felső levegő

A homéroszi világkép 2. Az alvilág és a felvilág szimetrikus: a Föld felszínétől ugyanolyan messze van az ég és a Tartarosz, ugyanolyan erősek (rézből mindkettő) – de nem teljes a szimetria: az alvilág nem félgömb + az Olümposz felnyúlik az Uranoszba A Nap aranyüstben hajózik éjjel vissza Az ég képe a tapasztalaton nyugszik (áthatolhatatlan félgömb) – az Ókeánoszé nem: talán Egyiptomból v. Mezopotámiából (itt: a vízből emelkedett ki a Föld >> Thalész: vízen úszik a Föld; Homérosz: az istenek szülője is Ókeanosz és minden másé is) De voltak már a 7. században költői munkák (orphikusok is), melyekben a világ eredete Nüx v. Aér v. Tartarosz (ezek a sötétséget jelentik) 24

A homéroszi világkép 3. Homérosznál az istenek nem transzcendensek, nem mindenhatóak, nem mindentudók, nem jók: gyakran csalnak, hazudnak, vágyaiknak kiszolgáltatottak, gyávák, kicsinyesek, az istennők házsártosak, hiúk; << költői eszközként az emberi élet kontrasztját képezik (a hősök nagyságát emelik ki): halhatatlanok, ezért igazi kiválóságra, erényre képtelenek (tetteiknek nincs súlya, jelentősége) – ez csak a halál elkerülhetetlensége mellett lehetséges Csak költői eszközök, kitalációk, de a későbbi görög vallás jelentős részben ezen alapul (ahogyan a trójai háborút történelemnek vették) 25

A homéroszi értékrend 1. Timé: az elismertség, tisztelet (az ember társadalmi pozíciójától függő értéke) a közösség megítélésétől függ (Agamemnón – Akhilleusz) Gerasz: a timé kifejezője (adó- és zsákmányrész, amit megbecsülésből kap az előkelő a néptől) Ajándékokkal mutatják meg az előkelők vagyonukat, presztizsüuket, szilárdítanak meg szövetségeket, és köteleznek le, nyernek meg másokat Aidósz: szégyenérzet, mérséklet, szelídség, „ami visszatart a rossztól”: külső kontrol a tetteink megítéléséhez (a közösség, a többi ember véleményének figyelembevétele) pl. Hektór az aidószt tartja szem előtt az Akhilleusszal való összecsapás előtt; A közösség véleménye tart vissza a helytelen viselkedéstől: az ajándékok cseréjénél is ezért viszonozzák ugyanakkorával, mint amit kaptak

A homéroszi értékrend 2. A homéroszi kultúra szégyen-kultúra (a szankció az emberek megszólása) Leginkább gyávaság, sikertelenség vagy visszataszító külső miatt érhet valakit szégyen Harci kiáltás is: Aidósz argeioi! (Argosziak, gondoljatok arra, mit fognak mondani az emberek!) ((A szégyen-kultúra elemei a bűn-kultúrában is továbbélnek (ahol a cselekedetek szentesítését az egyes ember lelkiismerete végzi) )) areté: később erkölcsi fogalom, az erény, ekkor: előkelő származás (+ vagyon + hatalom) agathosz: (akinek aretéje van) később erkölcsi értelemben jó, ekkor: előkelő (a kérők is agathoszok, bár erőszakosak, mértéktelenek, buják stb.)

A homéroszi értékrend 3. - ellentéte: kakosz: nem tartozik az előkelők közé (később: erkölcsileg rossz) (aiszkhrosz: akinek szégyenkeznie kell) (Női areték: szépség, ügyesség a háztartás vezetésében valamint szövésben-fonásban, hűség, tisztaság Klütaimnésztra elveszíti aretéjét, hiába marad előkelő (a férfiaknál nem így van; más tulajdonságokat várnak el a férfiaktól és a nőktől) Az istenek aretéje nagyobb, mint az embereké, mert nagyobb a hatalmuk – pedig erkölcsileg rosszabbak (nem is büntetik az erkölcstelenséget az istenek, és nem is lehetnek példaképek az erkölcsös élethez, sőt a gonosztevők is meg tudják nyerni jóindulatukat áldozattal, fogadalommal)

A homéroszi értékrend 4. Kleosz: hír, hírnév; „amit hallanak rólad” - örökölhető, de a fiúnak fenn kell tartania - tkp. nincs túlvilág >> halhatatlan csak a híre lehet az embernek - nincs írás (sírfelirat, történelmi feljegyzés sem) >> csak a szájhagyomány őrizheti meg az ember kiválóságát - halhatatlanságot (kleoszt) mások halálával (megölésével) nyerhet az ember Akhilleusz ennek az értékrendnek a legfőbb megtestesítője és megtagadója is (Agamemnón ajánlatának elutasításakor a harctól visszavonul, a békés, hosszú, névtelen életet választja – Odüsszeiában az alvilágban is így)

A homéroszi értékrend 5. Xenia: Zeusz a védője; idegenekkel utazókkal szembeni kötelesség: étel-ital, majd kérdések, szállás, végül ajándék (istenek is jártak a földön!) – Paris és a kérők vétke ez ellen; Diomedes és Glaukos az Iliászban (Nesztór, Polüphémosz) Ha a kötelék létrejött, öröknek gondolták A trójaiknál ezen kívül: közösség iránti felelősség + hazafiság, a békés élet értékei

Olümposz Delphoi