Arany-versterv
Vojtina Ars poetica Világos okfejtésű és tendenciájú a költeményem Megjelenése idejében kissé értetlenné válik A költemény éle ugyanis főképp valami naturalista-realista irányzat ellen fordul A rút vonások hű másolása kedvéért feláldozzam a gondolatot és a szépséget 1860-ban, a Vojtina Ars poeticám azonban egy bizonyos realizmus ellen fordul, a „reál vegyületű eszményítés" elmélete alapján, melynek francia képviselőit, Courbet és Champfleuryt a Koszorú és a Szépirodalmi Figyelőt többször, név szerint említem is
Vojtina Ars poetica Vojtina Ars poeticám a „realizmus elvének legnagyszerűbb kikristályosodása.„ Ha a Duna „forradalmas árjá"-ról beszélek, tehát a Vojtina „a forradalmi hullám utórezgése", s nem az eszményítő korlátozott realizmust vallja, hanem „az igazi realizmus felé mutat".
Vojtina ars poetica előzményei: Vojtina Mátyás: a fővárosba keveredett szlovák származású versfaragó, írók kollégájának hiszi magát Egy híres újságíró humorista, Bernát Gáspár inasa volt, ennek révén terjedtek el rigmusai Kocsmákban adta elő verseit, egyszer ilyenkor nekem is bemutatták
Miért pont az ő nevében írtam? Finom gúnnyal tiltakozom a hasonló rossz költők ellen, akik elárasztják a sajtót Máskor is helyezkedtem groteszk szerepekbe pl.: Bolond Istók című verses memóriámban A szerepjáték csak a címre terjed ki, a szövegben már magam beszélek, rá lehet ismerni életutamra, eszmémre Jelen van öniróniám: magamat sem tartom nagynak, irtózok a pátosztól, ön- ünnepléstől De tiltakozok a sivár naturalizmus ellen: a mocskot, a rútat egy az egyben nem szabad a versbe emelni Nem jó a hazug pátosz és az ömlesztett mocsok sem