dr.Vécsei Pál Migrációs folyamatok alakulása 1949 és 2009 között Budapest, 2009. november

A területi népesedési folyamatok alakulására az elmúl 60 évben a migrációs folyamatok gyakorolták a legdöntőbb hatást. (Sajnos szemben a népesedési folyamatokkal, melyek területi alakulásáról 1870-től állnak rendelkezésre településsorosan adatok a TeIR-ben, addig a vándorlási egyenlegekről csak 1949-től.) Az ország területi népesedési viszonyainak alakulásában a migrációs folyamatoknak különösen az 1949 és 1980 közötti, és a 2001 és 2008 közötti periódusokban volt domináns szerepe. Ezen időszakokban a területi népesedési viszonyokat több mint 88 százalékban a vándormozgalmak-, s csak a fennmaradó hányadban a természetes népesedési folyamatok határozták meg. A rendszerváltás megelőző évtizedekben a falvakból a nagyvárosokba, közép-nagyvárosokba, ill. az előbbieket övező térségekbe, valamint, ipari-gazdasági centrumokba történő tömeges bevándorlás volt az uralkodó tendencia. 1949 és 1990 között az ország településeinek 89 százaléka a migrációs folyamatok vesztesévé vált, ugyanis csak a települések fennmaradó hányadában haladta meg a beköltözők száma az elköltözőkét. Különösen a községek (melyek 92 százalékában az elköltözök száma felülmúlta a beköltözőkét), a periférikusabb, hátrányosabb helyzetű, síkvidéki, tanyás illetve aprófalvas térségek vándorlási vesztesége volt a jelentős. A rendszerváltást - s különösen az 1993. évi gazdasági visszaesést - követően alapvető fordulat következett be a migrációs tendenciákban. A megelőző évtizedek tömeges beáramlásával szemben az ország nagy- és közép-nagy városainak, valamint depresszióssá vált ipari-gazdasági térségeinek elhagyása vált az uralkodó tendenciává. Előbbi térségek gazdasági taszításának és a korszak szuburbanizációs tendenciáinak együttes hatásaként a migrációs viszonyok térben lényegesen kiegyensúlyozottabbakká váltak. 1990 és 2008 között már az ország települései közel negyven százalékának migrációs vonzása erőtejesebb volt, mint taszítása, elsősorban annak köszönhetően, hogy közel ötszörösére növekedett a belföldi vándorlási folyamatok nyertesévé váló községek száma, miközben mintegy felére csökkent - s ennek nyomán a községektől már elmaradóvá vált - a nyereséges városok aránya. A megelőző történelmi korszakhoz képest a rendszerváltást követően - a migrációs tendenciákban kedvező fordulat különösen az ország alacsonyabb népsűrűségű, rurális, síkvidéki, tanyás, hátrányos helyzetű, kedvezőtlen társadalmi-gazdasági- képzettségi-foglalkoztatottsági státuszú népesség által benépesített térségeiben, valamint az agglomerációk, agglomerálódó térségek külső övezeteiben következett be. Az ezredfordulót követően azonban a migrációs folyamatokban újabb tendenciaváltás-, s egyre erőteljesebben a rendszerváltást megelőző strukturális viszonyokhoz visszakanyarodás jelei mutatkoznak. Egyfelől újra felerősödött az ország leghátrányosabb helyzetű, jelentős munkanélküliséggel, szociális problémákkal, stb. terhelt, aprófalvas, síkvidéki, alacsony népsűrűségű területeiről a lakosság elköltözésének-, másfelől pedig az ország nagy- és nagyobb városaiban, agglomerálódó térségeibe beköltözésének, koncentrálódásának üteme.