dr. Kőmíves Péter Miklós ügyvivő-szakértő A szervezeti felejtés dr. Kőmíves Péter Miklós ügyvivő-szakértő

Felejtenek-e a szervezetek? A szervezetek felejtenek avagy képesek megtartani azt a tudást, amelyet az idő múlása során halmoznak fel? A szervezeti tudás felhalmozható és kitart az idő múlása dacára is. Problémák: Az egyes munkavállalók elhagyják a szervezetet. Az egyes adatok elveszhetnek, megsérülhetnek. Az alkalmazott technológiák elavulhatnak és/vagy használaton kívül kerülhetnek. A közösségi hálók amortizálódnak.

A szervezeti tudás értékének csökkenése I. Bizonyos nézetek szerint a felhalmozott szervezeti tudás értéke állandó és értéke tkp. „az idők végezetéig” fennáll. Más meglátás szerint a szervezeti tudás értéke változó, vagyis nem kizárt, hogy a tudás veszít jelentőségéből. Példák mutatják, hogy amikor a termelés egy rövidebb szünet után újraindul, akkor az egységköltség nagyobb, mint a leállás előtt volt. (Pl. sztrájk után a termelés újraindításakor.) Kubai szállodák példája azt mutatja, hogy a szervezeti tudás nem örök érvényű, a szervezeti felejtés létező jelenség. A szervezeti felejtés komoly hatással van a szervezet összesített teljesítményére. Ez alapján kijelenthető, hogy a szervezeti felejtést figyelmen kívül hagyó, a jövőbeli termelésre vonatkozó előrejelzések túlbecslik a várható teljesítményt. Amennyiben a szervezetek nem képesek elérni az általuk kitűzött célokat, az komoly problémát okozhat számukra. Akár a vállalt szállítások teljesítésében is. A jelenség vevői elégedetlenséghez vezethet, a késedelmes szállítások kötbérfizetési kötelezettséget és egyéb büntetéseket eredményezhetnek. A pontatlan termelési eredmények megnehezítik a cég belső működését.

A szervezeti tudás értékének csökkenése II. A pontatlan statisztikai adatokra alapozott elemzések félreértésekhez és tervezési hibákhoz vezethetnek. Az elhibázott stratégiai előrejelzésekre alapozott tervek félrevezetőek lehetnek. Extrém esetben a szervezet teljesítménye akár jelentősen el is maradhat attól a szinttől, amit előre jeleztek, ez pedig egyértelműen gyengíti a cég versenyképességét. Nagyon fontos, hogy amennyiben a szervezeti felejtés lehetősége fennáll egy szervezet esetében, úgy ennek a megjelenésével a különböző előrejelzésekben kalkuláljanak, készüljenek fel arra. A szervezetnek terveket kell készíteni a felejtés minimalizálása érdekében.

A szervezeti tudás értékének csökkenése III. A kutatások egy része szerint a szervezeti felejtés nem jellemző és ezek a felmérések a szervezeti tapasztalatot az összesített kimenettel mérik. Ehhez hasonlóan a tanulási görbét használó irányzatok sem kalkulálnak a szervezeti felejtéssel. A Lockheed által gyártott L-1011 Tristar repülőgépek esete: A Lockheed elképzelései szerint a 15. legyártott gép után a gyártási költségek csökkennek majd, amelyet követően a gép gyártása nyereségessé válik. Ez nagyjából be is következett. Ám a gépre leadott megrendelések számának csökkenésével párhuzamosan az egyes gépek gyártási költsége emelkedni kezdett és már nem volt nyereséges a gyártás. A klasszikus tanulási görbe modell szerint a gyártási költségeknek nem lett volna szabad emelkednie, hiszen az összes legyártott repülőgép száma továbbra is emelkedett. A Lockheed L-1011 gépek gyártását több körülmény is nehezítette, így például szakember- és alkatrészhiány, vagy a motorokat gyártó Rolls Royce cég csődgondnokság alá kerülése. Ezek a körülmények megnehezítették és lelassították a Lockheed L-1011 gyártását, ami a Douglas DC-10 modell előretörését eredményezte. A szakemberhiány minden repülőgépgyártó céget érintett, azonban legnagyobb mértékben a Lockheedet, amely 2 év alatt 14000-ről 25000-re emelte dolgozói létszámát – javarészt szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező munkavállalók alkalmazásával. A Lockheed rengeteg forrást fordított „tűzoltásra”: 1977-ben 6 hetes sztrájk bénította meg a munkát, 1980-ban újra sztrájkveszély fenyegetett. Ráadásul a Boeing raktárkapacitásaival a Lockheed elé került, amely csak emelt áron tudott alkatrészeket venni.