nagy mennyiségû ismeretanyag átadása helyett produktív képességek fejlesztése a matematikára vonatkoztatva azzal a következménnyel jár, hogy az egyenletek, az algoritmikus, szimbólumokat használó, számolós feladatok mellett jobban elõtérbe kerülnek a szöveges, valós környezetbe ágyazott problémák, melyek egyaránt eleget tesznek a „valóság-modellezõ” és a „problémamegoldó” elvárásoknak
Alapvetõen négy, egymásra épülõ megközelítést ismerünk azzal kapcsolatban, hogy mikor tekintsünk egy feladatot realisztikusnak. A legkevésbé éles meghatározás szerint a realisztikus feladatokban a hétköznapi valóság tárgyai, objektumai és ezek viszonyai kapnak helyet. Egy szigorúbb meghatározás szerint a realisztikus feladatokban követel- mény a relevancia, a tapasztalatokon nyugvás. Mi a harmadik értelmezést követjük, mely szerint a realisztikus feladatokban a megoldási menet egy vagy több pontján a hétközna- pi ismeretek aktív szerephez jutnak. Gyakori, hogy a végeredmény realitását, más esetek- ben a hiányzó adatok kiegészítését vagy a fölösleges adatok kiszûrését teszik lehetõvé ezek az ismeretek. Negyedik értelmezésként a problémamegoldó gondolkodás általános elméletének szellemében a matematikai szöveges feladat mint megoldandó probléma intranszparenciáját, vagyis az azonnali megoldási út hiányát tekintjük jellemzõnek; eb- ben az esetben autentikus feladatról beszélhetünk.