Az artériás és vénás rendszer fejlődése A magzati keringés Dr. Kozsurek Márk mark@kozsurek.hu 2017. feb. 15., FOK I. évf.

A vénás rendszer fejlődése

sinus venosus kamra szembőlnézet !!!

v. cardinalis comm. (ductus Cuviéri) venae umbilicales sinus venosus v. cardinalis inferior et superior venae omphalomesentericae

sinus venosus v. cardinalis inferior et superior

sinus venosus v. cardinalis inferior et superior

v. brachiocephalica dext. et sin. vena cava sup. sinus venosus v. iliaca comm. dext. et sin.

sinus coronarius et vena obliqua v. brachiocephalica dext. et sin. sinus coronarius et vena obliqua sinus venosus v. iliaca comm. dext. et sin.

v. omphalomesenterica sinus venosus placenta v. umbilicalis szikzacskó

v. omphalomesenterica dext. sinus venosus placenta v. umbilicalis sin.

sinus venosus placenta v. umbilicalis sin. v. omphalomesenterica dext.

sinus venosus v. supracardinalis v. subcardinalis vese placenta

sinus venosus v. revehens hepatis vv. hepaticae v. advehens hepatis máj placenta

ductus venosus Arantii sinus venosus máj placenta

sinus venosus máj placenta

v. hemiazygos accesoria v. azygos v. hemiazygos accesoria v. hemiazygos sinus venosus máj v. portae placenta v. lienalis v. mesenterica superior v. testicularis seu ovarica

A sinus venosusba három pár véna ömlik: a placentából érkező vena umbilicalis, a szikhólyagból visszatérő vena omphalomesenterica, valamint az embryo tulajdonképpeni saját gyűjtőere, a vena cardinalis communis (ductus Cuviéri). A kétoldali vena cardinalis superiorok és inferiorok között anastomosisok alakulnak ki, a vér túlnyomó része a jobb oldal irányába mozog, a baloldali nagy vénás törzsek visszafejlődnek. A bal sinus venosus maradványa a sinus coronarius és a vena obliqua. A jobb v. umbilicalis és a bal v. omphalomesenterica korán eltűnik. A v. cardinalis inferiorral párhuzamosan, az ősvese telepétől medialisan és lateralisan újabb vénapárok alakulnak ki: a v. subcardinalis és v. supracardinalis. Ezeket harántirányú anastomosisok kötik össze. A máj telepének megjelenése a v. omphalomesenterica dextrát három részre tagolja: máj előtti (v. advehens), májon belüli (vv. hepaticae) és máj utáni (v. revehens) szakaszok különülnek el. A máj megjelenése a v. umbilicalist elvágja a szívtől. Ezt követően a placenta felől érkező vér vagy a májon át halad, vagy a ductus venosus Arantiin át elkerüli a májat, s közvetlenül a fejlődő v. cava inferiorba ömlik.

A két v. iliaca communis találkozásától a vér nem a legegyszerűbb, hanem a legrövidebb úton próbál eljutni a szívhez! Így a v. cava inferiort a v. supracardinalis alsó szakasza, a supra-subcardinalis anastomosis, a v. subcardinalis, a subcardinalis-omphalomesentericus anastomosis és a v. revehens hepatis hozza létre. A v. supracardinalisok és a köztük lévő anastomosis a v. azygos/hemiazygos rendszerét hozza létre. A v. subcardinalisok közötti anastomosis a bal és jobb vesevénát adja, a v. subcardinalisok alsó vége a gonádokból gyűjti a vért. (Figyeljük meg, jobb oldalon a gonadalis vénák közvetlenül a v. cava inferiorba, bal oldalon pedig a v. renalis sinistrába ömlenek!) A v. omphalomesenterica máj előtti szakasza később mint v. portae a tápcsatorna fő gyűjtőerévé fejlődik.

Az arteriás rendszer fejlődése

A magzati keringés Születés utáni keringési adaptáció

A placenta felől az oxigénben és tápanyagban leggazdagabb vért a v A placenta felől az oxigénben és tápanyagban leggazdagabb vért a v. umbilicalis a májhoz szállítja. (A máj már a magzati életben is számos anyagcserefolyamat nélkülözhetetlen központja, így jó vérellátásra van szüksége!) A ductus venosus Arantii révén az oxigenizált vér jelentős része azonban közvetlenül a jobb pitvar felé halad tovább (elágazódás). A jobb pitvarból a jobb kamrába és a tüdőkbe folyna a vér, de a magzati korban a tüdők levegőtlenek, összeesettek, ereik összenyomtak, így a kisvérköri ellenállás olyan nagy, hogy ebbe az irányba nem folyhat a vér! A kisvérkör anatómiai értelemben jelen van már, de használhatatlan! Az életbenmaradást két shunt biztosítja: a jobb és bal pitvar között kizárólag jobb-bal irányú áramlást lehetővé tevő, szelepszerű összeköttetés, és a tüdőverőeret az aortával összekapcsoló ductus arteriosus Botalli, mely tulajdonképpen a jobb és bal kamrát köti össze. A jobb szívfélből tehát a vér részben a bal pitvarba, részben a tüdőverőér és a Botallo-vezeték révén az aortába jut, ahonnan eljut a szervekhez, majd „elhasználódva” a placentába tér vissza.

A megszületés után a magzatnak (másod)percei vannak, hogy keringési rendszere átálljon a légköri levegő használatára. Az első légvételek alkalmával a tüdő levegővel telik meg, a kisvérköri vérnyomás pillanatok alatt leesik, a jobb kamra számára egyszerűbb a tüdőkbe továbbítani a vért. A tüdők működése nagyobb oxigénszintet biztosít, mint amekkorához a magzat a méhen belül szokva volt. A magas oxigénszint miatt a ductus arteriosus Botalli falában lévő simaizmok összehúzódnak, ez a ductus záródásához vezet. A kisvérkör keringésbe történő bekapcsolódásával jóval több vér jut a bal pitvarba. Megnő a bal pitvari nyomás, mely ráfeszíti a billentyűt a pitvarfalra és megakadályozza a vér bal pitvarból jobb pitvarba folyását. Később a billentyű széle körkörösen le is nő. A ductus venosus Arantii is kötőszövetes átalakulás folytán záródik.

Köszönöm a figyelmet!