Vegyesgazdaság Piacgazdaság – kommunizmus (piaci koordináció – bürokratikus koordináció) összevetése Mit Piac: Fogyasztói pénzszavazatok, keresleti-kínálati viszonyok Ha valamiből több kell, felmegy az ára, növekedhetnek a költségek, átcsoportosíthatók erőforrások, lehet és készek lesznek többet termelni. Bürokratikus: Terv, bürokratikusan eldöntött mennyiségek és árak. Összevetés: A piacinál önműködő rendszer, a bürokratikusnál nehezen tervezhető és definiálható.

Hogyan Piac: Verseny a profitért, így a legjobb technológiák megtalálásáért. Bürokratikus: A „Mit?-re (mint végtermékekre) adott válaszok mellett bürokratikusan rögzített termékelírások, technológiák is kellenek. Összevetés: A piacinál az erőforrások a legjobb felhasználási helyük felé terelődnek. A bürokratikusnál folyamatos ösztönzési problémák lépnek fel, hiszen a terv teljesítése az elsődleges (nem a hatékonyág vagy a minőség).

Kinek Piac: Mindenkinek vannak termelési tényezői, erőforrásai, ezek a piacion értékelődnek, ebből származnak a jövedelmek. Bürokratikus: Bürokratikusan megállapított bérek („bértáblák”). Mivel nincs profitra építés, így az erőforrások sem értékelődnek a piacon, így „magától” nincs jövedelemelosztás. Összevetés: A piacinál jelentős jövedelemkülönbségek alakulnak ki, a bürokratikusnál a különbségek politikai döntésekkel „állíthatók be”.

Vegyesgazdaság Alapvető állami szerepek Védelem (bel- és kül-) Törvényalkotás, végrehajtás és bíróság Piaci hibák korrekciója Közjavak, externáliák stb. Nem felelős közösségtagok helyetti döntések megszervezése

Vegyesgazdaság Társadalmi egyenlőtlenségek állami tompítása (egyenlőség felfogások) Általános problémák Hatékonysági (egyenlőbb, átlagosan szegényebb) Szabadsági (meg kell határozni, hogy kitől, milyen alapon veszünk el, illetve kinek milyen alapon adunk) Megközelítések (más-más problémákkal) Egyenlőség mint szabadság és esélyegyenlőség Egyenlőség mint az esélyek azonossága Egyenlőség mint eredményegyenlőség Fő kérdések Nem túlzó e az áldozat? Állami vagy magánszolidaritás?

Hatékonyság – méltányosság Szegénység (országok közötti és országon belüli) Abszolút és relatív szegénység Abszolút – 1,25-2$ – 1,4-2,7 mrd ember Relatívnál rendszerint a népesség 10-30%, mobilitás Országon belül Lorenz-görbe és Gini-együttható Jövedelem: 20%-nál a 40-80% Gazdagabb-egyenlőbb, Magyarország nagyon egyenlő. Országok között (egy főre eső GDP PPP szerint) Magas: 15.000$ felett, átlagosan 40.000$ Közepes: 3.000-15.000$, átlagosan 9.000$ Alacsony, 3.000$ alatt, átlagosan 2000$ Kína kb. 10.000$ (kb. világátlag), Magyarország 22.000$

Hatékonyság – méltányosság A jóléti közgazdaságtan két alaptétele I. A versenyző gazdaság optimumhoz, gazdaságilag hatékony állapothoz vezet, azonban a méltányosság esetleges. II. Attól, hogy „nem tetszik” a piaci elosztás, még nem kell lemondanunk a piaci mechanizmusról, mindössze a jövedelem (állami) újraelosztására van szükség. Meg kell tehát tartani a termeléssel és a fogyasztással kapcsolatos döntéseket piaci alapon, decentralizáltan (nem úgy, mint a kommunizmusban), de az államnak foglalkoznia kell a megfelelő újraelosztás kialakításával.

Hatékonyság – méltányosság Utilitarizmus – egalitarizmus – rawlsizmus Utilitarizmus: A társadalom jóléte az egyes egyéni hasznosságok összege. Mindegy, hogy a gazdagabb vagy a szegényebb jóléte (hasznossága) nő. Egalitarizmus: A relatív viszony (az egyenlőség) az elsődleges, nem az abszolút jóléti helyzetek. Rawlsizmus: A társadalom jóléte a legrosszabb helyzetű egyének jólétéből fakad.

Államháztartás, makrogazdasági hosszú és rövid táv Államháztartás bevételei és kiadásai, adórendszerek alaptulajdonságai, horizontális és vertikális méltányosság Bevételek: adók és járulékok, tőkebevételek, egyéb Kiadások: alrendszerek szerint, funkciók szerint Adórendszerek: gazdaságilag hatékony, olcsó, rugalmas, politikailag átlátható, igazságos Horizontális: adózásilag releváns szempontok szerint azonosak azonos összegű adót fizessenek. Vertikális: a jobb helyzetben lévők több adót fizessenek, mint a rosszabb helyzetben lévők.

Államháztartás, makrogazdasági hosszú és rövid táv Hosszú távú makrogazdasági egyensúly Rugalmas árak, bérek és kamatok Nincs: eladatlan áru, szabad kapacitás, természetes feletti munkanélküliség, nem beruházásra kerülő megtakarítás. Automatikusan a potenciális kibocsátás felé tart

Államháztartás, makrogazdasági hosszú és rövid táv Makrogazdasági stabilizáció rövid távon, költségvetési politikával Rövid táv: ragadós árak, bérek és kamatok, így kibocsátás-visszaeséssel reagálás Stabilizáció költségvetési politikával A G (és T) nem piaci alapú, így pótolhatja C és I visszaesését. G növelés (vagy T csökkentés). Multiplikátor hatás Késések problémája Költségvetésihiány-kihatás „Generációs probléma” Kiszorítás

Tervezett kiadás, E Kibocsátás, Y 45º A B vagy

Makrogazdasági nagyon hosszú táv (Solow-modell) Tőkefelhalmozás és a stacionárius állapot Nagyon hosszú táv, itt már változhat a potenciális kibocsátási szint, mert változhat a tőkeállomány (és a népesség, a munkamennyiség is). A tőkeállomány 1) a beruházástól (i) nő, 2) az értékcsökkenéstől (δk) csökken. Az egyensúlyi helyzet a stacionárius állapot, ekkor i=δk (k az egy főre eső tőkeállomány). Függetlenül az induló állapottól, hosszú távon az s megtakarítási ráta és a δ értékcsökkenés mértékétől függő kibocsátási szint áll elő. Ezért így csak átmeneti növekedés érhető el.

y y(k) k2 k* δk k1 sy(k) k Andor György: közösségi gazdaságtan

Makrogazdasági nagyon hosszú táv (Solow-modell) Felhalmozás aranyszabálya Tételezzük fel, hogy a megtakarítási rátát a gazdaságpolitika befolyásolhatja. Mekkora legyen? Cél a távlati maximális fogyasztás. Itt (mint stacionárius állapotnál) az y-i, azaz y-δk maximális. Az ehhez tartozó k az aranyszabály szerinti, ehhez egy optimális szintű megtakarítási ráta vezet. A gazdaság magától nem ide tart, jellemzően a megtakarítási ráta alacsonyabb, növelése viszont nehézkes, mert átmeneti fogyasztás-visszafogással jár („generációs probléma”).

y y(k) δk k Andor György: közösségi gazdaságtan

Makrogazdasági nagyon hosszú táv (Solow-modell) Népességnövekedés és technológiai haladás, valamit a világ gazdaságainak közeledése Népességnövekedés: olyan, mintha az egy főre eső tőkeállomány csökkenne, azaz nagyobb lenne az értékcsökkenés. Technológia haladás: tartós növekedés csak ezen keresztül lehetséges. Világ gazdaságainak közeledése: Attól függ, hogy mi a különbség oka. Ha azonosak a stacionárius pályák (megtakarítás, népességnövekedés, oktatás), akkor közelítenek, különben távolodnak.