A KERESZTÉNYSÉGNEK KÖSZÖNHETJÜK A KÖZPONTOZÁST ?

A FÖLD Ma az írás alapvető jellegzetességének tekintjük, hogy a szavakat szóközökkel, a mondatok egységeit vesszőkkel, pontosvesszőkkel, kettőspontokkal, gondolatjelekkel választjuk el, vagy hogy a mondatok végére pontot, kérdőjelet, felkiáltójelet teszünk. Elsemtudjukképzelnihogyolyanszövegetolvassun kamelyekbőlezek hiányoznak. De nem mindig volt ez így.

A MAGVETŐ Eszerint az európai írásbeliség kezdeteinél, azaz a görögöknél nem használtak semmiféle központozást, sőt a szavakat sem választották el szóközökkel. Ha valaki felolvasott valamit, akkor egészen természetes volt, hogy először hosszan tanulmányozza a szöveget, és csak azután kezd a felolvasásába. Az alexandriai könyvtár egyik könyvtárosa, Arisztophanész javasolta először, hogy a szövegeket a jobb érthetőség kedvéért külön jelekkel tagolják. a sor közepére kerülő pont (·) a legrövidebb, az aljára kerülő (.) a közepes, a tetején levő (·) a leghosszabb szünetet jelölte. A rómaiak azonban nem voltak vevők erre az ötletre. Arisztophanész

A Z ELVADULT KERT Míg a római pogány kultúrában az írás marginális szerepet játszott, és a szövegeket nem némán, hanem mormolva olvasták. A könyv a keresztény identitás részévé vált, amit az is mutat, hogy a köteteket gazdagon illusztrálták, díszítették. A hatodik században kezdték el újra használni a központozást, hogy egyértelművé tegyék a szöveget. A hetedik században Sevillai Izidor, az internet védőszentje felújította Arisztophanész rendszerét. Ráadásul ezeket már nyelvtani kategóriákhoz is kötötte: az alsó pont a mai vesszőnek felelt meg, a felső pedig a mondat végét jelölte. A szóközök csak ezután jelentek meg, ír és skót szerzetesek vezették be a latin szavakkal való bíbelődést megkönnyítendő.az internet védőszentje A központozás annyira divatba jött, hogy a másolók már nem elégedtek meg az Izidor által meghatározott jelekkel, hanem újabbakat is alkalmaztak. Egyeseket a kottaírásból vettek át: egy ilyen jelből fejlődött a mai kettőspont. Ekkoriban jelent meg a mai kérdőjel elődje is, mely egyszerre jelölte a kérdést és a hozzá tartozó emelkedő dallamívet – a felkiáltójel azonban csak jóval később, a 15. században bukkant fel.

A KERTÉSZ MEGÉRKEZIK A reneszánsz idején tehát már rendkívül sok központozási jel volt használatban, de a használatuk addig folyamatosan változott. Amikor aztán az 1450-es években megjelentek a Gutenberg-biblák, az azokban használt központozási rendszer fél évszázad alatt megmerevedett, és kiszorított minden mást. Boncompagno /-je meggörbült, összement és a sor aljára került, ebből lett a vessző. A mondaton belüli határokat jelöli még a pontosvessző és a kettőspont. Arisztophanész pontjai közül egy maradt, és a mondat végét jelöli, ezekhez csatlakozott a kérdőjel és a felkiáltójel.a Gutenberg-biblák

Kétségtelen, hogy az egyes nyelvek között van különbség a központozásban, még ha ez nem is mindig annyira szembetűnő, mint például a spanyolban. Ezek azonban inkább a gondolatjel vagy az idézőjelek használatára terjednek ki, illetve olyan kérdésekre, hogy hova kell vagy tilos vesszőt írni. Az, hogy a mondatot pont, kérdőjel vagy felkiáltójel zárja (és ezeket – ahol van – nagybetű követi), a többi jel a mondaton belül áll (és tipikusan nem követi nagybetű).mint például a spanyolban

A Z EMOJIK :) Új jelek bukkannak fel: az emojik és emotikonok. Ez az állítás azonban megkérdőjelezhető, ugyanis míg a központozási jelek fő feladata a szöveg tagolása, értelmezése (kérdés, felkiáltás), vagy a szövegrészek közötti értelmezési kapcsolatok jelzése (vessző vs. kettőspont), addig az emotikonok és emojik ezektől teljesen különböző funkciókat töltenek be. Nem említi viszont, hogy az utóbbi időben van változás a központozás területén is, így például olyan új jelek jelennek meg – ha nem is feltétlenül terjedtek el széles körben –, mint az irónai és a szarkazmus jele vagy a felkiáltóvessző; vagy hogy bizonyos regiszterekben a régi központozási jelet is más funkcióban használják, mint a felkiáltópont esetében.az emojikaz irónai és a szarkazmus jelea felkiáltóvesszőa felkiáltópont esetében