Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) EU-közösségi politikák

I. Az Unió és a tagállamok hatásköreinek rendszere I. EU: egyedülálló intézményi struktúra + jogrendszer. EU: nemzetek feletti szerveződés, autonóm, szupranacionális jogrendszerrel. Az EU egyedi, strukturált jogforrási rendszert hozott létre. Elsődleges jogforrások és főbb jellemzőik: Másodlagos jogforrások:

I. Az Unió és a tagállamok hatásköreinek rendszere II.  Az EU-tagállamoknak jogharmonizációs kötelezettségük van. A közösségi és a nemzeti joganyag összehangolása az uniós csatlakozás feltétele. A „Szerződések” kifejezés alatt az alapító szerződéseket és azok módosításait értjük. A Lisszaboni Szerződés két részből áll: az egyik az Európai Unióról szóló szerződés (EU-Szerződés), a másik az EU működéséről szóló szerződés (EUM-Szerződés). Lisszaboni Szerződés: hatáskörök elhatárolása és kategorizálása.

II. A hatáskörök kialakulása és gyakorlása az integráció első évtizedeiben I. Az alapszerződések nem tartalmaztak szabályt a hatáskörök megosztására vonatkozóan. A Közösség lényegében elismerte a párhuzamos jogalkotás elvét. A hatáskörök átszármaztatására vonatkozóan a Szerződések nem alakítottak ki szabályokat. Kizárólagos és párhuzamos jogalkotási területek kialakulása + lehetővé vált a jogalkotási hatáskörök közösségi szintről nemzeti szintre történő származtatása.

II. A hatáskörök kialakulása és gyakorlása az integráció első évtizedeiben II. A Szerződések nem tartalmaztak konkrét rendelkezést arról, mely jogalkotási hatáskörök kizárólagosak, és melyek párhuzamosak. Kizárólagos jogalkotási hatáskör fogalma: DE nehezen lehetett megállapítani, hogy mely területek tartoznak a tagállamok kizárólagos hatáskörébe. Egységes Európai Okmány: módosítás bevezetése a hatáskörök terén.

  III. A Maastrichti Szerződés rendelkezései – a hatáskörök meghatározása a szubszidiaritás elve alapján I. Maastrichti Szerződés: három pillérre alapozott együttműködés: 1. Az Európai Közösséget létrehozó szerződések; 2. az EU közös kül- és biztonságpolitikája, 3. bel- és igazságügyi területén való együttműködés. Eltérő döntéshozatal a pillérekben. Második és harmadik pillér: kormányközi alapokon (konszenzusos döntéshozatal).

  III. A Maastrichti Szerződés rendelkezései – a hatáskörök meghatározása a szubszidiaritás elve alapján II. A Maastrichti Szerződés óta a hatáskörök meghatározása a szubszidiaritás elvére épül. A szubszidiaritás tartalma: A szubszidiaritás bevezetésével új szakasz kezdődött a döntéshozatal folyamatában. Amszterdami Szerződés: Jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról.

  III. A Maastrichti Szerződés rendelkezései – a hatáskörök meghatározása a szubszidiaritás elve alapján III. A ráruházott hatáskörök gyakorlása során valamennyi intézmény biztosítja a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását. A szubszidiaritás dinamikus fogalom. Az arányosság elve: A hatásköri rendszer a 2001-ben aláírt Nizzai Szerződéssel ért el teljes kiteljesedéséhez.

IV. A közösségi politikák rendszere a Lisszaboni Szerződés alapján I. Közösségi politikák fogalma: eltérő erősségű és jellegű + közösségi /uniós szintű hatáskörök. Lisszaboni Szerződés: korábbi hárompilléres rendszer megszűnt, EU önálló jogi személyiséggel törtnő felruházása. A Lisszaboni Szerződés külön címszó alatt szabályozza a hatáskörök kérdését. Hatáskörök gyakorlásának két elve: szubszidiaritás és arányosság.

IV. A közösségi politikák rendszere a Lisszaboni Szerződés alapján II. Nemzeti parlamentek szerepe a szubszidiaritás elvének ellenőrzésében. Lisszaboni Szerződés nevesíti a hatáskörök különböző típusait, A hatáskörök kategorizálásánál a Szerződés 3 csoportot képez. 1. Az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területek; 2. Az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörű területek; 3. Az EU a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel.

IV. A közösségi politikák rendszere a Lisszaboni Szerződés alapján III. DE: közös kül- és biztonságpolitika (kormányközi keretek). Gazdaság és foglalkoztatáspolitikák összehangolása. Lisszaboni Szerződés átvette az EK-Szerződés rugalmassági klauzulának nevezett cikkét. A rugalmassági klauzula nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául.

V. Konklúzió Lisszaboni Szerződés: jelentős változás az Unió hatásköreinek rendszerében + EU közjogi struktúrájában. Hatáskörök pontosabb és konkrétabb szabályozása. Nemzeti parlamentek keresetindítási lehetősége a szubszidiaritás elvének megsértése esetén. Áttekinthetőbbé válik az Unió és a tagországok törvényhozása közötti hatáskörök meghatározása.

V. Konklúzió Lisszaboni Szerződés: jelentős változás az Unió hatásköreinek rendszerében + EU közjogi struktúrájában. Hatáskörök pontosabb és konkrétabb szabályozása. Nemzeti parlamentek keresetindítási lehetősége a szubszidiaritás elvének megsértése esetén. Áttekinthetőbbé válik az Unió és a tagországok törvényhozása közötti hatáskörök meghatározása.

Irodalom - Káldyné Esze Magdolna – Kruppa Éva – Ferkelt Balázs – Takács Gábor (2010): Integrálódó Európa II. Hatáskörök és politikák. I. fejezet: Az Unió és a tagállamok hatásköreinek rendszere, pp. 17- 28. Perfekt Kiadó. - Kengyel Ákos (2010): Az Európai Unió közös politikái, pp. 19-29. Akadémiai Kiadó, Budapest. - Kengyel Ákos: Lisszaboni Szerződés és közös politikák. In: Világ és Gazdaság, 2009/9. szám.