Írta: Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde Írta: Vörösmarty Mihály Rendezte: Sík Ferenc Koreográfus: Eck Imre Díszlet: Csányi Árpád

Sík Ferenc (1931-1995) Békéscsabán született, ízig-vérig színházi ember. Rábai Miklós alapította Magyar Állami Népi Együttes szólótáncosa. Színházi pályafutása három fontos egységre tagolódik: Pécs, Gyulai Várszínház, Nemzeti Színház. Első Nemzeti Színházbeli rendezése még vendégként, a Csongor és Tünde volt.

Sík Ferenc 1975-ben rendezte vendégalkotóként. A darabról.. Sík Ferenc 1975-ben rendezte vendégalkotóként. A darab, a Csongor és Tünde azon oldalát hangsúlyozza, amelyben a szerelem a mozgató rugó, valamint a cél, amit mindenki elérni próbál. ‚‚Nem színpadra eröszakolt költészet vagy filozófia, hanem drámaian müködö játék.’’ Nem korosztályhoz kötött.

Szereplők: Császár Angéla, Kohut Magda, Szacsvay László, Felföldy László Benedek Miklós, Agárdi Gábor, Csurka László, Őze Lajos. CSONGOR: Téri Sándor TÜNDE:Bodnár Erika ILMA: Vörös Eszter BALGA: Pathó István MIRIGY: Ronyecz Mária

Függöny ki!

„Egyszerre valóságos, mesei és mítikus, ez a befejezés „Egyszerre valóságos, mesei és mítikus, ez a befejezés. Valóságos: hiszen a földi lét teljességét élvezik immár a sokat próbált szerelmesek. Mesei, hiszen elérték céljukat, a hosszú vándorút során kiállták a próbákat, és végül is boldogan élnek, míg meg nem halnak. De mítikus-egyetemes is: az evilági boldogságnak mítikus a kerete.” „(…)A dráma alakjai már nem vallásos képzelet, hanem népmese és a romantikus világkép szülöttei.” (FRIED ISTVÁN: Három ellenző világ, Dunatáj 1981) (BÉCSY TAMÁS: A Csongor és Tünde drámai modellje, 1975)

„Tűr és tűnődik, tudni, tenni, tör, Halandó kézzel halhatatlanul, De hol lesz a kő, jel s az oszlopok Ha nem lesz a föld, s a tenger eltűnik Fáradtan ösvényikből a napok Egymásba hullva összeomlanak, A Mind enyész, és a végső romjain A szép világ borongva hamvad el, És hol kezdve volt, ott vége lesz Sötét és semmi lesznek: én leszek Kietlen, csendes, fény nem lakta Éj. ” „Tűr és tűnődik, tudni, tenni, tör, Halandó kézzel halhatatlanul, Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is. Még a hiúság műve van porán, Még kőhegyek, ragyognak sírjain, Ezer jelekkel tarkán s fényesen Az ész az erőnek rakván oszlopot.