Az irodalomtudomány mint kultúratudomány 2016. december 13.

Irodalomtudomány és/vagy kultúratudomány A kettő kapcsolatában fontos szerepe van a kultúrának, mint szövegnek, mint metaforának A kulturális „gyakorlatok”/cselekvések ugyanúgy fordíthatók és olvashatók, mint a szövegek A kulturális összefüggésekben egy szövegstátuszt lehet felismerni

Irodalomtudomány és/vagy kultúratudomány II. Bachmann-Medick: A kultúra a szignifikáció sajátos gyakorlata, amely jelentést termel Nünning és Sommer: Az irodalomtudomány és a kultúratudomány kapcsolatát szociológiai és történettudományi perspektívából hangsúlyozzák – a kultúrát mint egy összkomplexumot képzelik el (amely elképzelésekből, gondolati formákból, értékekből, jelentésekből tevődik össze)

Irodalomtudomány és/vagy kultúratudomány III. Az elképzelések, gondolati formák, értékek, jelentések a szimbólumrendszerben anyagszerűvé is válnak A kultúratudományoknak nem lehet csak a magas kultúrát vizsgálniuk, ez az irodalomtudományban a „magas irodalom” privilegizált helyzetének a megszüntetését jelenti

Irodalomtudomány és/vagy kultúratudomány IV. Az irodalom és kultúratudomány szoros kapcsolatát a kultúrantropológia 1960-as évektől számítható fejlődése tette lehetővé Antropológia: (Anthropos=ember, logos=szó, beszéd). Eredetileg ez nem is egy tudomány, hanem egy kérdésfeltevés: mennyiben lehetségesek az egyetemes, általánosítható kijelentések az „emberiről”, mi értelme van ezeknek? A kulturális antropológia megkülönböztetendő a többitől (pl. fizikai, prehisztorikus, stb. antropológiától), de még ez is tág fogalom, a szociális antropológia (társadalmi intézményeket vizsgál, pl. jog) , a nyelvi antropológia (Sapir-Whorf) is ide tartozik. A kulturális antropológia tárgyai, területei a szociológia, etnológia, pszichológia, vallástudomány, nyelvészet.

Interpretatív kultúrantropológia A kulturális antropológia részterülete az interpretatív kultúrantropológia számunkra ez a legfontosabb, mert az elméleti reflexiók és az antropológia pluralizmusa között ez, ill,. az e körül kialakult viták közvetítenek. Az interpretatív kultúrantropológia fogalma, elméletei, vitái tárják fel az irodalom, a kommunikáció, az antropológia viszonyát, pl, a „writing culture”-vita, a „Kultur als Text” koncepció, a „kommunikáció etnográfiája” témakörén keresztül. Az interpretatív kultúrantropológia egyfajta metaetnográfiát is kifejlesztett, vagyis vizsgálati tárgyai az irodalmi, szociológiai, etnográfiai eljárások, és ezek kutatásakor a hermeneutikára, a szemiotikára és a posztstrukturalizmusra támaszkodik. Az interpretatív kultúrantropológia hasonló paradigmaváltásokon ment keresztül, mint az irodalomtudomány.

A kultúrantropológia fordulatai I. „interpretatív fordulat” : 60-70es évek Az interpretatív kultúrantropológia hermeneutikai problémává nyilvánítja a fő tevékenységi körét, vagyis más kultúrák vizsgálatát és leírását. Analóg ugyanis a két kérdés, vagyis, hogy hogyan érthetünk meg (időben, térben) távoli irodalmi szövegeket és idegen kultúrákat.

Interpretatív fordulat II. Clifford Geertz: 1973: The Interpretation of Cultures. „Kultur als Text”:Az idegenség megértésének hermeneutikáját dolgozza ki. Nincs közvetlen megértés, kulturális kódoltság közvetíti a megértést- A kultúra szerinte szövegek montázsa, önmagunk által szőtt jelentésháló: a közösség tagjai a kultúra szöveg/jelentéshálója által a cselekvéseket folyton értelmező jelekbe és szimbólumokba fordítják. Az irodalmi szövegek is a kulturális önértelmezés ábrázolási formái, rajtuk keresztül hozzáférhető a társadalmi jelentéskonstitúció, a kulturális gyakorlatok pedig szövegekkel analóg módon értelmezhetőek. Geertz központi fogalma a „sűrű leírás”: a társadalmi valóság szövegként viselkedik, vagyis egy kulturális szimbólumrendszerre utal, ezt a mélystruktúrát kell feltárni a társadalmi valóság mikroszkopikus vizsgálatával. Tehát a sűrű leírás fogalmát leírás és értelmezés szoros összekapcsolódásaként foghatjuk fel.

Az irodalmi fordulat „irodalmi fordulat”: a „writing culture”- vita alapja a kulturális recepció szövegfüggősége, retoricitása, az empirikus valóság konstruktum-volta. A késő 70-es években már nem csak a geertzi szinekdochikus, holisztikus kultúraértést, hanem a reprezentációt magát is kritika érte. A kultúrantropológia, az irodalom- és történelemtudomány szövegei, idegenséget értelmező eljárásai is narratív konvencióktól, hatalmi struktúráktól, diskurzusoktól függenek. A kulturális tapasztalatok is, különösen az etnografikus írás kulturális konstrukció. Az etnográfiai leírás tehát pusztán interpretáló fordítás, nem autentikus valóságleképezés, és hatalmi struktúráktól függ, pl. a nyugati tudományosság kategóriáival írja le az idegen kultúrát.

A performatív fordulat „performatív fordulat”: (kb. a 80-as években) Victor Turner szerint a kultúra „performancia”: nem jelentések rendszere, hanem szimbolikus gyakorlatok folyamata. (Turner szimbólumokat, rituálékat elemez) A liminalitás fogalmát dolgozta ki (a rituális elbizonytalanodás, határtapasztalat egy innovatív potenciált is jelent, a hagyományos kultúrszimbolika megkérdőjelezhetőségét is).

A beszédaktus-elmélet John L. Austen a Tetten ért szavak című munkájában (1955) leírja azt az elméletét, miszerint a nyelvhasználat maga is cselekvés. (bocsánatkérés, bók, gratuláció, vagy a házasságkötésnél az „igen”) Megkülönböztet performatívumokat és konstatívumokat. A konstatívum olyan megnyilatkozás, amely leginkább a leírással, informális megállapítással azonos. Azokat a megnyilatkozásokat, amelyeknek cselekvés értéke van, Austen performatívumoknak nevezte el.

Beszédaktus-elmélet II. A beszédaktusoknak három csoportját különböztetjük meg: 1. lokúció: nyelvtanilag értelmezhető hangsor; 2. illokúció: a cselekvést jelöli, amit a lokúcióval megteszünk (parancs, kérés), 3. perlokúció: a beszélő kijelentésének hatása a hallgatóra A későbbiekben a posztmodern és a posztstrukturalizmus továbbfejleszti Austen elméletét: a performativitást a nyelv alapvető természetének nyilvánítja és a perlokúciót fogja a legfontosabb összetevőnek tartani (szemben a leíró nyelvészettel, amely az illokúciót vizsgálja főként)

Ízelítő a kérdéskatalógusból 1. Milyen szerepet játszik a saját-idegen ellentétpár az idegenségtudományban? 2. Hogyan kapcsolódik össze idegenségtudomány és irodalom? 3.Vázolja fel Bourdieu mező-elméletét és jellemezze ez alapján az irodalmi mezőt! 4.Határozza meg a „szimbolikus tőke” fogalmát! 5.Hány típusa van az irodalomkritikának és milyen az időbeli viszonyuk a bírált kötettel? 6. Mit jelent a kritika kontextusában az „összehangolódás”?

Ízelítő a kérdéskatalógusból 2. 7. Milyen változások jellemzik a szerzőség fogalmát a 18. század folyamán? 8. Mit jelez az irodalmi Nobel-díj intézménye a szerző-felfogásokkal kapcsolatban? 9. Mi a kánon és mi következik eredeti jelentéséből? 10. Hogyan kapcsolódik össze kánon és identitás?

A vizsga anyaga 1. www.irodalom.arts.unideb.hu 2. Hallgatóknak 3. Magyar BA 4. Aktuális kurzusok 5. I. évfolyam – Alapozó és törzsképzés 6. Bevezetés az irodalomtudományba – Takács Miklós (a névre kell kattintani) További információk: takacs.miklos@arts.unideb.hu