Árnyékszerkesztés alapjai Az előadás átdolgozott részleteket tartalmaz a következőkből: Szabó Ferdinánd: Műszaki ábrázolás II.

Nézzünk körül!

Nézzünk körül!

Nézzünk körül!

Nézzünk körül!

Nézzünk körül!

Nézzünk körül!

Árnyékszerkesztés Árnyékszerkesztésről akkor beszélünk, ha a tárgyakat, alakzatokat megvilágítjuk, és ezáltal fokozzuk a rajzunk képiességét. Különösen építészeti rajzokon előnyös, mivel az épületek tagoltsága jobban kiemelhető az árnyékok feltüntetésével. Az árnyékhoz szükséges: fényforrás árnyékot vető alakzat árnyékot felfogó felületek Megvilágított lapok (felületek) Az alakzat fényforrás felé forduló lapjai (felületei) Önárnyékos lapok (felületek) Az alakzat fényforrással ellentétes oldalon lévő lapjai (felületei) Önárnyékhatár Az alakzaton kialakuló vonal, amely megvilágított lapokat és az önárnyékos lapokat elválasztja egymástól. Síklapú testeket ez többnyire egy élfolyam, görbült felületek esetén egy térbeli görbe. Vetett árnyék A tárgy, alakzat árnyéka más lapokon, felületeken.

Árnyékszerkesztés Megvilágítás Paralel megvilágítást alkalmazunk azt szemléltetve ezzel, hogy a nap világítja meg az alakzatokat. A fénysugár irányát egy egyenessel adjuk meg a rajzunkon. A paralel világítás tulajdonképpen nem más, mint az eddig alkalmazott paralel vetítés azzal a különbséggel, hogy itt csak a vetület körvonala lesz fontos, annak a belsejében nem különböztetünk meg részleteket. Árnyékfelfogó felület Olyan test, lap, alakzat vagy képsík, melyre adott világítás esetén az árnyék ráesik. A szerkesztés elve: Az alakzatba ütköző fénysugár a test mögött folytatódik, és ezzel az árnyékot a sugarak és az árnyékfelfogó felületek metszéseként kapjuk.

Pont árnyéka a képsíkokon A fénysugarat az f egyenessel adtuk meg. Az adott pontra a fénysugárral párhuzamos egyenest illesztünk, majd ennek keressük a ponthoz közelebbi nyompontját. A nyompontok esetén fontos, hogy az I. térnegyedet határoló félsíkok jöhetnek szóba, mivel az alakzat is ebben a térnegyedben van Az ábrán látható P pont esetén mindkét nyompontot jelöltük, és ebből látszik a pontok sorrendje a fénysugár egyenesén. P→P1 → P2

Pont árnyéka a képsíkokon A fénysugarat az f egyenessel adtuk meg. Az adott pontra a fénysugárral párhuzamos egyenest illesztünk, majd ennek keressük a ponthoz közelebbi nyompontját. A nyompontok esetén fontos, hogy az I. térnegyedet határoló félsíkok jöhetnek szóba, mivel az alakzat is ebben a térnegyedben van Az ábrán látható P pont esetén mindkét nyompontot jelöltük, és ebből látszik a pontok sorrendje a fénysugár egyenesén. P→P1 → P2 A ponthoz közelebbi nyompont keresése esetén ez azt jelenti, hogy a rendezők is közelebb vannak egymáshoz.

Szakasz árnyéka a képsíkokon f" f’ A" Meg kell határoznunk a végpontok árnyékát. Ehhez a fényiránnyal párhuzamos egyeneseket húzunk, és ezeknek a ponthoz közelebbi nyompontját szerkesztjük. A szakasz helyzetétől és a fénysugár állásától függően előfordulhat, hogy a végpontok árnyéka különböző félsíkokon keletkezik. Ekkor a szakasz árnyéka az x1,2 tengelyen megtörik. Ehhez az A1 pont meghatározásával a K1-re eső árnyékot az x1,2 tengelyig rajzoljuk, és ezzel a „töréspontot” meghatározzuk. A töréspontból B2 felé haladunk. A2 B2 A1 B" x1,2 A' Fontos, hogy az A1B1 és A2B2 szakaszok az x1,2 tengelyt ugyanabban a pontban metszik. B1 B'

Síklap árnyéka a K1 képsíkon f" f’ A" A K1 képsíkon keletkező árnyékot a fénysugarak első nyompontjai határozzák meg. Csak az a rész vehető később figyelembe, amely a K1 képsík + felén van, azaz az x1,2 alatt látszik a szerkesztésben. C" A1 B" x1,2 A' C1 C' B1 B'

Síklap árnyéka a K2 képsíkon f" f’ A" A K2 képsíkon keletkező árnyékot a fénysugarak második nyompontjai határozzák meg. Csak az a rész vehető később figyelembe, amely a K2 képsík + felén van, azaz az x1,2 fölött látszik a szerkesztésben. C" A2 B" x1,2 A' C2 C' B' B2

Síklap árnyéka a képsíkokon Az előző lépéseket egy ábrába szerkesztve az A1B1C1 és a A2B2C2 háromszögek az x1,2 tengelyt ugyanabban a pontban metszik. Az árnyék egymáshoz csatlakozó felületeken keletkezett, itt vált képsíkot, úgy is mondhatjuk, hogy itt törik meg. f" A" C" C2 A2 B2 B1 A1 C1 B" x1,2 A' Dőlt sík esetén mindkét képen a lap megvilágított oldalát látjuk, vagyis nem kell jelölnünk az önárnyékos oldalt. f’ C' B'

Síklap árnyéka a képsíkokon C" f" f’ Az ABC lap esetén meghatározzuk a csúcspontok árnyékát. Ez most az A1B1C1 háromszög, annyi különlegességgel, hogy a C1=C2 pont az x1,2 tengelyre illeszkedik. Az ABC lap feszített helyzetű, ezért valamelyik képen látjuk az önárnyékos oldalát. B" A" C1=C2 x1,2 A1 A2 A' Az A’B’C’ és a K1-re eső az A1B1C1 árnyék körüljárása megegyezik. Az A”B”C” és a K2-re eső A2B2C2 árnyék ellentétes körüljárású, ezért a második képen látjuk az önárnyékos oldalt. B1 C' B' B2