Az öröklés és a környezet szerepe a személyiségfejlődésben Az öröklés és a környezet szerepe a személyiségfejlődésben. A személyiség kontinuitása A pszichológia egyik fő feladata annak feltárása, hogyan járulnak hozzá a genetikai, biológiai tényezők ( „öröklés”) és a környezeti tényezők az egyének közötti különbséghez. Annak mértékét, hogy az emberek egy bizonyos csoportban mennyire különböznek egymástól egy vonás vagy képesség tekintetében a viselkedéskutatók általában a variancia kiszámításával jellemzik. Minél jobban különböznek a csoport tagjai egymástól, annál nagyobb a variancia. A variancia az átlagtól való eltérések négyzeteinek az átlaga. (A variacia négyzetgyöke a szórás). Fontos meghatározni, hogy a variancia hányad része tulajdonítható különböző forrásoknak. A varianciának azon hányadát, amelyet az egynék közötti genetikai különbségek okoznak, örökletességnek nevezzük. Minthogy az örökletesség egy arányszám, értéke 0 és 1 között változhat. A testmagasság örökletessége például 0,9: az egyének testmagassága közötti különbség szinte teljes egészében genetikai hasonlatosságnak tulajdonítható.

A osztály 5 eredmények száma 4 3 2 1 vizsgaeredmények 30-39,40-49,50-59,60-69,70-79,80-89,90-100 vizsgaeredmények

B osztály 7 eredmények száma 6 5 4 3 2 1 vizsgaeredmények 30-39,40-49,50-59,60-69,70-79,80-89,90-100 vizsgaeredmények

A személyiség egy megfogalmazása: Adott biológiai alapon természeti és társadalmi környezethatásokra kialakult testi-szervezeti és pszichés történések egyedi rendezettségű egysége és összessége. (Gegesi Kiss Pál) Más megfogalmazásban: A személyiség azon pszichofizikai szisztémák dinamikus organizációja az individuumban, melyek meghatározzák a tevékenységét és a környezethez való viszonyulását. (Allport)

Meghatározói: belső tényezők: öröklött és veleszületett sajátosságok (adottságok) külső tényezők: környezeti, társadalmi hatások (család, iskola, kortárscsoport,stb.) Fejlődéselméletek preformizmus: az öröklés az elsődleges meghatározó szociológiai elmélet: a környezet az elsődleges meghatározó konvergencia elmélet: az öröklött és a szerzett tulajdonságok egyaránt fontosak, de az öröklés az elsődleges

Örökletesség vizsgálatok egypetéjü-, kétpetéjű-, együtt nevelt- ,és külön-, nevelt ikerpárok összehasonlításával. A Minnesota-vizsgálatban talált korrelációk legtöbbje megfelel az egyéb ikervizsgálatokban talált eredményeknek. Általában a legmagasabb örökletességet (0,6-0,7) a képességek és az intelligencia terén találják ezután következnek a személyiségvonások mért értékei, például extraverzió (szociabilitás), érzelmi stabilitás (0,5) és a legkisebb a vallási, politikai nézetek és a pályaválasztási érdeklődés örökletessége (0,3-0,4). 2. Az örökletesség az egypetéjű (minden génjükben azonos) és a kétpetéjű (átagosan a génjük felén osztozó) ikrek közötti korreláció összehasonlításával becsülhető. Ha az egypetéjű ikrek hasonlóbbak egy vonás mentén, mint a kétpetéjűek, akkor a vonásoknak valószínűleg van genetikai összetevője. Az örökletesség külön, eltérő környezetben nevelt egypetéjű ikrek közötti korreláció alapján is becsülhető. Az ilyen ikrek közötti minden korreláció a genetikai hasonlatosságnak tulajdonítható. A

3. Az örökletességgel kapcsolatban sok félreértés terjedt el. Az örökletesség az egyének közötti különbségre vonatkozik, és semmit sem mond arról, hogy egy egyéni tulajdonságnak hányad része köszönhető genetikai tényezőknek. (ha a testmagasság örökletesség 0,9 az nem azt jelenti, hogy egy egyénen belül 90% öröklött és 10% környezeti) Az örökletesség nem rögzített jellemzője a vonásnak. Ha valami miatt megváltozik a vonás csoporton belüli szóródása, az örökletesség is változik. (ha pl. egyenlő esélyeket biztosítanánk az oktatásban, az intellektuális teljesítmény szóródása csökkenne, örökletesség növekedne) Az örökletesség a csoporton belüli szóródást méri, de nem mutatja a csoportok átlaga közötti szóródás forrását. (pl. etnikai csoportok átlaga közötti IQ, különbség. pl. genetikailag kevert mag, a (termékeny) és b (meddő) tábla Az örökletesség nem mondja meg, hogy mekkora környezeti változás tudná a vonás népességen belüli átlagát megváltoztatni. (japán ff. testmagassága nőtt a táplálkozás javulás miatt)

4. A személyiség és a környezet közötti kölcsöhatások A genotípus és a környezet közötti korreláció A genetikai és környezeti tényezők nem egymástól függetlenül hatnak a személyiség formálódása során, hanem a születés pillanatától összefonódnak. Minthogy a szülők génekkel és környezettel egyaránt ellátják a gyermeket, a gyermek genotípusa (öröklött személyiségjellemzői) és környezete közt beépített korreláció áll fenn. A személyiség és környezete közötti kölcsönhatás három formában jelentkezhet reaktív interakció- eltérő egyének azonos környezettel találkozva különböző módon élik meg és értelmezik a környezetet, és eltérően reagálnak (durva szülő-szorongó gyermek-nyugodt gyermek; hangos szó-érzékeny gyermek-sír; extravertált-introvertált kislány környezet) evokatív interakció- az egyén személyisége sajátos választ vált ki a másikból (dédelgetés- izgő-mozgó és nyugodt gyermek; kontrolláló nevelés - visszafogott, agresszív gyermek) proaktív interakció- saját környezetüket megválasztják és alakítják az egyének (szociábilis személy, megerősítő környezet)

Az ikervizsgálatok néhány rejtélyes eredménye Az egypetéjű ikrek hasonlóságának és a kétpetéjű ikrek hasonlóságának a különbsége túl nagy ahhoz, hogy egyszerű genetikai modellekkel megmagyarázható legyen külön nevelt egypetéjű ikrek épen annyira hasonlítanak egymásra mint az együtt neveltek A kétpetéjű ikrek és testvérek idővel egymáshoz kevéssé hasonlóvá válnak még akkor is ha együtt nevelkednek Magyarázat lehet a személyiség és környezet közötti reaktív-, evokatív-, és proaktív interakciós kapcsolat. Meglepő kutatási eredmények: ha az egy családból származó gyermekek genetikai hasonlóságait kiszűrjük, nem hasonlítnak egymáshoz jobban mint a népességből véletlenszerűen kiválasztott gyerekek, ezek az eredmények azt sejtetik hogy a pszichológusok által tanulmányozott változók, (gyermeknevelési módszerek, a család társadalmi státusza), semmivel sem járulnak hozzá az egyének közötti személyiségkülönbségekhez. Megoldás lehet: családon belüli különbségek elemzése!

A személyiség kontinuitása (állandósága) A személyiség állandóságának vagy változékonyságának egyetlen hatékony kutatási módszere a longitudinális vizsgálat amely a személyeket különböző időpontokban figyeli meg. Két nagyszabású longitudinális vizsgálatot végeztek a Kaliforniai Egyetem egyik intézetében. Berkely nevelési vizsgálat (1929) 248 gyermekre és családra terjedt ki. Oakland fejlődési vizsgálat 212 gyermekre terjedt ki. A gyermekeket intenzív vizsgálatoknak vetették alá serdülő korukig majd 30-40-50 évesen (Berkley), 37-47-57 évesen (Oakland) ismét megvizsgálták őket. A klinikus pszichológusok az egyéneket a Q-rendezés elve alapján jellemezték Az eredmények szerint a személyiség erőteljes kontinuitást mutatott a korai serdülőkortól a késői serdülőkorig (r=0,77 a fiuknál; 0,75 lányoknál). A 16 éves kori és felnőttkori korreláció is még jelentős (ff:0,56;nö:0,54) Legerősebb kontinuitás rendre: intellektuális teljesítmény, extraverzió, érzelmi stabilitás-labilitás, impulzuskontroll, politikai attitűdök és az énkép összetevői (önértékelés, élettel való elégedettség)

A maladaptív személyiségminták kontinuitása A személyiség és a környezet közötti kölcsönhatásként maladaptív személyiségminták maradhatnak fenn. Ezek a kölcsönhatások akkor vezethetnek összegződő következményekhez, ha az egyén fejlődését egy meghatározott pályára állítják. A kölcsönhatás aktuális következményekhez vezethet, amikor a korai személyiséget magát viszik át felnőttkorba, ahol az sajátos válaszokat vált ki a környezetből. Példa: az ingerlékenység fejlődésének útvonalelemzése. A diszkontinuitás forrásai Az Ingerlékeny gyermekből nem lesz elkerülhetetlenül ingerlékeny felnőtt mert: bizonyos esemény hatására (továbbtanulás, terápia) másik pályára áll a fejlődés, változik a személyiség követlen nyomás a környezetből a személyiségváltozásra saját erőfeszítések a változásra

Gyermekkori ingerlékenység Kisebb iskolázottság Alacsony foglalkoztatási státusz Munkahelyi problémák 0,34 0,59 0,35 Az ingerlékeny férfiak fejlődésének útvonalelemzése(Caspi,Elder,Bem,1987)

Waddington fejlődési modellje (1957) Tájkép: lefelé guruló golyó (=fejlődő élőlény) elágazási pontok = választási lehetőségek minél előrehaladottabb a fejlődés annál nehezebb áttérni egy másik ágra. A golyó csatornájának mélysége attól is függ, hogy miről van szó