Az európai integráció kibővülései Készítette: Domonkos Endre EU-integrációs alapismeretek

I. Az európai integráció kibővülései Az Európai Közösségek, majd később az Európai Unió kibővítésére több hullámban került sor. Az északi kibővülést a déli kibővülési hullám, majd további három semleges EFTA-ország belépése, illetve a keleti kibővülés követte. A Közösség/Unió eddig mindig ország-csoportokat vett fel tagjai sorába – egyetlen ország felvételére eddig csak egyszer, az 1981-es görög belépéskor került sor. A bővülés – akárcsak a mélyülés – folyamat, tehát az Unió várhatóan nem áll meg 27 tagnál Tagjelöltek: Horvátország, Macedónia, Törökország.

I. Az északi kibővülés (1973) I. Az Európai Közösség első kibővülésére csak 1973-ban került sor (Dánia, Egyesült Királyság, Írország). 1960. EFTA megalapítása, laza szabadkereskedelmi övezet megteremtése. 1963. január 14. De Gaulle francia köztársasági elnök megvétózta az Egyesült Királyság EK-ba történő belépését („Az ország még nem érett” az EK-tagságra).

I. Az északi kibővülés (1973) II. 1973. január 1. Dánia, Egyesült Királyság és Írország EK teljes jogú tagjává vált. A brit csatlakozással jelentősen nőtt tehát az EK gazdasági súlya, egyben csökkent az EFTA jelentősége. Egyesült Királyság fenntartásai: brit költségvetési hozzájárulások felülvizsgálata. Az Egyesült Királyság nettó befizetői pozíciója aránytalanul magas volt. 1984. Fontainebleau-i megállapodás: brit visszatérítés kérdésében való megállapodás jött létre a tagállamok között.

II. A déli kibővülés (1981, 1986) Görögország különleges geopolitikai helyzetének köszönhette gyors belépését a Közösségbe. Görögország 1981-ben vált az EK tizedik tagjává. Portugália és Spanyolország 1985. Aláírták a csatlakozási szerződéseket Portugáliával és Spanyolországgal. 1986. január 1. Csatlakozási szerződések hatályba lépése.

III. Az EFTA-országok csatlakozása (1995) I. 1980-as évek vége és 1990-es évek eleje: kétpólusú világrendszer megszűnése. 1989-ben Ausztria, 1991-ben Svédország, 1992-ben pedig Finnország és – ismételten – Norvégia nyújtotta be csatlakozási kérelmét. 1992-ben az EK és az EFTA képviselői aláírták az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodást. EGT-Szerződés gazdasági és politikai jelentősége Ausztria, Svédország és Finnország későbbi EU-csatlakozásával formálisan lecsökkent.

III. Az EFTA-országok csatlakozása (1995) II. Ausztria, Finnország és Svédország: semleges országok. Gazdaságilag és politikailag érzékeny témakörök: - Ausztria esetében az alpesi tranzitforgalom szabályozása, - Svédország és Finnország esetében az állami alkoholmonopólium, - Norvégia esetében pedig a halászat. 1995. január 1. Ausztria, Svédország és Finnország EU-teljes jogú tagja lett.

IV. Az Unió keleti irányú bővítése (2004, 2007) I. A rendszerváltás után a közép és kelet-európai országok mind gazdasági, mind politikai értelemben egyértelműen Nyugat-Európa és az USA, illetve más fejlett piacgazdaságok felé fordultak. Az EK első komoly érdemi lépése a volt szocialista országok felé a PHARE program keretében folyósított, vissza nem térítendő segélyprogram volt. 1989-től az EK autonóm módon kiterjesztette az ún. általános vámpreferencia-rendszerét az egész térségre. 1991 és 1996 között az EK a régió országaival (köztük elsőként Magyarországgal és Lengyelországgal, legvégül Szlovéniával) társulási szerződéseket kötött, Európai Megállapodások néven.

IV. Az Unió keleti irányú bővítése (2004, 2007) II. 1993. július. Európai Tanács koppenhágai ülése: politikai és gazdasági kritériumok meghatározása tagjelölt országok számára A térség országai ezt követően 1994 és 1996 között beadták csatlakozási kérelmüket az Európai Unióhoz. 1994. december, Európai Tanács esseni ülése: előcsatlakozási stratégia kérdésében született döntés „Strukturált párbeszéd” megindítása.

IV. Az Unió keleti irányú bővítése (2004, 2007) III. 1995. december: madridi csúcsértekezlet: megfogalmazódott a csatlakozási tárgyalások konkrét megkezdése A Bizottság „5+1” országgal javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Észtország, Szlovénia, valamint Ciprus). 1997. december: Európai Tanács luxemburgi ülése: a legfelkészültebb tagjelöltekkel való tárgyalások megkezdésének támogatása + AGENDA 2000 alapelveinek elfogadása. 1998. március 31. Csatlakozási tárgyalások kezdete. Alapelv rögzítése: végleges megállapodás megszületéséig egyetlen részmegállapodás sem tekinthető lezártnak.

IV. Az Unió keleti irányú bővítése (2004, 2007) IV. AGENDA 2000 nevű programcsomag: előcsatlakozási alapok: PHARE, ISPA és SAPARD. 1999. december: Európai Tanács Helsinkiben tartott ülése: A csatlakozási tárgyalásokat kiterjesztették 12 tagjelöltre vonatkozóan. 2000. decembere: Európai Tanács nizzai ülése: Megállapodás született a Nizzai Szerződésről, amely a keleti kibővítés intézményi kereteit rendezte (27 tagig). 2001. december: Európai Tanács laekeni ülése: megerősítették a tárgyalások 2002 végi lezárásának célját, amit tíz tagjelölt esetében láttak lehetségesnek.

IV. Az Unió keleti irányú bővítése (2004, 2007) V. 2002. december 12-13. Európai Tanács koppenhágai ülése: Csatlakozási tárgyalások lezárása a 10 tagjelölt országgal. A csatlakozási szerződések aláírására 2003. április 16-án Athénban került sor. A csatlakozási szerződések 2004. május 1-jén a hatályba léptek. 2007. január 1. Bulgária és Románia EU-csatlakozása. 2005. december. Az Európai Tanács a Bizottság javaslatára Macedóniának is megadta a tagjelölti státuszt. A nyugat-balkáni térség többi „potenciális tagjelölti” státuszt élvez.

IV. Az Unió keleti irányú bővítése (2004, 2007) VI. 2009. július: EGT-tag Izland is beadta a csatlakozási kérelmét az EU-hoz. „Európai Szomszédságpolitika” DE Oroszország nem részese a szomszédságpolitikának. Az Unió keleti bővítésének mérlege összességében véve egyértelműen kedvező – politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt -. A további bővülések előfeltétele a – politikai akarat mellett – az átfogó intézményi és működési reform, amelyet a Lisszaboni Szerződés tartalmaz.

Köszönöm a figyelmet!