A B-SEJTEK ÉS A HUMORÁLIS IMMUNVÁLASZ

Az ellenanyag molekula szerkezete immunglobulin (Ig) szuperfamilia Az ellenanyagok szerepe kettős: 1. az antigének felismerése 2. az antigének elpusztítását és eltakarítását biztosító effektor mechanizmusok aktiválása

Az Ig molekulák általános szerkezeti felépítése

B2 (konvencionális B-sejtek A B limfociták típusai/A B1- és B2-sejtek tulajdonságainak összehasonlítása B1 B-sejtek B2 (konvencionális B-sejtek Repertoár kicsi nagy Ontogenezis Képződésük a foetalis élet során zajlik, majd születés után 3-4 héttel lezárul, a populáció megújulása asszimetrikus osztódással történik Születés után képződnek, a populáció megújulása egész életen át a csontvelőben történik Ig-termelés nagymértékű kismértékű Specificitás polispecifikus, autoreaktív monospecifikus Ig izotípusok IgM>>IgG IgG>IgM Szomatikus hipermutáció kismértékű/nincs Szénhidrátfelismerés igen ritkán Fehérjefelismerés Affinitás

A B lymphocyták ontogenesise (egyedfejlődése) és aktivációja

A B limfociták ontogenezisének főbb szakaszai

A B lymphocyták ontogenezisének fő lépései I. Szakaszok, antigén jelenlététől független lépés: A központi nyirokszervben (csontvelőben) szabályozott sorrendben történő génátrendeződési lépések eredményeként megjelenik az antigén felismerésre alkalmas receptor (BCR). lépés: Negatív szelekció II. Szakaszok, antigén-függő lépés: A perifériás nyirokszervben a naív B-sejtek találkoznak a külső környezetből idekerülő antigénekkel. Ennek hatására a B-sejtek aktiválódnak. lépés: Az aktivált B-sejtek végül proliferálnak és különböző funkciójú effektor (ellen-anyagtermelő plazmasejtté) vagy memóriasejtekké differenciálódnak.

Immunglobulin genetika

Az emberi Ig H-láncait, -típusú és -típusú L-láncait kódoló gének szerveződése H-lánc locus (1250 kb; 14. kromoszóma) -lánc locus (1820 kb; 2. kromoszóma) -lánc locus (1050 kb; 22. kromoszóma)

Az Ig nehézláncait (heavy chain=H-lánc) kódoló gének szerveződése és átrendeződése I. P L V1 Vn V2 D2 D3 D1 Dn C C J2 J3 J5 J1 J4 E DJ rekombináció P L Vn V1 V2 D2 D1 C C J5 J4 E DNS VDJ rekombináció D2 C C J5 J4 E P L V1 V2 DNS Transzkripció D2 C C J5 J4 E L V2 RNS Primer transzkriptum

Az Ig nehézláncait (heavy chain=H-lánc) kódoló gének szerveződése és átrendeződése II. Primer transzkriptum J4 D2 V2 C C J5 L RNS Processing An C mRNS C L D J V C C mRNS Transzláció C nehézlánc C L D J V C C nehézlánc Transzport az ER-ba C nehézlánc V C C D J C C nehézlánc

Az Ig  könnyűláncát (light chain=L-lánc) kódoló gének szerveződése és átrendeződése V n V 2 J2 J3 J5 C J1 J4 DNS P E P E L V 1 J 5 C V 2 J 4 DNS DNS rekombináció E L V C J RNS Transzkripció Primer transzkriptum C L V J RNS Processing RNS mRNS Protein Transzláció C L V J V C J Protein Transzport az ER-ba

A génátrendeződés mechanizmusa/ 12-23 bázispárszabály Heptamer CACAGTG GTGTCAC L V 2 J C 1 Lambda könnyűláncok Kappa könnyűláncok Nehézláncok D Nonamer ACAAAAACC TGTTTTTGG 23 bp Two turn RSS GGTTTTTGT CCAAAAACA Heptamer CACTGTG GTGACAC 12 bp One turn RSS Rekombinációs szignál szekvenciák (RSS) Nonamer Heptamer 1 or 2 turn signals Rag-1 és Rag-2

A génátrendeződés mechanizmusa A V, J és D exonok határán jellegzetes konszenzusszekvenciák (felismerő szekvenciákat, RSS – Recombination Signal Sequence) találhatóak, melyek fontos szerepet játszanak a génátrendeződés folyamatában. Mindegyik RSS egy heptamer és egy nonamer szekvenciát tartalmaz, amelyeket egymástól meghatározott számú nukleotid (12 bp vagy 23 bp) választ el. 12 bp a DNS spirál 1 csavarulatának (1 turn), 23 bp pedig 2 csavarulatának (2 turn) felel meg. A 12 bp-ral elválasztott szekvenciák (1 turn signal) csak a 23 bp-ral elválasztottakkal (2 turn signal) kerülhetnek kölcsönhatásba. Ez biztosítja, hogy csak a megfelelő rekombinációs események játszódhassanak le. Az RSS régiók a RAG-1 és RAG-2 enzimek szubsztrátjai. A RAG enzimek és HMG (High Mobility Group) proteinek hatására az RSS-ben lévő heptamer szekvenciáknál az egyik DNS szál felhasad és a kettős szálú DNS megtörik. A kódoló génszakaszok határán hajtű struktúrák képződnek. A hajtű kinyílása, a RAG leválása egy DNS függő protein kináz (Ku) hatására következik be. A szabad láncvégeken a TdT (terminális deoxinukleotidil-transzferáz) enzim segítségével nukleotidok épülnek be vagy endonukleázok hatására megrövidül. Ezt követően a két láncszakasz ligációval összekapcsolódik és a V (D) J szegmentek kapcsolódását eredményezi. Az RSS régiók kapcsolódása pedig gyűrűvé zárja a nem kódoló génszakaszokat.

Az Ig-génátrendeződés és a fehérjetermékek kialakulásának folyamata I. Nehézlánc gén VDJ rekombináció Produktív génátredeződés? Igen Nem Transzkripció/transzláció 1st 2nd vagy Apoptosis Progenitor B-sejt Pre B-sejt  () Nehézlánc Apai Anyai  + Allélkizárás 

Produktív génátrendeződés? Az Ig-génátrendeződés és a fehérjetermékek kialakulásának folyamata II.   vagy Pre B cell  Könnyűlánc gén + 1st -  2nd -  3rd -  4th -  VJ rekombináció Allélkizárás Izotípus kizárás  4 th Nem Produktív génátrendeződés? Apoptosis Igen Transzcripció/transzláció Könnyűlánc  +  Érett B cell

A B limfociták negatív szelekciója ÉRETLEN B-SEJT (CSONTVELŐ) Sejtfelszíni autoantigén Oldható autoantigén Nincs autoreakció  APOPTOSIS Klonális elimináció Klonális anergia Érés, perifériára vándorlás

Érett B-sejtek sorsa a periférián ÉRETT B CELL (PERIFÉRIA) Sejtfelszíni autoantigén a periférián Oldott autoantigén Nem-saját antigén  Nincs TH-sejt szignál TH- sejt szignál Anergia vagy deléció Anergia Ellenanyag termelés

A B-sejt fejlődés stádiumai Őssejt Korai pro-B sejt Késői pro-B sejt Nagy pre-B sejt Kis pre-B sejt Éretlen B sejt Érett B sejt H-lánc gének L-lánc gének Felszíni Ig Csíravonal Hiányzik DJ átrendeződés folyamatban VDJ átrendeződés folyamatban átrendeződöttVDJ VJ átrendeződés folyamatban átrendeződöttVJ  lánc intra-cellulárisan és sejtfelszínen (pre-B-sejt receptor)  lánc intra-cellulárisan sejtfelszíni IgM IgD és IgM

1. A progenitor B-sejt (pro-B-sejt) jellemzői: A pro-B-sejtek a lymphoid őssejtből alakulnak ki, részben a csontvelői stromasejtekkel való közvetlen kapcsolat hatására, részben a stromasejtek által termelt cytokinek (interleukin-7) hatására. A pro-B-sejtekben az Ig-gének még germ-line (csíravonal) elrendeződésben vannak. 2. A pro-Bpre-B átmenet során bekövetkező változások: 1. A B-sejtek / csontvelői stromasejtek közötti kölcsönhatás változása A stromasejtek által termelt IL-7, a pre-B-sejtek IL-7R-éhez kötődve, a sejteken azoknak az adhéziós molekuláknak az expresszióját csökkenti, amelyek a pro-B- sejtek és a stromasejtek kölcsönhatását lehetővé tették. Ennek eredményeképpen a pre-B-sejtek további érési folyamata a csontvelői stromasejtektől függetlenné válik. A B-sejt érés ezen szakaszát az IL-7 mellett más cytokinek (IL-1, IL-4, IL-6, IGF-1 és TGF-), adhéziós molekulák (VCAM-1=vascular cell adhesion molecule-1) és hormonok (sex-szteroidok) is befolyásolják. 2. Befejeződik a VHDHJH átrendeződés és megindul a pót-L-lánc expressziója A pro-Bpre-B átalakulás idején a BCR-nek több átmeneti formája kerül expresszióra. Ezen folyamat végén a pre-B-sejt membránján kialakul a - láncot, pót-L-láncot, valamint Ig-Ig heterodimert egyaránt tartalmazó pre- BCR, ami már antigén-felismerésre és jelátvitelre egyaránt alkalmas receptor funkciót tölt be.

3. Az éretlen B-sejtek jellemzői: Lezajlik a -, ill. -lánc-gének átrendeződése, és a pót-L-lánc helyett az ezek valamelyikét tartalmazó BCR expressziója. Ezeket a sejteket azért nevezzük éretlen B-sejteknek, mert az antigénnel való találkozásuk nem indítja meg a sejtek proliferációját és differenciálódását. Ellenkezőleg, az antigén válaszképtelenséget (toleranciát) indukálhat. 4. Az érett B-sejtek jellemzői: További folyamat eredményeképpen a B-sejtek membránján egyidejűleg jelennek meg az mIgM- és mIgD-molekulák, ami már az érett B-sejteket jellemzi.

B-sejt antigénkötő receptor (BCR) VL CL C2 C3 C4 VH C1 A BCR komplex antigénfelismerő egysége az antigénkötő hellyel rendelkező mIg (membrán immunglobulin), míg a jelátvitel a citoplazmatikus részben ITAM-motívumot tartalmazó Ig- és Ig- funkciója. ITAM, a MIRR (Multisubunit Immune Recognition Receptor) családba tartozó receptorok jellegzetes, tirozin-kinázokat toborzó motívuma, amely kulcsszerepet játszik a jelátvitel megindításában, illetve folyamatában. Az ITAM-ban két tirozin-tartalmú szakasz található. A receptor aggregációját követően az ITAM tirozinjai foszforilálódnak. A foszforilált ITAM dokkoló helyet jelent protein tirozin kinázoknak, melyek foszforiláció révén aktiválódnak és jelátvivő mechanizmusokat aktiválnak.

Az mIgM és mIgD koexpressziójának mechanizmusa

A B-sejtek antigén felismerésének jellegzetességei Az antigén megjelenése oldott állapotban, illetve bármely sejt vagy részecske felszínén Az antigén természete natív fehérje, szénhidrát, lipid, fémek, mesterséges vegyületek Ligandum konformációs determináns, szekvenciális determináms Sejtfelszíni antigénfelismerő receptor BCR – bivalens haptén specifikus Más sejtek közreműködése nem szükséges Antigénátalakítás, feldolgozás Koreceptorok CD19, CD21, CD22, CD40

A naív, érett B-sejtek a csontvelőből kikerülnek a perifériás nyirokszervekbe, ahol az antigénnel való találkozás hatására megkezdődik a B-sejt érés antigénfüggő szakasza. A B-sejt érés antigénfüggő szakaszának három fázisát különböztetjük meg: B-SEJT AKTIVÁLÓDÁS B-SEJT OSZTÓDÁS (PROLIFERÁCIÓ) A B-SEJT ELLENANYAGTERMELŐ PLAZMASEJTTÉ ILLETVE MEMÓRIA B-SEJTTÉ TÖRTÉNŐ DIFFERENCIÁLÓDÁSA

A B-sejt aktiváció mechanizmusa A membrán Ig keresztkötése antigén hatására Protein tirozin kinázok aktivációja Biokémiai intermedierek Enzimek aktivációja Transzkripciós faktorok aktivációja PLC aktiváció p21ras aktiváció Ca2+  Diacilglicerol RasGTP Ca2+-függő enzimek PKC MAP kinázok PLC=phosphatidylinositol-specific phospholipase C, NFAT=nuclear factor of activated T cells, NF-B=nuclear factor-B, AP-1=activating protein-1, PKC=protein kinase C, MAP kinase=mitogen-activated protein kinase: 1. ERK=extracellular signal-regulated kinase, 2. JNK=c-Jun amino(N)-terminal kinase,

Az antigén által kiváltott aktiváció hatása a B-sejt fenotípusára és funkciójára

fehérjék foszforilációja A B lymphocyták aktiválódása és proliferációja során végbemenő események Az antigénnel való találkozás hatására protein tirozin kinázok (PTK) aktiválódnak. Az aktivált PTK-k másodlagos hírvivő molekulák (DAG, inozitol foszfát, sejten belüli szabad Ca2+-ok képződését eredményezi. Ezen másodlagos hírvivő molekulák számos enzimet és transzkripciós faktort aktiválnak. Az aktivált transzkripciós faktorok a sejtosztódásban szerepet játszó gének kifejeződését indukálják. Az intenzív RNS- és fehérjeszintézis eredményeként a lymphocyta lymphoblasttá alakul, amelyre nagy, strukturált sejtmag jellemző. A lymphoblastban intenzív DNS-szintézis folyik, amit sejtoszódás követ. A keletkező utódsejt az előddel azonos specificitású antigénreceptorral rendelkezik (klonális osztódás). PTK-aktiváció szabad Ca2+ ionok fehérjék foszforilációja RNS-szintézis fehérjeszintézis DNS-szintézis 0 óra 24 óra

Az izo-, allo-, és idiotípus tulajdonságok szerkezeti alapjai Az Ig-k variabilitása Az izo-, allo-, és idiotípus tulajdonságok szerkezeti alapjai

Az egyes Ig izotípusokat a H- és L-lánc konstans (C) régiójában található jellegzetes szekvenciakülönbségek alapján különböztetjük meg.  a H-lánc konstans régiók szerint az Ig-ket osztályokba és alosztályokba soroljuk  az Ig izotípusok egy adott faj valamennyi egyedében előfordulnak  az izotípus-sajátságok és a molekula fajlagos (antigénkötő) funkciója között nincs összefüggés  az effektor funkciók tekintetében azonban lényeges eltérés van a különböző izotípusú Ig-ok között Nehézlánc izotípusok: , , ,  és  Könnyűlánc izotípusok:  és 

Az antigén epitópja az ellenanyag molekula antigénkötő helyével kerül kölcsönhatásba. Ennek kialakításában fontos szerep jut a hipervariábilis régióknak (CDR1,2,3). Ezek a molekulaszakaszok a H- és L-láncok térszerkezeti elhelyezkedése miatt egymás mellé kerülve alakítják ki az Ig molekula antigénkötő helyét.

Az ellenanyagok által felismert antigén determináns csoportok

IgG

IgM

IgA

Az IgA szekréció mechanizmusa

IgD

IgE

Az egyes Ig osztályok főbb jellemzőinek összefoglalása

Membrán vs szekretált Ig mRNS Primer Transzkriptum H3 H4 M AAAA Membránhoz kötött Szekretált DNS Poliadenilációs Helyek Eltérő pre-mRNA processing Membrán exonok Az mRNS alternatív poliadenilációja Ugyanazon VDJ régió használata

A humorális immunválasz Definíció: A B-sejtes, másnéven humorális immunválaszt a plazmasejtek által termelt ellenanyagok közvetítik. Az ellenanyagok ún. immun-effektor mechanizmusokat aktiválnak. Az ellenanyagok által aktivált immun-effektor mechanizmusok eliminálják az antigént.

Az ellenanyag termelést kiváltó antigéneket kémiai szerkezetük alapján két csoportba lehet sorolni: 1. Fehérje természetű antigének 2. Nem-fehérje természetű (egyéb) antigének A kétféle antigén által kiváltott ellenanyag termelés módja és sajátságai számos vonatkozásban különböznek egymástól. A fehérje természetű antigének esetében az ellenanyag termeléshez a T-sejtek közreműködésére van szükség, ezért ezeket thymus-dependens illetve T-sejt-dependens antigéneknek nevezzük. Nem-fehérje természetű (egyéb:szénhidrát, lipid) antigének általában többszörösen ismétlődő, azonos epitópokat tartalmaznak. Ezeket az antigéneket a B lymphocyták nem képesek feldolgozni és prezentálni a T-sejtek számára, ezek közvetlenül hatnak a B-sejtekre és önmagukban képesek biztosítani a B-sejtek aktiválódásához szükséges két szignált. Ezen antigéneket thymus-independens illetve T-sejt-independens antigéneknek nevezzük.

A T-sejt-dependens (fehérje) antigének által kiváltott ellenanyag termelés sajátosságai

A B-sejtérés antigénfüggő szakaszának/az ún A B-sejtérés antigénfüggő szakaszának/az ún. humorális immunválasznak a fázisai Ig szekréció Izotípus- váltás Affinitás- érés Memória B-sejtek kialakulása AG FELISMERÉS AKTIVÁCIÓ/PROLIFERÁCIÓ DIFFERENCIÁLÓDÁS Aktivált B-sejt TH-sejt vagy más stimulus Antigén Nyugvó IgM+, IgD+ érett B-sejt Klonális osztódás Nagy affinitású Ig-t expresszáló B-sejt IgG-t expresszáló B-sejt

Az antigén-specifikus B- és T-sejt találkozása a perifériás nyirokszervekben történik. A T-sejtek a dendritikus sejtek által prezentált antigén hatására aktiválódnak. A B-sejtek antigénprezentáló sejtként működve fehérjeantigéneket mutatnak be a T-sejtek számára. Ha mindkét sejt ugyanazon az antigén komplexen jelenlévő epitópokat ismer fel (de nem feltétlenül azonos epitópot), a B- és a T-sejtek szoros kontaktusba kerül egymással. Ezt követően a B- és a T-sejt kölcsönösen aktiválják egymást.

A B-sejteknek és a helper T-sejteknek ugyanazon antigén komplexen jelenlévő epitópokat kell felismerniük ahhoz, hogy interakcióba léphessenek egymással Polysaccharide antigénekhez kapcsolt protein antigének lehetővé teszik, hogy a T-sejtek segítsék polysaccharid- specifikus B-sejtek ellenanyagválaszát

A T-sejtek szerepe a B-sejtek aktivációjában A TH-sejtek aktivációja; CD40 ligand expressziója, cytokin szekréció A B-sejtek aktivációja; stimuláció a CD40-en keresztül Antigén prezentáció a TH-sejteknek B-sejt proliferáció és differenciálódás B7/CD28 kölcsönhatásT-sejt aktiváció CD40L/CD40 kölcsönhatás B-sejt aktiváció 1. Germinális centrum kialakulása 2. Izotípusváltás 3. Affinitásérés 4. Memória B-sejt képződés 5. B7 expresszió fokozódása

Az Ig-gének szomatikus hipermutációja Az ellenanyagok hipervariábilis régióit kódoló V-génekben, főként a másodlagos immunválasz során, halmozottan pontmutációk jönnek létre, ami megváltoztatja az ellenanyag antigén iránti affinitását. Azon pontmutációk, melyek nagyobb affinitású BCR ill. ellenanyag képződését eredményezik szelekciós előnyt jelentenek a B-sejtek számára. Az affinitásérés a szomatikus hipermutációk és a nagy affinitású klónok szelekciójának eredménye.

Affinitásérés

A follikuláris dendritikus sejtek a csíraközpontokban találhatók A follikuláris dendritikus sejtek a csíraközpontokban találhatók. Fc- és komplementreceptoraik révén az ellenanyaggal és komplementtel fedett antigént hosszú időn át megkötve tartják és a B-sejtek számára mutatják be. Eredetük ismeretlen, de a DC-kel nincsenek rokonságban. iccosomes (immune complex-coated bodies)

A nagy affinitású BCR-t kifejező B-sejtek szelektálódnak és ellenanyagot szekretáló plazma-sejtté vagy memória B-sejtté differenciálódnak. A nagy affinitású BCR-t kifejező B-sejtek szelekciója, versengés a follikuláris dendritikus sejtek felszínén lévő antigénekért. Szomatikus hypermutáció az Ig V génekben. Az antigén-specifikus B- és T-sejt találkozása, kölcsönös aktiváció.

IZOTÍPUSVÁLTÁS Definíció: Antigén-stimuláció hatására a B-sejtekben az IgM-től, illetve IgD-től eltérő izotípusú Ig-molekulák kerülnek expresszióra. Lényege: A korábban átrendeződött VHDHJH a C-, illetve C-gének helyett más izotípust kódoló C-génnel (, , ) kapcsolódik. Az Ig variábilis régiója (specificitása) nem, csak az ellenanyag izotípusa változik. Mechanizmusa: génátrendeződés, és alternatív RNS-splicing

Primer transzkriptum IgM vagy IgD Primer transzkriptum IgE Izotípusváltás   L 3  2 1 4 1 2 P V D J S Primer transzkriptum IgM vagy IgD Primer transzkriptum IgE RNS DNS DNS Rekombináció DNS rekombináció Antigén dependens Switch site Ugyanaz a VDJ TH cytokines

A T-sejt-independens (poliszaharid, lipid) antigének által kiváltott ellenanyag termelés sajátosságai

A TI-1 antigének: önmagukban képesek a B-sejteket aktiválni más sejtek segítsége nélkül (intrinsic B-sejt aktiváló hatásuk van) nagy koncentrációban poliklonális B-sejt aktivátorok (számos B-sejt klónt aktiválnak, nem-specifikus ellenanyag termelést váltanak ki) kis koncentrációban antigén-specifikus ellenanyag termelést váltanak ki Példa:LPS

TI-2 antigének: Repetitív struktúrák (poliszaharid tok, sejtfal) B-1 sejtek (CD5 B sejt) A BCR kiterjedt kereszkötése vezet a B-sejt aktivációhoz makrofág, NK-sejt, T sejt, CD4, CD8 kettős-negatív  T-sejt (CD1-hez kötött poliszaharid antigént felismer)

TD és TI antigének sajátságai Tulajdonság TD TI Kémiai szerk fehérjék polimer szerk., poliszaharid, glikolipid, nukleinsav Eaválasz thymus-nélküli egérben nincs van Eaválasz T-sejt mentes sejtkultúrában nincs csökkent Izotípusváltás van általában nincs Affinitásérés van nincs Memória B-sejt van nincs Másodlagos válasz: DTH indukálása van nincs

Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok NEUTRALIZÁLÓ HATÁS OPSZONIZÁLÓ HATÁS  FAGOCITÓZIS FOKOZÓDÁSA ANTIBODY-DEPENDENT CELLULAR CYTOTOXICITY (ADCC)=ELLENANYAG-FÜGGŐ CELLULÁRIS CITOTOXICITÁS KOMPLEMENT AKTIVÁCIÓ

Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok; 1 Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok; 1. / Neutralizáló hatás A. B. Az ellenanyag kötődése a mikroorganizmus felszínén lévő antigénhez blokkolja a sejtek fertőződését Az ellenanyag kapcsolódása exotoxin molekulához gátolja annak receptorhoz való kötődését és így a toxinhatás létrejöttét.

Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok; 2 Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok; 2. / Opszonizáló hatás, fagocitózis fokozódása 1. 2. 3. 4. 5. Az IgG ellenanyag kötődik és opszonizálja a mikroorganizmust Az opszonizált (ellenanyaggal fedett) mikroorganizmus kötődik a fagocita sejtek Fc receptoraihoz [Az ún. Fc receptorok az ellenanyagok Fc részét képesek megkötni] Az Fc receptor aktivációs jeleket indít be a fagocitákban Fokozódik és hatékonyabbá válik a fagocitózis A fagocita elpusztítja a bekebelezett mikroorganizmust

Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok; 3. / ADCC 1. Valamely (vírussal fertőzött illetve transzformált/daganatos) sejt felszínén lévő antigénhez IgG ellenanyag kötődik 2. Az ellenanyag Fc része kapcsolódik az NK sejt Fc receptorához 3. Az NK sejt elpusztítja az ellenanyaggal fedett célsejtet B. 1. Helminth (féreg) felszínén lévő antigénhez IgE ellenanyag kötődik 2. Az ellenanyag Fc része kapcsolódik a basophil granulocyta Fc receptorához 3. A basophil granulocyta degranulálódik 4. A granulumokból kiszabaduló enzimek és mediátorok elpusztítják a célsejteket

Eosinophil sejtek Schistosoma lárva ellen indított, ADCC- alapuló, támadása

Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok; 4 Az ellenanyagok által aktivált immuneffektor mechanizmusok; 4. / komplement aktiváció A. B. C. Komplement-mediált lysis Opszonizáció és fagocitózis A gyulladásos reakció fokozódása

Az Ig izotípusok között munkamegosztás van: eltérő mértékben képesek a különböző immuneffektor mechanizmusokat aktiválni

Primer és szekunder humorális immunválasz Amikor első alkalommal kerül a szervezetbe valamely kórokozó, a fertőződés után néhány nappal IgM izotípusú ellenanyagok jelennek meg a vérben, szintjük fokozatosan emelkedik egy maximális értékig, és ha újabb antigénstimulus nem éri a szervezetet, koncentrációjuk a vérben fokozatosan csökken (primer válasz). Ha a kórokozó újra a szervezetbe kerül, a memóriasejtek aktiválódnak, és más osztályba tartozó ellenanyagok képződnek (szekunder válasz). A szekunder ellenanyagválasz sokkal hamarabb következik be , mint a primer, továbbá az ellenanyagszint a vérben hamarabb emelkedik és nagyobb koncentrációt ér el.