Az irodalom intézményei 2016. december 6.

Az intézmények „csinálják” a jó irodalmat 2007. november 28-án Salman Rushdie Magyarországra látogatott – több mint ezren dedikáltatták vele a köteteit Budapesten Miért gondoljuk, hogy fontos író? Honnan tudjuk ezt? Médiajelenlét: pl. Bridget Jones naplója, napilapok, magazinok, tévéinterjúk, hírportálok Fontos az is, hogy a kiadója hozta el hozzánk (egyszerre akkor öt könyvét adták ki)

Bourdieu mező-elmélete Négy társadalmi mező: tudományos, gazdasági, politikai és kulturális – ez utóbbihoz tartozik az irodalom – ezen belül hat „intézményt” lehet megkülönböztetni: 1. kritika 2. kiadók 3. irodalomoktatás 4. az irodalmat támogató szervezetek 5. könyvkereskedelem 6. könyvtárak – ezek az írókkal és az olvasókkal együtt alkotják az irodalmi mezőt

Az irodalmi mező, a szimbolikus tőke Különbséget kell tennünk szimbolikus és materiális termékek között (ez utóbbi a könyvet mint fizikai tárgyat jelenti, az előbbi pedig az összes kijelentést, amely az adott szöveg tulajdonságaira, minőségére vonatkozik) a mező résztvevői esetében lényeges, hogy mekkora szimbolikus tőkével rendelkeznek – szimbolikus tőke alatt értjük az iskolázottságot, a kapcsolatokat, az elismertséget, a címeket, díjakat stb.

Az irodalomkritika Domináns az irodalmi mezőn belül – a kritika legitimál egy szöveget irodalomként Három típusa van: a rövid könyvismertetés (napilapban), a recenzió (folyóiratban) és a tanulmány (szakfolyóiratban) – mindhárom tartalmaz leíró, értelmező és értékelő aspektust A megjelenést követően a könyvismertetések következnek időben leghamarabb, a tanulmányok legkésőbb – az akadémikus irodalomkritika egy időbeli tölcsér szűkebb végén helyezkedik el

Az irodalomkritika II. Megfigyelhető, hogy egy idő után összehangolódnak a különböző kritikusi vélemények egy adott életműről – az értékelések sokkal egyneműbbek lesznek az írói indulás korszakához képest Ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak az irodalmi hetilapok (Élet és irodalom, Irodalmi Jelen) és a kritikai folyóiratok (Alföld, Jelenkor, Kritika stb.) Egy fontosabb szerző legalább öt recenziót kap rövid időn belül – az is fontos, hogy elismert kritikus méltassa, és természetesen nem mindegy, hogy mekkora a kiadó renoméja

A szerzőség elméletei Egészen a XVIII. századig a szerzőt csupán egy hagyomány közvetítőjének gondolták („törpe az óriás vállán”) Egyik fontos változás, hogy az ihlet külső forrás („isteni sugallat”) helyett belülről fakadt, kialakul az ún. zseni-esztétika A 18. században jogi, gazdasági és szociokulturális változások is érintik a szerző-felfogást Megjelenik pl. a joggarancia, a privilégium, ami a kiadót megvédi egy bizonyos időtartamig, hogy más is kinyomtassa ugyanazt a könyvet

A szerzőség elméletei II. Elterjed a honorárium intézménye Párhuzamosan válik dominánssá angol-amerikai területen a „copyright”, a kontinensen pedig a „szellemi tulajdon” fogalma – Johann Gottlieb Fichte német filozófus fogja először megkülönböztetni a könyv materialitását a tartalmától (1793-ban) Kialakul a szerző individuumára koncentráló esztétika, mely a mai napig meghatározza a naiv irodalomértést

A szerzőség elméletei III. A szövegközpontú irodalomelméleti irányzatok próbálták negligálni a szerzőt – pl. Roland Barthes híres esszéje: „A szerző halála” ill. Foucault „Mi a szerző? c. előadása A különböző intézmények továbbra is szüksége van a szerzőre – kitűnő példa erre, hogy Nobelnek az irodalmi Nobel-díjról szóló végrendeletét félreértették – ő egy „év könyve” típusú díjat adományozott volna, ehelyett már az első díjazottnál életművet tüntettek ki, sőt a díjazott személye sem volt közömbös

A kánon (Jan Assmann alapján) Az irodalomtudományban: a fontos könyvek jegyzékét jelenti Eredeti jelentésében építőművészeti eszköz: ‘vezérléc, vonalzó’ – egy mércét jelentett, amihez igazodni kellett Jellemzője volt a változatlanság – manapság ez már nem így van: a kánont ugyan készen kapjuk, de változtatunk rajta – ez a kanonizáció

A kánon II. (Jan Assmann alapján) A kánon a legkiválóbb tradíció szerepére tart igényt – aki csatlakozik hozzá, valamely normatív önmeghatározást is választ – a kánont tehát (kollektív) identitást is megalapoz és azt formálja is A kánon köti össze az egyént a kollektívvel Kanonizáció ellen-kanonizáció követhet – a „fehér férfi kánonjára” a feminizmus, a black studies stb. a válasz Van iskolai és egyetemi kánon is – az irodalomkritikához hasonlóan szerepet játszanak egyes szövegek elismertetésében