HATÁRRÉGIÓK FEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI SLO/HU/CRO-4012-106/2004/01/HU-74 sz. INTERREG projekt támogatásával készült képzés

Régiók, regionalizmus, regionális fejlődés 1. témakör Régiók, regionalizmus, regionális fejlődés

RÉGIÓK A régió fogalma: A régió „olyan terület, melynek tanulmányozására a regionális gazdaságtannal foglalkozó kutatók kutatási támogatást kapnak...” (Hoover, 1987) „ A régió olyan entitást alkotó földrajzi terület, mely egyszerre teszi lehetővé az emberi és természeti jelenségek leírását, társadalmi-gazdasági adatok elemzését és közös politika alkalmazását. Homogenitás és funkcionális integráció, szolidaritás érzése jellemzi, továbbá más régiókkal való kölcsönhatás” (Benko)

A régiók típusai homogén régió (homogeneous region): a tér részei nagyon hasonló természeti, társadalmi vagy gazdasági jellemzőkkel rendelkeznek, egységes arculattal, megjelenéssel rendelkeznek (például mezőgazdasági terület centrumtelepülés nélkül). csomóponti régió (nodal region): a tér mint erőtér jelenik meg, a gazdasági tevékenységek térbeli sűrűsödése jellemzi, valamely nagyvárost, mint térbeli csomópontot, és annak vonzáskörzetét tartalmazza. politikai/tervezési vagy programozási régió (planning or programming region): egy ország adminisztratív területi beosztását, közigazgatási beosztását tükrözi (megyék, NUTS szintű tervezési-statisztikai régiók)

A régiók közti eltérések alapvető okai a természeti erőforrásokkal való ellátottságból eredő előnyök – amelyek bizonyos termelési tényezők nem tökéletes mobilitásán, azaz helyhez kötöttségén alapszik, a térbeli koncentrálódás gazdaságossága – az erőforrások nem tökéletes oszthatósága miatt bizonyos erőforrások csak nagyobb egységekben juttathatók el a felhasználás helyére, ami a méretgazdaságossági előnyökön keresztül az egy helyen nagyobb volumenű felhasználást teszi kedvezőbbé. a közlekedés és kommunikáció költségei – a javak és szolgáltatások nem tökéletes mobilitása miatt a térbeli elhelyezkedés nagyban befolyásolja a javakhoz való hozzájutás milyenségét, és ennek megfelelően nyereségét és költségeit. Két oktípus: eltérő természeti adottságok, valamint a gazdasági tevékenység hatásai

A REGIONÁLIS FEJLŐDÉS ELMÉLETEI A fejlődéselméletek célja: Gazdasági és társadalmi folyamatok magyarázata A gazdaság- és társadalompolitika irányítása Gyakorlat megelőzi az elméletet (centrum-periféria elm., függőségi elm.) Elmélet megelőzi a gyakorlatot (polarizációs elmélet)

Elméleti irányzatok Két alapvető irányzat: a konvergencia v. divergencia, a beavatkozások szükségessége és eredményessége Az egyik szélsőség: a neoklasszikus iskola modellje, a piac elősegíti a regionális konvergenciát nincs szükség állami beavatkozásra a regionális egyenlőtlenségek mérséklésére. A másik véglet: polarizációs elméletek, centrum-periféria a piaci folyamatok és erők a területi különbségeket felerősítik és elmélyítik hatékony állami beavatkozás szükséges az egyenlőtlenségek mérséklésére Köztes elméletek: Szakaszos növekedés A konvergencia lehetetlensége beavatkozás mellett is EU- integráció: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió ösztönzése, politikai beavatkozás szükségessége, támogatások

Alapvető elméleti irányzatok: Neoklasszikus modell A piac szerepe a döntő A munkaerő és tőke a legnagyobb nyereség irányába vándorol A termelési tényezők mobilitása idővel a jövedelmi szintek kiegyenlítődéséhez, a régiók konvergenciájához vezet Polarizációs elmélet a régiók közti fejlődési különbségek hosszú távon elmélyülnek oka: a régiók belső növekedési tényezőinek eltérései, a régiók közt kialakuló erős függőség, és a nem tökéletes versenyfeltételek miatt Centrum-periféria elmélet a tényleges kereskedelmi kapcsolatok a fejlődő és a fejlett világ között az idővel romlanak. a fejlődő országokra gyakorolt gazdasági, politikai, és társadalmi dominancia és a függőség határozza meg a fejlődő országok helyzetét. a kevésbé fejlett országok szerepe: nyersanyag és energia kitermelés, olcsó munkaerő forrás, saját megtakarításaik átadása Exportbázis-elmélet a régió saját kapacitásaira helyezi a hangsúlyt egy térség fejlődése az exportra termelő ágazatok fejlődésétől függ Bázistevékenység: alapvetően exportra termel, a régión kívülről hoz jövedelmet nem bázistevékenység: a régión belüli piacokat szolgálja ki Az exportjövedelem a régión kívüli vállalatok számára is vonzerő Mindez hosszú távon területi kiegyenlítődéshez vezet

Neoklasszikus modell: a várható eredmény A munkaerő a fejlettebb régiók felé fog vándorolni, ezzel ott megállítja a bérek növekvő trendjét, és megszünteti a fejletlenebb régiókban jelen lévő láthatatlan munkanélküliséget és alulfoglalkoztatottságot. A tőke számára kedvezőtlen lesz a városi és ipari térség: mert ott nőnek a munkaerőköltségek, a munkahelyi érdekvédelmi viták, a vállalkozások közti erősebb verseny, valamint az agglomerációs hatásokkal járó méretgazdaságtalanság, továbbá a beruházási lehetőségek eltűnése miatt. A tőke a kevésbé fejlett régiók felé áramlik, mivel itt számít nagyobb megtérülésre, nyereségre, a tőke új beruházások révén új munkahelyeket teremt, és növeli a fejletlen térségben keletkező jövedelmeket. Tehát: A a termelési tényezők mobilitása idővel a jövedelmi szintek kiegyenlítődéséhez, konvergenciájához vezet, és a régiók fejlettségének kiegyenlítődését idézi elő.

Milyen konvergencia? Három típus: szigma-konvergencia: a vizsgált változó (például az egy főre jutó jövedelem) értékeinek szóródása (szórás) az átlagérték körül az idővel csökken. hátránya, hogy a szórás akkor is csökkenhet, ha az átlaghoz eredetileg is közel fekvő értékek még közelebb kerülnek az átlaghoz, míg az átlagtól leginkább távol eső értékek változatlanul maradnak. abszolút béta-konvergencia: az összes egy főre jutó jövedelemérték ugyanazon egyensúlyi érték felé közeledik, azért, mert az alacsonyabb egy főre jutó jövedelmű régiókban a jövedelemnövekedés üteme sokkal gyorsabb, mint a magasabb jövedelmű régiókban feltételes béta-konvergencia: minden régió gazdasága konvergál egy saját egyensúlyi értékhez, azonban nincs szó az összes régió számára azonos, közös egyensúlyi érték kialakulásáról. a régión belüli kiegyenlítődést és a régiók közti divergenciát is megengedi. Az egyes konvergencia fogalmak között összefüggés: a béta konvergencia szükséges feltétele a szigma konvergencia fennállásának, de lehet béta-konvergencia szigma konvergencia nélkül is ( a gyengén fejlett régiók gyorsabb növekedést mutatnak, mint a fejlettebbek, de a jövedelmek közti különbségek továbbra is fennmaradnak)

Melyik konvergencia mit jelent? az egyes régiók életszínvonalának, életminőségének kiegyenlítődését jellemző: az abszolút konvergencia. A feltételes konvergencia: inkább olyankor érdemes használni, ha a fejlődést gátló strukturális akadályokat szeretnénk azonosítani. A konvergencia meglétét vagy hiányát vizsgáló empirikus tanulmányok eredményei ellentmondásosak. Az abszolút konvergencia elve tipikus neoliberális megközelítés, amely elutasítja az állami beavatkozást, és így tulajdonképpen a regionális politika létjogosultságát is, A feltételes konvergencia megközelítése alapján a regionális politikának igen komoly szerep jut, meghatározza és felszámolja a kevésbé fejlett régió előtti akadályokat teljes növekedési potenciáljának kihasználásában, és magasabb egyensúlyi pont elérésében.

Williamson:külső beavatkozással a fenti hatások közömbösíthetők és a fejlődés felgyorsítható. A regionális politika eszközeivel történő beavatkozás jól illeszkedik hozzá Williamson (1965) modellje ( Myrdalhoz hasonló): 4 tényező : A munkaerő szelektív vándorlása a fejlett régiók felé A szegényebb régiók megtakarításainak áramlása a gazdagabb régiók felé, a nagyobb haszon, nagyobb biztonság, vonzó befektetési lehetőségek és más tényezők miatt. Az állami, közösségi beruházásoknak a fejlettebb régiók felé irányítása, mivel ott nagyobb országos szintű gazdasági növekedést képesek kiváltani, a régió elmaradottsága által okozott problémák nélkül (ritkán)pozitív interregionális hatások a technológiai és társadalmi változások terjedésének lelassulása miatt. Williamson szerint a divergenciát okozó hatások idővel mérséklődnek, és a divergencia lelassul, majd lassan átvált konvergenciába

A centrum-periféria elmélet Kialakulása: 1940-es évek végétől Latin-Amerikára Latin-Amerikai és Karib-tengeri Gazdasági Bizottság (Economic Commission for Latin America and the Caribbean, ECLAC), az ENSZ-re támaszkodva és R. Presbich szponzorálásával. . Az elemzés alapvető érve annak megerősítése, hogy a tényleges kereskedelmi kapcsolatok a latin-amerikai országok és a fejlett világ között az idővel romlanak. Következtetése: a fejlődő országokra gyakorolt gazdasági, politikai, és társadalmi dominancia és a függőség határozza meg a fejlődő országok helyzetét. Az agglomerációs gazdasági előnyök a fejlett centrumtérségekben működnek, a közösségi és magántőke itt koncentrálódik, a hatalmi és döntési centrumok itt találhatók, a technológiai innovációkra való kapacitások itt fejlődtek ki, röviden szólva a jövedelem és vagyon növekedésének üteme itt sokkal nagyobb, mint a perifériákon. A szerepek, illetve funkciók ilyen megosztása szerint a szegényebb, illetve kevésbé fejlett országoknak az a feladata, hogy nyersanyag és energia kitermelés a fejlettek számára a gazdag régiókban működő üzleti vállalkozások számára bőséges és olcsó munkaerőt szolgáltatnak, finanszírozzák a kedvezőbb helyzetben lévő régiók fejlődését saját megtakarításaik, és mindenféle egyéb erőforrásuk transzferálása által.

Exportbázis elmélet (North,1955 ) a régió saját kapacitásaira helyezi a hangsúlyt, nem a régiók kívüli tényezőkre . egy térség fejlődése az exportra termelő ágazatok fejlődésétől függ. az exportbevétel az infrastruktúra és az exportbázis fejlesztését is lehetővé teszi. A fejlesztéshez a régión kívülről kell beruházási javakat beszerezni, de a régión belül is növekszik a kereslet: az exportra termelés növeli a helyi beszállítók számára is a keresletet, ezzel jövedelmet is teremt a régión belül, ami a fogyasztási javak keresletének növekedését indukálja. Ez utóbbi tényező növeli a régión kívülről érkező vállalatok számára is a régió vonzerejét, így újabb vállalatok és ágazatok is betelepülnek a régióba. Mindez hosszú távon területi kiegyenlítődéshez vezet Alapvető elem: bázis- és nem bázistevékenységek. Bázistevékenység: alapvetően exportra termel, a régión kívülről hoz jövedelmet nem bázistevékenység: a régión belüli piacokat szolgálja ki, a bázistevékenységek révén a régióba beáramlott jövedelmeket osztja újra. Az exportbázis elmélettel szemben felmerülő kritikák: nem veszi figyelembe a régión belüli folyamatokat (belső piac, helyi befektetések, helyi fogyasztási szerkezet, állami kiadások), egyoldalúan a régión kívülre irányuló exportot tekinti a növekedés forrásának. a bázis és nem bázis tevékenységek szétválasztása problematikus, (például az országos átlagnál magasabb exportarány szerint) csak az adott régió és a régión kívüli világ kategóriákkal számol, nem veszi figyelembe a régiók közti együttműködési lehetőségek előnyös hatásait. milyen régiószintekkel számolunk? (a NUTS III szintű régiók közti kereskedelem export, de az őket tartalmazó NUTS II szintű régiónak is javítja a fejlettségét, ám NUTS II régió szintjén nem számít exporttevékenységnek)

A termelési tényezők térbeli eloszlása A TERMELÉSI TÉNYEZŐK REGIONÁLIS ELTÉRÉSEI, A REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG A termelési tényezők térbeli eloszlása A telephelyválasztást befolyásolja: Input igény, és hozzáférhetőség Output mennyisége és szállítása A területi munkamegosztást alakító tényező

Természeti tényezők A legkevésbé mobilak Részben térben helyhez kötöttek Általában nem bővíthetők, de kimeríthetők, elszennyezhetők Mobilitásuk: Kitermelt erőforrás szállítása A telephely költöztetése az erőforráshoz (input helyéhez, vagy melléktermék/hulladék elhelyezése)

Munkaerő, humánerőforrás Az ember szerepe a gazdaságban: Munkaerő Fogyasztó Terület (lakóhely) tulajdonosa A munkaerő interregionális áramlásának okai: Nem gazdasági: Természeti katasztrófák, háborúk, családi okok, kalandvágy Gazdasági: Munkanélküliség, bérszínvonal eltérések, vándormunka/ idénymunka lehetősége, munkakörülmények, presztízs Kit érint? Magasan kvalifikáltak Képzetlenek Hatásai: Elmaradott régióból elvándorlás Fejlett régióba bevándorlás

Tőkejavak A tőke a legmobilabb termelési tényező Formái: A reáltőke nemzetközi/régióközi áramlása: közvetlen külföldi tőkebefektetés (Foreign Direct Investment - FDI) A pénztőke nemzetközi/régióközi áramlása: külföldi portfólió befektetés - tulajdonrész szerzése Hitelek, segélyek Működő tőke beruházás: olyan nemzetközi befektetés, amelyben az egyik országban székhellyel rendelkező egység a másik országban lévő vállalatban tartós érdekeltséget szerez. Hosszú távú viszony a vállalat és befektető közt - Meghatározó (10 % feletti tulajdonrész!) mértékben befolyásolja a vállalat menedzsmentjét Portfólió befektetés: értékpapírok vásárlása, melyeket a pénzpiacokon forgalmaznak (kötvény, részvény, határidős ügylet, opció....) - Nem eredményez közvetlen rendelkezési jogot a fogadó ország vállatában, nem vezet a fogadó vállalat menedzsmentjének elvesztéséhez

A régiók fejlődésének tényezői i) A régió népessége, demográfiai folyamatai a népesség növekedésének sebessége (fejlett országok: az átlagéletkor növekedése, fejlődő országok:gyors népességnövekedés) ii) Az egy főre jutó jövedelmek regionális trendjei régiók közti és régión belüli eltérések, vagy kiegyenlítődés kapcsolat a régió jövedelmi szintje, és a régió mérete között? földrajzi sajátosságok (USA – EU, észak-dél polarizáció) iii) A regionális gazdaság szerkezeti változásai ágazatok részesedése a régió kibocsátásában, foglalkoztatási szerkezetében, stb. az ország egészére jellemző arányokhoz viszonyítva: a régió húzóágazatai (ha egy ágazat részesedése az országos átlagot meghaladja…)

A regionális fejlődés négy alapkérdése a régió adottságaihoz illeszkedő húzóágazatok tőke- ill. munkaintenzív Exportbázis ágazatok + kiegészítő ágazatok Mi okozza a növekedést? Mi köze a gazdasági szerkezetnek a növekedéshez? Tapasztalható-e konvergencia, és tartós-e Mi lehet a gazdaságpolitika szerepe a regionális fejlődésben? Felzárkózás fejlettebb régiókhoz, régión belüli kiegyenlítődés (közlekedés, kommunikáció, tőkemobilitás és agglomerációs előnyök szerepe) Állami, intézményi intervenció (nemzeti, EU, ENSZ, Világbank…)

A REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG Az EU 6. regionális jelentése szerint a versenyképesség fogalma: Vállalatok / iparágak/régiók / nemzetek / nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és foglalkoztatási szint tartós létrehozására a nemzetközi (globális) verseny feltételei közt. A versenyképesség nem szűkíthető le a gazdasági növekedés, a gazdaság teljesítményét jellemző makromutatók magas értékére, fontos eleme az életminőséget alapvetően befolyásoló foglalkoztatottsági szint magas értéke, azaz a lakosság számára a magas jövedelmek általánosan elérhetők Az országok, régiók, városok versenyképességének jellemzői: a nyitott gazdaság, az egy lakosra jutó jövedelem tartósan magas és növekvő értéke, valamint a magas és nem csökkenő foglalkoztatási ráta.

A versenyképesség mérése Jövedelem: regionális GDP/fő („Gross Regional Product – GRP”) A regionális GDP mérése nem egyértelmű ! GDP GDP Foglalkoztatottak Munkaképesek --------- = ----------------------- · -------------------- · ---------------- Lakosság Foglalkoztatottak Munkaképesek Lakosság foglalkoztatási ráta (F) a munka termelékenysége (T) korszerkezeti arány) (K), országon belül azonos fajlagos regionális jövedelem = munkatermelékenység · foglalkoztatási ráta

A versenyképesség komponensei Magyarország régióiban GDP GDP Foglalkoztatottak Munkaképesek --------- = ----------------------- x -------------------- x ---------------- Lakosság Foglalkoztatottak Munkaképesek Lakosság

A versenyképesség komponensei Magyarország régióiban GDP GDP Foglalkoztatottak Munkaképesek --------- = ----------------------- x -------------------- x ---------------- Lakosság Foglalkoztatottak Munkaképesek Lakosság

A regionális versenyképesség modellje (Lengyel I.):

A REGIONÁLIS FEJLETTSÉG TERÜLETI INDIKÁTORAI Demográfiai indikátorok: népesség , népsűrűség szaporodás/fogyás/vándorlás, korösszetétel, várható élettartam ….... Gazdasági jelzőszámok: GDP, értékesítés (ágazatonként is), üzleti szervezetek, tőkeállomány, beruházások, ágazati szerkezet, egyéb (helyi adók, támogatások, önkormányzati bevételek, non-profit szervezetek ) Infrastruktúra Úthálózat (autópálya/főút/kerékpárút/határátkelő), gépjárműpark , lakásállomány, közművek, kommunikációs infrastruktúra Társadalmi jelzőszámok Foglalkoztatottság, munkanélküliség (regisztrált, tartós…), jövedelem (adóalanyok, SZJA, átlagkereset, segélyezettek..), képzettség, iskolázottság, egészségügyi helyzet, biztonság és bűnügyi helyzet alakulása, szociális ellátás, társadalmi részvétel, civil szervezetek Környezet, földrajzi adottságok Fekvés - magasság, domborzat, klíma, vízrajz, növényzet, távolság határoktól, fővárostól, nagyvárosoktól…. A környezet állapota: Vízminőség, levegőszennyezettség, talajminőség, védett területek, nemzeti parkok, állat- és növényvilág Specifikus adottságok: Különleges természeti adottság, különleges történelmi értékek, műemlékek…

A települések fekvésének, térkapcsolatainak értékelésére használatos mutatószámok Az ún. egyszerű mutatók a közlekedési infrastruktúra állapotát tükrözik: autóutak hossza km-ben a településen (területi egységben) vasútállomások száma legközelebbi csomópontba való eljutás időigénye Az összetett mutatók több (általában két) tényező együttes hatását vizsgálják, ezek: egy adott helyszínen (csomópontban) elérhető lehetőségek „értéke” a telephelyről a fenti helyszín (csomópont) eléréséhez szükséges „költség” (amelyet mérhetünk időben, távolságban, pénzköltségben is) Vizsgálati kérdések: Mekkora a teljes utazási költsége az egyes helyszínekről az (adott térségben, például Európában fekvő összes fő gazdasági centrumba való eljutásnak A térkép egyes pontjaiból (helyszíneiről) egy napi utazással (azaz naponta maximum 3-4 órányi utazással oda- és ugyanennyi idő alatt visszautazva) összesen hány ember válik elérhetővé? Mennyi lenne a teljes költsége, ha egy adott helyszínről adott nagyságú ( n fős) piacot akarunk elérni

TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK MÉRŐSZÁMAI Duál mutató: D = xm / xa , ahol xm az xi értékek átlaga feletti értékekből képzett átlag, és xa az xi értékek átlagánál nem nagyobb értékekből képzett átlag. Robin-Hood-index: a jövedelemeloszlás és a népesség eloszlás eltérése Az összjövedelem hány százalékát kell elvenni a gazdagoktól és odaadni a szegényeknek, hogy kiegyenlítődjenek a jövedelmi különbségek a vizsgált területegységek között, RH = ( i=1..nxi – fi ) / 2 xi = az i. területegység részesedése (%) az összjövedelem-volumenből fi = az i. területegység részesedése (%) az össznépességből. Hoover-index: a Robin-Hood index általános alakja, tetszőlegesen kiválasztott két jellemző tulajdonság megoszlása (egy területi jellemző megoszlásának időbeli változása mérésére is használják). Krugman-index : A Hoover-index egyszerűsített változata. Két területegység, régió foglalkozási szerkezetének, iparági struktúrájának, stb. összehasonlítására szolgál Balassa-index: B = (qij/ qj ) / ( q i /Q) ahol : qij: i iparág termelése (vagy exportja) j régióban; qj : a teljes ipari termelés (vagy export) j régióban; q i : i iparág teljes termelése (vagy exportja) a vizsgálatba bevont régiókban; Q: a teljes ipari termelés a vizsgált régiókban (tehát Σ j=1…n qj = Q).

Lorenz-görbe: A koncentráció ábrázolására és elemzésére szolgál. a kumulált relatív gyakoriságok (gi) függvényében ábrázolja a kumulált relatív értékösszegeket (yi). Példa: függőleges tengelyen a lakosság fogyasztási kiadásai megoszlása vizszintes tengelyen a népesség megoszlása a lakosság 40 %- a költi el a fogyasztási kiadások 20 %-át, a lakosság 60 %-a költi a kiadások 35 %-át. Gini együttható: A Lorenz-görbe és a négyzet átlója által bezárt terület, a koncentráció relatív nagyságát jellemzi. Minimuma 0, maximuma pedig 1.

Elérhetőségi Index: (accessibility indicator/index ) az i. telephely „közelsége” az összes többi helyszínhez/csomóponthoz) Ai = j g(Wj) f(cij) ahol: i: a telephely jele, j: az elérendő egyéb település jele Wj : a j. településen rendelkezésre álló tényező/lehetőség cij : az i. telephely és a j. település közti távolság, g(Wj ): a rendelkezésre álló tényező/lehetőség értéke (aktivitási függvény) – a tényező növekvő függvénye f(cij ): az i. telephely és a j. település közti távolság leküzdésének „költsége”, azaz a cij távolság értékelése (impedancia függvény) – ez a távolság növekedésével csökkenő érték! Ai magas értéke az adott telephely kedvező elhelyezkedését, kedvező elérhetőségét jelenti. Példák: jelölések: Wj : a lakosság v. fogyasztók száma, v. a terület GDP-je cij = a km-ben vett távolság

Példák: jelölések: Wj : a lakosság v. fogyasztók száma, v. a terület GDP-je cij = a km-ben vett távolság (Schürmann et al., 1997, Wegener et al, 2002

Periferialitás két alapvető tényező: a jelentős távolságok okozta költségnövekedés ( nyersanyagok, és fogyasztói javak szállításában –üzleti szervezetek, lakosság számára) a sűrűn lakott területek agglomerációs előnyeinek hiánya

Periferialitási indikátorok Két csoport: Az gravitációs modell módszertana szerint : a „gazdasági” vagy „piaci” potenciált méri. gazdasági aktivitási potenciál a gazdasági centrumokhoz való közelség, és ezen gazdasági centrumok „gazdasági mérete v. tömege” függvénye. A vizsgált helyszín gazdasági potenciálja az egyes centrumokra vonatkoztatott potenciáljainak összegeként adódik. Az ilyen indikátorok alapján a térről olyan térkép készíthető, amely az agglomeráció gazdasági előnyeit hangsúlyozza, és meredekebb gradienseket eredményez a „magterületek”, központi térségek közelében, mint amilyeneket csupán az utazási költségekkel számolva kapnánk. Az „utazási idő vagy költség”, illetve a „napi elérhetőség” mutatói (domináns: modern GIS szoftverek megjelenésével ) Vizsgálati kérdései: Mekkora a teljes utazási költsége az egyes helyszínekről az (adott térségben, például Európában fekvő összes fő gazdasági centrumba való eljutásnak A térkép egyes pontjaiból (helyszíneiről) egy napi utazással (azaz naponta maximum 3-4 órányi utazással oda- és ugyanennyi idő alatt visszautazva) összesen hány ember válik elérhetővé? Mennyi lenne a teljes költsége, ha egy adott helyszínről adott nagyságú ( n fős) piacot akarunk elérni

Példa gazdasági potenciálra Az első megközelítésre lehet példa a Keeble-féle gazdasági potenciál, amelyet az alábbi képlettel számítunk ki: EPi = j ( Wj /cij) ahol i a vizsgált telephely, j = 1,2,..n az elérhető gazdasági centrumok, Wj a j. centrum gazdasági potenciálja (piacmérete, GDP értéke, stb.) és cij az i telephely és a j centrum közti távolság. Keeble közli az európai nagyvárosokra kiszámított Gazdasági Potenciál értékek térképét:

Európai nagyvárosokra számított Gazdasági Potenciál (Keeble)

Standardizált periferialitási index: A Gazdasági Potenciál alapján kiszámítható a standardizált periferialitási index (Copus A K, 1999 ): pi = 100  (EPmax – EPi) / (EPmax- EPmin ) ahol: EPi : az i-edik területegység gazdasági potenciálja EPmax illetve EPmin a térségben lévő legnagyobb illetve legkisebb gazdasági potenciál-értékek. Az index ilyen módon 0-100 közötti skálán méri, hogy az adott (i-edik) helyszín/ területegység gazdasági potenciálja mennyivel marad el a térség legnagyobb gazdasági potenciáljától, a térségben lévő maximális gazdasági potenciálkülönbséghez viszonyítva. Minél kisebb a pi index (azaz minél közelebb van 0 –hoz) annál közelebb van a térség potenciálja a maximális potenciálhoz, azaz annál kevésbé jellemzi periferialitás az adott helyszínt.

Európa 1996-beli periferialitási indexei Európa 1996-beli – a GPD ECU-ben mért értéke alapján számított gazdasági potenciálok segítségével – számított periferialitási indexeit ábrázolja az alábbi térkép, NUTIII szintű régiókra, mint területegységekre nézve.